Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-29 / 5. szám
N em lenne helyes azt firtatni, hogy ma kevesebben halnak-e meg rákban, mint húsz évvel ezelőtt. Napjainkban ugyanis több a rákos beteg, mint egy-két évtizede. Ám ennek az az egyik oka, hogy számottevően növekedett az Idős- és öreg- korúak száma, a rák pedig Jobbára az élet második felének a betegsége. De van a kérdésnek egy fontos lélektani oldala Is, erre szintén szeretném felhívni a figyelmet. A rosszindulatú daganatoknak nyomasztó, néha tragikus hírük van. Amikor meghal egy-egy rákos beteg, bajának könyörtelen voltáról sokan elmélkednek. Mindennapos dolog, hogy az emberek széttárják a karjukat, s „a rák az rák, nincs mit tenni!“ — mondogatják. Ám ml, daga- natkutátők és gyakorló orvosok egyébbel is tisztában vagyunk. Hivatásunk humán jellegénél fogva nemigen beszélünk a beteg előtt bajának mibenlétéről. Sok példa említhető arra, hogy valaki kigyógyul a daganatos betegségéből, élete visszatér a rendes kerékvágásba és nem Is sejti, hogy rákja van. A rák gyógyíthatósága szorosan összefügg a kóros folyamat előrehaladottságával. Ezért van ez, hogy minél hamarább felfedezzük a bajt, annál jobbak a kezelés esélyei. De sok függ attól is, hogy hol támadt a daganat. A testfelszínen támadó elburjánzásra előbb felfigyelünk, és köny- nyebben is gyógyítható, mint valamelyik belső szerv daganata. Manapság szinte senki sem hal meg bőr- vagy alsóajakrákban, holott nem is olyan rég még e daganatok sok áldozatot szedtek. Nehezebb a nyelőcső-, a tüdő-, a gyomor- és különösen a hasnyálmirigy^daganatot Idejekorán felismerni. Jelentős előrehaladás történt a méh úgynevezett chorioneplteliómájának a gyógyításában, ez a kór általában fiatal nők betegsége. Az e bajban szenvedő nőknek nemcsak az egészségét adjuk vissza, hanem azt Is lehetővé tesszük nekik, hogy gyereket szüljenek. Mintegy száz Ilyen anyától született gyermek áll Onkológiai Tudományos .Központunk megfigyelése alatt, örülünk, hogy valamennyien erősek, egészségesek. Gyakran föltesznek egy másik kérdést is az onkológusoknak. Minthogy a daganatok több ok miatt keletkezhetnek, sokan kíváncsiak rá, hogy mennyit haladt előre a tudomány az okok megértésében. Röviden így válaszolhatunk: a tudósok már igen sokat tudnak a daganatok létrejöttét előmozdító tényezőkről. Oly sokat, hogy tetszés szerint tudnak létrehozni daganatokat — bőr- és májrákot, különböző gyomorbélrendszeri daganatokat, csontszarkó- mát — kísérleti állatokon. A daganattípusok kialakulását elősegítő tényezőkről szólva a különféle rákkeltő a- nyagokra meg a vírusokra gondolok, amelyek kétségtelenül sokfajta daganatot keltenek az állatokban. Vajon ez azt Jelenti, hogy ugyanezek a tényezők működnek közre az emberi rák keletkezésében Is? Ezt nem állíthatjuk, már csak azért sem, mert ilyen kísérleteket embereken természetesen nem-végzünk. • ’ •• . • . . Az orvostudomány történetéből számos példát említhetnénk fel, amikor orvosok, hősies kockázatot vállalva, önmagukon próbálták ki egy-egy föltevés helyességét, s ezzel bizonyítottak be vagy cáfoltak meg tudományos elméleteket. Tisztelettel gondolunk ezekre a kollégáinkra, de meg kell vallani, hogy az onkológia területén az effajta próbálkozások nem jártak megfelelő eredménnyel. Nézzünk egy példát a nem is oly távoli múltból. Köztudomású, hogy Zílber szovjet tudós sokat foglalkozott a rák keletkezésének víruselméletével. Az utóbbi években azonban bebizonyosodott, hogy jóllehet némely vírus szerepet játszik a daganatok kifejlődésében, a szerepük a- zonban korátsem olyan, mint az influenza, a kanyaró és a többi fertőző vírusos betegség esetén. A daganatok létrejöttével kapcsolatban tehát nem beszélhetünk fertőzésről a szó közkeletű értelmében. Az ötvenes évek elején Clara Fonti, az Olaszországban élő lengyel orvosnő, akinek a férje rákban halt meg, elhatározta, Az onkslógusoknak gyakran nekiszegezik a kérdést: miksr sikerül már végér- vényesen legyőzni a rosszindnlatá daganatokat? Nes, azt nem tudjuk megmondani pentosan. Az onkológia ugyanis fiatal tudományág, de e területen évről évre jelentős fölfedezések születnek. Ezeknek köszönhetően ma már felelősséggel állíthatjuk, hogy korai szakaszában sokfajta daganat gyógyítható. ií, iv <afcr.a*>?> Reálisan a rákról 4 A dagantos betegségek felismerése, a daganatok típusának és nagyságának pontos megállapítása a sikeres gyógykezelés legfontosabb feltétele. Az Onkológiai Tudományos Központban mindama műszerek és berendezéseik föllelhetők, amelyekkel a daganatok nagy pontossággal diagnosztlzálha- tók. A számítógépes rétegröntgen-felvételen jól látható- sötét foltok jelzik a beteg májában levő daganatos károsodást. Alatta: az orvos a számitógépes rétegrönt- gen-felvátelt értékeli. Foto: Sz. Lidiv hogy megpróbálja a rák keletkezésének víruselméletét igazolni, s e célból rákkal kívánta megfertőzni önmagát. Amikor egyik betegének előrehaladott emlőrákja már ki- fekélyesedett, a doktornő hozzádörgölőd- zőtt a rákos fekélyhez. Nem sokkal ezután súlyos gyulladásban betegedett meg, amelyről eleinte az orvosok Is azt hitték, hogy egy kialakuló daganat. De hamarosan kiderült, hogy Fonti doktornő nem rákot kapott. A körülmények véletlen egybeesése folytán közönséges gyulladás támadt, s azt rövid Idő alatt meggyógyították. Felvetődik a kérdés: ezzel megdőlt-e a rák víruselmélete? Szó sincs róla. Csupán az bizonyosodott be, hogy a rák közvetlen érintkezéssel nem terjed át a betegről az egészséges emberre. Mint ahogy az esetek túlnyomó többségében nem terjed állatról állatra sem, csupán a szülőkről az Ivadékokra, örökítő anyag közvetítésével. És még egy elgondolkoztató tény. Ismeretes, hogy a tüdőrák tízszer gyakrabban fordul elő a dohányosoknál, mint azoknál, akik nem hívei a dohányzásnak. De az alól is van kivétel. Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy Finnország északi részén, Lappgöldön a lakosok voltaképp születésüktől fogva dohányoznak. A kicsinyek az anyatejjel kezdik magukba szívni a nikotint (a lapp nők a gyerekeket hároméves korukig szoptatják), s a mintegy 300 ezres lélekszámú nép körében még sincs egyetlen tüdőrákos beteg sem, De mihelyt a lappok városban telepednek le, ugyanolyan gyakorisággal betegednek meg rákban, mint a többi városlakó, Ez persze különleges eset, mégis arra figyelmezteti a tudósokat, hogy nagy óvatossággal cselekedjenek és alkossanak véleményt a jelenségekről. Az onkológiában jó néhány „szenzációs fölfedezés“ született, csakhogy az Igazi tudományt nem vezérelhetik elhamarkodott következtetések. A rák tudniillik nem az egyetlen betegség, hanem betegségcsoport. I ■ És univerzális szer nem létezik az ellene vívott küzdelemben. A különféle daganatok gyógyításához különböző gyógymódokat és gyógyszereket alkalmaznak. A szovjet onkológusok Is azon az állásponton vannak, hogy legjobb eredmény a műtéti, a sugaras és a gyógyszeres kezelés kombinálásával érhető el. Nem kívánok e témával részletesebben foglalkozni, hiszen akkor ez a cikkem valamiféle szakmai értekezéssé válna. Csupán annyit mondok el, hogy az utóbbi Időben jó néhány új, hatásos módszert Ismertünk meg a rák gyógyításában, s a segítségükkel sok ezer ember nyerte vissza egészségét és munkaképességét. Az onkológiában mélyreható és nagyarányú anyaggyűjtési folyamatnak vagyunk tanúi, ami előbb-utóbb közelebb visz bennünket egy szintetizáló elmélet kidolgozásához vagy legalábbis annak az elkezdéséhez. A Szovjetunió és az egész világ onkológusai lankadatlanul dolgoznak e cél érdekében. Azok, akik megjárták a hadak útját, Ismerik a „támadni teljes erővel“ kifejezést. Valami hasonló történik a mi frontunkon is. Azoknak a tényezőknek a minél alaposabb megismerésére törekszünk, amelyek közrejátszanak a rák keletkezésében. Evégett epidemiológiai vizsgálatokat végzünk, amelyek során a különböző daganattípusok elterjedési sajátosságait tanulmányozzuk az ország különféle részein. Azokra a tényezőkre szeretnénk rátalálni, amelyek egy-egy vidéken hozzájárulnak bizonyos daganatok megjelenéséhez. Mélyrehatóan elemezzük az emberek szokásait, élet- és munkakörülményeit, táplálkozási sajátosságait és még hosszan sorolhatnám. Érdekes kísérletek folynak a vírusoknak az emberi fehérvérűség keletkezésében Játszott esetleges szerepéről a szuhuml Kísérleti Kórtani és Belgyógyászati Intézetben. Néhány évvel ezelőtt Szuhumiből Moszkvába, a mi Onkológiai Tudományos Központunkba majmokat szállítottak, s ml fehérvérűségben szenvedő betegeknek a vérszűrőiével Injekcióztuk be őket. Ezután a majmokat visszavitték Szuhumlba, s ott másfél-két év múltán fehérvérűségre emlékeztető betegség mutatkozott rajtuk. Noha a majmok betegsége némiképp hasonlított az emberi fehérvérűségre, határozottan el Is tért tőle. A beteg állatok véréből sikerült egyfajta vírust kitenyészteni, amelyet Jelenleg nemcsak szovjet, hanem a szovjet- -amerikal onkológiai együttműködés keretében amerikai víruskutatók is vizsgálnak. Központunk kutatói számos ország tudósaival dolgoznak együtt daganatkutatási témákon. Ez természetesen megsokszorozza erőinket. De utalnék egy másik szovjet- -amerlkal közös kutatási programra Is, a- mely a daganatok kemoterápiájára Irányul. Ma már az onkológusok fegyvertárában mintegy 40 olyan készítmény van, amely jól bevált a különféle daganatok kezelésében. Több mint száz, nálunk előállított készítményt küldtünk el az Egyesült Államokba, és viszonzásképpen mi is sok gyógyszert kaptunk kipróbálás végett. Az Óvatosságra már csak azért Is nagy szükség van, mert nem mindegyik gyógyszerfelölt felel meg a követelményeknek. A kitartó kutatás azonban előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Végezetül <-< tudóshoz nem méltó spekulatív dolog volna azt mondani, hogy a rákot ebben vagy abban az évben végleg sikerül majd leküzdeni. Ismétlem, vannak olyan daganattípusok, amelyeket már ma is százszázalékosan tudunk gyógyítani. S az onkológusok az Ilyen, voltaképp leküzdött rákfajták számának a növelését tűzték ki célul. A Szovjetunióban ez Idő szerint mintegy kétmillió, rákból kigyógyult ember él. Egynegyedük tíz vagy több éve nyerte vissza egészségét. Az onkológia tehát, a- mely számos tudományág élenjáró eredményeit alkalmazza, mind nagyobb szerepet játszik az emberek egészségéért vívott küzdelemben. NYIKOIAJ BtOHIN, a Szovjetunió Onkológiai Tudományos Központjának főigazgatója, a Szovjet Orvostudományi Akadémia elnöke (A cikket rövidítve közöltük.)
