Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-13 / 2. szám

Ez bosszant... I „Még intexiTebbon ki használni természeti két. Arra kell törekedni, hasznosítsuk a villamos giatermelésre a szilárd ener­giahordozókat, valamint a víz energiáját. Az energiaipar (e|- lődését úgy kell irányítani, hogy a közeljövőben képes legyen három és tél — négyezer me­gawatt villamos energia előál­lítására. Továbbá fejleszieni kell h vízi energia kihasználó sát, és folytatni a szivattyús rendszerű vízi erőművek építé­sét.“ (Idézet a XV. pártkongresz­Energiaraktár szus Irányelveiből); A védőgátak szigeteléséhez különleges anyagot használtak az építők. — Elmész a Fekete-Vág- pa? — kérdik a kollégák, és bennem hirtelen furcsa képzetek támadnak, fekete fátyol, fekete zászló, feke­televes, Fekete gyémántok. Fekete város... — Miért Is ne? — kérdem, hiszen régen Izgatja a kép­zeletemet a Királyhegynél (Králová Hola) folyó épít­kezés, az Alaceony-Tátrában, ahol egy egészen különös, és az országban eleddig a legnagyobb szivattyús rend­szerű vízi erőmű épül. ösz- szesen 665 megawatt villa­mos energiát termel majd. Valami egészen más és nagyságrendben Is egészen szokatlan mérető mű ez. Olyan építkezés, amelyet a laikus nem ts tud egíSszen felfogni. Van ugyanis két tartály: az egyikben Össze­gyűlik a folyóból a szüksé­ges mennyiségű víz, ezt fel- szlváttyúzzák a felső tar­tályba, majd a turbinákra engedik és a vízi erőmű új­ra legyártja ugyanazt a mennyisiSgfl villamos ener­giát, amelyet korábban „be­leöltek“. Mindezt napról napra megismétlik, éjszaka szivattyúznak, reggel-este pe­dig gyártják az energiát Tűnődök e műveleten, mi­közben a többi újságíró kollégával sietek Llptöba, hogy lássam ezt a különös, a világban egyre Inkább használt egyedi rendszerű vízi erőművet Az idő jócskán megtráfál. Fúj a szél, havazik, mintha el akarna riasztani ettől a Fekete-Vágtól. Ügy látszik. Igazolni szeretné, hogy Itt bizony az építők Is megkap­ták a maguk feketelevesét. A Váhostav dolgozói, akik eddig csak a Vágón több mint húsz vízi erőművet építettek, sóba még Ilyen zord körülmények között nem dolgoztak, mint Itt. Fönn, a felső tartálynál 1160 m tengerszint fölötti magasságban sűrű hözápor fogad, és pillanatokon belül harminc centiméterrel nő a hóréteg. Ezen nincs Is mit csodálkozni. Az évi hőmér­sékleti átlag itt alig halad­ja meg a négy fokot. Té­len olykor mínusz harminc­nyolc fokig Is süllyed a hő­mérő hlganyszála. Nyáron meg néha túlságosan is me­leg van. Átlag évi kétszáz- harminckét nap van nulla fok fölötti hömérskéklet, százhuszonhat napig tartja magát a hó, száznegyvenhat napon át hull csapadék. Egyszóval nem volt könnyű az építőknek, da a legnehe­zebbén már túlvannak. Ké­szek a medencék, megindult a víz föl Is, le Is, átadták az első turbinát, és dolgoz­nak a többln. Hogy a zord körülmények ellenére Is nekivágtak en­nek a nagy építkezésnek, annak megvan a maga ma­gyarázata, pontosabban oka. Ezt a helyet találták ugyan­is alkalmasnak arra, ahol felépíthetik ezt a szivattyús rendszerű erőmüvet. A nem éppen nagy vlzbőségfl fo­lyó, a Fekete-Vág a maga kétszázbatvanbét négyzetki­lométeres vízgyűjtő területé­vel, másodpercenkénti négy köbméter átlagos vizmeny nylségével biztosítja a szük­séges vizet a tartályokba, illetve pótolja a párolgás sál járó minimális vesztesé­get, Ugyanakkor a környék, az Alacsony-Tátra földrajzi fekvése, a hegyek lehetővé tették, hogy természetes víz­gyűjtő tartály fölött mintegy négyszáz méterrel egy hegy tetején felépítsék a másik tartályt, ahol újra össze tudják gyűjteni ás tárolni azt a vízmennyiséget, amely aztán naponta öt és fél órán keresztül forgatja a turbinákat és ontja a vil­lanyáramot. Miért van arra szükség, hogy az egyszer már vízből, szénből, kőolajból, uránérc­ből nyert energiával lelszl- vattyúzzák a vizet a hegy tetejére, hogy ugyanannyi áramot vagy még annyit se kapjunk belőle vissza? — kérdezheti velem együtt az olvasó. A hagyományos elvek alapján működő erőművek állandóan és kitartóan ont­ják a villamos energiát, viszont ez a mennyiség sem képes csúcsidőben teljes mértékben fedezni a szűk ségleteket, éjszaka meg nem tudunk mit kezdeni a fölös­leggel. Nos, ennek az erőműnek a titka, küldetése, célja: hogy csúcsidőben vagy valamely erőmű kiesé­sekor lépjen közbe, termel­jen energiát. Ez a fekete- •vágl erőmű épp erre lesz hivatott. Ha befejezik, mind a hét turbina képes lesz százhúsz másodpercen belül nagymennyiségű energiát termelni. Szóval két perc, és onnan lentről zúdul a víz, éjszaka meg, amikor kisebb az energiafogyasz­tás, de a hőerőművek, atom­erőművek tovább zakatol­nak, visszafordítják a víz folyását, felkényszerltlk a hegy tetejére, hogy amikor újra szükséges. Ismét mun­kára foghassák minden cseppjét Mindez nem olcsó mulat­ság. összesen több mint 2,5 milliárd koronába került. Az építők 1974-ben láttak mun­kához, de megérte, mert mint ahogy a szakemberek elmondták, ezzel nagyon nagy lépést tettünk előre. Az erőmű nemcsak idehaza, a KGST-országok vlllamos- energla-rendszerében Is se­gítséget jelent majd. Németh Iztrán Az autóbuszra várakozva a napi sajtót böngészgetem. Ogy élmerülOk az olvasásba, hogy észre sem veszem, a busz meg­érkezik. Utolsóként szállók jel egy fiatal mamával, aki egyik kezével hároméves kisfia ke­zét, a másikkal pedig egy gye­rekkocsii szorongat. A busz félig üresen Inául él vetünk- Helyet foglalók, és folytatom tovább az olvasást. Vagy a harmadik megállónál szokatlan hangoskoáásra leszek figyelmes. — Mit képzel, nem teherautó a busz?! Vigye innen a kocsifái — rikácsolja egy mérges háng az aftónál. Mögöttem összesúgnak a busz utasat: Itt a kofa. Reggél tele batyukkal megy a fővárosba, és legalább így felmálházva tér este vissza. Termete terebélyes, csak az ajtó melletti másfél ülésen fér el. Talakszlkt mindenkit félrelök az útfából, és hogy a kép fel­les legyen, a gyerekkocsiban felsír a kisbaba. Az anya kar­fára veszt a síró gyereket, má­sik kezével Igyekszik a kocsit tovább tölnL Amikor ezzel megvan, a felcthelOdö terebé­lyes asszonyság felé nyújtja a kezét — segítőn. — Kekem maga ne segítsen, hallgattassa el inkább a bOm- bOlO gyerekét. Ke fogdossa a batyumat, még összetöri a virá­gokat. A fiatalasszony bocsánatké- röen néz körül, és a busz padló­zatán szép sorfában négy ha­talmas batyu jelenik meg. Tu­lajdonosuk felérve nagyot lök a gyerekkocsin, hallani lehet, hogy a kocsin valami elszakad, eltörik. Felállók, és látom, hogy a kárpit néhány centiméteren felszakadt. A fiatalasszony is látja, de nem szól. A tettes, a vén boszorkány pedig önelégül­ten elfoglalja a helyét. Talán még azt is várfa, hogy valaki elnézést kérjen tőle. VARGA ZOLTÁN „.ennek örfilfink Az autóbuszon utazó ember látssza meg a némát, még ak­kor se szóljon, ha biztosan tud­ja, hogy a vezető jogtalanul bántja. Ha túlságosan önérzetes, akkor legfeljebb szálljon fe a legközelebbi megállón. Az utat ne tébláboljon felszállás köz­ben, csipkedje magát, mert vagy be kell hozni a késést, vagy el kell érni a focímeccs kezdetét. Az utasnak legyen aprópénze a vtteldíjra, ellenkező esetben inkább maradjon otthon. Ke méltatlankodjék amiatt, hogy a buszt nem fűtik, legyen előrelá­tó, öltözködjék melegen. Ke csodálkozzanak a fenti „jó tanácsokon“, naponta busz- szal utazom munkahelyemre, és sajnos, Ilyenek a tapasztala­taim. Hogy mindez lehet más­képp is, lassan elképzelni la nehéz, pedig a valóságban is létezik. jani bácsi, a bratislaval Autó- közlekedési Vállalat alkalma­zottja már évek óta a Bratisla­va — Komárno útvonalon köz­lekedik. Olyan ember, aki ma­gatartásával, minden mozdula­tával lépten-nyomon a tudtunk­ra adja, hogy szereti a mutikd- fát. — Havazik? sebaj, ne Izpul- jont Majd megyünk a hóeke nyomában — kacsintott rám á minap felszálláskor, és igáia volt. Percnyi pontossággal ér­keztünk meg Komáromba. Sok utas nevén szólítja fant bácsit, ami távolsági busz vezetőjéről lévén szó, a bizalom legnagyobb megnyilvánulása. Természetesnek kellene, hogy legyen az autóbuszok tisztasá­ga. de nem az. Aki sokat uta­zik a 8A 23 96 jelzésű busszal, — Jani bácsiéval az elmond­hatta, hogy ez a jármű tiszta. Az 0 rendszeretete, utasok irán­ti tisztelete azonban sajnos nem minden utasát kötelezi. A csak­nem két és fél ó^s utazás u- tán Komáromban bizony néhány ülés környéke szemétdombra emlékeztet. Tehát ne méltatlankodjunk, mert a kultúrált utazás nem 'sak a buszvezetőkön múlik ... Befejezés előtt a felső vízgyűjtő medence ZÄCSEK ERZSEBÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom