Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-09 / 50. szám

Folytatás a melléklet 1. oldaláról Irányozzák, hogy 1985-íg 13 millió ifjú­munkásnak középiskolai képesítést kell szereznie. Oj jelenség továbbá, hogy Pe­king szakított a korábbi gyakorlattal, „a saját erejére való támaszkodással". A káderképzés megoldása végett elhatá­rozta, hogy 15 ezer diákot küld ki az Egyesült Államok és Nyugat-Európa fő­iskoláira. Hogy mennyire válik be a kí­sérlet, azt majd eldönti az idő. ■ A KKISZ kongresszusának dokumen­tumaiban napvilágot látott egy (elhívás, amely felszólítja a kínai ifjúságot, hogy „emelje magasra az internacionalizmus zászlaját", hogy „harcoljon minden or­szág ifjúságával való barátságért". He­lyénvaló a kérdés: milyen országokra gondoltak? — Közismert, hogy mit értenek Pe- kingben „proletár internacionalizmuson". Az „internacionalizmust" elsősorban a baloldali trockista csoportokra vonatkoz­tatják. A kínai vezetés ezekkel hirdet „internacionalista" egységet a békeharc és a nemzetközi enyhülés folyamatának megakadályozásában. Az „internaciona­lizmus“ pekingi értelmezésben egyenlő • világ legreakclósabb elemeivel való szövetséggel, a szocialista országok, és elsősorban a Szovjetunió ellen. Ezért te­kinti Peking legjobb szövetségeseinek Pi­nochetet és Sadatot, és a revansiszták egész sorát Strausstól Schlesingerig. Pe kingben ma nem hangzik el egyetlen jó szó Kuba vagy Vietnam, Angola vagy E- tiópia címére, nem is beszélve a Szov­jetunióról. ■ Ilyen körülmények között hogyan sikerül a maoista vezetésnek megnyer­ni az ifjúságot? i— Bármennyire is igyekeznek, az egész kínai ifjúságot nem butíthatják a végte­lenségig. Teljesen érthető, hogy a kínai fiatalok egy része ma azt kérdezi: hová akarják elvezetni az országot Mao kö­vetői? Egy nemzedéket már rákénysze- ritettek, hogy életét a „kulturális forra­dalomnak“ áldozza fel, és a következ­ménye rá nézve katasztrófába volt. A mai nemzedéket arra akarják rávenni, hogy életét a „négy modernizálás“ esz­méinek, a militarista politikának, a há­ború előkészítésének szentelje. E nem­zedék még katasztrófálisabb véget jár­hat. ■ Az ugyancsak közismert plakáthá­borúban bíráló megjegyzések jelennek meg az úu. „négyek bandájának" címé­re. Miként tükröződik ez a kínai ifjúság életében? — A kínai ifjúság egyre inkább meg­bizonyosodik arról, hogy milyen törvény­telenség és önkény uralkodik most, Mao halála után is. Egyre inkább látja, hogy a hatalmi szervek mennyire megfosztják egyszerű emberi jogaiktól az egyszerű embert, és mennyire lealacsonyítják a dolgozó népet. Hogy magukat tisztára mossák, a pekingi hatalmi szervek az elkövetett otrombaságokért minden fe­lelősséget igyekeznek a helyi káderekre ruházni. ■ A kínai ifjúság körében az említett önkényesség bizonyára elégedetlenség forrása. Hogyan nyilvánul ez meg?-r- A kínai ifjúság élete egész sor elé­gedetlenség forrása. Az ifjúmunkások nem lehetnek elégedettek azzal, hogy e- rejüket nem kímélve dolgoznak, és köz­ben ügyet sem vethetnek munkájuk ju­talmazására. Az Ifjúmunkásokat hosszú ideig nem sorolják be a megfelelő bér­tarifába, és csak a szakmunkásképzett-i ség elnyerésének megfelelő elbírálásba esnek. Még kilátástalanabb a fiatal föld-> művesek helyzete és velük együtt azoké, akiket átnevelésre küldtek vidékre. Pe­king legutóbbi adatai szerint számuk csupán Pekingben 16 millióra tehető. A fiatal értelmiség érzi, hogy számára a visszautat teljesen eltorlaszolták. Éppen ezért sokan közülük a könnyebb ellen­állást választják, megszöknek és a csa­vargók és a bűnözők népes táborát gya­rapítják. Mert kérdezhetnénk, hogy bol­dog lehet-e az az ifjúság, amelyet ál­landóan a háború elkerülhetetlenségé­nek a gondolatával rSmísztenek. Inkább az országból való menekülést választja. Elégedett lehet az az ifjúság, amely lát­ja, hogy Ilyen körülmények között nincs remény a helyzet javulására? jegyre osztják nemcsak az élelmiszert és a ru­házatot, hanem a kerékpárt és a szap­pant Is, mellesleg két darabot egy év­re. Bármennyire igyekeznek kihasználni a műszaki értelmiséget, a hadiipar szem­pontjából, ők érzik, hogy hamis ügyet szolgálnak, és szerepük bármikor véget érhet, a humán értelmiséget pedig egy­szerűen megfosztják attól, hogy hivatá­sukat szolgálják. Az értelmiségiek érzik, hogy megbízhatatlanok annál is Inkább, mert szüntelenül „átnevelik“ őket. ■ Ogy véli, hogy ez az egyetlen in­dítéka elégedetlenségüknek? — Távolról sem. Tudatosítani kell, hogy Kína jelenlegi maoista vezetése népellenes politikát folytat, amely első­sorban az ifjúságot sújtja. A mai kínai vezetés meg akarja őket fosztani emberi méltóságuktól. Ma rabszolgamunkára kényszeríti őket, holnap háborút Ígér nekik. SOVINISZTA POLITIKA - HÁBORÚS POLITIKA A kínai politikai élet az elmúlt hetek­ben megélénkült. A maőtlanítási kam­pány új állomásához érkezett. Számos olyan, tegnap még támadhatatlannak te­kintett dogmát, elképzelést kérdőjelez­nek meg, amelyről külföldi megfigyelők azt mondják: eltűnésük vagy átértéke­lésük raegváltozfathatja a pekingi bel­politika vonalát, de mindenekelőtt sze­mélyi konzekvenciákat is hozhat A Mao- -kultusz látható jeleinek eltüntetése ki­sebb jelentőségű intézkedésekkel kezdő­dött. Eltűntették a Mao-képeket, felira­tokat, végűi megtámadták a Mao-bibliát. Persze, ha alaposan a dolgok feneké­re nézünk, kiderül, hogy az egész csak olcsó szemfényvesztés. A Mao-tanítás leple alatt a kínai belpolitikai hadszín­téren szabályos frakcióharc folyik, egyé­nek és csoportok. Illetve csoportocskák viaskodnak egymással a hatalomért, és e hatalmi harcban semmi sem szent, még Mao sem. A legszomorúbb vonatko­zása az egésznek, hogy ennek az ideo­lógiai Ide-oda játéknak Is — mint min­dig — végső soron az egyszerű kínai nép látja leginkább a kárát. A tárgyi­lagosság kedvéért így kell tekinteni a kínai folyamatokra. A kínai vezetők a béke és a nemzet­közi feszültség enyhülése ellen harcoló Imperialista és szélsőséges reakciós erők­kel szövetkeznek. Peking nemcsak hogy egy újabb világháború elkerülhetetlen­ségéből indul ki, hanem e háborúra u- szít. és meggyorsítja háborús előkészü­leteit. Kína nem titkolja nagyhatalmi he­gemóniára törő terveit és arcátlanul te­rületi követelésekkel lép fel számos szomszédos országgal szemben, gyors ü- temben növeli mindenfajta fegyvereinek számát, közöttük a rakéta és atomfegy­verekét, és újfajta fegyverzeteket és ka­tonai technikát keres a Nyugaton. Pe­king elutasította a csatlakozást az atom- fegyverkísérletek három környezetben való betiltásáról szóló szerződés, ős szá­mos ország tiltakozása ellenére folytat­ja intenzív légköri kísérleteit. Maga fegyverkezik, és nyíltan a lázas fegy­verkezés szüntelen fokozására tesz fel­hívást, állást foglal a NATO és más Im­perialista katonai tömbök megerősítése mellett, az USA európai és ázsiai kato­nai jelenlétének fenntartását és kiter­jesztését szorgalmazza, s igyekszik meg­torpedózni minden nemzetközi akciót, a- melynek célja a fegyverkezési hajsza korlátozása. A kínai vezetők mindenfé­le módon aláássák az enyhülési folya­matot, és annak sikertelenségét jósol­ják. A pekingi vezetők támadásait a Szovjetunió és más szocialista országok ellen összpontosítják, igyekeznek min­denképpen kétségbe vonni és szétzúzni egységüket, s ezért felszólítják az im­perialista köröket, alkalmazzanak kemé­nyebb politikát a szocialista országok­kal szemben. Ily módon kísérlik meg e- zeknek az országoknak a nemzetek biz­tonsága megszilárdítására Irányuló erő­feszítéseit meghiúsítani. Peking külpolitikai tevékenysége a nemzetközi helyzet komoly destabilizá- ciős tényezője. A NEUTRONHALÄLT PROPAGÁLJÁK A Kínai KP XI. kongresszusának és a Kínai Népi Gyűlésnek, a Kínai Népköz- társaság legfelsőbb államhatalmi szervé­nek a határozatai a maoizmust Kínában, mint ismeretes, a párt és az állam esz­mei-politikai platformjaként, bel- és kül­politikai tevékenységének alapjaként rögzítette le. A jelenlegi kínai vezetés „Mao esz­méihez" híven minden téren fokozza há­borús előkészületeit. Peking mintegy ke­gyelettel adózva az elhunyt „kormányos­nak“ a halála óta eltelt három hónap alatt három légköri atomkfsérletet haj­tott végre. 1977-ben csakúgy, mint az idén, a világ közvéleményének tiltako­zása ellenére folytatódtak az atomfegy­verkísérletek. A kínai vezetők egy szó­val sem tiltakoztak a neutronbomba el­len. Sőt, a kínai lapok rendszeresen közük „a neutronhaIál" híveinek azon kijelentéseit, amelyekben e barbár tö­megpusztító eszközt propagálják. A Zsen- min Zsipao című lap külön magyaráz­ta, hogy a neutronbomba „semmiképp sem rossz fegyver“. Peking azon számí­tásai, hogy megszerezzék a fegyvert, o< lyan lelkesedéssel töltötték el Csang Aj- -pinget, a kínai hadsereg vezérkari fő­nökének helyettesét, hogy elhatározta, érzéseit.,, versben fejezi ki: „Az edzett acél nem kemény, a neutronbomba nem ad munkát. Ha a hősök tettre kelnek, pillanatok alatt elérik a világra szóló céljaikat.“ Giscard d’Estalng, francia köztársasá­gi elnök Kínában október 17-én találko­zott Teng Hszíao-ping pártelnökkel és már másodszor Is tárgyalt Csao Ce-jang miniszterelnökkel, újságíróknak elmond­ta: egy régebbi megállapodást élesztet­tek újjá és olyan elvi megegyezés jött létre, hogy Franciaország két, egyen­ként 900 megawatt teljesítményű nukleá­ris erőművet épít Peking megrendelésé­re. Az egyelőre még helymegjelölés nél­kül tervezett erőművek építési és sze­relési költsége valamivel több mint egy- milliárd dollár lesz. Néhány órával a francia elnök közlé­se előtt az amerikai energiaügyi mi­niszter egy más, de szintén e témakör­be tartozó kínai hírt adott közre. Wa­shingtonból jelentették először, hogy Kí­na észak-nyugati részén a Lop Nór kö­zelében lévő kísérleti nukleáris telepen a Kínai Népköztársaság légköri nukleá­ris robbantást hajtott végre. A kísérleti robbantás során egy olyan bombát rob­bantottak fel, amelynek robbanóereje 200 kilotonna és 1 megatonna között van. Egy nappal később amerikai, szovjet, nyugatnémet távirati irodai jelentések özöne számolt be arről, bogy a kínai légköri atomrobbantás után hatalmas ra­dioaktív felhő keletkezett, amely a Csen­des-Óceán fölött az Egyesült Államok felé halad. Október 18-án a szakértők azt közölték: a radioaktív felhő 19-én, vasárnap őri el Amerika nyugati part­vidékét Az Egyesült Államok környezet­védelmi hivatala valóban jelentette Is: a felhő megérkezett. Figyelmeztették az érintett környékek lakosságát elsősor­ban a farmereket, hogy az esetleges eső­zés a talajba és a legelőkbe moshatja a „kínai felhő“ veszélyes tartalmát. ELOSZOR 1964 OKTÚBEREBEN Két nappal később Heinz Kaminski, az NSZK-bell bochuml obszervatórium és űrkutatási intézet Igazgatója kijelentet­te: a „kínai felhő“ mintegy 10—-13 ki­lométeres magasságban Európa felé ha­lad és erősen radioaktív stronclum — 90, cesium «—i 137 plutőniumrészecskéket tartalmaz. Lengyel szakemberek közöl­ték, hogy ' az október 10-án Kínában végrehajtott légköri atomrobbantás kö­vetkeztében kialakult radioaktív felhő október 25—26-ra érkezett Lengyelország területe fölé. A robbantásnak a sugárvi­szonyokra gyakorolt hatását a központi radiológiai laboratórium tanulmányozta, és különleges megfigyeléseket ts végez­tek Varsóban és Zakopanéban. A több mint 10 kilométeres magasságban szál­ló felhőben keletkezett izotopnyomokat különlegesen felszerelt repülőgépekről figyelték. Az 1980. októberi nukleáris robbantás a 25. már. Kínában először 1964. októ­ber 16-án robbantottak atombombát, a következő kísérleti robbantás 1965. má­jus 14-án történt. 1967. június 17-én robbantották fel az első kínai hidrogénbombát. Légköri rob­bantások mellett 1969-ben és 1975-ben föld alatti atomrobbantások is voltak. 1970. április 24-én lőtték fel — minden valószínűség szerint a Lop Nór közelé­ben levő kísérleti telepről — az első kínai mfibolygót. Alig egy évvel később követte ezt egy másik, s az Oj Kína hír­ügynökség egy 1979 szeptemberében az atomkísérletekről és a műbolygókről köz­readott egyik visszapillantó jelentésében célzást tett arra Is, hogy megkezdődtek a kísérletek az Interkontinentális, bal­lisztikus rakéták gyártására. (1980. má­jusában kilőtték Kínából kísérleti céllal egy több fokozatú, folyékony üzema­nyaggal működő 6750 kilométer utat megtevő interkontinentális ballisztikus rakétát Is.) Kína nukleáris és rakétaszakemberei- nek élén az a ma már hajlott korú dr. Csien Hszue-sen professzor áll, aki 1955- ben tért vissza hazájába az Egyesült Ä1- lamokből, ott a kaliforniai Jet Propul­sion Laboratory, az egyik fontos ameri­kai kísérleti telep vezető munkatársa volt. Ez év januárjában a kínai Ifjúsági szö­vetség lapjában nagyobb cikk jelent meg a nukleáris technológia fejlesztésének szükségességéről. Francia katonai szak­értőknek az a véleménye, hogy a cikk­ből kiolvasható: kínai szakértők a neut­ronbomba gyártásán kezdtek el dolgoz­Kína veszélyezteti a békét ni. Ugyanezek a francia katonai szakér­tők emlékeztetnek arra Is, hogy az 1980 májusában kilőtt Interkontinentális bal­lisztikus rakéta már a második volt — már előzőleg Is volt egy kísérleti kilö­vés, messzi csendes-óceánt célpont felé. Pekingnek egyébként a rakétákon kívül más nukleáris hordozóeszközei Is van­nak; az AFP egyik jelentése szerint mint­egy 80 közép-hatótávotságú bombázógép állomásozik különböző kínai repülőtere­ken. Az atomnagyhatalmak — a Szov­jetunió és az Egyesült Államok — ar­zenálja mögött jelentéktelennek látszó kínai nukleáris felszerelés mellett ott van persze a kínai hadsereg ts. Tavaly írta erről a londoni Observer: 4 325 000 ember van fegyverben. „... ÚGYSZÓLVÁN FELIG VAK“ A kínai hadseregnek 18 000 ágyúja, 6000 repülőgépe és 10 000 harckocsija van. (Az Observer írja: „Fő harckocsi­juk a régebbi típusú szovjet T—54-es kínai másolata, amely nem oldalirányit- hatő, nincs lövésstabllizátora és infra­vörös vezérlésű távolságmérője. A légi­erő sugárhajtású gépel közül csak mint­egy 140 hasonlítható a MÍG—21-eshez, és bár a kínaiaknak 75 tengeralattjáró­juk van, felszíni flottájuk csak a part menti vizeken vethető be. A korszerűt­lenül felszerelt hadsereg legnagyobb fo­gyatékossága az, hogy úgyszólván félig vak a lézerek, hőirányzékok, a precí­ziós vezérlésű rakéták, az összehangolt tüzérségi ellenőrzés, és a riasztó radar- rendszerek elektronikus korszakában ... Ebben a nagyapák irányította hadsereg­ben Kína élemedett korú tábornokai a világ legidősebb tisztjel...“ J A kínai származású George Tan Eng Bök, a Défense Nationale című francia folyóiratban nemrég nagyobb tanulmányt írt a kínai haderő korszerűsítéséről és annak határairól. A tanulmány legérde­kesebb megállapításai: „A fegyvergyár­tás, a hatvanas évektől kezdve kielé­gítő színvonalat ért el. A szárazföldi hadsereget a hazai ipar ellátta a szov­jet modellekből kiinduló egyéni fegy­verekkel, T—59 harckocsikkal és BTR—40 páncélozott járművekkel. 1956-tó! kezd­ve havonta 25 MÍG—ÍS' kerül kl, F1—2 elnevezéssel a senjangl gyárakból. Ké­sőbb más modelleket is lemásoltak: F—4 (MÍG—17), F—6 (MÍG—19), F—8 (MÍG— 21), IL—28, TU—16. Közben nem hanya­golták el a hajóépítést sem. A kínai hajógyárak 1956—1960 között, 21 W tí­pusú tengeralattjárót, 18 T—43 aknara­kó hajót és 4 Gordy típusú torpédórom- bolót építenek. 1964-tő! módosítanak 4 Riga típusú kísérő hajét, és megkezdik a különböző gyorsnaszádok és ágyúna­szádok gyártását.“ Ugyanez a tanulmány számol be arről is, hogy Kínának sike­rült Egyiptomból néhány AT—3 Sagger harckocsi-elhárító rakétát, és legalább egy, szovjet gyártmányú MÍG—23 típusú repülőgépet szereznie. A kínai Ipar leg­jobb üzemeiben kísérelték meg reprodu­kálni a rakétákat és a repülőgépeket —■ ugyanúgy, ahogy a Sidewinder rakéta és a MÍG—21 típusú repülőgép esetében történt. (A Défense Nationale cikkírójá­nak érdekes megjegyzése: a MÍG—21-et annak idején Vietnamnak szánták, Kí­nán keresztül szállított példányok alap­ján másolták le.) Az elmúlt 2—3 esztendőben külföldön járó, nyugati fővárosokat meglátogató kínai vezetők. Teng Hsziao-plngtől Hua Kuo-fengig mindenütt felvetették: a kf- nai haderő modernizálására szívesen vásárolnának katonai felszerelést. Párizsban már 1978-ban aláírásra várt' egy olyan 350 mllllő dollár összegű szer-* zödés, amelynek értelmében egy fran­cia cég két, a francia Euromlssile kon­zorcium által gyártott harckocsi-elhárító rakétát (a Milan típusú páncélöklöt és a helikopteren, vagy szárazföldi Jármü­veken hordozható Hot tlpusü nagyobb rakétát) szállítana Pekingnek. Szó van a Matra- cég által gyártott Crotale tí­pusú rövid hatótávolságú légvédelmi ra­kéta megvásárlásáról is. Hogy Brown a- merikai hadügyminiszter pekingi láto­gatása Idején mit ígért Kínának. A MODERNIZÁLÁS AKARATA A már többször „kiigazított“ négy mo­dernizálás tervében egyáltalán nem volt utolsó a kínai hadsereg új, korszerű fegyverekkel való felszerelése. Világgaz­dasági szakértők többször is utaltak ar­ra az utóbbi időben, hogy a Kínai Nép- köztársaság, amely a nemzeti jövedelem alapján rangsorolt országok rendjében körülbelül a századik helyen áll a vi­lág országai között, a költségvetésből hadi célokra fordított összegeket tekint­ve a harmadik-ötödik helyek között sze­repel ... Peking roppant nehéz döntés előtt áll minden katonai jellegű vásárlásnál: a fegyverkezésre kiadott milliók a belső feszültség, a társadalmi ellentmondások további növekedésével járnak: Az Ob­server egyik megjegyzése: „A kínai pa­rancsnokok többsége nagyon (ól tudja, hogy fegyvereik és taktikájuk szánal­masan elavult, és ezért mindenáron mo­dernizálni akarják a hadsereget. De bár­milyen intelligensen elmélkednek is a»a ezekről az elektronikus fegyverekről, a- melyeket holnap fognak megvásárolni, ez olyan, mintha fapuskákkal gyakorla­toznának.“ Általában igaz a londoni lap megállapítása — de az októberi légköri atombomba-robbantás arra figyelmeztet, hogy egyes területeken Pekingben sem­milyen áldozattól sem riadnak vissza, hogv nukleáris fegyverzetüket korszerS sítsék. GÁRDOS MIKLÓS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom