Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-03 / 9. szám

’Megkezdődött tehát .a labdarügő- -bapiokság „tODOszi" Idénye. Soha ilyen tavaszkezdést. A hivatalos meg­nevezésen kívül semmi sem emlékez­tetett a tavaszra. Az ország minden részében térdig érő hóban, sárban, zi­mankóban vonultak ki a' játékosok. Ügy is nézett ki a játék, és úgy is kongták az ürességtől a lelátók. Hányszor elmondtuk már, hogy nem érdemes, sőt egyenesen bűn ilyen íté­letidőben, ilyen körülmények között erőltetni a futballt. Nem akadt azon­ban egyetlen btró sem, aki megkö- nydrült volna a viaskodó labdarúgó­kon, akik többet viaskodtak a sárral, mint a labdával, s ilyen talajon min­den pillanatban veszélyben volt a testi épségük is. Hányszor elmondtuk már, hogy a futballt elsősorban a közönségnek játsszák. A jelek szerint ismét meg­feledkeztünk róla. Mert ha csak ak­kora közönségnek, ahányan az első bajnoki fordulót végignézték, akkor inkább csomagoljunk össze és vessük be a pályákat csicseri borsóval. Óhatatlanul ide kívánkozik Fazekas Lászlónak, a kiváló magyar labdarú­gónak a véleménye, aki jelenleg a belga FC Antwerpen színeiben játszik, a hírek szerint kitűnően. Karácsony­kor otthon töltötte rövid szabadságát, és a Népsport munkatársának többek között a következőket mondta; — Belgiumban minden klub azért teszt a legnagyobb erőfeszítéseket, hogy a közönséget becsalogassa a pályára, s ott kifogástalan kiszolgá­lásban részesítse. Kis túlzással ez fontosabb, mint az, hogy győz-e a csa­pat vagy veszít... Láttam már a klub pénztárosát vesztes mérkőzés után fülig érő szájjal nevetni, s láttam ugyanét, győzelmet követően mérge­lődni, bosszankodni. Eveken át tar­tott az FC Antwerpennél például a kísérletezés a mérkőzések Időpontjá- bal kapcsolatban, míg Rátaláltak a nézők számára is legideáltsabbra, s azóta minden mérkőzésünket vasárnap délután 3 órakor játsszuk. Nem mondom, hogy utánozzuk azt a rothadó kapitalizmust, ahol a pénz­táros a vereségnek is tud örülni, ha amellett megtelt a kassza, de azért nekünk sem lehet egészen közömbös, hogy hányán mennek ki a meccsre. Ma, amikor a népgazdaságban beve­zetjük a tervszerű irányítás tökélete­sítésére hozott komplex intézkedése­ket, lépten-nyomon takarékoskodunk, megforgatunk minden koronát, ne­künk sem lehet közömbös, hogy meny­nyi bevétel származik egy labdarú-! gó-mérkőzésből. i Annyira gazdagok azért nem va- \ gyünk. ' A korai kezdés mellett szóló leg­főbb érv, hogy ez az egész világon eluralkodó irányzat. Korán kezdőd­nek a kupabajnokságok. Ha nem aka­runk lemaradni a többi világ mögött, igyekeznünk kell idejekorán formábc kerülni, s ez csak a bajnokság ré­vén lehetséges. Nem tudom azonban, hogy mi a ne­hézségért kell a kupamérkőzéseket is tétvíz idején játszani, májustól októ­berig viszont, amikor még a zárda- szüzek is kimennének a kellemes „hűvös" estében egy labdarúgó-mér­kőzésre, nemcsak a hazat bajnokság, hanem a kupaküzdelmek is szünetel­nek. Tudom, most azt mondják, hogy Európában sem mindenütt van már az évnek ennek a szakában ilyen idő, mint nálunk, és a ml helyzetünk nem lehet mérvadó. Lehet, de Közép-Európában, ahol az európai labdarúgás sűrűje van, ilyen időtájt, sajnos, általában ilyen időjá­rás uralkodik. A szigetországi vagy mediterrán vidéki labdarúgóknak sem lehet mindegy, hogy fagyos, jeges ta­lajon, térdig érő hóban vagy sárban játszanak, mert a sorsolás nem tesz különbséget, és lehet, hogy éppen kö­zép-európai ellenfelet szán nekik. Egy kis sportdiplomáciával és jó­szándékkal tehát meg lehetne olda­ni a kérdést. Mindenki jól járna. Leg­főképpen a közönség. (palágyi) Szombaton rajtol a labdarúgó Szlovák Nemzeti Uga, s a mérkőzések nézői hiába keresnek majd egy Innerős arcot, amelyet korábban egész Európában, sőt a tengeren tálon Is megismertek. Januárban — a Dunaszerdahelyl AC (Dunajská Streda) szurkolóinak legnagyobb bánatára — külföldre, a bé­csi Slovan HAC Schuh-Ski csapatához szerződött a huszonegy­szeres csehszlovák válogatott, SZIKORA GYÖRGY. Nyilván fe­lesleges öt bemutatni, japunk hasábjain folyamatosan végig kísértük egész gazdag pályafutását. Ne maradjunk adósai ol­vasóinknak akkor sem, amikor újabb állomáshelyére érkezett. ■ Milyen érzésekkel váltál meg Dunaszerdahelytél? — Nagyon, nagyon nejiéz szívvel. Az Interben és a válogatottban eltöl­tött korábbi évektll eltekintve életem rövid, de egyik legszebb időszakát töltöttem ott. Jól éreztem magara a csapatban és a szivemhez riött a vá­ros is. Olyan időszak volt az, ame­lyet nem szabad, másodsorban pedig nem is- lehet elfelejteni. Számomra annál többet jelentett az á másfél asztendő, hogy sikerült bizonyítanom. Bebizonyítottam, hogy az Interben elég hamar és ok nélkül írtak le. S hogy a bizonyítás éppen Dunaszerda- helyen sikerült, annak duplán örü­lök, mert a főváros közvetlen szoro- 5zédságában g közvélemény, ha úgy tetszik, az újságíró közvéleihény sze­me láttára hajtottunk végre a csa­pattal, Vlado Hrlvnák edző kollégám­mal és a szakvezetőkkel egy bravú­ros tettet. Előző állomáshelyemen, Poprádon mint edző és játékos is jól szerepeltem, de ott mégsem voltam annyira szem előtt. Dunaszérdahely- lyel bekerültünk a nemzeti ligába, és ezt nem lehet elfelejteni. Annak ide­jén nehéz szívvel váltam meg az In- tertől, ahol beértem és pályafutásom legszebb időszakét töltöttem, és ne is vegye senki rossz néven, ha ne­heztelek ezért Svec edzőre. Egyéb­ként így voltak ezzel az Intpr egy- köri vezetői is. A mai vezetőség tag­jai is tudomásomra adták már, meny­nyire örülnek, hogy egenesbe jöttem. Nekik is az a véleményük, hogy Svec nagyon méltánytalanul járt el velem, de nemcsak velem szemben. Többet ártott, mint használt a csapatnak. Ilyen lelki megpróbáltatások után jöl- ssett, hogy Dunaszerdahelyen meg­bíztak bennein és egész biztos nem Is Okoztam csalódást. Továbbra is fi­gyelemmer kísérem" a csapat szerep­lését, szurkolok' nekik, és lehet, hogy egyszer — ha Igényt tartanak a mun­kámra — akár edzőként Is szívesen visszatérek. ■ Hogyan fogadtak a csapattár­sak? — Végtelenül szívélyesen. Megle­pően sokat tudtak már rólam, ezt nyilván az edzőnek és Vencel Sanyi­nak köszönhetem. De az igazat meg­vallva még nem nagyon ismerjük egymást. Hetente háromszor, négy­szer találkozunk, és így még nem is­merhettük meg egymást Az edzés vagy mérkőzés után általában kl-kl igyekszik a maga dolgára, mi pedig hajtunk haza. ■ Milyen játékerőt képvisel a csa­pat, és milyenek a körülmények? — Említettem már, hogy a bajnok­ság, amelyikben játszunk, a divízió­nak felel meg. Nálunk, mondjuk a divízió nyugati csoportjának közép­mezőnyében lehetnénk. Pillanatnyilag ott is vagyunk a tabella közepén. Az AUSaeinM Unteriu Adamec falit aus Sykora zu Slovan Das, was mansha bciUrehtatan, wurda leldar Wirklich. kalt: Dar bst einem Autouniill unvarschuldat a^ww var­loUIa Jeaal Adiitiae wird nia wiedar FuBball spielen kön> _____________________ nen. SIovanlHAC-Schuh-Skl hat aber sehen wiedar elnan beiinier-Pr«Bburpundzuuutb«im Mit s EtsoU:Dar31IährlflaJurtSjikora.aInCSSB.Inlern;llenator. soilnochlmWlnttriudtnHöWeldorfamaloBen.Angemel. Ö Von Josef Lb Als NeuzugsfiB msldat man Juri Sykort.Sl Jehtsslt.zurOcKgezoga* nsr fitOrmsr, frahv Internstionsltr .msls . «Inen zer V doti»t«rMhQn» Mann ttönnt« in Österreich sogar noch in* der Eriién Division spie* len.“ Kadraba, Vizawaitmeistar Í Wir Vor olnlfltf Afwögilchani.Car 37ilhrigs wutda InCWie, Ist aalt *-*• ih«»^vVeilT^ifihtafaterdtf'HüUel- Oslerreich tatig. & prägt HAC* •.««•diMHfjcriich .Tradition. •■*•••»« eioch Spricht man davon,-- uAr., I« ZI Cher berr ssc and fOn HA To­Ka Egy bécsi lap tudósítása: „Adamec kiesett, Sykora a Slovanba“. A név elírása ne tévesszen meg senkit, itthon se nagyon tanulták meg helye­sen írni a nevét. Egy mondat a szövegből, Josef Kadraba kifelentése: „Ez az ember akár még az osztrák első divízióban is játszhatna“. ■ De hagyjuk a múltat, beszélj in­kább mostani csapatodról... — Az igazat megvallva még min­dig keveset tudok róla. A bécsi fel­sőbb ligában, az Oberlígában játszik, arai megfelel a ml harmadik osztá­lyunknak, a divíziónak. Általában úgy van elkönyvelve, mint a bécsi szláv kisebbség csapata. De ezt nem na­gyon lehet érezni, legfeljebb talán csak abbéi, hogy a közönség kifogás­talan „Slován, do tohol“ kiáltások­kal buzdít bennünket. Általában há­rom csehszlovák játékos szerepel a színeiben. Rendszerint egykori válo­gatottak, akik korábban kiérdemel­ték, hogy a csehszlovák futballt kép­viseljék külföldön, és otthon már nél­külözhetik a játékukat. A korhatár Sltalában 33 év. Előzőleg olyan játé­kosok szerepeltek már tőlünk a csa­patban, mint Schrbif, Popluhár, Cap- koviő, Levicky és Adamec. Most is . hárman játszunk Csehszlovákiából. Rajtam kívül Vencel Sanyi és a brnói Klimeá. Josef Kadraba, a chilei világ- bajnokságon ezüstérmet nyert cseh­szlovák válogatott tagja edzi már tl- renhárom éve a csapatot, és az után­pótlás edzéseit a bratislaval Sochor vezeti. A klub elnöke, tudomásom sze­rint már negyven öve, bizonyos Safr úr, akiről semmi közelebbit nem ttt- dok. össze sem lehet őket hasonlítani a ml helyzetünkkel itthon. A pályánk siralmas állapotban van. Nincs rajta egy fűszál. Ha esik, akkor a talaja valóságos sártenger, máskor viszont kemény, mint a beton. Az ellenfél játékosai a fejüket fogják, ha meglát­ják. Nehéz Ilyen talajon játszani, még nehezebb edzeni. ■ Talán olyan szegény a klub vagy egyáltalán mi az oka az említett ál­lapotnak? — A klub anyagi helyzetéről nincs pontos értesülésem. Az az érzésem, hogy azért nem invesztálnak a pá­lyába, mert nem érdemes. Talán olyan helyen van — Bécs tizenötödik ke­rületében ahol valamilyen város­rendezési terv van kilátásban. A töb­bi csapatnak mindenesetre jobb pá­lyája van. Tudomásom szerint egy sportszerüzlet támogatja a klubot, ezt jelenti a nevében a Schuh-Ski. Az ed­digi bajnoki mérkőzésekre a kutya­szorító hidegben kevés, két-háromszáz néző jött ki, de azt mondják, hogy egyébként nyolc-kllencszáz néző jár ki. Minden elismerésem azoké, akik az eddig lejátszott mérkőzéseket, ha kékké fagyva Is, de végignézték. U Ml Jellemzi a csapatot, az ed­zésmunkát? — Nehéz edzésmunkáról beszélni. Hetente kétszer edzünk, kedden és csütörtökön. Este fél hattól van va­lamiféle egy kevés egynegyedórás foglalkozás, ami abból áll, hogy a fiúk lefutnak két kört, és aztán li­hegnek, mint a kacsák. Majd leállítják a labdákat, és rugdalnak kapura hol ésszel, hol ész nélkül. Közben beszél­getnek, szórakoznak, megvitatják ügyes-bajos dolgaikat. Így rendszerint egyedül futkosok és végzem azt, amit megszoktam, és amit egy kicsit is komolyabb edzésen végezni kell. A többiek csak fejcsóválva követnek, szemmel. Ki tudja, lehet, hogy egy­szer majd rájönnek, így kell ezt csi­nálni, és akkor a játékunk is jobb lesz. A ml mércénkkel, ha úgy tet­szik, dunaszerdahelyl mércével mér­ve jó ha az itteninek a negyven szá­zalékát edzik, azt is csak ímmel-ám- mal, és még azt is alig bírják. Leg­újabban minden szerdán edzőmérkö- zést játszunk, ennyi az egész. ■ Lehet, hogy egy kicsit fel is néznek rád? — Nem tudom, mindenesetre az egyik edzésen leállítottam a labdákat egyébként mindig kifogástalan Tangé-labdákkal edzünk és játszunk — és elkezdtem Vencel Sanyinak ka­pura rugdalni úgy, hogy mindig elő­re megmondtam neki: no ezt most ide kapod, ezt oda, ezt meg amoda, a bal felső sarokba vagy laposan, a jobb kapufa mellett. így is jól meg­tömtem a hálóját. A többiek leültek, és majdnem szájtátva néztek. A kis, bemutatót annak is szántam, hátha kedvet kapnak rá, hogy egy kicsit megtanuljanak tökéletesebben bánni a labdával. A végén Sanyi szidott, mint a bokrot, hogy ne hozzam szé­gyenbe a többiek előtt. Természete­sen nem várom, hogy felnézzenek rám. De nyilván megbecsülnek, mert ha a meccseken tizenegyes vagy szabadrúgás van a kapu közelében, akkor kórusban kiabálnak, hogy Ju­ri, Jurl. Szóval, hogy rúgjam én, és ez jólesik. Igaz, így sem hívtak még, de ezt is meg lehet szokni. ■ Mi jellemzi a játékot abban az osztályban, amelyben ti is indultok? — A keménység, vagy még ponto­sabban az alattomosság. Meglepően alattomosan játszanék. Nem ismerik az olyan fogalmakat, mint a labda­kezelés mellel, mert abban a minu- tumban elkaszálják az ellenfelet. Itt­hon sem mindig kíméltek, de az az érzésem, hogy most alaposan fel kell kötnöm a gatyámat. ■ Mi változott az életedben, ami- őta Bécsben játszol? — Minden, jóformán minden meg­változott. Azelőtt az életem nagyob­bik részét a futball töltötte ki. Min­den más csak mellékes volt. Január elsejétől elsősorban a Slovsport alkal­mazottja vagyok. Reggel hétkor mun­kába, ahol legtöbbször anyagbeszer­zéssel bíznak meg, számítva az is­meretségeimre. Szaladgálok estig. Ha edzés vagy mérkőzés van, délután beülünk az autóba és irány Bécs. Fel­váltva járunk Vencel, Sochor és a jó­magam autőjáa. Bratlslavától a Slo­van pályáig hetvenöt kilométer és ugyanennyi vissza. És Bécsben vezet­ni? A Mariahilferstrassén, amely nem A CSALLÓKÖZBŐL A K{K DDNA KERINGŐ VÁROSÁBA messze van a pályánktól, néha elő­fordul, hogy Sanyi menet közbén ki­száll venni valami apróságot, aztán nyugodtan utánam sétál, sőt, ha akar­ná, el Is hagyhatna. Többnyire holt- fáradtan érek haza éjfél előtt. És ak­kor még Itt van a tanulás. ■ Mit tanulsz? Az utóbbi időben valóban mindig könyvekbe, főiskolai tankönyvekbe temetkezve talállak. —I A testnevelési főiskola másod­éves hallgatója vagyok, első fokú -ed­zői képesítést akarok szerezni. Ed­dig minden a legnagyobb rendben megy, egyetlen hármasom sincs, csak egyes meg kettes. A biológia vizs­ga miatt az edzésről is lemaradtam. Hogy ezentúl hogy lesz, nem tudom. Borzasztóan fáradt vagyok, pedig már a diploma munkám témája is meg­van. A támadójáték gyakorolásának és tökéletesítésének modellje a címe. Látszik, hogy vllágéletemben a táma­dójáték híve voltam. Persze, ezentúl egy kicsit nehezebb lesz a dolgom. A munkámhoz megfigyeléseket kelle­ne folytatnom edzéseken. A bécsi ed­zésekből azonban semmi szín alatt sem indulhatok ki. Mivel máshová elfoglaltságom miatt nem juthatok el, munkám alapjául minden bizonnyal az a másfél év szolgál majd, arait Dunaszerdahelyen töltöttem. Hiszen Vlado Hrívnákkal egész jó, és ahogy az eredmények Is bizonyítják, sike­res edzésterveket dolgozunk ki. Már akkor is én irányítottam a csatárok és egyáltalán a támadósor munkáját. A jövőben is kizárólag ezzel szeret­nék foglalkozni. Már most Is van né­hány kedvező előzetes ajánlatom, töb­bek között egykori klubomtól, az In- tertől. Ugyanis az a véleményem, hogy csak a támadójáték feljavításá­val — mondjam úgy, hogy reneszán­szával? — leszünk képesek visszaad­ni a labdarúgás szépségét. De ez már a jövő zenéje. ■ S addig? — Megpróbálok legjobb képessé­geim szerint játszani a Slovanban. Látod, ezt sem gondoltam volna so­ha, hogy a Slovanban fogok játsza­ni Abban a Slovanban, ahol saját ci­pőmben futballozok, saját törülközőt és szappant használok. Erről jut eszembe — akárhogy is —, hogy hon­nan indultam el, és ez sem lényeg­telen. Tardoskeddröl, amikor a világ legboldogabb embere voltam, amikor először a világ legnagyobb falujá­ban kifuthattam a pályára — valódi mezben. Akkor én voltam a világ leg­boldogabb embere, boldogabb, mint Puskás vagy Kocsis, akik akkor iga­zán nagyok voltak. Csak az a kü­lönbség, hogy közben eltelt huszon­öt év, és én még itt vagyok. Végté­re is, soha, sehol és senki nem mondhatta rólam, hogy eltrőgeres- kedtem, félvállról vettem volna a já­tékot. A focit mindig szerettem, és mindig hálálbsan komolyan vettem, még akkor is, ha időnként nem min­den sikerült úgy, mint ahogy akar­tam vagy a közönség kívánta volna. PALÁGYI LAJOS isii Idényben a vártnál rosszabbul I izerepelt a csapat Február elsején 1 nár megkezdődött a bajnokság, mert < ísszel a fossz Időjárás miatt elha- ( asztottak néhány fordulót, és most j Ikerült egy kicsit előbbre törnünk. í ^ehéz azonban helyesen megítélni az i Töviszonyokat, mert a csapatok nem i egyenlő számú mérkőzést játszottak. 1 )daát ugyanis másképp van, mint ná- 1 unk. Akkor Játsszák a mérkőzéseket, s iratkor .a klubelnökök megegyeznek. -? lossz időjárás, asetón józan meg- i ontolásbói — elhalasztják a mérkő- 1 léseket Ez történt ősszel is, amikor s mrábban befejezték a bajnokságot i l körülmények nem a legjobbak, : I

Next

/
Oldalképek
Tartalom