Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-07 / 14. szám
2 tw]. Éveken keresztül serényen ténykedtek. Táncoltak, nyári ünnepélyeket rendeztek, és egy Időben még az 0) Ifjúság-klubjuk Is jól dolgozoli. Azzal búcsúzon) el Kri- zsan Mártától, hogy meg vagyok róla győ zödve: az elődeikhez hasonlóan ugyanolyan jó munkát végeznek majd. XXX A nemzeti bizottság munkáját aszerint ítélheti meg az idegen, milyen a község arculata, amelyet vezetnek, ezért egy kis körútra indulunk a faluban. Egyszer jobbra, egyszer balra kanyarodunk, mígnem kiérünk a falu szélére. Való igaz, változik, alakul a falu. Az út itt is, ott is egészen a gabonatáblákig vezet. Uhlárik Margit, a nemzeti bizottság titkára büszkén mutogatja az utcákat, a szép gondozott portákat. — Elvünk — mondja —, hogy aki csak akar és tud, építsen magának. A fiatalok alighogy egybekelnek, mi már arra gondolunk, hol is építkezhetnének. Van, akinek háztelket kínálunk, mást arról győzünk meg, hogy bent a faluban a régi, rogy- gyant szülői ház helyén építsen, — És szívesen építenek az emberek? — Hát, akad aki kezdetben vonakodik. Ügy gondolja, elmegy a városba, igényel egy lakótelepi lakást, és gondtalanul éli az életét. De ml ilyenkor arra gondolunk, hogy nélküle egy emberrel szegényebb lesz a falu. Márpedig eredményes munkát csak ott végezhet a nemzeti bizottság, ahol nem apad a lakosság lélekszáma. — Nagykéren nem apad? — De nem áml Egyike vagyunk azoknak a faluknak, ahol valamelyest még e- melkedett is a lakosság létszáma. — Hogyan érik ezt el?-— Ogy, hogy amikor bejönnek q nemzeti bizottságra, hogy megbeszéljék az esküvői ünnepség részleteit, nemcsak erről beszélünk velük, hanem az elkövetkező életükről Is. ről is. Megkérdezzük, hol akarnak lakni, nem szeretnének-e építeni, és ha tudunk, márpedig rendszerint tudunk, telket ajánlunk, még akkor is, ha mondjuk az egyik fél nem falubéll. — Elfogadlak? — El, de még mennyire elfogadják, bár néha vonakodnak is. De azért van az ember esze, hogy használja, s ha kell, még furfanggal is élünk. — Hogyan érti ezt? — Elmondom. Az egyik házaspár mindenképpen úgy gondolta, hogy mit nekik Nagy- kér, várja őket a város. Vonakodtak, nem akartak építeni, de aztán mondtuk nekik, a legrosszabb esetben eladjátok, és erre ráálltak. — És eladták? — Dehogy. Tudtuk mi azt már akkor, hogy nem fogják eladni. Sőt, kérdeztük is tőlük a minap, no mi az, mikor adjátok el a házat. Azt kellett volna csak látni, hogy megütköztek rajta. Hogy ők, hát a- zért dolgoztak! Miközben beszélgetünk, az autó szalad velünk. — Látják ezeket a barackfákat? — mutat balra. — Elég nehéz volt kiharcolni, hogy teljesítsük a lakosság óhaját. Ugyanis sokáig topolyfák voltak itt, majd az égig nőttek, kész erdő volt, az emberek valahogy nem szerették. Nem akarnak erdőben lakni — mondták —, és ebben Igazuk is volt. Egy másik utcában, ahol a titkárasszony lakik, egy sor nyírfára mutat: — Ide nem lett volna célszerű gyümölcsfákat ültetni. A munkagépek letörték volna az ágaikat. Így viszont kedves, szép lesz az utcakép — mondja örömmel. Újra a falu központja felé kanyarodik velünk az autó, de az állomás előtt jobbra fordulunk. Az egykori két-három megkezdett építkezések helyén most nagy, akár két családnak is elegendő emeletes családi házak állnak, amelyek legtöbbjét már lakják is. Hát ez igen — mondom magamban, és az öt év előtti kora tavaszi napra gondolok. — Ha elkészül a művelődési otthon, következik az óvoda, a szolgáltatóház. És utána? — A gázvezeték. Már megrendeltük a terveket, készítjük a költségvetést, és lehet, hamarosan hozzá is láthatunk az építéséhez. De hát ezt még egyelőre hagyjuk... Igaza van, hiszen már azt is elég lesz megvalósítani, amit felsoroltunk. De hát a nagykérlek nem adják alább. NÉMETH ISTVÁN A szerző felvételei M£RLEGV0NAS Bátora Béla, a Nagykéri Helyi Nemzeti Bizottság elnöke Uhlárik Lászlóné, a nemzeti bizottság titkára Hazápk nagyvároeaiban, de párszáz lakosú falvaiban is folyik az elmúlt öt év eredményeinek felmérése, a válasstási programok teljesítésének értékelése. Riporte- rönk, Németh István az érsekújvári fNové Zámky) járás egyik községe, Nagykér (Ml- lapovce) ötéves fejlődését tette mérlegre a község vezetőivel együtt. Vagy öt évvel ezelőtt a nagykéri (Mlla- novcej megállóban a vonatra várakozva a túloldalon szorgoskodó embereket figyeltem. Hárman voltak az egyik házalapnál, hárman egy továbbinál, egy másiknál pedig vagy hatan is. Nyirkos, hideg tavaszi Idő volL Többször is összehúztam magamon a kabátomat, de ez sem segített. Azok ott lenn nem nagyon törődtek a dermesztő széllel, a ragadós, sáros földdel. Vajon, felépüitek-e már azok a házak? ^ Indulok Nagykérre, hogy lássam, ml történt az utolsó néhány év alatt a faluban. Amikor utoljára ott jártam, talán három éve, állt már a szép új művelődési otthon. Atadták-e már? Ml változott a faluban az eltelt utolsö öt év alatt? — kérdem hát a nemzeti bizottságon. — Sok minden — mondja Bátora Béla, aki egy éve áll a helyi nemzeti bizottság élén. A régi elnök úgy érezte, amióta nem tanít, mintha hiányozna a tél keze, ezért arra kérte az íllelékeseket, mentsék föl a megbízatás alól, és engedjék, hogy visszamenjen az Iskolába tanítani. Felettesei végül is megértették a szándékát, ás beleegyeztek. A dolgot megkönnyítette az Is, hogy Bátora Béla képviselő volt, régtől tagja 8 nemzeti bizottságnak, így ott folytathatta a munkát, ahol elődje abbahagyta. Különben előtte a szövetkezetben dolgozott üzembízottsági technikusként, így az emberekkel való munka sem volt idegen számára. — Három és fél ezer lakosa van a falunak — folytatja —, akad köztük olyan Is, Ilyen Is, de a zöme szorgos ember. Ogy Is mondhatnám, hogy életképes falu. Do- Iqgszerető nép lakja. A művelődési otthon építésekor nagyon sok dolgos kézre volt szükségünk. A képviselők járták a körzeteiket, szervezték az embereket. És ök jöttek is. Más azért ez a munkakör, mint a régi volt. A szövetkezet termelő vállalat, ott mások a szabályok, a munkához való viszony, a munka révén keletkezett értékek. — Egy év nem nagy Idő, alig valamics- ké tapasztalatot szerez az ember, de arra biztosan elég, hogy átgondolja a helyzetét, elképzeléseit, terveket szőjön. Milyenek az elképzelései, mit szeretne megvalösltanl a következő öt évben? — Először Is mielőbb befejezni a művelődési otthon építését. Ezt, igaz, csak részben tudjuk befolyásolni, mert most már a szövetkezeten múlik, mikorra fejezi be. Másodszor: folytatni a falu útjainak építését, mert azt mondják az emberek, mi hasznuk a művelődési otthonból, ha gumicsizmában kell járniuk. Tudja, rengeteg utat portalanltottunk kapcsolódik a beszélgetésünkbe Uhlárik Lászlóné, a nemzeti bizottság titkára —, de későn kezdtük, és egyike vagyunk azoknak a falvaknak, ahol még mindig időszerű erről beszélni. És addig beszélni Is fogunk, amíg minden egyes ember gumicsizma nélkül meg tudja közelíteni a művelődési otthont ... — Szeretnénk mielőbb befejezni a ravatalozó építését — folytatja a teendők felsorolását Bátora Béla —, és készülnek a szolgáltatőbáz tervei Is. Ennek az építése ugyan csak nyolcvankettőben-nyolcvannégy- ben lesz időszerű, de úgy gondoljuk, ha mindent pontosan előkészítünk, megkíméljük magunkat a fölösleges huzavonáktól, később már csak az építésre összpontosítjuk figyelmünket, és így Időben befejezhetjük a munkát. Ezen ugyanis sok múlik. Addig, amíg nem kész az egyik, nem kezdhetünk és nem is érdemes belekezdeni a másik munkába. ^ Tűnődök, és arra gondotok, hogy ön tulaldonképpen most már politikus. A falu képviselője, és ez azt jelenti, amikor a művelődés! otthonról, az utakról, a szolgálta- tőházról beszél, akkor valójában politizál. — Hogyne. Az emberek ma már aszerint ítélik meg a nemzett bizottság munkáját, hogy miképpen elégíti ki a falu szükségleteit. Akik már kész betonozott úton járnak, elégedettek, a többiek, akik még a régi, sáros utakon kénytelenek járni, elégedetlenek, s ml akkor teszünk jól, ha mindazt előteremtjük, amire az emberek nek szükségük van, hogy ebben a faluban élni tudjanak. xxz Még elég sokáig beszélgetünk, de hát látni Is szeretnénk valamit, ezért átmegyünk a kívülről már késznek tűnő műve- USdási otthonba, hogy lássuk, hol Is tartanak. Ha nagyon akarnák, évzáró taggyűlést, táncmulatságot már most is tarthatnának benne. De még sok minden hiányzik belőle. Mindenekelőtt a berendezés, a székek, az asztalok, hiányzik a könyvtár berendezése is. Az asztalosok azonban dolgoznak Készítik a falburkolatot, a karzatokat. Az egyik lépcsőházban alig látni a nagy portól, a port pedig néhány fiatal, köztük Krizsan Márta, a SZISZ helyi szervezetének elnöke csapja. — Kötelezettségei vállaltunk, hogy segí tünk a takarításban — mondja —, és ml vei most szünetünk van, hát eljöttünk. — Hányán vagytok? 6— Nyolcán. Ennyi az egész ifjúsági szervezet? Az új művelődési utthnn Krizsan Márta SZiSZ-elnttk — Nem, dehogyi Harmincötén vagyunk. — Ez sem sok, sőt, azt is mondhatnám, hogy kevés a háromezer-ötszáz lakoshoz viszonyítva. Hogyhogy ilyen kevés fiatal dolgozik a szervezetben? Biztosan gyenge kezű az elnök — fogom kicsit tréfára a dolgot. • — Túl korán ítél — jön a határozott válasz —, nézze, én csak három hónapja vagyok elnök, és ez a három hónap kevés ahhoz, hogy az ember kézzelfogható eredményeket érjen el. De jöjjön majd el később is, és meglátja — biztat, s mi tagadás, kénytelen vagyok meghátrálni a határozott, öntudatos védekezés előtt. A nagykéri fiatalokkal azelőtt sem volt APJA NYOMDOKAIBAN Ondrej Luby, a párt régi katonája, az egyszerű lakatos, bámulatos szf- véssággal és szorgalommal szerzett mérnöki oklevelet, és küzdötte fel magát a Csehszlovák Dnna-bajözásl Vállalat vezérigazgatói beosztásába. E nemes emberi tulajdonságokat örökölte tőle fia, Vladimír, aki mindea tekintetben az apjára ütött. Szakmájául is édesapja hajdani szakmáját választotta. Az alapfokű iskola elvégzése után kitanult géplakatosnak, de hamar rájött, hogy a szerzett képesítés nem elégíti ki életigényeit, és esti tagozaton elvégezte az ipari szakközép- iskolát. Ma harmincéves, és a Slovnaft nemzeti vállalat beruházási osztályának előadója. Nős, azt mondja, házassága jől sikerült, egy négyéves kislány apja. A munkahelyén megbecsült szakember. Bárki úgy vélné, hogy a sorsával elégedett lehet. — Elégedett? Ugyani — utasítja vissza mosolyogva a feltételezést. —- Sohasem voltam egészen elégedett. Bármit is elértem az életben, mindig hajtott valami, hogy további célokat valősftsak meg. Osztályvezetője, Frantiüek Matoviő is azt mondja róla, el sem tndja képzelni, hogy papucsban, a tévé előtt töltse a szabad idejét. Ellenkezőleg. Szabad idejének nagyobbik részét Is a közösségnek szenteli. A 27. számá SZISZ-alapszervezet elnöke. Elsősorban neki köszönhető, hogy a SIov- naft legjobb alapszervezetei között tartják számon. Negyvenhárom tagja van, és ritkán tapasztalhatá élénk és szerteágazó munkát végez. Iegyzőkön3rveket, feljegyzéseket, köszönőleveleket mutat a társadalmi munkáról, szocialista kötelezettségvállalásokról, sfkirándulásról, gyalogtúrákról, röplabda-, tollaslabda-, mi- nigolfversenyekről, színházlátogatásról, teaestekről. Mindez arról tanúskodik, hogy a 27. számú alapszervezet tagjainak nincs ideje unatkozni. És ezekről az eseményekről az elnök rendszerint nem hiányzik. Önkéntelenül nyelvemre tolul, hogy aki ennyi közéleti munkát vállal, az bizonyára elhanyagolja a családját. — Erről sző sem lehet — mondja az elmaradhatatlan mosoly kíséretében. — A feleségem a Kerametal küi- kareskedelmi vállalatnál dolgozik, és nagyon {61 megértjük egymást. A legtöbb közös rendezvényre ő is eljön, de a többiek is elhozzák élettársukat. Ügy hiszem ez fgy helyes. Nem is tudnánk a szürke falak között élni. Azért egy kicsit neheztel is a vállalat vezetőségére, mert már hat éve lakik a gyári munkásszállóban egy duplagarzon lakásban. Eddig azonban hiába kilincselt, pedig a legjobbkor jönne egy nagyobb lakás, mert őrökké nyugtalan természete most arra késztette, hogy jelentkezzék felvételire a egyetem jogtudományi karára. Nyilván megértette furcsállö tekintetem, mert nyomban magyarázattal szolgált. — Tudom, furcsállja, hogy egy vegyész szakember jogot tanuljon. Személy szerint azonban úgy vélem, hogy nagy hasznát veszem. Tndniillik gazdasági jngot akarok tanulni, hogy eligazodhassak a szerződéses kapcsolatok jogszabályaiban. Mert azt, ugye, belátja, hogy népgazdaságunkban e szerződéses kapcsolatokban, a szállítás és megrendelés körül van mindig a legtöbb baj, emiatt van h legtöbb tervcsúszás. Nos, a jogszabályok ismeretében szeretnék még többet tenni a vállalatomért és az egész társadalomért. Nyilván ezért kérte tavaly felvételét is a pártba, hogy többet tehesse o közös dolgainkért. így tamiita ezt az apjától. P. U A szerzó felvéféle
