Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-17 / 11. szám

MIIUOK AZ INGOVÄNYON A vége felé közeledő választási Időszak alatt többször megfordul­tam a komáromi (Komárno) járás­ban. Volt mit keresnie az újságíró­nak ezen a környéken. A gazdag, gyorsan fejlődő falvak és a bennük élő emberek sok témát kínáltak. Saj­nos, néha olyat is, amiről nem szí­vesen írunk. Imely (Imel) 2400 lelket számláló falu, Jó gazdasági eredményeket elé­rő szövetkezete van. A szépen fejlődő faluban már ré­gebben szerettek volna kultűrházat építeni, mert hát nem csak kenyérrel él az ember. 1974-ben úgy tűnt, hogy ez a vágyuk is teljesül. Majdnem öt- millíő korona értékű művelődési ott­hon építésére kapott engedélyt a fa­lu — Z-akcióban. A munkálatok el is kezdődtek, se­gített a helRi szövetkezet, saját épí­tő csoportot alakítottak, a falu la­kosai Is bekapcsolódtak a társadal­mi munkába, mégsem ment minden úgy, ahogy kellett volna. Az átadás csak váratott magára. Kovács Mihályt, a hnb elnökét meg­próbáltam néhányszor szóra bírni, de a végén mindig azzal váltunk el, csak majd legközelebb beszé­lünk az építkezés problémáiról, ne boljfjgassuk még az ügyet, majd csak kerékvágásba kerülnek a dol­gok. Mint már annyiszor, most Is beigazolódott; a problémák elhall­gatása sohasem segíti elő azok meg­oldását A közelmúltban újra Imelyen jár­tam, abban a reményben, hogy vég­re beszámolhatok egy várva várt lé­tesítmény közelgő átadásáról, de semmi sem változott. Talán csak a hallgatni akarásuk volt nagyobb, mint valaha. Most viszont nem vet­tem a kalapom, amíg nem jártam a dolgok végére. A legnagyobb hibát minden bi­zonnyal ott követték el, hogy nem gondolták át, mibe Is kezdenek bele. Már az építkezés kezdetén nyilván­valóvá vált, hogy a rendelkezésükre álló költségvetésből nem futja min­denre. Kérvényezték a járási nemze­ti bizottságon, hogy a beruházások és a Z akció arányát hetvenről emel­jék fel nyolcvan százalékra. Az Ille­tékes szervek ezt jóvá Is hagyták. Az új költségvetésből elkészültek a bruttó építkezéssel. A berendezésre, a színház- és moziberendezésre kü­lön költségvetést kaptak, méghozzá elég szerencsés (vagy szerencsét­len?) formában. Nem kötötték ki egészen pontosan azt az összeget, amelyet a berendezésre, főleg a bú­torokra fordítanak. Körülnéztek a környéken épült kultúrházakban, s az ott szerzett tapasztalatok alapján igyekeztek minél célszerűbben beren­dezni a kultűrházat. Az átadásra a- zonban még így sem került sor. Ennek okát a hnb elnöke próbálta megmagyarázni: — Az első költségvetés kimerítése és a másik jóváhagyása között elég sok idő telt el. Ezalatt állt az épít­kezés. A másik hiba az volt, hogy a kivitelező vállalatnál nem voltak időben megrendelve az elvégzendő munkák. így előfordult, hogy két-há- rom éves határidőkkel vállalták csak a megrendeléseket. Szerintem ezeket a munkákat mér akkor meg kellett volna rendelni, amikor elké­szült a költségvetés. Ennek elmulasz­tása nagy hiba volt. — Én úgy, tapasztaltam, hogy e- gyéb körülmények is hátráltatták a folyamatos munkát. — Igen, a talajviszonyok. Az épü­lő kultúrház helyén valamikor ka­csaúsztató volt, Ingovánoys itt a ta­laj. A geológiai vizsgálatot ugyan elvégezték, ennek ellenére minden­kinek az a véleménye, hogy legalább egy méterrel magasabb alapokat kel­lett volna építeni, hogy szemre Is tetszetős legyen az épület. Ehhez nem kell szakember sem, ezt a lai­kus Is látja. Ilyen elhelyezéssel nem tudtuk megoldani a szennyvíz elve­zetését és az emésztőgödör kialakí­tását sem. Ezek olyan hibák, amelyek az építkezés során, három-négy év után merültek fel, s már teljesen elhárítani nem is lehet. — Megnéztem a félig kész kultúr- házat, és pár perc alatt több olyan hibára bukkantam, amelyekért már nem a tervező okolható. — Sajnos, a víz nemcsak alulról, felülről is sok kárt tett az épület­ben. A tetőzet 1978 nyarán szigetelve lett. A tervek kétsoros szigete­lést írtak elő. Úgy gondoltuk, a biztonság kedvéért inkább három sor szigetelővel vonjuk be a tetőzetei. Ez sem segített, még így is beázik, foltosak a falak, a mennyezet, hul­lámos lett a parkett, s hogy még mi jön ezután, nem tudni. Ezeket a hibákat egyértelműen a hanyag mun­ka rováséra lehet írni. — Tud róluk a kivitelező? — A járási közüzemi szolgáltatá­sok dolgozói végezték ezt a munkát, ha lehet annak nevezni. Amikor rek­lamáltuk. kijöttek az illetékes veze­tők, elismerték kifogásaink jogosult­ságát. Vállalták a hibák kijavítását, a határidőben is megegyeztünk, de anyaghiányra hivatkozva a mai na­pig nem történt semmi. — Pedig rövidesen ki kell őket javítani, ehhez nem fér kétség. Bíz­va ebben, mikorra várható a kul- túrhéz átadása? — Csak azt tudom mondani, hogy közeleg az átadás ideje. Ezt most legjobban az veszélyezteti, hogy még nincs aláírva a villanyhálózat ellen­őrzését rögzítő jegyzőkönyv, mert hiányoznak a vészlámpákat működ­tető akkumulátorok. Sajnos, eddig nem tudtuk őket beszerezni. A kultúrház még nem készült el, de vezetője már van. Rísavy Gábor­nak is kellemetlen ez a helyzet. A falu kulturális életének tervét már kidolgozták, de amíg nincsenek meg­felelő helyiségek, nehéz valamireva­ló munkát végezni. KAMOCSAl IMRE Szavaiban melegség, ami egyben magyarázat is a szo­bor, vagy ha úgy tetszik, a téma érettségére. Közben lekerül egy másik szoborról Is a vizes pokróc, és én megdöbbenek a lát­ványtól; mig az előbbiből melegség, szeretet árad, eb­ből ridegség, önimádat, és ez riaszt. Elhízott, hájas, po­cakos alak áll előttem ki­tárt karokkal. Valaki, aki egy pillanatig sem gondol­kozna azon, hogy feláldoz­za-e az embert. A szobrász lemezteleníti, megmutatja az igaz! lényét. — A városban kószálva láttam egy másik szobrodat is. — Hol? C/5 S. — Itt Kassán (KoSlce), az X energetikai központ előtt. ae ® — örülök, hogy láttad. Ez " a szobor nekem Is sokat je- u lent, és szívesen gondolok ^ vissza a megbizóimra. « — Miért? S) — Kevés Ilyen megrende­^ lő van. Amikor szóba jött K a szobor, elmentem az em- pa lített Intézmény Igazgatójá­Hogy elgondolkoztassa az embereket... — jó ez a tábla — mon­dom Bartusz György szob­rászművésznek a Komját Aladár-emléktábla leleple­zése után. — Lehet, de én azért nem vagyok elégedett. — Miért? — Egy kicsit gyors mun­ka volt. Láttad, a fiúk, akik öntötték, ők is csóválták a fejüket a gyorsaságon. Két mű ziikban készítették. De hát az a fontos, hogy a köl­tő felesége nem lepődött meg kellemetlenül. — Miért? — Ki tudja már ma. több mind negyven év után. hogy milyen Is volt a költő Meg az is lényeges, hogyan em­lékezik rá ö. Előfordulha­tott volna, hogy azt mondja, nem, nem ilyen volt a férje. — A szobrász azonban sti­lizál. Nemcsak á költő alak­ját és korát, hanem a sa­ját korát Is beleviszi a mű­be. Ebben a mellszoborban talán ez a jó. Úgy érzem, nagyon is benne van abban az áramlatban, amelyben a mai emlékszobrok készül­nek. Károlyi Mihály és Rad­nóti Miklós emlékműveire gondolok. Hús-vér alak áll előttünk, de sugárzik belő­le a szelleme is. — Erre törekedtem. Ez az emléktábla kint van az ut­cán, olyannak kell tehát len­nie, hogy megállítsa az em­bereket, elgondolkoztassa őket. Nem szép táblát akar­tam alkotni, hanem emlékez­tetőt. — Dolgozol? — Igen, hogyne, mindig... Főleg most, hogy befejeztem ezt a munkát, nagyobb len­dülettel látok majd hozzá. Különben gyere el és nézz körül a műtermemben — mondja, és én örömmel ele­get teszek a meghívásnak Míg vlzsgálgatora. szem lélgetem a szobrokat. Bar­tusz György lebontja az e gylk készülő szoborról a fó liatakarót és a nedves pok­rócot. Legnagyobb örömöm re jakoby Gyula festömű vész alakja ált előttem tel­jes nagyságában. Amikor három évvel ezelőtt itt jár­tam. Bartusz György már dolgozott a témán: előbb el­készítette a festőművész mellszobrát több változat­ban, majd az egész alakját is megmintázta. Mondjuk úgy, hogy elkészítette az el­ső vázlatokat. Azóta újra és újra megmérkőzött a témá­val, hogy meg tudja ragad­ni a művész lényét, széllé mét. — Nagyszerű — mondom, és ösztönösen az ülő űrha­jós szobrának fényképére pillantok a kezemben lévő miskolci kiállításhoz készült katalógusban. — Igen, ugyanez a kéz­jegy — mondja erre Bartusz György —. az is az én mun­kám. Miután távolabbról is megtekintette a szöbrot, kö­zelebb megy, és fgy folytat­ja: — Ez 8 felső rész már itt kész, ezen már nem aka­rok változtatni Úgy érzem, ebben már benne van az e- gész ember. Ez itt már ja- koby Gyula. hoz tájékozödnt. miért akar- ^ nak szobrot az épületük elé. Az igazgató megkérdezte, tudom e, mit jelent ma a villanyáram, az energia? Le­het. hogy holnap már nem Is vezetéken, hanem lézerrel szállitják majd az energiát, meg aztán ki tudja, hogy a nap vagy az atomerőmű, esetleg a tenger szolgáltat­ja e a legtöbb villamos ener­giát. Ezért arra kért, ae hogy egy villanyoszlopra kapaszkodó villanyszerelő­vel jöjjek neki, mert akkor menten megüti a guta. Én meg, ezt hallva, majd a nya­kába ugrottam örömömben. Nagyszerű volt dolgozni, és később is jó érzés fogott el. Egyszer arrafelé járva lát­tam hogy takarítják a kör­nyéket, tisztogatják, fénye­sítik a szobrot; szeretik, magukénak vallják, meg­kedvelték, gondozzák. Hi­szen másképp ez elképzel­hetetlen lenne ... Búcsúzom. Nem sok Időm volt a nézelődésre, de érde­mes volt eljönni, körülnéz­ni, beszélgetni, jakoby Gyu­la alakja, amíg élek. előttem lesz Örülök, hogy a szob­rász ilyen mélyen megértet­te azt a művészt, aki maga is Ilyen mélyen, ilyen hihe­tetlen erővel akarta és tud-^ ta megragadni a körülötte' lévő világ jelenségeit. NÉMETH ISTVAN Vízszintes: 1. A versidézet első része. 11. Algériai kikö­tő. 12. Tagadősző. 13. Cserje. 14. Valahová rejt. 15. Régi m,agyar vármegye volt. 17. Lószín. 18, Tova. 19. A duny- lia, a paplan is ez. 21. Clarke, ausztrál futó személyne­ve. 22. Küzdelem, harc. 23. Régi hordómérték. 25. Súly­mérték röviden. 26. Francia folyó. 28. Olasz hegedöké- szttö család volt. 30. Sem mamája, sem papája. 31. Ovo­Hóvirág Csontos Vilmos fenti című verséből idézzük az első két sort: da a gyerekek nyelvén. 32. Kolostori rendfőnök. 34. Dog belül keverve. 35. Nagy magyar költő. 36. Világos angol sör. 37. Amerikai egyetem neve. 39. Női bece­név. 4ü. Gyógyszer alapanyaga. 41. A Baleárl szigetek égylke. 43. Zamat. 45. Idegen számrövldltés. 47. Regé­nyét Gárdonyi Irta meg. 48. Házastársunk apja. 49. Test­rész. 51. Vulkanizált természetes kaucsuk. 53. Kötőszó. 54. Nagyon régi. 56. Értesülés névelővel. 57. Magot hint. 58. A látásban bántóan zavar az erős fény. 80. Biztató- szó. 61. jupiier felesége. Függőleges; 1. Mintadarab. 2 Megvételre kínál. 3, Szótoldalék 4. Az ismeretlen adakozó névlele. 5. A nagymama kedvence. 8. Üvegiparáról híres NDK beit város. 7. Szibériai folyó. 8. A panasz szava. 9. Testvér és telefon jelzője is lehet. 10. juhpapák. 15. Vagdalt hús. 16. Kiváló minőségű borszőlő. 19. Hosszabb kirán­dulás. 20. Szovjet folyó. 22. Olasz város Róma köze­lében. 24. Névutó. 27. luhtejböl származó tejtermék. 28. Belgrád hegye. 29. Szakemtjer. 30. A versidézel máso­dik része. 31. Mexikói hegv. 33. Az, amit sokszor sze­retnénk megvalósítani. 38. Az Ilyen hal nem hal, ha­nem békaporonty 40. Huzal. 42. Mutatószó. 43. A haj­nal szfne névelővel. 44. Elavult, ósdi. 46 Rádlólokáior. 48. Negatív töltésű ion. 50. Hosszú ideig. 52. Nélkül né­metül (OHNE). 53. Nem dolgozó méh. 55. Fordítva; szeszes ital. 57. Üt. 59. Tusa egyneműl. 61. A hélium vegyjéle. Beküldendő a vizszintes 1. és a függőleges 30. szá­mú sorok megfejtése a megjelenéstől számítva egy hé­ten belől. SV. A lapunk 9. számában megjelent keresztrejtvény he­lyes megfejtése: Ezernyi nyelven, ha szólna ajkam, / Hozzátok szólnék versben, dalban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom