Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-04 / 45. szám

binőm Molnár Piroska Azt hiszem, Molnár Piroskát a legjobb akarattal sem lehet sztárnak fényképezni. Még a legelőnyösebb beállítású fote­lről Is egy dolgos munkásasszony tekint ránk, nem pedig a színésznő, akinek valóban ezernyi arca van. Gondoljunk csak Suksln Sértésére, amelyben az ártatlanul meggyanúsí­tott Tordy Géza feleségét alakította, Raszputyin Marijájára, akit már-már a törvény elé sodort a Jószívűsége, vagy az Éjjeli menedékhely Vaszlltszájára, akit a körülmények ször­nyeteggé tettek. Az Árvácskában majdnem epizódszerep volt az övé, s csak azért nem lett az, mert Molnár Piroska be­bizonyította, hogy nincs kis szerép és nagy szerep, csak Jó és rossz. Egyszerűen csodálatos volt az a pár perces Jelenete, amikor a lélencgyerekek között a sajátját kereste. Izgatott tekintete, zavart magatartása, fájdalommal átitatott néhány mondata Jóval túlnőtte a mellékszerep kereteit. Kerek tíz évet töltött vidéki színtársulatoknál, s kezdet­ben bizony nem válogathatott a szerepek között. Színpadon ugyan egyre magabiztosabban játszott, a filmgyár és a tévé azonban elég ritkán hívta. Más arcok, más típusok voltak divatban, s mivel Molnár Piroska sosem volt szabályos szép­ség, esztendőket kellett várnia, míg eljött qz ő Ideje. Mond­hatnánk úgy Is: amíg eljött az ő rendezője. Zsámbékl Gábor pontosan Ismeri azokat a szerepeket, amelyeknél Molnár Piroska a leginkább kamatoztathatja eddigi élettapasztala­tait. Kaposvárott mán a figyelem középpontjában .állt, s amióta a budapesti Nemzeti Színház tagja (ez a negyedik évadja), egyre több film- és tévészerepben láthatjuk vi­szont. Nem kell már felelőtlen csltrtket, bolondos fiatal lá­nyokat Játszania, sokkal összetettebb sorsokat, színesebb egyéniségeket formálhat még, hiszen most jutott el odáig, hogy saját életűt járói és mások emberi értékéről Is jóval többet mondhat el. (g. szabó) Máté Magda felvétele Első ízben Jelentkezünk slágerlistánkkal, amely né­hány nem várt meglepetést Is tartogat. Ennek talán fő oka, hogy egy listán szerepelnek a hazai és külföldi felvételek. Mindenesetre áttekintést kapunk fiatalsá­gunk ízléséről és főleg arről, milyen zeneszámok nyer­ték el leginkább olvasóink tetszését. Érdekes megfi­gyelni, annak ellenére, hogy a külföldi slágerlistákon a diszkó zene már háttérbe szorult, nálunk még arany­korát éri. Persze a rock műfaj itt is kiharcolt egy-két előkelő helyet. Érzésem szerint nálunk is előbb vagy utóbb megmutatkoznak majd az ú] tendenciák. Bízom abban is, hogy az új stílusok mellett helyet kapnak majd a fiatal előadók is. De most már nézzük, hogyan ala­kult slágerlistánk ezen a héten: 1. SZŰCS JUDITH: Meleg az éjszaka 2. EDDA: Minden sarkon álltam már 3. NEOTON FAMÍLIA: Marathon 4. MARIKA GOMBITOVÄ: Tajomstvo hier 5. OTTAWÁN: D. I. S. C. 0. 6. EDDA: Elhagyom a várost 7. VILLAGE PEOPLE: Cann‘t Stop The Music 8. COLOR: Vallomás 9. ELAN: Kaskadér 10. VIERA SPINAROVÄ: Rozlúöka v daZdi 11. KARTHAGO: A pénz 12. ZORÁN SZTEVANOVITY: Romantika 13. KAREL GOTT: Spomienka 14. OLIVIA NEWTON JOHN: Xanadu 15. HOBO BLUES BAND: Rolling Stones Blues 16. LOCOMOTlV GT: Miénk ez a cirkusz 17. SRE3XNA KRILA: Esküdj a szerelemre 18. KAROL DliCHOfí: Slübené fúbenie 19. DINAMÍT: igazság 20. BEZINKY: Som zafúbená I Az olvasó kérdez: „Meteor“ jeligére: A kassai (Koéice) Meteor együttes több évvel ezelőtt megszűnt. Az viszont Igaz, hogy ilyen nevű együttes valóban létezik, mégpedig Ru2omberok- ban. Pintér Zoltán, Luőenec: Hazánkban a Bee Gees együt­tes nagylemezét még ezévben a Supraphon zeneműkiadó vállalat Jelenteti meg. Több olvasónknak: Az énekesek telefonszámait nem hozhatjuk nyilvánosságra „KeáTencem Zorán“ jeligére: Zorán Sztevanovity címe: 1114 Budapest, Bartók Béla út 1. „Pink Floyd“: Nincs tudomásom arról, hogy az együt­tes a közeljövőben hazánkban szerepelne. Tehát a hír kacsai | „Mama kérlek“: Koncz Zsuzsa közismert dala kisle­mezen jelent meg. Elképzelhető, hogy a magyarországi hanglemezboltokban még kapható. „Kovács Éva, Bratislava“: A csehszlovákiai magyar amatőr táncdalénekeseknek kétévenként a CSEMADOK KB megrendezi a Melódia elnevezésű táncdalfesztivált. A versenyre legközelebb 1981-ben kerül sor. Jelentkezni lehet a CSEMADOK Járási, illetve helyi szervezeteinél. „Dénes István K.“: A Village Peoplenek megjelent legújabb nagylemeze. Az együttes 1978-ban futott be az YMCA című dalával. Nagylemezükön egy zenés film da­lait játsszák, izgalmas hangszerelésben. Slágerlistánk is arról tanúskodik, hogy a címadó dal már sláger. Kedves olvasóink. Továbbra is várjuk szavazataitokat, és természetesen kérdéseiteket is. Szívesen fogadjuk új ötleteiteket, amelyekkel gazdagítanátok a slágerlista című rovatunkat. PAPP SÄND0R HOLNAPUTÁN BEMUTATÓ 'Ä MATESZ kassai (KoStce) Thália Színpada no­vember 6-án tartja idei első bemutatóját. Ajtmatov Fehér baió című hárömfelvonásos színműve kerül bemutatásra, a. gyári .vendégrendező, Nagy András László színreállTfásábah a főbb szerepeket Csendes László, Kövesdi Szabó Marika, Tóth Erzsébet, Vá- rady Béla, Gombos Ilona játssza. Ezúton is felhívjuk bratislavai olvasóink figyel­mét, hogy november 24-én a Dimitrov Vegyimű­vek Vernosf szakszervezeti klubjában láthatjuk Ajtmatov színművét a Thália Színpad művészeinek vendégjátékaként. Felvételünkön a rendező, Nagy András László és a színház igazgatója, Takáts Ernőd. Foto: Zolczer BBB EGYIK MUNKA MINT A MÁSIK Az ember hozzászokik mindenhez. Az ébresztőórának reggel hatkor kellemetlen a hangja. Kimászni a hálózsákból, megme­legíteni a reggelit. Mire elvégezzük a reg­geli tornát, már meleg is az étel. Minden reggel borotválkozunk egy különleges vil­lanyborotvával, amely elszívja a szőröket. Fogainkat elemes villanyfogkefével tisztít­juk. Megtörülközünk egy különleges folya­dékkal átitatott papírszalvétával. A reggeli- zés tíz percig tart. Konzervált húst, tubus­ból túrót, teát' vagy kávét, süteményt e- szünk. Nem mindig nagyon ízletes, de táp­láló. A munkaidő fél kilenckor kezdődik. Egy óra múlva tornászunk. A Földön kellemes egy kicsit nyújtózkodni, de itt ömlik ró­lunk az izzadság. Törölgetjük testünkről a temérdek izzadságcseppet. Ebédre levest fogyasztunk tubusból, konzervált húst, gyü­mölcslevet és teát vágy tejet. Mindig vala­mi sósra lett volna étvágyunk: Édességből volí a fedélzeten elég, de *nem kedveltük valami nagyon. Utána megint Jött a mun­ka és a torna. Ha reggel a veloergométeren izzadtam, akkor délután a futópályára ke­rült sor. Sajnos mindig kényszeríteni kel­lett rhagamat a tornára. Van például egy speciális ruhánk — a tonusz. Tíz perc alatt, míg benne ültem, sikerült Vologyának és a központi szolgálatnak elolvasnom két Zöscsenko-elbeszélést. Ami azt illeti, Zos­rti------—------- - i — i 'll lüiPWHWf V IIMfflimiPIIWIW1 csenko valóban „ionizált“. Tulajdonképen még egyáltalán nem tudjuk, hogyan hat a szervezetre a súlytalanság.... Lehet, nem is kellene az összes izmot gyakoroltatni, csak némelyeket. Este, ami azt Jelenti, vacsora után (a vi­lágűrben ugyanis huszonnégy óra alatt tl- zenhatszor váltakozik a nap és éjszaka) a program szerint szabad időnk volt, de rendszerint azzal töltöttük, hogy megbe­széltük az elmúlt napon végzett kísérlete­ket, és előkészítettük a következő napiakat. A kölcsönös ellenőrzés fontos volt, mert minden hibáért drágán kellett volna fizet­ni. Kitudódott, hogy szűkszavú emberek vagyunk. Csak ritkán beszéltünk másról, mint a munkáról. Talán nagyon fáradtak voltunk. Csak amikor alkalmunk nyílott be­szélni a családunkkal, vagy elfogott a hon­vágy, kezdtünk hangosan gondolkodni. A Földön érvényes munkatörvénykönyv szerint dolgoztunk. Jogunk volt két nap szabadra. De ebből az egyik takarítással és a fürdéssel ment el. Majdnem egy na­pig tartott, amíg elkészítettük a „fürdőt“, vizet melegítettünk majd megint mindent összetakarítottunk. Láttak már kutyát, ami­kor a vízből kimászva lerázza magáról a vizet? Nos mi is ilyen módszerrel ráztuk le magunkról a vízcseppeket abban a „für­dőcsőben“. De azért nagyon élveztük. Szása Tihomirov tévékommentátor egy­szer szemünkre vetette, hogy az adás előtt mindig kitakarítunk, összerakodunk, pedig neki munkahangulatra lenne szüksége. Ha itt lenne, megértené, hogy a világűr nem tűri a „lírai“ rendetlenséget. Azt hiszem, bármit meg tudnák találni csukott szem­mel, de a tévéadások előtt valóban rendet csináltunk. Még nem szoktuk meg a sze­replést a kamera előtt. Ráadásul nem tudom jól kiejteni az r-t. Amikor jelentkeztem az űrhajósokhoz, nem akartak ezért felvenni. Vizsgálták, hogy ez öröklött hiba-e, vagy gyermekkoromban milyen magasról ejtet­tek földre. A Szojuz 34 hozott nekünk egy csokor tulipánt. Persze nem ez volt a legfontosabb küldetése. A Szojuz 32, amellyel az űrállo­másra érkeztünk, befejezte küldetését. A 34-es már új motorral volt felszerelve, le­vonva a tapasztalatokat az előző sikertelen kísérletből. Tulajdonképpen kicseréltük jár­művünket, a Földre majd a 34-sel - me­gyünk. A hosszú repülés megtanított látni a Földet, mert más nézni és más látni. Kezdet­ben kitekintettünk az ablakon, és utána megnéztük a térképet, hol is vagyunk pil­lanatnyilag. Később már térkép nélkül is azonnal tájékozódtunk. Milyen keveset tudunk még sok minden­ről. Az Indiai-óceánon láttuk két hatalmas, száz kilométer hosszú hullám összecsapó- dását. Mi ez? Eddig még senki sem magya­rázta meg az ezüstös felhők lényegét... Csupa titokzatosság. Sokat beszélnek ma­napság az idegen bolygók lakóiról, pedig még senki sem látta őket. Mi sem láttunk egyetlen olyan Jelenséget sem, amely ide­gen civilizációra utalt volna. A száznegyvenedik napon megtörtük az előző űrrepülési csúcsot. Az űrhajőstársak gratuláltak a Földről. Ma már elmondha­tom, hogy két normális, hangsúlyozom nor­mális ember bármilyen hosszú Ideig elle­het kettesben, akár a világűrben is. Még akkor Is ha más-más a vérmérsékletük, ér­deklődési körük és nem is barátok. Az utolsó kísérletünket egy tízméteres KRT-10 antennával végeztük. Már lelki sze­meink előtt volt a leszállás, mivel ponto­san tudtuk, hányszor kerüljük még meg a Földet. Már szinte éreztük a sztyeppe il­latát. Hátravolt még az antenna leválasztá­sa, hogy szabaddá tegyük az összekötő fo­kozatot, és előkészítsük az űrállomást a legénység nélküli repülésre. De az antenna beleakadt az űrállomásba. Nem segített az se, hogy „meghlntáztattuk“ az állomást, Így próbáltuk kiakasztani a rakoncátlan an­tennát. Alaposan megmondtuk véleményün­Bsensraraa két az antennának, de ez sem segített. Gondolkodtunk ml és gondolkodtak a Földön. Két lehetőség volt: vagy hagyjuk az antennát, és üzemképtelenné tesszük az űrállomást, amelyet aztán távozásunk után a Földről a sűrűbb levegőrétegekbe irányít­ják, és elég, vagy kimegyünk az űrbe és eltávolítjuk az antennát. Az űrállomás már tulajdonképpen megtette a magáé,t. A ter­vezett programot teljesítette, de az utolsó vizsgálatunknál kitudódott, hogy sokkal jobb állapotban van, mint gondoltuk. Kár lenne érte. Kimenni az űrbe? Nem tudjuk, hogyan akadt be az antenna. A szkafanderek már két éve a fedélzeten vannak, és már két­szer használták őket. Ráadásul ez alapos testi megterhelést igényel, és ml már fél éve csak végtagjainkkal hadonászunk a súlytalanságban. Mint mindig, amikor problémák adódtak megszólalt Alekszej Jeliszejev. Hangja nyu­godt, mondanivalója tömör. Azt mondta, mi befejeztük feladatainkat, jogunk van visz- szautasítani az űrsétát. Miféle visszautasítás, ha Itt vagyunk?! Álmatlan éjszakák következtek: a földi központban és nálunk is. Nem is tornász- • tunk. Egyetlen tornánk volt — ellenőriztük az űrruhákat. Most nagyon jól jött a kis televíziós készülék. A földről ábrákat és rajzokat sugároztak fel, amelyek alapján elvégezhettük az ellenőrzést. Majd eljött az a reggel, mindent átvittünk az űrhajóba, amit a Földre kellett szállí­tani. Arra az esetre, ha nem tudnánk visz- szamenni az űrállomásra —■ mert ilyen is előfordulhat. Ebéd után előkészítettük az űrállomást, és kezdtünk beöltözni a szka­fanderbe. Az én nem éppen kozmikus ma­gasságommal, 185 centiméter magas vagyok, ez nem volt könnyű. Vologya segített, pon­tosabban gyömöszölt a szkafanderbe. Fel­nyitottam a zsilipkamra fedelét. Előttem a végtelen világűr. (Befejezése a következő számban.) 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom