Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-28 / 44. szám
8 Aft is mm 0 Tények események EGYIK MUNKA, MINT A MÁSIK —I Hogyan is vagytok a súlytalansággal? — kérdezte a fiam. Elnevettük magunkat, Ebben a pillanatban Vo- logya és az én gyermekeim egyszerre kezdtek beszélni. Egy szavukat sem értettük. Ekkor a láthatási zónába kerültünk, és mindkettőnk felesége láthatta a képernyőn, hogy Jól vagyunk: Már majdnem teljesen hozzászoktunk a súlytalansághoz. Természetesen igyekeztünk, hogy ezt lássák is. Kérdeztük, mi van otthon, persze tudtuk, hogy az asszonyok nem mondanak semmi kellemetlent, még ha lenne is valamilyen problémájuk. Mi úgysem tudtunk volna segíteni, de ott voltak a barátaink, akik mindent megtennének értük. Végre tökéletesen hozzászoktunk a súlytalansághoz. Szervezetünk már nem háborgott. Több erőnk volt, nagyobb lett a teljesítményünk. Az elültetett uborkán megjelent az első levél. Voltak „hivatalos biológiai anyagaink a kísérletezésre, de vittünk „privát“ vetőmagot is. A Progressz teherszállító űrhajó rengeteg hasznos dolgot hozott nekünk. Többek között egy kis televíziós készüléket. Igaz, csak 28 centiméteres képernyővel, de mégis televízió. Amikor az űrállomást tervezték, nem számítottak a kétoldali televíziós összeköttetéssel. Berendezéseinket alkalmassá kellett tenni a Földről sugárzott televíziósjelek fogadására. Itt persze nem lehet kimenni, és az ablakra erősíteni az antennát, de végül mégis sikerült megoldani a problémát. Újságot olvastunk, amelyet lent a vezérlőközpontban Alekszej Jell- szejev repülőparancsnok tartott a kamera elé, Először Jött így létre kétoldali tv-összeköttetés a Föld és a világűr között. Most már rajzokat, ábrákat és terveket továbbíthattak nekünk. Később nagy hasznát vettük ennek. Gyermekkorom óta szeretem a gépeket. Egy kicsit irigylem azokat az embereket, akik a világot legérzékenyebben a zene, a színek és a képek révén érzékelik. Én az elmés szerkezetben annyi életet tudok felfedazni, mint más a művészetben. Az állomásunkat is élő szervezetnek fogoní fel, együtt minden erényével és gyengéivel. Most fáradt vagyok. Tudom, hogy éjjel aludnom kellene, mert fontos a pihenés, de én felriadok és hallgatózom. Az állomás csendesen és egyenletesen működik. Néha úgy érzem, nem „lélegzik“ ahogy kellene. Reggel majd mindent ellenőrzők. A Föld körüli pályán szerzett tapasztalatokra szükség van a következő, a tökéletesebb űrállomás tervezéséhez. Hozzászólásunk akkor lesz, sok. Nem mindent gondoltak át részletesen a tervezők, amit a földi körülmények közt állítottak elő, csak nehezen lehet utólag a világűrben körülményekhez alkalmazni. És egyáltalán nem szeretem, ha valaminek alkalmazkodnia kell. Mindamellett a Szaljut megbízható és ez a legfontosabb. Amikor egyszer éjjel felbőgött a tüzet jelző sziréna, meg sem ijedtünk. Azt mondtuk, csak próbariadó. Persze mindent körülszaglásztunk, de nem találtunk semmit. A sziréna megunta, és elhallgatott. Tíznaponként orvosi vizsgálatnak vetnek alá. Nemrégen, amikor még azt hittük, az ember legfeljebb egy hónapig tartózkodhat az űrben, háromnaponként voltak az orvosi vizsgálatok. Most már elég a tíznaponkéntl. Hiszen a kozmikus idő nagyon drága, és az orvosok teljes napot kapnak a vizsgálatra. És mennyi nyűggel jár ez. Reggel, amikor felébredünk, előbb nyugalmi állapotban, majd testi megterhelésnél vagy húsz adatérzékelőt erősítünk testünk különböző részeire. Az adatok jeleit pedig rádió közvetíti a Földre, de a fedélzeti oszcillográf képernyőjén mi is figyelhetjük, hogy működnek egyes szerveink. Amíg az ember fekszik, még úgy-ahogy tűrhető ez a tortúra, de például a húsz jelszedő kapcsoló drótjaival „felpántlikázva“ taposni a veloergométer pedáljait, esetleg kellemes lehet az er: gométernek, de nem nekem. A drótok összekeverednek, a jelszedők útban vannak, csurog rólunk az izzadság. De hát ha muszáj, akkor muszáj. Végeredményben a saját érdekünk, hogy egészségesen és épségben térjünk vissza a Földre. Kedélyállapotunk jó volt. Renováltuk az űrállomást, és sok új ismeretre tettünk szert. Látogatást vártunk: Kolja Rukavisnyikovot és a bolgár űrhajóst, Georgi Iva- novot. Amikor startoltak, még egyszer nagytakarítást végeztünk az űrállomáson, felporszívóztunk. Elkészítettük a sót és a kenyeret. Már nagyon hiányoztak az emberek. Űrhajójuk vagy öt kilométerre volt csak tőlünk, láttuk, ahogy közelednek. Bekapcsolták a motorjaikat. Vajon miért olyan furcsa a láng a rakétamotor fuvóká- jában? Nem létezik, hogy csütörtököt mondjon, hiszen már annyiszor eredményesen szolgált. Nem is akartuk hinni a hírt, hogy a Földről megszakították az összekapcsolási kísérletet. Ha egyáltalán nem startolnak bosszankodtunk volna, hogy nem jön a látogatás, így azonban most nem is magunkra gondoltunk, őket féltettük. Hiszen ez a motor teszi lehetővé a Földre való visszatérést. Igaz meg van kettőzve, de már nem voltunk olyan biztosak. Nagyon nehéz helyzetbe kerültek, tudatosítottuk, hogy könnyen a világűr foglyaivá válhatnak. ' A Földön egész 'éjjel elemezték a helyzetet, mi sem aludtunk, fontolgattuk a lehetőségeket. Éppen április 12-e volt, a születésnapom. De nem volt kedvünk az ünneplésre. Mit lehet csinálni, a világűr még soká nem lesz sétatér. Majd megszólalt az éterben Rukavisnyikov hangja: „Fényt Itt Szaturnusz! Ballisztikus pályán megyünk lel“ Ez nem vicc, a túlsúlynál nyolcszor olyan nehezek lesznek, mint a Földön. Amíg kinyílnak az ejtőernyők, kőként zuhan; ,az ember a végtelen mélybe. A kiképzésnél mindezt tanultuk, de hát a valóságban, a gyakorlatban mégiscsak, más. Végre látjuk, hogy viszonylag rendben a Földre érnek. A sikertelen kapcsolás a mi életünket is komplikálta. Magunknak kejlett elvégezni azokat a kísérleteket, amelyeket nekik szántak. Pedig saját munkánk is volt elég. Több látogatás nem volt tervezve. Eszünkbe jutott, hogy a mi űrhajónkon is ugyanolyan motor van, és még néhy hónap volt előttünk. Nem maradt más hátra, mint belemélyedni a munkába, reggeltől estig dolgozni, hogy ne maradion időnk fölösleges gondolkozásra, ne gyötörjön a bizonytalanság. (Folytatjuk) Máté Magda felvétele ELEKTRA Nevének hallatára megelevenedik előttünk a görög mítoszvllág, s témától témáig csaponganak a gondolatok, végül megállapodnak Agamemnon mükénéi palotájában, ahol a király távollétiben a férjgyűlölő Klütalmnésztra és ágyasa, a puhány Algiszthosz uralkodik. Az áluralkodőknak egyetlen céljuk: helyzetüket véglegesíteni. E- zért azt tervezik, hogy mikor Agamemnon megtér a Trójáért folytatott háborúbői, meggyilkolják. Ez a gyilkos terv és tett az előzménye Richard Strauss, Hugo von Hoffmanstahl szövegére komponált egyfelvonásos tragédiájának az Elektrának, amely a drezdai operában 71 évvel ezelőtt került először a közönség elé. A mű azóta Is folytatja hódító ötjét, míg végre elérkezett a Szlovák Nemzeti Színház színpadára Is. Amikor felmegy a függöny, ott vagyunk a mükénéi királyi palota több szintre tagolt, komoran sötét hátsó udvarán, ahol a cselédlányok fecsegéséből megtudjuk Elektra szomorú sorsát: a palotából kitiltva cselédsorban az állatok között kénytelen tengetni sanyarú életét, várva a bosszú hajnalának virradatát. Elektrát e- gyetlen vágy élteti csupán: hogy atyja gyilkosain megtorolja annak halálát. Ezért várja fanatikus akarással öccsének, a száműzött Oresztésznek a hazatértét, aki az Istenek parancsának eleget téve végrehajtja az ítéletet. Oresztész a gyanú elkerülése végett saját halálának hírét keltve meg is érkezik, s a két testvér egymásra talál. Ez az egymásra találás a legemberibb momentuma ennek a komoran sötét sorstragédiának. De a találkozás után a szenvedélyek újra fellángolnak, s mikor Oresztész Klütatmnésztrán és At- glszthoszon végrehajtja az ítéletet, Elektra diadalittasan táncolni kezd, miközben újra mindenkitől elhagyatva holtan rogyik össze. Richard Strauss egy berlini előadáson ismerkedett meg Hoff- mannstahlnak, a századforduló német szecessziós költőjének Elektra című drámájával. A szerző Szophoklesznek két és fél ezeréves sorstragédiáját dolgozta fel. A látott színpadi alkotás pedig olyan termékenyítőén haton Strauss zenei fantáziájára, hogy témájául választotta. Első két operájából Wagner Imádata tükröződik, s ma már csak zenetörténeti jelentőségű műnek tekinthetjük őket. Az utánuk következő, bilalikus témájú Salome azonban már viharokat .felkavaró, zseniális színpadi alkotás, amelyhez méltó testvérként 'sorakozik fel az Elektra. Ezt az Idők folyamán modern pszichológiai drámává formálódott Elektrát tűzték most nálunk is műsorra. Eiena Klttnarová a pár évvel korábbi Saloméja mellé meghódította magának most már az Elektrát Is. Khrüszothémlsz szerepében Anna Starostová eddigi legjobb alakítását nyújtotta a színpadon. Olga Hanákovi ráérzett Klütalmnésztra jellemére. Jő volt Juraj Hrubant célratörő, markáns Oresztésze, valamint dr. Gustav Papp Algiszthosz villanásnyi szerepében. A zenei betanítás feladata Tibor Freso kezében volt, s csak sajnálni lehet, hogy Strauss híresen színes partitúrájának árnyalatgazdagságát csupán részben aknázta ki. A NDK-bell vendég, Bernd Leistner kitűnő díszlete és szép kifejező jelmezei mellett kimagaslott Miroslav Fischer rendezői munkája. VARGA JÓZSEF Ritkán, de előfordul, hogy az ember egy napon vásáröl esernyőt és dudát lhogy pontosabb legyek, hólyagsípot). Ritka e- set, de megtörténik. Néhány héttel ezelőtt vásároltam esernyőt. Ajándéknak szántam, tehát annál Inkább bántott, hogy az esernyő elromlott. Mi ilyenkor a megoldás? Fogja az ember a haszontalan dolgot, s visszaviszi oda, ahol vette. Visszavittem. Előadtam panaszomat, s megmutattam a szófogadatlan esernyőt. Az elárusítódé bájos mosoly kíséretében kicserélte. Hasonlóan jártam a hólyagsíppal is. Azaz nem egészen, mert ezt nem gyárban készítették, hanem maszek. A „hangszer“ készítője pedig egy ko- márnói ismerősöm volt'. Kipróbálva a sípot, kifizettem érte a kért ötszáz koronát, és odahaza hozzáfogtam a gyakorláshoz. Próbálgattam a hangokat, és kiderült, hogy egy-két hangja hamis. Tízpercnyi zenélés után „ördög bújt“ bele, azaz átnedvesedett a nád, sorjában szállingóztak a keserves, elviselhetetlenül hamis hangok. Egy ideig bosszankodtam, majd félretettem a hangszert. A következő nap megismétlődött az előbbi eset. Egy vagy két hét múlva találkoztam a hangszer készítőjével. S mivel bebizonyosodott, hogy a síp valóban hibás, kértem, adja vissza a pénzemet. Meglepett a kijelentése: „Én nem vásárolok hangszereket, eladásra készítem őket." Ezután hosszas vita következett, amely során többek között kiderült az is, hogy „bolond voltam, hogy megvettem“\ Vajon hány hasonló bolona akadt már, illetve akad még? Ügy tudom, már többen pórul jártak. Ezért azt javaslom (holtig tanul az ember alapon): hangszert csak akkor vegyünk, főleg maszektői, ha készítő neve és ö maga is szavatolja a termék minőségét. Máskülönben dudálva futhatunk a pénzünk után, vagy esernyővel dudálhatunk. 'jt. PAPP SÁNDOR ISMERŐSÜNK Farády István Akik figyelemmel kísérték a budapesti televízió Szí- nészmúzeum sorozatát, bizonyára emlékeznek még a nevére, s talán arra Is, hogy Bajor Giziről őszinte rajongással, áhítattal és csodálattal beszélt. Farády István abban az időben a kecskeméti Katona József Színházban, Ruszt József egykor oly híres alkotóműhelyében játszott. Troilusát csaknem hét éve őrzöm emlékezetemben. Ma is pontosan látom, mennyire naivan, milyen lobogó szenvedéllyel siet Cressidához, látom, ahogy a lány árulását felismerve egyetlen perc alatt foszlik szét tekintetében az első szerelmes éjszaka varázsa. Aztán újabb Shakespeare-szerepek (Rómeó, Pericles, a Téli rege Florizelje), újabb elismerések jöttek, amelyek kapukat nyitottak, lehetőségeket teremtettek, Farády István mégis Kecskeméten maradt. Olyan színházi műhely érdekelte, amelynek elveivel, céljaival teljes mértékben egyet értett, olyan partnerekkel akart együttműködni, akik az életről, az emberek közötti kapcsolatokról s nem utolsósorban a színházról azonos véleményen vannak. És Kecskeméten megtalálta számítását. Gábor Miklós, Vass Éva, Andorai Péter, Sára Bernadette emberként és alkotótársként Is közel állt hozzá, s ez a maroknyi ember egyszerre jelentette a Jónevű vidéki színház lelkét és élvonalát. A jég két évvel ezelőtt tört meg. A budapesti Várszínház megalakulásával Ruszt József megvált a kecskeméti műhelytől, s magával vitte „a nagy csapatot“, köztük Farády Istvánt. Azóta egyre gyakrabban láthatjuk a képernyőn; legutóbb éppen egy borotvaéles Brecht-jelenetben tűnt fel, amelyben Ismét felmutatta mély emberi érzelmekben gyökerező drámai tehetségét.' (g. szabó) BÉKEIDŐ Karlovy Varyban láttam először Vitézy László film- lét. Az elsöftlmes rendezők versenyében mutatták be. Nagy-nagy tapsot kapott, de nemcsak a végén, hanem vetítés alatt is. A díj mégis elmaradt, pontosabban váratott magára, mert néhány héttel ezelőtt a mannheifni filmfesztiválon fődíjban részesült. Aki látta a televízióban, az bizonyára azt mondja: megérdemelte. Elsősorban bátorságáért és ő- szinteségéért. Bár a műsor csak így tünteti föl: „magyar film“, a rendezőtől tudom, hogy ő másképp jelöli munkája műfaját: doku- mentarista eszközökkel készített játékfilm. Elsősorban tényszerű hitelessége és a- matőr szereplői miatt. A „színészek“ a Vásznon is szinte mindennapjaikat élték tovább, mert ez a film épp a mindennapok tisztességéről és tisztességtelenségéről szólt: eszmék mögé büvó karrierüket féltő és e- gyengető emberekről,. meg a köztük dolgozó, küszködő, velük harcoló közösségi emberről, aki tudna is, akarna is a soknál még többet tenni a köz asztalára, csak akadályokba, frázisokba, ál- társadalmi érdekekbe ütközik. Tudatlanságuk miatt a fejlődést akadályozókba, las- sítűkba. A történet általánosítható. Az isten háta mögötti falucskából elköltöznek az emberek, megszűnik a mozi, az iskola, és eltávozik még a pap is. Az ambiciózus, tehetséges szövetkezeti elnök nem akar belenyugodni, hogy fogyatkozik a munkaerő, tönkremegy a jől működő gazdaság. Az üresen maradt lakásokba sokgyermekes családokai költöztet, válogatás nélkül. Épít, dolgozik, a semmiből teremt értékeket, rövid idő alatt egymaga többel tesz, mint a helyi vezetőség, a járás évek alatt együttvéve. Ezt senki sem tudja neki megbocsátani. A munkája, a tehetsége ellenségeket szerez. Az ellenségek eszmék mögé bálnak, ohtian támadnak. Saját alkalmatlanságukat próbálják így kivédeni. Pazarul lő film volt. Aki nem látta, sajnálhatja. ^Házigazda: RADVÁNYI GÉZA „Kassa egy világnézet volt. Furcsa világnézet, de az" — mondja a kassai (Ko'sice) születésű Radványi Géza, a híres Valahol Európában című film rendezője. Ott töltötte gyermekkorát, majd tizenkilenc éves fejjel 6 is „kitántorgott“ a nagyvilágba. .Ezután már csak összesen hat és fél évet töltött Magyarországon. Otthona lett a világ, és ő valóban mindenütt otthon érezte magát. Most ismét filmet forgatott Budapesten. Ma már a mozikban is vetítik a Circus Maximust. A forgatás alatt készült vele a nemrég bemutatott interjú,. amelynek legszívesebben a teljes szövegét idézném. Fontos dob gokat mondott Radványi a hazaszeretetről, a filmről, a művészetről, az emberről. Azt vallja, a filmgyártás nem munka, hanem játék, nagy baj lenne, ha munkának számítana. A közel egyórás riport- műsor — bár hagyott maga után kívánnivalót — felvillantotta a világhírű rendező művészi, emberi világát, elmondatta vele, miért hagyta el a háború után ismét a hazáját, és bemutatta őt munka közben, hogyan dolgozik a színészekkel. Z ]. AZ ESERNYŐ ÉS A „DUDA”
