Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-02 / 49. szám
November 13—15-e között már kilencedszer rendezték meg Kassán (KoSice) és környékén a Fábry-napo- kat, Antifasiszta trőnk ős gondolkodónk emlékének tiszteletére most Is voltak író-olvasó találkozók, az idén is elhelyezték a kegyelet koszorúit a stószi ház falán és a temetőben; először került sor a csehszlovákiai magyar irodalom felszabadulás utáni alkotóinak népszerűsítésére vetélkedő formájában — e verseny döntőjét láthatták a Thália Színpad termében az összegyűltek. És hagyományosan a zárődélelőttön tudományos értekezletet Is rendeztek, melyen a csehszlovákiai magyar prózairodalomról és költészetről beszélt Roncsol László és Tőzsér Árpád. GjbOl megnyílt a FABRY-KLUB A Fábry-napok tulajdonképpen már szerdán, november tizenkettedikén megkezdődtek. A kassal Moyzes utcában egy száz-százötven látogatót Is befogadó új helyiségben újra megnyílt a Fábry-klub, hogy falai között a fiatalok szórakozva művelőujenek. Mindezt Kolár Péter, a CSEMADOK jb titkára mondta el bevezetőjében, majd átadta a szót Szaszák György nek, az újranyílt klub elnökének. (Teremhiány miatt ugyanis időlegesen ott kellett hagyni a klubhelyiséget.) A klubvezető elképzeléseiről, céljairól beszélt, s elmondta, reméli, hogy a városban tanuló közép- és főiskolások rendszeresen eljárnak majd új otthonukba. Ezután a Havasi József vezette ki tűnő Csermely kórust hallhattuk, majd Veres Katalint, a Szép Szó előadóművészét. Ezt követően Fábry Zoltán írói, emberi és gondolkodói nagyságát elemezte Gál Sándor költő, Máté László tanfelügyelő (disszertációs munkáját Fábry híd-szerepéről írta), Béres József rádióripórter és e sorok írója. Színvonalas volt az újranyílt klub első estje, melyre mintegy száz-száé- ötven főnyi hallgatóság gyűlt össze. Nagy írónk emberi példája, a haladásba vetett töretlen hite csakis akkor élhet tovább, ha gondolatait magáévá teszi a felnövő új nemzedék Is. A klub tagságának zöme legfeljebb pionírként járhatott — ha ugyan egyáltalán járt — Stőszon. Fábryt maholnap olyan módon kell „tanítanunk“, mint mondjuk Móricz Zslg- mondot, eloszlatva róla az idő szőtte homályt. STÖSZON A korán jött tél Stószra Is befészkelte magát. Összefüggő^ vakítóan fehér hótakarő borította á hegyoldalakat, a temetődombot. Az író szülőházának falán és a temetőben koszorúkat helyeztek el az emlékezők. A sírnál Petrik József, a CSEMADOK Központi Bizottságának titkára mondott beszédet. Ha valaki egyszer filmet forgatna Fábry szülőföldjéről, annak egy kis időt okvetlen el kellene töltenie a sírnál is. Lehet, hogy véletlenül választották a temetőnek éppen ezt a részét Fábry sírhelyéül, annyi azonban bizonyos, hogy az Innen kínálkozó kilátásba jelképesen az egész Fáb- ry-életmű belefér. Belátni ugyanis a községet, amely mintegy „árokban“, völgyben fekszik, de fölé nyomban odaképzclhetjük a szépen ívelő hidat, a legszebb emberi törekvések szimbólumát. HARMADVJRAGZAS A csehszlovákiai magyar irodalom felszabadulás utáni alkotóit népszerűsítő vetélkedőnek, melyen valamennyi magyarlakta tájegység képviseltette magát, a Fábry-napok keretén belül rendezték meg a döntőjét. A Thália Színpad közönsége elé a legjobb kilenc csoport került: a győztes a vízkeleti (Cierny Brod, galántal járás) „csapat“ lett a párkány-nánal (Stúrovo-NánaJ és a rozsnyól (Roí- riavaj együttesek előtt. Az újdonságnak számító vetélkedőről az egyik zsűritag, Szllvássy József újságíró így nyilatkozott: „Annyi bizonyos, hogy kellenek az Ilyen vetélkedők, mert népszerűsítik íróim kát. Én részt vettem a „selejtezőkön* is, meglepett, mennyit Javultak a döntőre a csapatok. Nagyon lényegesnek Az emlékoszlop tartom, hogy a versenyzők nemcsak diákok, hanem — például — munkásnők voltak, akik bebizonyították, hogy ismerik nemzetiségi irodalmunkat. A Harmadvirágzás elnevezésű vetélkedő vagy félezer olvasót mozgósított, szükség van rá a jövőben is. A felmerült, jobbára technikai fogyatékosságok kiküszöbölhetők.“ emlékoszlop Az Idei Fábry-napok egyik legkellemesebb meglepetése a stószi ház udvarán várta a résztvevőket. Egy két méternél Is magassab (Balajtt Árpád felvételén látható) emlékoszlop — Nagyferenc Katalin és Ferencz György alkotása. Az akácfából faragott, kopjafa díszítésű oszlopot az idei nyári művelődési tábor fiataljai vitték el Stószra, bizonyítva, tovább él bennünk mindaz, amire humanista alkotónk egész életét feltette. Ennél szebb, spontánabb tisztelgést eddig egyetlen Fábry-emlékrendez- vényen sem láttam. (batta) „NE FELEJTSD EL HEGYEINKET“ HETVEN ÉVE SZÜLETETT A VERHOVINA KÖLTŐJE , Sáfáry Lászlóra emlékezünk, a Verhovina vagy ahogy Balogh Edgár nevezte, a Szegényország költőjére. Munkácson látta meg a napvilágot, s ez a körülmény éle- te-költészete meghatározó tényezője lett. Szinte minden költői megnyilatkozásában fellelhetők á hazai táj ihlető nyomai, a szülőföldhöz és népéhez való ragaszkodás alakító-formáló erőként munkál költészetében. Az volt számára a táj, a fennségében is zordon kárpáti természet, ami egyik tanítómesterének, Ady Endrének a biblia; mindig vissza-visszatért hozzá képekért, hangulatokért, költői ihletért. A háborúba sodródó évek mélyéről így üzent barátainak: „Mundérba bújtatott kedves pajtásom, / a regula és a gyűlölet ostoba szavai közt / ne felejtsd el hegyeinket, 7 és jussanak eszedbe a hegyek emberei...“ Kevesen ismerték nála jobban az egykori Kárpátalja szociális viszonyait, az egzisztenciális veszélyeztetettség lélektorzító következményeit. Világnézetének és politikai felfogásának döntő formálója lett az a vándorlás, amelyet telkes sarlósként Balogh Edgár és Lőrincz Gyula társaságában tett Verhovina eldugott falvaiban. A maga riasztó meztelenségében feltáruló szociális és erkölcsi nyomor költői szemléletét és eszköztárát is átalakította. Segített megtalálnia a számára legadekvátabb formát,- a rövid, tömör, dísztelen, zeneileg szándékosan visszafogott, a valóságban mélyen gyökerező szabad verset. Első kötetébe már zömében ilyen versek kerültek. A köteteim — Lendület — más jellegű változásról is árulkodik: a fiatal költő szakított korábbi szemlélődő magatartásával, s az aktivitás, a tettek, a mozgalmasság mellett kötelezte el magát. Hangja expresszionisztikus, az embert-természetet keblére ölelő vitalitás és humanizmus kiáramlása: Völgybe ért a riadt nyáj kolompja. és az ég minden felhője a világra zuhant. A sötét zépnrban szilárdabb vagyok a fasudaraknál, és a nehéz cseppek elé vígan kitárom mellemet; eltévedt fecskék, domboldal lehajlé virágai, kislány, gyertek a szívem alá! (Vihar) A kötet verseinek zöme egy eleven és friss természet- élménv és töretlen barmónlaérzés sajátos szövevénye. Hangvétele derűs, de szinte versről versre sokasodnak benne a komor színek. „A sötét hegyről hegyre lép... Csak a nyárfa áll fehéren, mint so'rsütötte emberek reménye.“ A tiszaháti vándorlás után sohasem írt többé a tájról, a természetről csak a szépségért, a tájélmény erkölcsi és szociális élménnyé fokozódott, a tájkép társadalmi tartalommal telítődött, erkölcsi és szociális mondanivalók hordozójává vált. Mind gyakrabban alkalmazta a kontrasztot, az ellenpontozást költői eszközként. A színek, ízek és mondanivalók fokozottan jelen vannak a költő második kötetében is. Jelentős tartalmi és formai gazdagodás is tapasztalható: kibontakozik és elmélyül szerelmi lírája, helyenként erotikus színezetet kap. A szülőföldről lefoszlik minden nosztalgia, ábrázolását teljesen átfűti a szociális elégedetlenség, a lázadó indulat. A sokat idézett címadó versben — Verhovina — a Vaszíl gazda kiszolgáltatottsága lázit. De a költő már tudja, hol az Igazság; az elnyomott, kizsákmányolt népben készülődik a felszabadító erő: „Csendben hintázzatok, iák koronái, csendesedj, zúgó patak! Űzött ember szalad most erre, űzött ember bújik meg köztetek! Védd meg őt, szilaj vihar, villám, most arra támadj, ahol az estben felvillan a szurony! Tápláljátok űt, vad gyümölcsfák, az igazság köztetek bujdosik. A lázadó hang fokozatosan a forradalmiba csap át, a legprogresszívebb verseiben már a forradalmárok é- letérői énekel. Felfedezi a munkások és értelmiségiek együvé tartozását, a közeledés elkerülhetetlenségét: „Egymáshoz érett a mi sorsunk, / egymáshoz hajolt a ml sorsunk / sötét esztendők súlya alatt.“ A győzelem csak közös harc eredménye lehet. Sáfáry több versét szavalőkőrusra írta, ezek már nyílt harci kihívások (Bimbó nyílik, Rejtett ösvény stb.), a költő szerepét is meghatározók: „fújjál rikoltó harci éneket“. Az ifjú költő hovatartozása nem kétséges, a harmincas évek faslzálődő társadalmában a sorok között jelzi a forradalom aktualitását: „Készek vagyunk ml Is, Jelekre várunk kopasz, vénülő jegenyék alatt.“ (Kemények vagyunk) A háború azonban elsodorta a költőt, életműve kt- teljesítetlen maradt. Két kötetével és hátrahagyott verseivel mégis megbecsült értéke haladó hagyományainknak. Szeberényi Zoltán SZIBERIADA A szovjet kultúra napjai keretében néhány filmszín- házunkban bemutatták a Szibériába című szovjet filmet. A kolibai filmstúdióban már készül a film szlovák nyel- uü szinkronfa, úgyhogy a közeljövőben a közönség széles köre ts megtekintheti szí a kiváló alkotást. „Atkozott Szibériai“ — mondják még ma is az o- rosz emberek, ha köhögési roham fogja el őket. Így él tovább a népnyelvben a múlt, sőt a mi képzeletünkben is gyakran asszoctálódik Szibéria a végtelen hómezőkkel, a cári idők számú- zötijeinek menetével és a katorgával. Mihalkov-Kon- csalovszkij filmje, a Szibé- riáda nem erről a Szibériáról szól. Hősköltemény a film (az alcím tanúsága szerint. is)■ a sok országnyi, áthatolhatatlan mocsarakkal és őserdőkkel borított, kegyetlen és gazdag területen gigászi küzdelem folyik az ember és a természet között. A film cselekményét nehéz röviden elmondani: a kétrészes (pontosabban kétszer kétrészes) film magában foglalja Szibéria huszadik századi történetét. Szim- bolikusak a kezdő képek, megadják az egész mű hangulatát: a gyönyörű szibériai táj — és az őserdőben állati munkával utat vágó, fanatikus öreg paraszt. A néző rögtön látja, hogy az öreg nem érheti el a célját, hogy belepusztul, de ö a megszállottak hitével tör a célja felé. Miként a szökött fegyenc is fantasztikusan hisz az Eszmében: Cam- panella Napállamáról álmodozik, s közben bombákat készít, hogy felrobbantson mindent, ami útjában áll. S itt már láthatjuk, hogy nem. egyszerűen ember és természet áll egymással szemben (ez ritkán ad művészileg is kifejező konfliktust), hanem ember és társadalom, vagy itt Szibéria mélyén, az Isten háta mögötti felany faluban két család: a Szolomínok és az Vsztyuzsanyikok. A falu belső ellentétei — az osztályellentétek — személyi ellentétek köntösében jelennek meg. De persze nemcsak osztályellentétekről van >tt szó. „A Szolomínok kemény emberek, gyüjtögetők, építők, őrzik a megszerzett és összegyűjtött javakat. Az Usztyuzsanyinok lázadók, áh modozók, örök igazságkeresők. De ezekre is, azokra is szüksége van a történelemnek“ — mondja róluk a rendező. Elementáris ez az ellentét, kegyetlen és hatalmas, mint ez a táj. Ugyanilyen öserö sugárzik a fékez- hetetlen szibériai szépség, Naszíya (Natalija Andrej- csenkoj alakjából is. Es u- gyanilyen elemi erővel válik lázadó forradalmárrá Nyikolaj (Vitalij Szolomin) is: nem tehet mást. Ez az első rész, nyers realizmusával és szimbolikus képeivel sokban emlékeztet a Rublfovra. (A film szerzője nem hiába dolgozott sokat együtt Tarkovszkijjal). Realizmusa helyenként naturalizmusba csap át — véres, félelmetes mű a Szibériáda. Ahogy a történet közeledik a mához, a kontúrok é- lessége csökken, képei majdnem dokumentumjellegűvé válnak. Már nem sugároznak olyan szimbolikus jelentést, mint az első részben: a komor tónust humoros felhangok enyhítik. A felszín a- latt még itt ts éles konfliktusok húzódnak, de ezek már más jellegűek. A legifjabb U sztyuzsanyin, Alek- szef (a rendező öccse, Nyi- kita Mihalkov játssza) már úgy jelenik meg előttünk mint egy traktoros szépfiú. De azért ő sem tagadja meg őseit: feláldozza életét, a- mikor társát kimenti a fűzből. A film — ahogy egy hőskölteményhez illik — optimista képekkel fejeződik be. A természet feletti győzelem képei azt a hitet sugározzák, hogy az ember győzhet a társadalom vak erői felett. „Az érettséget — az emberét is, az államét is — végső soron azon képessége határozza meg, hogy felismeri történelmi rendeltetését a földön" — vallja erről a rendező. S ha a film alakjai többnyire nem is, Mihal- kov-Koncsalovszklf kétségtelenül magas fokú tudatossággal szemléli a történelmet. Bizonyára ezt is értékelte a cannes-i filmfesztivál zsűrije, amikor különdi- jával tüntette ki a filmet. F. Sz. M. Szerzői est A vonzalom talán ott kezdődött, mikor megszületett könyvének gondolata, amely „A cseh zene története“ címen 1959-ben látott napvilágot. Következő láncszeme már egy koncerthez fűződik, melyen a Bohdan Wár- chaí vezette Szlovák Kamarazenekart hallotta játszani. Az élmény olyan termékenyítőén hatott a szerzőre, hogy hatása alet' „Zene 45 húrra“ címen művet írt a zenekarnak, melyet Warchalék itt mutattak be Bratislavá- bari, majd Budapesten és külföldi turnéikon is előadtak. És most iti van a harmadik fázis, mikor is Bratislavá- ban és Fr&gában szerzői estre kerül sor, melyen Sárai Tibor legújabb müvei kerülnek bemutatásra. Sárai T.bor (1919) művészi profiljának legegyénibb vonása a sokoldalúság. Mint pedagógus ugyanis a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanáraként nevelt az új generációt, mint funkcionárius a Rádió zenei osztályának volt éveken keresztül vezetője, 1978-ig a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára, a Nemzetközt Zenei Ianács vezetőségének tagja, majd- alelnöke, s mint zeneszerző pedig gazdagon ontja alkotásait, melyek elismeréseként megkapta már az Erkel- majd pedig a Kossuth-díjat. Alkotásainak stílusjegye egyértelműen arról tanúskodik, hogy gyökerei Bartók és Kodály hagyatékából táplálkoznak, ügyesen ö ö:ve mai zeneszerzői tendenciákkal és gondolkodási móddal. írt szimfóniákat, melyek közül a „Második“ a Szlovák Filharmónia műsorán is szerepelt, „Változatok a béke témájára“ címen pedig oratóriumot, sőt vonószenekari szerenádot és intim hangú kamarazenét is. A szerző est, melyen egy kortárs szerző művei hangzanak el, ritka esemény nálunk, s ezért örvendetes tény a mosf december 2-án 19.30-kor a Prágai Magyar Kulturális Központ és a Szlovák Filharmónia rendezésében sorra kerülő est, melynek színtere a „Divadelné Stúdió VSMU“, vagyis a Vigadó kisterme lesz. A műsor érdekessége, hogy itt lesz az ősbemutatója a Radnóti Miklós (1907—1944) verseire írott „Sóhajok ős fintorok“ című ciklusnak, valamint felhangzik még a Bratislava: Fúvósötösnek ajánlott „Drama per fiat!“ címet viselő mű is, mely először az idei Bratislavai Zenei Ünnepségeken hangzott el. A közreműködők sorában pedig a hazai Fúvósötösön kívül ott találjuk Gulyás Dénes tenoristát, Polgár László basszistát, a Magyar Állami Operaház jeles fiatal szólistáit, valamint Perényi Eszter hegedű- és Almás) László zongoraművészt. Varga József FABRY-NAPOK
