Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-07 / 14. szám
6 Öt év sportja dióhéjban W t-i c ■; íí\ bu Társadalmunkban ötévenként visz- srapillantunk az elmúlt időszak eredményeire, az elért sikerekre, s e számvetéskor azt is megállapítjuk,mi mindent kellett volna jobban tenni. Amíg ezt a számvetést a gazdasági életben és a társadalmi élet egyéb „mérhető“ területein végezzük, a számok eléggé megbízható támpontot nyújtanak. A sport és a testnevelés eredményei azonban csak részben .mutathatók ki számokkal, az értékek gyakran nem fejezhetők ki ilyen egyszerűen,'azt is'mondhatnánk, hogy a lényeg gyakran éppen a számok mögött van. Erre a megállapításra jutottunk Balogh Gézával,. a Csehszlovák Testnevelési és Sportszövetség Szlovákiai Központi Bizottságának al- elnökével, akivel az értékelések, ki jputatások rengetegéből igyekeztünk kihámozni azt, ami leginkább emlí- tésreméltó az elmúlt öt év testnevelési és sportmozgalmában. NÖTekvő érdf^klőd é§ Ha a testnevelést és sportmozgalom eredményeit értékeljük, mindenekelőtt meg kell említenünk, hogy Szlovákiában a Testnevelési és Sport- szöivetségnek több mint félmillió tagja van, pontosabban 547 264 volt az elmúlt év végén. Ha figyelembe vesz- szük, hogy Szlovákia lakosságának száma csak nemrégiben érte el az ötmilliót, akkor ez csaknem a lakosság 11 százaléka. Természetesen a statisztika ebben a tekintetben nem egészen pontos, hiszen a szövetségnek 5-töl 60 éves korig lehetnek tagjai az állampolgárok, így az ötévesnél fiatalabb gyermekeket és a nyugdíjasokat leszámítva a népesség csaknem 15 százaléka szervezetten bekapcsolódik a sportmozgalomba. Ez azt jelenti, hogy csehszlovákiai mé retben a testnevelési és sportszövetség tagjainak csaknem egyharmada Szlovákiában található. Ha figyelembe vesszük, hogy 1975 végén 445 365 tagot tartott nyilván a sportszövetség, a létszámnövekedés több mint százezer fő. Tehát az elmúlt öt évben csaknem 20 százalékkal emelkedett a taglétszám. Ez a fejlődés bizonyítéka, de önmagában még nem lenne elegendő, hiszen a passzív tagságnak nem tenne túlzottan sok értelme. Egészen más a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt évben több mint 800 ezren kapcsolódtak be aktívan a ki- sebb-nagyobb sportrendezvényekbe. Ebben a számban azonban még nincsenek benne az elmúlt évi országos spartakiád részvevői, hiszen csak a járási spartakiádokon több mint ne- gyedmilliőan léptek föl. Nem mellékes, hogy ezeket a rendezvényeket csaknem 600 ezer ember látta, ami 170 ez®r főnyi növekedést jelent az öt évvel ezelőtti spartakiáddal szemben. Sportkrón&a Az eddigiekből kiderül, hogy a testnevelési és sportmozgalom tömegbázisa kedvezően fejlődött, egészen másképp fest a helyzet azonban, ha szemügyre Vesszük az él- és a telje- sitménysport eredményeit. Igaz ugyan, hogy egész sor figyelemreméltó eredményt értünk el a csapatsportokban, de korántsem lehetünk elégedettek az egyéni sportok eredményeivel. Csak Itt-ott sikerült egy-egy versenyzőnek számottevő eredményt felmutatnia, ezek is csak kivételek voltak. A csapatsportokban hazai, viszonylatban akad néhány sportág, ahol nagyon kedvező a helyzet. Ilyen például a szabad fogású birkózás, a Lo- komotíva Kosice birkózói tavaly sorrendben a nyolcadik csapatbajnoki aranyérmüket szerezték, s "az elmúlt öt évben semmilyen más csapat nem tudta őket megelőzni. Ebben a sportágban különösen jól állnak a szlovákiai sportegyesületek, hiszen az élvonalban van a Bánik Prievidza, a Dukla Trencín, a fülek! (Filakovo) Kovomier, s újra az I. osztályért harcolnak a dunaszerdahelyiek (Dun. Streda), a DAC birkózócsapata is, a- melynek színeit képviseli Schwendt- ner József, aki ifjúsági létére már kétszeres felnőtt bajnok. Kimagaslik a Slovnaft férfi kosárlabdázóinak teljesítménye, akik a két utóbbi évben csehszlovák bajnokságot nyertek. A kézilabdában hatszor került Szlovákiába a bajnoki cím, egyszer-egyszer a CH Bratislava, illetve a VSZ Koáice férfi kézilabdázói nyertek országos bajnoki címet; a nőknél kétszer az Inter, egyszer a Start Bratislava, egyszer pedig az Iskra Partizánske csapata végzett a hazai bajnokság élén. Röplabdában két-két bajnoki címet szerzett a CH Bratislava férfi, illetve a Slávla UK női csapata. Csaknem két évtizede sorozatban nyerik a bajnokságot a CH Kosice vízilabdázói, és az élvonalba tartoznak évek óta a somorjai (Sa- morín) Slávla vívói. Tavaly nyáron nagy sikernek számított, hogy a Slovan Bratislava jégkorongcsapata szlovákiai klubcsapatként elsőnek szerzett országos jégkorongbajnoki címet. Ennél fájóbb a Nácz Katalin tízszeres országos bajnok, főiskolai világbajnoki és világbajnoki ezüstérmes vívónőnk. legutóbb az erős nemzetközi mezőnyben megnyerte Magyarország nemzetközi bajnokságát. sportág híveinek, hogy idén búcsút kényszerült mondani az I. ligának. Lehangoló, hogy Szlovákiában az elmúlt évben csökkent a labdarúgás színvonala, annak ellenére, hogy az 1974—75-ös bajnoki idényben a Slovan szerezte meg a bajnoki címet. Az elmúlt öt év során mindössze két A üunaszerdahelyi AC (Dunajská Streda) Ifjú birkózói ismét az l. liga' kapuit döngetik. Ez is a gondoskodás eredménye. A csehszlovák spartakiád, szocialista testnevelésünk nagyszabású seregszemléje az egész világ bámulatát kivívta csehszlovák kupagyőzelem született, a Lokomotiva Kosice részéről. Éppen ezért jogos az az elvárás, hogy jobb teljesítményt nyújtsanak a hazai élsportolók — nemcsak országos, hanem nemzetközi viszonylatban is. Mégpedig olyan nemzetközi rendezvényeken, ahol nemcsak ■' klubcsapatok, a válogatottak i ' inviselik az ország színeit. A szlovájciai élsport a nemzetközi színtéren az elmúlt öt év során nem mutathat fel sok kiugró sikert. Legnagyobb eredménye Anton Tkáé 1976- os montreali olimpiai győzelme volt. Ebben az időszakban ráduplázott 1974-ben szerzett világbajnoki címére, s 1978-ban már háromszoros világbajnokként ünnepelhettük. A moszkvai olimpián is az élbolyban — a negyedik helyen végzett. A moszkvai olimpia aranyérmeiért folyó: harcokból csak két futballista. Sémán és Kunzo vették ki részüket. A labdarúgó-sikerek csúcsa az 1976- os Európa-bajnoki cím volt. Az ezt kivívó válogatott keret tagjai között 12 szlovákiai labdarúgó volt. Az említett hanyatlás következtében éppen ezért volt váratlan az újabb helytállás a tavalyi Európa-bajnoksá- gon, amely bronzérmet hozott a csehszlovák labdarúgásnak. Mindenképpen meg kell említenünk a sportsikerek felsorolásakor Rolko nevét, aki két olimpia döntőjében is szerepelt, s közben 1977-ben Európa- -bajnok lett a 100 méteres férfi hátúszásban, s ugyanezen az Európa- -bajnokságon egy ezüstérmet is szerzett a hosszabbik hátúsző távon. Váratlanul kiemelkedően szerepeltek 1976-ban a montreali olimpián a csehszlovák öttusázók, s köztük Bo- humil Starnovsky, a Dukla Banská Bystrica kiváló öttusázója. Szerényebb eredményeket értek el ugyan kosárlabdázóink és röplabdázóink, de a szlovákiai csapatokból jelentős számú versenyző öltötte magára a válogatott mezt. Női kézilabdában a válogatottat elsősorban szlovákiai versenyzők alkotják. Számottevő a szlovákiai sporttornászok szereplése a válogatottban és a nagy nemzetközi tornákon. A férfiak között Koneóny iZ 1979-es Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett lóugrásban. Külön elismerést érdemel Félix Masár, aki a somorjai (Samorín) Sláviában tanul l kajakozni, 1979-ben a világbajnoki ezüstéremig vitte, sőt pontszerző — hatodik — volt a moszkvai olimpián is. A vívás hazánkban nem tartozik a túlságosan népszerű és nagy tömegbázissal rendelkező sportágak közé. jelentős hagyományai sincsenek, éppen ezért minden elismerést megérdemel Rácz Kati, aki a hazai női tőrvívás egyedüli, nemzetközileg is számottevő képviselője. 1977-ben szerzett főiskolai világbajnoki címét szinte világbajnoki mezőnyben szerezte, maga mögö utasítva a legjobb szovjet, magyar, NDK-beli, francia és olasz vívónöket, pedig ezekben az országokban a vívás a legnépszerűbb sportágak közé tartozik, és már az is meglepetésnek számít, ha onnan nem szerepel világbajnoki vagy o- limpiai döntőben valaki. T ávlatok Szóltunk már röviden a tömegsportról és jóval többet a verseny- sportról, az élsportról. Gyakran lebecsülik a tömegsportot, mondván, nem sok értelme van. E nézettel vitatkozni nem áll szándékunkban, annál is inkább, mivel teljes egészében téves. A tömegsporttól már csak egy lépés, ahol a versenysport tömegbázisának megteremtése kezdődik, márpedig sikeres élsport tömegbázis nélkül nincs! Éppen ezért a közeljövőben mindent el kell követnünk azért, bogy a cikkünk elején említett tömegsportban mutatkozó kedvező jelenségeket, a statisztikát valós eredményekké változtassuk. Különösen a spartakiádmozgalomban mutatkozott fellendülést kell kihasználni. Ennek során nagyon sok fiatal ismerte meg a mozgás szépségét, a sportolás alapjait. Ezt továbbfejlesztve, magasabb szintről kezdhetjük az egyes sportágak tömegbázisának kialakítását. Már csak azért is, mert társadalmunk ennek nagy jelentőséget tulajdonít, s még inkább így lesz ez a következő ötéves Időszak során. Sportmozgalmunk irányítói ki akarják használni a tömegsportban mutatkozó számszerű gyarapodást, hogy azt az élsport tömegbázisának fejlesztésére fordíthassák. Ezért tizenöt olyan — túlnyomórészt olimipiai — sportágat választott ki, amelyek eddig is a közönség érdeklődésének középpontjában álltak — csak nem egyforma mértékben. A jövőben úgy járnak el, hogy azokon a helyeken, ahol az egyes sportágakra a legmegfelelőbb lehetőségek vannak, megadnak minden támogatást. Ezek a kiemelt sportágak (atlétika, futball, jégkorong, kosár-, röp- és kézilabda, ökölvívás, sízés, birkózás, súlyemelés, szertorna, úszás, asztalitenisz, kerékpár, kajak-kenu] a jövőben kiemelt támogatást kapnak. Röviden azt is mondhatnánk, hogy az élsport tömegbázisát a tömegsport révén lehet és kell megteremteni. Mészáros János A tőkés világot sújtó mély válság a jelek szerint már a labdarúgást sem kíméli. Szavahihető jorrások, jelentések szerint a labdarúgásban vezető országok — mint az NSZK, Olaszország, Anglia, Belgium stb. — profi egyesületei anyagi csőd szélén állnak. Egy majna-jrank- jurti jelentés szerint az említett országok ligacsapatainak adóssága meghaladja az egymilliárd márkát. Ki hitte volna? Mifelénk a labdarúgás kedvelői közül sokan abban a szent meggyőződésben élnek, hogy a nyugati profi futball kiapadhatatlan kincsesbánya. A tévétársaságok kínálta képtudósítások és a játékosokért adott csillagászati ösz- szegek hallatán a laikus szemlélő úgy vélné, hogy odaát dúskálnak a pénzben, azt sem tudják, mit kezdjenek vele. Ügy látszik, a fényes máz nagyon kopottas alsót takari o 0 o Az adósok listáján az o- laszok állnak az élen. Az első liga tizenhat csapatának tartozása több mint 50 milliárd líra, nyugatnémet valutában 100 millió márka. A B ligában szereplő húsz együttes adóssága ennek a háromszorosa, pedig az a- zúrkék ég alatt nem panaszkodhatnak az alacsony nézőszámra ... Angliában a négy liga 92 csapatának az adóssága a becslések szerint 100 millió font sterling (több mint fél- milhárd márka). A hollandok 37 profi klubja 90 millióval iartozik, az ugyancsak labdarúgó-nagyhatalomnak számító NSZK-ban is 30 millió, Franciaországban pedig 15 millió márka a ráfizetés. A franciáknál azért o- lyan „kevés“, mert Monacót például a herceg, Nizzát a város, az FC St. Germaint Párizs és az állam támogatja. Tulajdonképpen majdnem minden klub élvez ilyen vagy olyan támogatást. Á kérdés most már csak az, hogy meddig tart majd ez a bőkezűség. o 0 o Nem is tőkés világról lenne szó, ha nem tőkés módszerekkel próbálnák megoldani a felmerült problémákat. A munkanélküliség eddig jobbára csak a kétkezi munkásokat sújtotta. Mostantól kezdve azonban már azok is retteghetnek tőle, a- kik a két lábukkal keresik a kenyerüket. Angliában a hívatásos labdarúgók szövetsége bejelentette, hogy a következő bajnoki idénytől valószínűleg 500 hivatásos labdarúgót bocsátanak el, az összes engedélyezett játékosok egyötödét. A szövetség már most tanácsolja a játékosoknak, hogy nézzenek munka után az Egyesült Államokban, Japánban, Ausztráliában, Hongkongban és másutt. Mindez a harmicas évek nagy gazdasági válságára emlékeztet, amikor például tőlünk megélhetés reményében — jóllehet nem futballisták — tömegesen vándoroltak ki a tengerentúlra. o 0 o De folytathatnán\c a sort egy másik népszerű sportággal, a tenisszel. Angliai jelentések szerint a tenisz legrangosabb versenyét, a wimbledoni tornát infláció fenyegeti. Tavaly még ,fisak“ 8 fontot kellett fizetni a díszpálya egy jegyéért, az idén már 11 font lesz a belépőjegy ára. A selejtezőkre 5, 6, illetve 7 font helyett az idén már 6, 7, illetve 9 fontott kell majd fizetni. Ez még távolról sem jelenti azt, hogy ennyit javult volna a tenisz, inkább a font romlott ennyivel. (palágyi)
