Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-16 / 38. szám

dik oldal - hetedik oldal - hetedik oldal ~ hét SATURNUS Egy műfajt hivatalból, művi úton létrehozni, fenn­tartani abszurd dolognak tűnhet. Pedig néha kifize­tődik. Ilyen szerencsés lé­pés volt a Magyar Hangle­mezgyártó Vállalat részéről, hogy felkarolt és támogat egy dzsessz-rockot játszó ze­nekart, mert ezzel magát a műfajt vette pártfogásba. Azt a műfajt, amelyről egye­lőre Magyarországon túlzás volna azt állítani, hogy lé­tezik. A kezdet kezdetét a Rák­fogó együttes jelentette a hetvenes évek elején. Meg­említjük, hogy az akkori csoportból ketten (Szakcsí Lakatos, Babos) ma a Satur- nus tagjai. Utána a „nagy“ Syrius korszaka következett, ennek emlékét két nagyle­mez is őrzi Az ördög álar­cosbálja címmel. Mindkét társulás röpke életű volt, bár később hosszabb-rövi- debb időre sikerült újjáéled­niük. A Syrius egy újabb nagylemezig vitte, de a fel­merülő anyagi gondok is­mét zátonyra futtatták a ze­nekart. Középutat a közön­ség ízlése és az elvontabb zene között hosszú távon csak a Török Ádám vezette Mininek sikerült találnia. Ö- ket ma két albummal a há­tuk mögött népes rajongó- tábor veszi körül. Sokat használt a dzsessz- -rock népszerűsítésének a tavaly júniusban kiadott Éj­szaka a stúdióban című al­bum. Ezen kiváló muzsiku­sok alkalmi társulásának zamatos dzsessz-rock gyü­mölcsei találhatók. A lemez elkészülte után született meg az MHV berkeiben a döntés: védőszárnyaik alá vesznek egy zenekart, meg­felelő körülményeket bizto­sítanak számára, lehetősé­get adnak lemezkészítésre. A zenészeket, akik ebbe a privilegizált helyzetbe ke­rültek, Saturnus néven is­merte meg a közönség. Az együttes tagjai: Szakcsi La­katos Béla — zongora, Ba­bos Gyula — gitár, Dandó Péter — busszusgitár, Gritz Péter — dob. A Saturnus első nagyle­meze az összeszokottság ér­zetét kelti a hallgatókban, ami nem is olyan szokvá­nyos dolog a szinte napon­ta társakat cserélő, zene­kart változtató dzsesszmu­zsikusok körében. Tulajdon­képpen ilyen megfontolás­ból támogatja az MHV a csoportot, azt reméli, több éves nyugodt és rendszeres munkával európai rangú e- gyüttessé válhat a Saturnus. Az eddigi eredmények biz­tatók. Szakcsi Lakatos Béla szer­zői névjegye garancia a dallamosságra. Legmarkán­sabban lemérhető ez a Zöld disznó dala című tételben. Babos Gyulával közösen írt szerzeményei szintén bővel­kednek dallamötletekben. E- zek közül kiemelkedik a lágy Hegyi tavak meséje és a többféle hangulati szférá­ban mozgó Gipsy. Kellemes meglepetés, hogy a zene­kar két legfiatalabb tagjá nak, Dandó Péternek és ' Gritz Péternek számai mi­lyen szervesen beilleszked­nek az album egészébe. Ér­dekes tétel Babos Gyula szerzeménye, a Funky-Rock. A rockzene különböző stí­luselemeiből, mint például a swing, funky stb. ková- csolódott eggyé. A Mini mellé tehát, amely a dzsesszrockon belül in­kább a rock Irányába haj­lik, feliratkozott egy másik, fúziós muzsikát művelő cso­port. Zenei múltjukból nyil­vánvaló, hogy ők a dzsessz felé tekintgetnek sűrűbben. Remélhetőleg a Saturnus példája nyomán megindul valami flásd East), s az a műfaj, amely szerte a vilá­gon tömegeket vonz, Ma­gyarországon is a helyére kerül. STRIEZENEC SÁNDOR • •• tudomány*- technika «•« Elektronika a gépkocsikban A benzin árának rohamos emelkedése rászorította a takarékosságra az autósokat. A jövőben az új kocsikat aszerint fogják megítélni, hogy milyen hatásfokkal hasz­nálják fel az üzemanyagot. A gépkocsikonstruktőrök elsősorban az elektronikától várják e téren a legfon­tosabb segítséget. Drága elektronikai berendezések fel- használása nélkül aligha képzelhető el a benzinfogyasz­tás érdemleges csökkentése. Az elektronika nem újdonság az autókban: több mint tíz éve annak, hogy egy VW elektronikusan vezérelt benzinfecskendővel jelent meg a piacon. S azóta egy sor további funkciót vett át a gépkocsiban az elektro­nika, többnyire a finommechanikától anélkül, hogy a kocsivezetők ezt észrevették volna. Az irányjelző, a benzinfecskendő, a gyújtás (a Daimler-Benz, valamint a BMW modellekben néhány más műszer és a fékek is) ma már egy kis komputer parancsainak engedelmesked­nek. A netto előállítási költség kerek két százalékát teszik ki az elektronikus alkatrészek. Ez persze nem sok, de az évtized végén már nyolc százalék lesz az arány. \ nyolcvanas*évek második fe­lében minden robbanómotoros járműben lesz legalább egy elektronikus vezérlő készülék, amely mikrokom- puterrel dolgozik. Ezzel véget ér az az időszak, amelyben az autóveze­tő tudomást sem vett az elektronika segítségéről. Mert míg eddig csak egyes aggregátokban dolgozott elektro­nikus készülék, az autógyárak soron következő modell­váltása után már összefüggő rendszert fognak képezni az autó elektronikus „segédszervei“. A autóipar három szektor különböztet meg, ame­lyekben az elektronikának szerep juthat: — hajtóművezérlés (benzinfecskendezés, — porlasz­tás, gyújtás, kipufogás, sebességváltó); — üzembiztonság (blokkolásgátlás a fékrendszerben, távközlés); — ellenőrzés és információ (az összes funkciók jel­zőműszerei, fedélzeti komputer, forgalomirányítás). A gyárak végszereldéjét elhagyó vagy a műhelyből kikerülő kocsik motorját ma hosszabb időre, tehát átla­gos üzemeltetését feltételezve állítják be. Innen van az, hogy a hideg startolás után városi forgalomban vagy különböző hőmérséklet mellett változó fogyasztási és kipufogási értékek lépnek fel. Az elektronikus vezérlés azonban gondoskodni tud arról, hogy a gyújtás és a benzinellátás mindig az éppen uralkodó légköri viszo­nyokhoz alkalmazkodjék. Így csökken a fogyasztás és az eltávozó gáz méregtartaima. Boschék „digitális motor­elektronikája“, amellyel az új nagy BMW-kocsikat fel­szerelték, 100 kilométerenként 1—2 literrel csökkenti a benzinfogyasztást. És ez még csak a kezdet, a motor- technikában, az elektronikának köszönhetően a követ­kező években nagyobb haladás várható, mint az elmúlt tíz vagy húsz évben. Bajban voltak a kritikusok, amikor az Electric Light Orchestra, vagyis az Elektromos Fény zenekart valami­lyen skatulyába igyekeztek belegyömöszölni. Végül sa­lamoni módon kitaláltak egy új nevet, a Classical Rock-ot, mondván a zenekar stílusa sokban hasonlít az egykori Beatles muzsikájára. Az 1969-ben alakult csoportnak eddig kilenc nagy­lemeze jelent meg, köztük nem egy aranylemez. Legsi­keresebb daluk egészen a múlt év végéig egy ős rock and roll-feldolgozás, a Roll Over Beethoven volt. Ennek népszerűségét elérik, sőt túl is szárnyalják legutolsó albumuknak, a Discovery-nek a dalai. Először a Don't Bring Me Down (Ne űzz a szakadék szélére) vált sláger­ré, majd nyomban utána a Last Train To London (Utol­só vonat London felé) lett a táncosklubok kedvelt dala. Az ELŐ jellegzetességének titka az, hogy a klasszikus beat felállás mellett (Jeff Lynne — gitár, ének; Bev Bevan — dob, ének; Richard Tandy — zongora, ének; Kelly Groucutt — basszus, ének) Kaminski hegedűje és Hugh McDowell, illetve Melvyn Gale csellója színezi a dalokat. Másik erőssége a kimunkált vokális éneklés. Épp az említett sikeres album miatt hamar rákötötték a bélyeget; diszkózenekar. Csakhogy amit ez az együt­tes művel egyedül ritmusában diszkó, maga a zene dal­lamos, ízlésesen hangszerelt és nívósán előadott mu­zsika. -gyökér­■n KAMIKAZE 1944. október 19-én nagy idegesség uralkodott Maba- calaton, a japán légierő támaszpontján, a Fülöp-szigeteki Luzonon. Két nappal előtte a Leyte-öböl előtt megje­lent az Egyesült Államok hadiflottája. A hajók száma kétségtelenné tette: az amerikaiak partraszállásra ké­szülnek a szigeten. Délután kettőkor hirtelen a támaszpontra érkezett Takajira Onisi tengernagy, a Fülöp-szigeteken állomáso­zó japán légierő főparancsnoka. Azonnal összehívatta a támaszpont vezérkarát. — A helyzet nagyon komoly — kezdte a tengernagy , a Japán impérium léte vagy nem léte a „So“ had­művelet sikerétől függ. A „So“ hadműveletet a japán vezérkar júliusban ké­szítette elő, a legnagyobb veszély esetére. Akkor kel­lett megkezdeni, amikor az amerikai hadsereg újabb offenzívat indít a japánok ellen. A Fülöp-szígetek meg- ' tartása mérvadónak látszott a háború végső kimene­telére. — A Kurity tengernagy vezette második flotta már útban van a Leyte öböl felé — folytatta Onisi —, az önök feladata lesz a levegőben biztosítani a flottát, és meggátolni, hogy az ellenséges repülőgépek elérjék a Leyte öbölt. Ez azt jelenti, legalább egy hétre harckép­telenné kell tenni az amerikai anyahajókat. A „So“ hadművelet sikere tehát önöktöl függ. A légi támaszpont tisztjei elképedve nézték a tenger­nagyot. A kifutópályákon alig száz harcképes repülő­gép állt. Hogyan lehet ezzel az erővel harcképtelenné tenni az amerikai anyahajókat?! — Nézetem szerint csak egy lehetőség van arra — mondta a tengernagy —, hogyan biztosítani a rendel­kezésre álló gépek maximális harcerejét. Szervezni kell egy harci csoportot a ZERO típusú vadászgépekből, amelyek mindegyike egy kétszázötven kilós bombával felszerelve zuhanórepülésben ráveti magát a hajókra. Mi a véleményük? A tisztek elképedve néztek a tengernagyra, majd Ta- maj operációs tiszt a vezérkari főnökhöz fordult: — Josijoko, milyen hatása lenne, ha egy gép a két és fél mázsás bombával a hajónak ütközne? A vezérkari főnök azonnal válaszolt: — A találat valószínűsége sokkal nagyobb, mint a hagyományos bombázásnál. A keletkezett károk eltávolí­tása több napig tartana. Tamaj ismét a tengernagyhoz fordult: — Mint operációs tiszt nem dönthetek ilyen fontos kérdésben. Előbb a támaszpont parancsnokát kell tájé­koztatnom. Az viszont sebesülten kórházban fekszik. — Jamamoto kapitánnyal már beszéltem telefonon — vágott közbe a tengernagy —, azt mondta, fölhatalmaz­za önt, hogy saját belátása szerint döntsön ebben a kérdésben. — Tengernagy úr, én egyetértek a tervvel. A 201. légiflotta készen van ilyen harci csoport felállítására — vágta magát vigyázzba Tamaj. Onogucsi kapitány kért szót: —■ Az ilyen csoportnak nevet is kellene adni. Javaso­lom a kamikadze elnevezést. A javaslatot elfogadták. A kamikadze szó azt jelenti, Isteni tájfun. 1281-ben a mongol Kublaj kán közeledett Japánhoz, hogy leigáz­za. Az utolsó pillanatban hatalmas tájfún keletkezett, és elsöpörte a mongol kán hadait. Innen származik a kifejezés. Néhány nap múlva a tokiói rádió bejelentette: „Kü­lönleges kamikadze repülőcsoport sikerrel támadott meg egy amerikai flottaegységet Suluan szigettől észak­keletre. Két, bombával megrakott gép egy repülőgép anyahajóra vetette magát, és olyan súlyosan megron­gálta, hogy az valószínűleg elsüllyedt. A harmadik gép egy másik anyahajón okozott súlyos károkat. A negye­dik cirkálót süllyesztett el.“ Igaz, hogy az élő bombák nagyobb kárt okoztak az amerikaiaknak, mint a hagyományos bombázás, de tá­volról sem sikerül semlegesíteni az amerikai légierőt. Sőt, szétbombázták Kurity flottáját még mielőtt a Leyte- -öbölhöz ért volna, néhány hét múlva pedig , az ameri­kaiak elfoglalták a Fülöp-szigeteket. Minden épeszű ember azt hinné, hogy mivel a kami- kadzek nem érték el harci céljukat, a japánok felhagy­nak ezzel az embertelen harci móddal. Tévedés. Onici, a kamikadze „szülőatyja" nem ezen a vélemé­nyen volt: — Ezek a fiatal, gyengén kiképzett pilóták kiörege­dett gépeikkel a hagyományos harci módnál is halálra vannak ítélve. Fontos tehát, hogy haláluk minél hasz­nosabb legyen. Ezért az a véleményem,, hogy továbbra is képezzünk ki kamikadze-pilótákat. A tengernagy érvét magáévá tette a, vezérkar Js. Azon­nal megkezdődött Japán egész területén az önkéntesek toborzása. Az első két-három hónapban fizikai és pszichikai ki­képzés folyt. A pszichikai felkészítés fanatizálás volt, Japán és császáráért való feláldozásra buzdították a vállalkozókat. A fizikai kiképzés az esztelen, emberte­len drillben nyilvánult meg. A fiatal katonákat a végki­merülésig hajtották. Az volt a cél, hogy olyan állapotba kerüljenek, amikor a halál .már megszabadulás a fizikai gyötrelmektől. A fizikai és lelki előkészítés után a halál jelöltjei átkerültek a pilótaiskolába. Az alapkiképzés vadászpi­lótának indult. Később már csak a kamikadze.technikát gyakorolták. Nagy magasságból zuhanórepülést végez­tek a repülőtéren felállított anyahajómakettre. Kezdet­ben problémáik voltak. Az idegrendszer ösztönösen vé­dekezett. Nagyon magasan a cél felett kiegyenesítették a gépet. Nem voltak képesek közel kerülni a célhoz. Nem csoda, hiszen saját öngyilkosságukat tanulták. A sok gyakorlás azonban meghozta a sikert. A pilóták hatvan-hetven méterrel a makett felett rántották visz- sza a gépet. Ezután az ún. vakrepüléssel próbálták ki­irtani belőlük a halálfélelmet. A, pilóta zuhanásba hozta a gépet, becsukta a szemét, és tízig, számolt magában, csak ezután egyenesítette ki, a repülőt. ÍFolvtatiukl ’ dik oldal - hetedik oldal - hetedik oldal -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom