Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-24 / 12. szám

THALY ZOLTÁN RIPORTJA Rodostói mozaik III. Ahmed szultán Teklrdag Örmény negyedében megvá­sárolta a mai Magyar utca Összes házát, s ezt jelölte ki számukra szálláshelyOl. Itt élt a nagy fejedelem száműzetésben társaival, a szultán érdekeltöl függően hol hűvösebb, hol forróbb vendégszeretetben, de min­denképp védelmet élvezve. Felváltva hozták az évek a csílggedést és a reményt, de mint tudjuk, a visszatérés életűkben már nem adatott meg. Lakunk partján a tengernek, TOltjfik napját életünknek; Annak gyakran nagy zúgását Látjuk, s halljuk hánkúdását. Abban nagy halak játszanak. Örömökben ugrándoznak. De a parton akik laknak Szomorúan suhajtoznak. (Mikes Kelemen: 1721 novemberében) A mai Ráköczl-ház, az e- bédlöpalota, tulajdonképpen már csak az egyetlen meg­maradt emlék, mert a feje­delem hálöháza, mely az ut­ca túlsó végén állt, a kis fakápoinával együtt 1971- ben leégett. (S bizony az útikalauz által említett Ma­gyar Kutat sem találtuk.) A Rákóczl-ház ma múzeum. A régi török stílusban ké­szült épület földszintje ter­méskő, a két oldalon kiug­ró második emeletet hajlí­tott fagerendák tartják. A házat 1929—1932-ben újjá­építették (ekkor vásárolta meg a magyar állam) Möl­ler István tervei szerint. A Rákóczl-ház homlokzata a tenger felől és ahogy a macskaköves kis utcán felfelé kapaszkodva látfuk Ha az utcán megszólí­tasz egy lányt — cok Íz slnis — , bizonyára elfor­dul és továbbmegy. De ba egy társaság elé lépve mon­dod, hogy cok güzel slnis — vagyis szép lányok vagy­tok, bizonyára sikered lesz. Így okított Türker Orne- kol fiatal barátunk, aki a törökországi kirándulásunk­kor kísért bennünket a há­zigazda minden tapasztala­tával ás szeretetével. Es valóban: Teklrdagban, a hangulatos márvány-ten­geri korzón néhányszor ki­próbáltam a jól beszajkó­zott szöveget, s a hölgyko­szorú minden tagja külön- -kfllön bemutatkozott. Ne­vem hallatára a „szultán“ szú csenghetett ismerősnek, legalábbis a kiejtésükből erre gyanakodtam. A továb­bi társalgás természetesen meghiúsult, mert török szó­kincsem csupán az Iskolai tanórák nyelvi anyagára szorítkozik (arpa-árpa, bog­rács-bogrács, csizme-csizma, sapka-sapka, pabucs-papucs, pusze-puszi stb.) meg egy közismert mondatra; Dzse- blmbe csők elma var (Zse­bemben sok alma van). Ezt külön nyelvtanulás nélkül is minden magyar és török egyaránt megérti. Így a de­rültség tovább fokozódott, s jókedvünkben tovább szövö­gettük az elózó gondolat­sort. Hogy milyenek a török lányok, asszonyok? Kedvesek, zárkózottak. A fiatalok öltözködése semmi­ben sem tér el a megszo­kottól, de viselkedésük, szo­kásaik még őrzik a több év­százados hagyományokat. Szórakozóhelyen, sót még az utcán Is ritka az egyedül tartózkodó nö. A fényképe­zés is csak többnyire tele- objektlvvel lehetséges. Bár csoportos kép készítésére rábeszélhetök, de erőltetett, kényszeredett „viselkedé­sükben“ nincs sok köszönet. Arról, hogy csinosak-e, megoszlanak a vélemények. I— A magyar lányoknak bizonyára szemrevalöbbak- nak kell lenniük — kedé- lyeskedtünk Türkerrel —, hiszen a törökök 150 évre kirándultak Magyarországra ml meg csak néhány napúi tölthettünk a kis-ázstal ten­gerparton. XXX Az élénk forgalmú kis ki­kötőváros török neve Tekir dag, bár nekünk magyarok­nak mindig Rodosto marad, így jegyzi a történelem. A tengerparton sétálva, vagy 300 méternyire a mólótól macskaköves utcácska ka­paszkodik tel a sziklás part­ra. Ez vezet a Rákóczi-ház- hoz, amely a Macar Sokak (Magyar utca) elsó háza. Rákóczi és kísérete törökor­szági bujdosása során elő­ször Istambulban, a Bosz­porusz partján fekvő Yenl- köy-ben lakott, majd 1720 tavaszán [április 24 ) köl­töztek Rodostóba, miután Grldi Papp Imre építész köz­reműködésével. Emlékmú­zeumként 1968. június 27. óta látogatható, a kiállítást a török vendégek jelenlété­ben ekkor nyitotta meg Pé­ter János magyar külügymi­niszter. A ház ajtaja zárva, ablaktáblái behajtva. De jön kulcsait zörgetve a ház gondnoknóje, Henriette As­lan, s fényt csal a sötét épületbe. Az előcsarnokba lépve Kisfalud! Stróbl Zsig- mond Rákóczl-szobra, vala­mint a nemzeti zászlók és a fejedelem harci lobogója fogadja az érkezőket. Az el­ső emeleti kiállítás anyaga ízelítőt ad a török-magyar kapcsolatokról, könyvek, tár­gyak, oklevelek, képek em­lékeztetnek közös dolgaink­ra. Itt található a vendég­könyv is, többnyire magyar nyelvű bejegyzésekkel, de olvashatunk török, angol, arab, francia, német nyeivő sorokat Is. Falépcsö vezet a második emeletre, ahol az egész é- pület legnagyobb termét, az ebédlőt találjuk. Három ol­dalán négy-négy ablak nyí­lik, melyek felső, finoman rácsozott része szamárhát- Ives. A beszűrődő fények Má- nyokl Adám Rákóczl-portré- ját világítják meg, előtte az emlékezés virágai, koszorúk és szalagok. A lobogók a gvöztes csatákra, az egysze­rű berendezések a minden­kitől elhagyott bujdosókra emlékeztetnek. A terem kö­zepén, a szőnyegeken fes­tett faláda, mellette a re­mekbe faragott karosszék, melyet a fejedelem maga készített, valamint két esz- tergályozott gyertyatartő, mely ugyancsak az 6 műve. A látogatók léptei önkén­telenül elcsendesednek, a hang suttogóvá válik. Az ebédlőterem melletti kis benyíló, a hagyomány szerint, Mikes Kelemen író- szobája volt. Az asztalon le­velek, könyvek. Körülöttünk a Rákóczl-szabadságharc emlékei; fegyverek, térké­pek, festmények és a ro- dostói éveket Idéző tárgyak, a fejedelem pecsétje, arany- és rézpénzel, használati esz­közei. Hogy milyen lehetett itt az élet, arra Ismét a hű társ, Mikes Kelemen levelei adnak eligazítást: „... egy klastrombán nin­csen nagyobb rendtartás, mint a fejedelem házánál. Ezek pedig azok a rendtar­tások; reggel hatod fél óra­kor a dobot megütik, akkor a cselédeknek fel kell kel­ni és készen kell lenni hat órára. Hat órakor dobolnak és akkor a fejedelem fel­öltözik, aztán a kápolnába megyen és misét hallgat. Mise után az ebédlő házba megyen, ott kávét iszunk, és dohányzunk ...“ 1720. május 28. Rákóczi tudta, hogy csak úgy óvhatja meg önmagát és társait a végsó kétség- beeséstől, ha szigorú fe­gyelmet tart, s minden perc­nek tartalmat ad. 0 maga az emigráció éveiben is so­kat dolgozott; befejezte el­kezdett munkáit, megírta a szabadságharc történetét, saját életét és politikai el­képzeléseit: Írói tehetségét, melyet talán anyai nagy­bátyjától, Zrínyi Miklóstól örökölt, sokan elismerték. Szigorú napirendjét ígv rögzíti krónikása: „...ebé­dig az olvasásban és írás­ban tölti az időt. Ebéd után pedig aki látná, azt mon­daná, hogy valamely mester­ember, vagy fúr, vagy fa­rag, vagy az esztergapadon dolgozik és az ó gyönyörű szakálla sokszor tele van forgáccsal, hogy maga Is ne­veti magát, öt mindenki csodálja, ő pedig neveti az olyat, aki panaszkodik, hogy elánja magát. Ritka, édes néném, aki úgy tudja az Idő höz alkalmaztatni magát, mind pedig, hogy úgy mond­jam, az Időt magához alkal­mazni.“ 1728. március 24. A fejedelem levelezéseit ál­talában délelőtt intézte, mert ilyenkor magyar és francia titkára is vele dol­gozott. Délben az ebédnél számoltak be egymásnak a , legfrissebb hírekről, a’ dél­utánt a fejedelem barkácso­lással és festészettel töl­tötte. Hét órakor a vacsora következett, majd az esti pi­henés zárta a napot. XXX Kilépve a múzeumból még néhány öreg, korhadó faház szürkés-barna homlokzata segít vissza a történelmi hangulatba, majd az új épü­letek és a száguldó gépko­csik végleg a mát idézik. Másnap néhányan Ismét visszamentünk a Rákóczí- -házhoz. E sorok íróját szo­rosabb szálak Is kötik Ro­dostóhoz és Törökországhoz, hiszen Thaly Kálmán több­ször is járt itt. Thaly Kálmán a század­vég Ismert költője, politiku­sa, történésze, II. Rákóczi Ferencnek és korának egyik legkiválóbb ismerője volt. (Hamvai a bratislaval Öreg temetőben pihennek egy fe­kete márvány obeliszk alatt.) 1889-ben ő találta meg Konstantinápolyban (Istan­bul), a Saint Benoit temp­lomban II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek, édesanyjának, Thököly Imréné Zrínyi Ilo­nának, valamint Thököly Imre és Zrínyi Ilona 1694- ben Nándorfehérvárott szü­letett és egyéves korában Nikápolyban meghalt kislá­nyának, Thököly Zsuzsanná­nak a sírját. Itt nyugodott még Bercsényi Miklósné Csáky Krisztina és a feje­delem Idősebb fia, az 1738. november 10-én elhunyt Rá­kóczi József. A nagy feje­delem bronz domborművel ellátott emléktáblája, vala­mint Bercsényi Miklósné sírköve ma Is Itt látható. Közel két évszázadon ke­resztül adott nyughelyei a kripta a Rákóczi-családnak, míg 1908-ban Thaly Kálmán szervezte meg hamvaik ha­zaszállítását, és a kassal dómban helyezték őket Ismét örök nyugalomra. XXX Este egy tengerparti kert­helyiségben búcsúztunk Ro­dostótól. Türker néhány tö­rök dalt énekelt, tánclépé­seire körcsárdós, virágének és magyar népdal volt a vá.- lasz. Zamatos török teát it­tunk karcsú üvegpoharak- ból, s magyar szavakat visszhangzott ismét a domb­oldal. A tengerparti vidám sétát és élcelődést az em­lékezés pillanatai váltották feU Az Üsküdaca kedves,, hajlékony dallama (lejegy­zett szövege) sokáig cseng még fülünkben, s idehaza ismét Rodostó jut róla e- szünkbe. XXX Sokfelé jártunk még. Szebbnél szebb tájak, váro­sok tárultak elénk, törté­nelmet mesélő kövek, házak, várak váltották egymást. Kalandozhattunk az elmúlt századók emlékein, s a je­lenkor nagyszerű létesítmé­nyei között. De Rodostó, bárhogy változik Is az élet, szürke egyszerűségében is ragyogóbb, mint az istam- buli hidak és mecsetek. A szerző felvételei A régi juházakal egymás után szorUfák ki a modern epuletek Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten Madridban felszólalt Radot* lav Klein csehszlovák nagy­követ. Beszédében hangsú­lyozta, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán előterjesztett szovjet békekezdeményezés széles lehetőséget teremt a madridi találkozó kulcskér­dései pozitív megoldásához, az európai leszereléssel és katonai enyhülés kérdései­vel foglalkozó konferencia összehívásához. Olyan idő­szakban, amikor a Szovjet­unió az erőegyensúly lehe­tő legmagasabb szintű biz­tosítására vonatkozó javas­latokat lett — mondotta Ra- doslav Klein —, tanút va­gyunk annak, hogy egyes NATO-országok úgy tesznek, mintha nem értenék, miről is van szó. Konstruktív vá­lasz helyett különféle alap­talan Indokokat keresnek, melyek célja a szovjet ja­vaslat szilárd logikája ha­tékonyságának, és mindenek­előtt e javaslat lényegének a csökkentése. Két katonai és politikai tömb választó- vonalán fekvő országunk sa­ját biztonságát elválasztha­tatlannak tartja a szocialis­ta országok kollektív biz­tonságától, és a mi védelmi tömbünk biztonságának alá- ásására irányuló kísérlete­ket a saját biztonságunk el­len Irányuló támadásnak minősítjük. Folytatják munkájukat ai űrben Vlagyimir Kovaljonok és Viktor Szavinih szovjet űrhajósok, a Szaljut—6 — Szojuz T—4 — Progresz 12 űrkomplexum készen áll ar­ra Is, hogy majd újabb űr­hajókat fogadjon. Kovaijo- nok és Szavinih jelentése szerint az űrkomplexum fe­délzeti rendszerei és beren­dezései normálisan működ­nek, az űrhajósoknak mun­kájukhoz igen jó feltételeik vannak. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma bejelen­tette, hogy egyelőre nem fo­lyósítják a Mozambtknak szánt 5 millió dolláros élel­miszersegélyt, mert Mozam- bíkból négy amerikai diplo­matát és két diplomatafele­séget kiutasítottak. Mint is­meretes, a mozambiki ható­ságok azért utasították ki az országból a diplomatákat, mert ezek a Központi Hír­szerző Hivatal (CIA) háló­zatának tagjai voltak, és fo­lyamatosan információkat szolgáltattak a Dél-afrikai Köztársaságnak a fajüldöző rendszer ellen harcoló Af­rikai Nemzeti Kongresszus tevékenységéről. Az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak Iro­dája van Maputőban, Mo- zambik fővárosában. Egy hónappal ezelőtt egy dél- -afrikai különítmény betört Mozamblkba, és a főváros közelében meggyilkolta az Afrikai Nemzeti Kongresz- szus három tagját. Az öt­milliós amerikai segélyt Mozamblk búza- és rizsvá­sárlásra fordíthatta volna, de mint látható, az Egye­sült Államok az élelmiszert Is zsarolásra használja föl a fejlődő országokkal szem­ben. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának hiva­talos képviselője nyilatko­zatot bocsátott ki, amely­ben az áll, hogy az afrikai Csád államban szovjet kato­nai tanácsadók egy csoport­ja tartózkodik. Szovjet ille­tékes helyen már több íz­ben határozottan visszauta­sították az ilyesfajta rágal­makat, leszögezve, hogy semmiféle szovjet katonai tanácsadó nem volt és jelen­leg sincs Csádban. Az a tény, hogy Washingtonban megismétlik, sőt magas kor­mányszinten jóváhagyják ezt a koholmányt, csupán arról tanúskodik, hogy a szándé­kos és arcátlan hamisítás a jelenlegi kormányzat hivata­los politikai irányvonalává válik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom