Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-21 / 43. szám

M it csinál az ember, ha éjjel érkezik Son San Jüanra — Palma de Mal­lorca repülőterére —>, senki sem várja, s azt sem tudja, me­lyik szállodában foglaltak szá­mára szobát. Bízik a vendég­látóiban és a jó szerencsében. Kérdezgetem a repülőtéren a körülöttem álló spanyolokat, mitévő legyek. Ne búsuljak, kongresszusra érkeztek ők is, itt a buszuk, bevisznek a vá­rosba, s a tengerparti hotelso­ron majd kinyomozzuk a töb­bit. Vidám a társaság, örülnek, hogy a tanácskozást e híres- -szép szigeten tartják. Kellemes meleg van, ezüst- fényű a hold, simogató á friss tengeri szél. A városba érve mesebeli ékszerként ragyóg fel a késő gótikus katedrálís. A házak fölé magasodó csipkés építészeti remekrpüvet rafinál- tan megvilágítják a reflektorok «—. sejtelmes, monumentális. A tetőzetig emelkedő pillérek o- lyan hatást keltenek, mintha a Miasszonyunk katedrállsát tor- nyocskák erdeje Venné körül. ' A templomot 1228-tól kezdve 250 évig építették. Patronálóim percek alatt ki­derítik, melyik hotelbe kalau­zoljanak. A szervezők az étte­rembe vacsorához invitálnak. Halászbárkák futnak be a ki­kötőbe, amikor a teraszra lé­pek. A napfelkelte aranykeret­be foglalja az öböl hétköznapi életét. Pálmában pálmák kö­szöntének, koronáik bekukucs­kálnak a tengerparti szálloda ablakán. A kék szín dominál. Kék az ég, és kék a tenger, még a halászok kopott nad­rágja, svájcisapkája is kék. Mallorcát a „fény szigeté­nek“ becézik. A Balleári-szlge- tek legnagyobbika, „kistestvé­rei“ Menorca, Ibiza és Formen- tera. Közel félmillió lakosa van a spanyol partok előtt „őrt ál­ló“ szigetcsoportnak. A pros­pektusok szerint Mallorca vonzereje: a gyönyörű táj, a kellemes éghajlat, a kitűnő strandolási, szórakozási lehető­ség. A sziget fő bevételi for­rása az idegenforgalom. A múlt század elején még egyet­len fogadót sem talált az ér­kező a szigeten, ma több mint ezer szálloda várja a. vendége­ket. Nyáron tízpercenként ér­keznek a repülőgépek, napon­ta 25 ezer utast fogadnak. (Fe­ledve már a híres géprablást, a Lufthansa gép lidérces elté­rítése.) A sziget viharos történelmi múltjával hamar megismerke­dünk. Bikafej a bronzkorból Mallorca legrégibb régészet! emlékei közé tartozik. A szi­getet az úgynevezett tengeri emberek lakták, valószínűleg Kis-Ázsiáből hajóztak ide a Földközi-tengeren. A kelták­tól a karthágóiakig sokféle nép telepedett itt le. A mallorcaiak szerint szigetükön született Hannibál, Hamllcar, amikor Af­rikából Katalóniába tartott a feleségével, aki gyereket várt, megállt Mallorcán, ahol Luci- nának, a fény istennőjének temploma volt. Az asszony Han­nibált a szigeten szülte meg. A rómaiak egykori jelenlétére amfiteátrum romjai emlékeztet­nek, a mór uralomra meg az arab fürdő, a „hódító“ lovas­szobra Aragóniái Jakab megje­lenésére utal, aki 155 hajóval, 18 ezer katonával szállt part­ra, elűzte a mórokat, és meg­alapította a mallorcai királysá­got. A virágzó kultúrájú kis ál­lam mindössze egy évszázadig tudott fennmaradni, Aragónia bekebelezte. Izabella és Ferdi­nand a Balleárl-szigeteket tar­tományként Spanyolországhoz csatolta. Napjainkban is támadnak még kisebb vihárök, például az autonómia kérdése körül. Palma, a főváros — hányfé­le arca van? Díszletnek hatnak a rég! városrész kis palotái. Reneszánsz, barokk patrícius- házak tárt kapui, a patiok, a hangulatos belső udvarok hívo­gatnak. Elbűvölnek ezek a kö­vezett udvarok: boltívek, osz­lopsorok, Impozáns lépcsőfeljá­rók, vasvirágos korlátok, címe­rek, szobrok, kutak és szökő­kutak, pompás növények cse­répben. Érdemes bolyongani az óvá- rós szűk utcáiban. Árkádok a- latt sétálunk, apró hidacskákon közlekedünk. -Középkori spa­nyolos elegancia, csend, har­monikus szénség Ki gondot ma világjárók A Bflllver-erőd J Szilágyi Éva a legnagyobb példányszámú magyaror­szági hetilap, a Nők Lapja külpolitikai rovatának a ve­zetője. Járt már a Magellán-szorosnál, az Északi-sarkon tál, a Kilimandzsárón, Fudzsijamán, a Titicaca- és a Bajkál-tónál, az Empire State Bnilding, a Katub Minar tetején, Csehov jaltai házában, Mark Twain hartfordi otthonában, afrikai kunyhókban — hogy csak néhány utazása érdekesebb állomását említsük meg. Most eem utazunk vein messzire, „csak“ Mallorca szigetére. SZILÁGYI ÉVA MALLORCAI ŰTIJEGYZETEK PÁLMÁTÓL VALLDEMOSÁIG arra, hogy a csipkés homlok­zatú, világszerte számon tar­tott Lonja — egyetlen hatalmas terem, a mennyezetét hat csa­vart, pálmaként kibontakozó oszlop tartja — négy évszázad­dal ezelőtt prózai célt szol­gált: tőzsde volt A régi városházánál már nem az építészeti szépségekre figyelünk fel, hanem a „türe­lem padjára“. A híres kőpadon újságot olvasó öregurak, tré- cselő asszonyok, fáradt turis­ták pihennek. Semmi kétség, az ügyfélnek hajdanában Is várnia kellett... A korzó az El Borne út. Pla­tánsor, sétány, elegáns üzletek, pezsgő üzleti negyed. Madrid áruházai mellé felzárkózhatnak a palmatak. Megnézünk egy divatbemutatót — Párizsban is megállná a helyét. A turista hagyja a pénzét Mallorcán, vá­sároljon f—‘ ezért nyíltak az u- tóbbi években gombamódra az üzletek. Nem hiányzik a „nápolyi kép“ sem: szűk sikátorok, mál­ló vakolat, zászlóként száradó fehérnemű, tengernyi gyermek, száz-kétszáz éves zsalugáteres házak, meredek lépcsők .— ez nem idegenforgalmi nevezetes­ség. Az Itt élőknek a megél­hetésért keményen kell küzde­niük. Bár a szigeten jobb a helyzet, mint a szárazföldön, Spanyolországban mintegy másfél millió a munkanélküliek száma; különösen nyomasztó gond, hogy tetemes hányaduk elhelyezkedni nem tüdő fiatal. Egybefonódik a patinás, ré­gi, a nagystílű modern és a szegények ütött-kopott város­része. Palma robbanásszerűen nőtt nagyvárossá, az öböl part­ján legyezőként terül szét. A város fölött a domboldalt erdő borítja. A dombtetőn vár áll. Azt mondják, Bellver vára „nőies“, építészeti érdekessége, hogy minden épületrésze: az 8- rőd, a 33 méter magas felvo- nőbíddal elkülönített torony Is kerek. Hat évszázaddal ezelőtt emelték, egy időben az úton- állőkat, később a politikai fog­lyokat zárták falai közé — ma múzeum. A gyönyörű gótikus épület, a kerek vár kerek ud­varán népi táncbemutatót lá­tunk. Dob, duda, tamburin és más hagyományos hangszerek kísérik a bemutatott mallorcai táncokat. A szigeten ünnepé­lyes esemény népi tánc nélkül nem zajlik le. Csipkés fejken­dős lányok, fekete kalapos, buggyos nadrágos férfiak mu­tatják be a klasszikus táncfi­gurákat. Füge-, mandula-, olaj­bogyó-, szölflszüret alkalmával a termésnek örülve fiesztát tartanak, dalolnak, táncolnak. A disznóölés ugyancsak jeles esemény, vigadnak Is utána. A klasszikus boleró, a paradó, a matelxas, az udvarlási táncok variációt látjuk. Gondoskodnak arról is Mal­lorcán, hogy a fiatalok a ma­guk mulatságát megkapják: a diszkódivatnak itt is hódolni lehet. A Bellver alatt, egy pádon ülünk, innen nyílik a legpom­pásabb kilátás a kikötőre. Mal­lorcán nincs tél — ezzel csa lógatják a vendégeket. Ez ke­gyes csalás. „Igazi“ tél valóban nincs, de a helybeliek elárul­ják, fázni azért szoktak, nin­csenek berendezkedve a télre, a hidegebb heteket átvészelik. Minden házban látni egyszerű vagy díszes parázstartő edényt i—t braserót , emellett meleg­szenek. Januárban szlget-szer- te .virágba borulnak a mandu­lafák, jelzik a tavaszt, A cit­rom-, a narancsfákon egyszer­re illatozik a virág, és moso­lyog a gyümölcs. Elvisznek egy híres hal-étte­rembe. Palma közelében festői helyen, dombtetőn állunk meg. Rusztikus bútorok >—> most vi­lágszerte divat a spanyol pa­rasztbútor •— és őriás akváriu­mok a fogadó érdekességei. Az akváriumban látható halak, rá­kok, tengeri isten tudja micso­dák közül lehet választani. Me­lyiket őhajtja a kedves ven­dég elfogyasztani? Az „empa­nadas“ és a „tumbet“ specia­litásokat ajánlják. A hal mel­lé aranysárga majonézt Is hoz­nak. Tudom-e, honnan szárma­zik a majonéz? — kérdik. Franciaországból — felelem magabiztosan. Tévedés: Menor­ca szigetén, Ma honban jöttek rá a majonézkészítés titkára. Megkóstolom a helyi specia­litásokat; a camaelot és a sob- reasadast éppen olyan híres kolbászfélék errefelé, mint ná­lunk a csabai vagy a gyulai. A butifaron pedig a mallorcai hurka. Csábítóak a cukrászdák. A süteményeik nekünk túl éde­sek. ösl helybéli különlegesség az ensaimada, ez az ő kürtös- kalácsuk. A mallorcalaknak főleg az idegenforgalom biztosit munka- lehetőséget: a szálloda- és szol­gáltatóipar, a kézmü- és a há­ziipar, a népművészet no meg a szórakoztatóipar. Hajdaná­ban mezőgazdaságból, állatte­nyésztésből és a tengeri keres­kedelemből élt a nép. Jő a föld, kedvező az éghajlat: olajfa, pálma, szentjánoskenyérfa, na­Hagyományos népi hangszerek, népviseletek rancs, citrom, füge, mandula és sok egyéb terem. A gabona is gazdagon fizet. Kicsit cso­dálkozom, hogy ezen a földkö­zi-tengeri szigeten, meleg ég­hajlatú országban a legfonto­sabb állat a sertés. Hagyomá­nyos a sertéshizlalás. A mallorcai üvegfúvók a mu­ránál (velencei) mesterek mű­vészetével vetekszenek. Vázáik modernek, mégis az ősire em­lékeztetnek, a FÓldközi-tenger mélyéből előkerült amforákra, az antik olaj-, bortároló edé­nyekre vagy a régi arab ká­véskannákra. A forma kecsessé­ge, szépsége mellett elbüvölőek a káprázatos színek: izzövörö- sek, mint a lebukó nap, azúr­kékek, türkizzöldek, mint a mediterrán tenger, lilák, akár­csak az Itt termő padlizsán. A- páről fiúra száll az üvegfúvás tudománya. A Calle Portellán a középkori olvasztókemence mellett ma Is dolgoznak. Nem hinném, hogy a szor­gos kezű munkásnők a gyöngy­halászok dalát énekelnék mun­ka közben, nagyon oda kell fi­gyelniük arra, amit csinálnak, jő szem, fürge kéz, nagy türe­lem kell e munkához. Párizs­ban, Londonban elegáns ékszer­üzletek kínálják a „mallorcai gyöngyöt.“ A szivárvány színei­ben játszó selymesfényű gyön­gyök a megtévesztésig hason­lítanak a valódira. Pedig csak üvegből valók... Az üveg és a gyöngy fontos szerepet játszik a sziget gaz­dasági életében. Az előbbi a férfiaknak, az utóbbi a nőknek ad munkalehetőséget. Készül mallorcai kristály és kovácsolt­vas, gyártanak bútort és opti­kai cikkeket. Felvirágzott a ci­pőipar, amely a lakosság egy- tizedét foglalkoztatja. A ke­cses, szép topánkák a ml ő- szünk-telünk „mostoha" éghaj­latát nem bírják. A mallorcai Riviérán, az egy­mást követő több mint száz strandon „emberszőnyeget“ ké­peznek a fürdőzők, a napozók. A hegyek felé tartunk. Az il­latos völgyekben gyönyörű gyümölcsfa ligetek virítanak. „Ez az ezeréves olajfák föld­je“ — hívják fel a figyelmün­ket. A fantasztikus formákat öltő vastag,. göcsörtös törzsű fák még ma ts hoznak termést. Mallorca régi, híres exportcik­ke a kesernyés-zamatos olajbo­gyó­A turisták inváziójától védett kis falvak megőrizték jelleg­zetes puritán szépségüket. A falusi házak a Vérnászra, Bér; narda Álba házára, Garda Lorca félelmetes erejű történe­teire emlékeztetnek. Robert Graves, a hires angol író sok évvel ezelőtt a ködös Alblon- ből e szigetre költözött, itt ta-i Iáit nyugalmat, az alkotáshoz. Művészek sora látogat rendsze­resen Mallorcára, és többen „itt ragadnak“. Joan Miro, s világhírű 87 éves katalán fes­tőművész — Picasso, Dali mel­lé sorolják — Mallorca leghí­resebb lakosa. Ma is alkotó­kedvének teljében van, nemré­giben a ludwigshafent légi ki­kötő részére hatalmas kerámia­falat készített, és a madridi Paiaclo de Congresost is Mlro őriás műve fogja díszíteni. Az utóbbi években színházi díszle­tei arattak rendkívüli sikert. Sokoldalú művész, akárcsak Pi­casso volt. Minibuszunk egyre magasabb­ra kapaszkodik, a fák a pál­máktól a plneáklg vadregényes* sé teszik a tájat. Feltűnik úti­célunk, Valldemosa, a karthau- sl kolostor. Ide nem azért za­rándokolnak az emberek, hogy egyházi relikviákat lássanak, hanem azért, hogy egy nagyon is világi ember, egy bátor asz- szony emlékét keressék. George Sand >— valődl neve Aurore Dupln — néhány hónapig e ko­lostor falai között élt. „Egy tél Mallorcán* című könyvében megírta ttt-tartözkodásának tör­ténetét, benyomásait, élményeit. Megcsap a hűvösség, vastag falak, széles folyosók, rideg szobák. Csak néhány helyiség otthonosabb, Itt lakott George Sand és Frederic Chopin, a halhatatlan lengyel zeneszerző. 1838 novemberében érkezett a francia írónő gyerekeivel és szerelmével Mallorcára. Nem törődött az előítéletekkel, a konvenciókkal, vállalta a há­zasság nélküli szerelmet. Fér­jétől, Daudevin bárótól törvé­nyesen elvált, egzisztenciát te­remtett magának, íröl álnévül férfinevet választott. A beteg Chopin kedvéért jöttek Mallor­cára, gyógyulását remélték. A szigetlakók fó beszédtémája a szabad életmódot folytató fran­cia nő lett. Az ellenszenvet még tetőzte, hogy George Sand és kislánya nadrágot viselt, templomba nem jártak. Ma sokat Idézik az frönő szavalt a szigetről: „Zord Hel­vécia, calabrlal ég alatt, Kelet csendjével...“ vagy „Festők számára Mallorca a föld egyik leggyönyörűbb és egyik legke­vésbé Ismert helye... Mallorca a festők Eldorádőja .,.“ Valldemosa, mondhatni, George Sandböl él, emléke vonzza a turistákat, könyve Is kelendő. Belépünk a régi ko­lostor patikájába. Ma múzeum. Innen látták el gvőgvszerrel Chopint Is. A híres pár egy­kori lakrésze három helyiség­ből ált. Régi bútorok, könyvek, használati tárgyak, képek, met­szetek — köztük több Maurtce- nak, George Sand fiának a műve, aki Delacroix tanítványa volt. Itt a zongora, amelyet oly nehezen slkerüjt Valldemosába hozatniuk. Most ereklyeként őrzik, mindennap friss virágot helyeznek rá. Valldemosában híres művészek évente emlék­koncertet adnak,, - megszólaltat­ják Chopin műveit. Aprő teraszokra nyílnak a szobák. A karthausi kolostor egyik parányi, buja kertté va­rázsolt teraszán állunk, körü­löttünk nagy hegvek, alattunk a szűk völgyben ciprusfák tör­nek. a magasba. Ezt látta a hí­res szerelmespáj- is. A régi kisváros főterén egy mindent áruló üzletben kávé­zunk. Kísérőnk, a spanyol or­vosnő pici pohárban méreg­zöld színű italt kínál. Talán a néma barátok, a karthauslak készítették először e különleges nedűt. Értettek hozzá. Leghíre­sebb kolostoruk, a Grande Chartreuse is Hkőrgvártásáról volt nevezetes. A szerzetesek­nek 1835-ben távozniuk kel­lett, de az Ital titka Itt ma­radt. Indulunk Barcelőnába. A re­pülőtér felé menet a dombol­dalon sorakozó szélmalmok in­tenek búcsút. A Vörös Malom ma már nem kukoricát őröl •— mulató ... A szerző felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom