Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-02 / 1. szám

Miroslav Demák: ÁLLATÖV Január (Hamlet) Kezdetben volt Hamlet És volt a Szó S Hamlet nem hitt a Szóban A síkra súlyos talp tiport Homlokunkat A jühöz nyomja az idő Fölébredünk Léptek nesze barátok jöttét jelzi A földdel alszunk el Ezért nem tehetem meg Föld az első lépést Helsingör felől Bárhova menjek e várból Mindenütt látnak s konokul visszahívnák januárt az összes hónapokban föllelitek Eszméljetek csak Ophelia hajára Apró tavaszi fellegekre Vagy az őszre a királyné anyára Vagy Hamlet napsugaras könyvére Nélküle a dolgok örökre olyanok maradnának Mint eredetileg voltak Kezdetben volt Január és volt a Szó s Hamlet konokul nem hitt a Szóban KONCSOL LÁSZLÓ fordítása Szitási Ferenc: Szolgálj - társtalanul Mindene van nyelve szó-forrás társtalan á-t és b-t Is mond kilincsel a befagyott kapuzárakon zivatarrá változott az ég tombol a téllé változott föld Fázunk rímtelenül nyakunkon nyakkendő s ha este a székre dobjuk tudjuk, hogy kik vagyunk és voltunk mezítlábasok nyugtalanok társas társtalanok Szitási Ferenc: Fehér gyep világa Hull az ég-gyökerj! hó teetem száll a magasból Ne takarj melegbe sok tél megvírradt bajszomon fogad] be Kérdem békesség van-e a földön kenyér és só van-e az asztalon Fehér hő=gyep még a táj Fodor Katalin: Jellemek (monottpia) Kristina Cizmariková Vacsora után Vacsora után békés csend uralkodott' a szoba- ián. A megszokott családi idillt Alena hirtelen | elhatározása borította fel: — Vasárnap eljön hozzánk DuSan. — Ki az? — kérdezte a nagymama, — A fiúja, — intett fejével Kveta Alena felé. g — Most, vasárnap? Miért éppen ezen a vasár- | napon? — értetlenkedett az apja. — Azt gondoltam... azt gondoltuk, meg kelle- $ ne végre ismernetek... — Igaza is van, lesz is mit rajta nézni, legalább egy fejjel alacsonyabb nála, — pukkadozott Kve- g ta. i — Az az a fiú, akit... — lepődött meg nagy- Á nénje. — Már láttalak benneteket együtt a város- ® ban... Es én meg azt gondoltam, ti csak úgy... 1 hogy valamelyik osztálytársad. — VárjI — avatkozott bele az anyja. — Tt már ; annyira komolyan gondoljátok, hogy be akarod g mutatni? — Komolyan és valóbanI — Igen? — csúszott izzadt ujjat között a tü. ; — Már régen ismeritek egymást? — Minden a legnagyobb rendben van, anyám! i- Ismerjük már egymást, és olyan régen és annyira t\ iól, hogy azt gondoljuk, menni fog ez együtt is. f — Ugyan már, hiszen majdnem egy fejjel ála- csonyabb — sziszegte a nagynénje. — És számít az? — Drága lányom, annyi szép szál langaléta fut- | kározik körülötted, te meg egy ilyen töpörödött... I — lágyult el a nagymama. — Micsoda, töpörödött?! — pattan fel Alena, mintha tűvel szúrták volna meg az ujját. — Szá­mít az, hogy alacsonyabb? — Képzeld csak el, hogyan fogtok majd együtt 1 festeni — állt nagymama Kveta nénje pártjára. | — Ha együtt mentek, olyanok lesztek majd, isten j bizony, mint tehén a borjával! A nagynéni szókimondása teljesen szétrázta Ale- i\ na hangját. — Hiszen ez csak előítélet, hogy a férfinak ma- g gasabbnak kell lennie. Megértjük egymást. Meg- p értjük egymást, és szeretjük is, és ez a fő. — Drága gyermekem — szólalt meg fáradt han- : non az anyja. — En nem akarlak lebeszélni, meg ellenezni sem akarom, de meggondoltad? Most n még szeretitek egymást, most még megértitek... | — Es valóban biztos vagy a dolgodban? Hon- ■: nan tudhatok, hogy egyszer nem lesz kisebbségi | érzése veled szemben? — vágott Kveta az anyja I szavába. — Érted, kisebbségi érzése temiattad! — Ismé- | telte meg nagyanyja. Kveta legyintett: — Most még szeretitek egy- A mást, de mi lesz tíz év múlva? Mi marad, csak .( az együttérzés. Alena megrázta a fejét, ahogy fésülködéskor a szokta felborzolni a haját a tükör előtt. Mint víz- 1 cseppeket rázta le magáról a szavakat, de továb- í biak záporoztak rá. — Hogyan mentek majd az esküvőtökre, te me- ), zítláb, ő meg magas sarkú cipőt húz vagy ho- ' gyan? — Tánc közben az ömlengős szirupos nóták alatt hogyan bújtok majd egymáshoz? Az utcán : hogyan mentek egymás mellett. Ö a járdaszegé- * lyen, te meg az úton, igaz? — Ha majd meg akar csókolni, két lépcsőfokkal gj magasabbra áll, nemde? — Nem! — kiáltott fel Alena, és eltakarta az ] arcát, mint ahogy a hideg víztől védekezik az | ember, aztán elsírta magát, a többiek meg csend- ji ben és ámulva nézték. NÉMETH ISTVÁN fordítása Bulkin diák felfedezései Mázsár Lázsló: ß ulkin barátunk az alkotó-gondolkodó diákok közé sorolható; azok közé a diákok közé, akiket bár ritkán, de meglepnek a tenniakarás, az alkotnivágyás, a tudományos tisztánlátás pillanatai. Ennek szellemében Bulkin diák figyelmét sosem kerülték el a diákságot foglalkoztató ősi problémák, legégetőbb kérdések. Pillantsunk be Bulkin tudományos elmélkedéseibe ta­pasztalatnyerés céljából. íme, ezt olvastuk egyik, sok töprengés után született tudomá­nyos dolgozatában: „Ahogy bizonyára nem lesz érdektelen a diákság számára megtudni, egy kerek földi nap 24 órából áll. Ennek megfelelően min­den óra 60 perccel és minden perc 60 má­sodperccel telítődik meg. Vizsgáljuk csak meg, mire használódik el ez a parányi idő­egységek kolosszális j86400j mennyisége, amelyből végeredményben a napok, hetek, hónapok, sőt jképzeljétek csak el) még az évszázadok is összetevődnek. Kutatásaim és megfigyeléseim során tel­jesen világossá vált egy vitathatói an, de en­nek ellenére paradox tény: ennek az idő­mennyiségnek az egyharmada /szám sze­rint 28 800 másodperc) olyan teljesen med­dő, alkotó jelleg nélküli cselekvésre hasz­nálódik el, mint az alvás. Hát nem rettene­tes, meggondolatlan pazarlás ez?l Nem fe­lelőtlen, sőt lelkiismeretlen viszonyulás ez az Időhöz, amely legyen ismeretes számo­tokra, nem mással, mint pénzzel egyenlő?! Ezek a vigasztalhatatlan tények ícénysze- ríthettek arra, hogy mélyen elgondolkozzam a dolgok ilyennemű állása felett. S hosszú tudományos tűnődéseim eredményeképpen, miután áttanulmányoztam az idevágó szak- irodalmat, számításba véve minden megol­dás-lehetőséget, rájöttem: sajnos, alvás nél­kül még az emberi teremtés olyan különös válfaja, mint a diák, sem képes huzamosabb ideig létezni. Mi hát a megoldás? Kisértve kínzott so­káig a kérdések kérdése. Hogy lehet ta­karékoskodni az idővel a népgazdaság szá­mára? Es zseniálisan -egyszerű módját találtam fel az álom felhasználásának. Számításaim szerint a diák álmában nyelveket, humán, sőt természettudományokat is tanulhat. Kép­zeljétek el, micsoda lehetőségek. Este le­fekszel a matekban való teljes jártasság nélkül, s reggelre ébredve szilárdan tudod, hogy 2x2 = négy! E kiemelkedő vívmányát a gondolkodó emberi észnek én késedelem nélkül igyekeztem kellő irányban továbbfej­leszteni. Hadd legyen szükségszerű az al­vás — nyugtattam magamat haszonta­lan és megrögzött szokását gyökerestül ki­irtani, legalább állítsuk azt a kultúrálódás és közművelődés szolgálatábaI Hogy milyen módon? Pofonegyszerűt Aludni nem a saját, régóta megszokott ágyunkban, pehelytakaró alatt kell. Nem bizony, hanem... hanem a kultúrintézményekben, szervezetten és tö­meges méretekben. Filmszínházakban, előre is intelek benneteket, hasznos alvás nem jő hét létre. Először is azért, mert másfél-két óra alatt nem aiszod ki magad, másodszor, elszakadhat a film, és alkotó szándékú ál­modat vakító fény és fülsiketítő fütty sza­kítja félbe. Aludni lehet, kell, sőt szükséges a színházakban, szimfonikus hangversenye­ken, megadva a szervezetnek a pihenési, szellemnek a fejlődést hozó eledelt'."Például: a híres orosz drámaíró A. Ny. Osztrovszkij irodalmi munkásságának elsajátításakor elég 15—20 estét átaludni a kényelmes színházi széken, és nyugodt lelkiismerettel, a siker teljes tudatában mehetünk is a vizsgára. Íme', az emberi agy csodálatos felfedezé­se, a hipnopédia előttünk, diákok előtt a megismerés és látőkörbövltés beláthatatlan, fantasztikus távlatait nyitja fel. AludjI Ez most a jelsző. De aludj hasznosanI Ott aludj, ahol a legfontosabb és a legjobb informá­cióforrást sejted. Aludj a kimondottan erre a célra létesített kultúrintézményekben, hogy művelődj. Aludj, hogy tudj! Aludjatok, drága diáktestvéreim!“ S a tudományos dolgozat utolsó sorát el­vesztették egyensúlyukat, kusza összevissza­ságba- fúltak. Bulkín barátunk mély tudo­mányos-alkotó álomba merült. S ahogy öt ismerem, ébredése után feltétlenül jogot for­mál a tudományok kandidátusa elismerő . titulusra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom