Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-22 / 4. szám
8 UN Megkésett emlékezés Az újsághír, hogy a Népművészeti Intézet gyermek kórusmüvek pályázatán a zsűri Sziliártó lenő szerzeményének ítélte oda az első diját Inkább ürügy mint cél volt a Művész látogatására. Amolyan kapóra lövő alkalom, hogy törlesszűnk a hazai magyar kultúra sokra érdemesült ,veteránjával“ szembeni adósságunkból. Felszabadulás utáni kulturális fellendülésének ,jiösla korszakában sokan ismerték az énekkari mozgalom kibontakozása körül bábáskodó Jenő bácsit. Később, sajnos, megfeledkeztünk róla. Nem 0 az egyedüli, akinek ilyen „jellegzetes“ módon fizettünk. Most itt ülök a lakásán, a magnóról szállingózó dallamok, szerzeményeinek és feldolgozásainak magyar és szlovák melódiái, mintegy hanqkulisszaként festtk alá egy mozgalmas, gyümölcsöt érlelő életszakasz képeit. A3 első világháború utolsó évében látta meg a napvilágot, egy gelnlcai szereld sarjaként. Kilencedik a tíz gyermek közül. Bár már zsenge korában vonzódik a zene után a sokgyermekes munkáscsalád szűkös körülményei nem teszik lehetővé a zenei képzést. Már tizennyolc éves amikor sikerül bejutni a nyltral zeneiskola zongora szakára. 1941-ben iratkozik be a brattslavat Konzervatóriumra, a zeneszerzést szakra. Tanára Eugen Suchofí. Majd 1943-ban a budapesti Zenei Akadémia növendéke lesz. A háborús események nem teszik lehetővé a tanulmányok befejezését. A felszabadulás után ismét hazatér és 1951-ben lehetővé válik tanulmányainak befejezése. A bratislavat Konzervatóriumon szerez oklevelet — karmestert szakon. Tanulmányát befejezése után a Csehszlovák Rádió zenei rendezője lesz. Ebben az időszakban kezd kibontakozni, alakulni nemzetiségi kulturális életünk. Csak természetesnek tartja, hogy a szakemberek hiányával küzdő kultúrfront rendelkezésére bocsátja tudását, tehetségét. A CSEMADOK felkérésére 1953-ban elvállalja az akkor alakuló NÉPES karmesteri posztját, majd ennek megszűnése után a CSEMADOK dolgozójaként az öntevékeny énekkari mozgalmunk egyik szervezője, létrehozója. Ott van az Ifjú Szívek megalakulásánál is. 1958-ban megfogamzik a gondolat egy reprezentatív magyar énekkar megszervezésére. A tagság toborzását a magyar tanítók köreiben kezdik. Ezekből álakul meg később a már Európa-szerte Ismert, és sikert elért Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkara. Később visszatért a Csehszlovák Rádió kötelékébe — és itt működik, zenei rendező minőségben, korát meghazudtoló frisseséggel és ambícióval a mai napig. Hogy nemzetiségünk zenei kultúrájáról sem feledkezett meg, erről mi sem ad jobb tanúbizonyságot, mint a nemrég nyert pályázat. Tavaly volt hatvan éves. Nézegetem a Szlovák Zeneszerzők Szövetségének méltató levelét, amelyet ebből az alkalomból nyújtották át neki. Jóleső érzéssel fogadta a levelet, annál Is Inkább, hogy első zenetanára, Eugen Suchotí nemzeti művész írta alá. Nézegetem a levelet és keserű érzés fog el. Érthetetlennek tartom, hogy nemzetiségi kulturális intézményeinkben nem akadt egy darab papír, amelyen e jelentős életjublle- umról megemlékeztek volna. írásunkkal, bár nagyon megkésve szeretnénk ezt a mulasztást némileg pótolni. HORVÁTH REZSŐ HALDOKLIK A DISZKÓ ÉLJEN A ROCK Annak idején, amikor tetőfokára hágott a diszkőláz, nem volt nehéz megjósolni, hogy tiszavirág- életű lesz. Arról már homályosabb elképzelések születtek, mi követi majd. Mert volt idő, amikor a diszkó egyet Jelentett a sikerrel, a siker pedig a pénzzel. Ennek pedig, sajnos még a műfaj legjobbjai sem mindig tudtak ellenállni. Sokan behódoltak a gépzenének, köztük a dzsesszrock mestere, Herbie Hancock, a kitűnő gitáros, Carlos Santana és a rock énekes-zenész-szerző, Elton John is. Tucatnyi ú] együttes tűnt fel, amelynek nevét hamar megtanulta a közönség, de épp oly hamar meg is unta. Ma már minden jel arra vall, hogy a diszkó az utolsókat rúgja, a hallgatóság alapo- . san belefáradt ebbe a zenébe. A- zért még ma is készülnek diszkó- felvételek, de a pénzcsinálók már csak a langyos vasat ütik. Helyette ismét virágzik a rock minden formájában. Feltámadt a kemény, fémes rock, és a country- -rock. Legnagyobb sikert mostanában az úgynevezett „új hullám“ (new wave) zenét művelők aratják. Ez a gyűjtőnév nagyon is tág fogalom, magába foglalja az el- polgáriasodott, megállapodott zenekaroktól eltérő életvitelt és zenei megközelítést hirdető együtteseket, beleértve a punk „megszelídített“ válfaját játszó együtteseket is. Az Angliában lábra kapott punk a maga kezdetleges formájában valamiféle zenei privitizmust képviselt, fő feladatának a meghök- kentést, a polgárpukkasztást választotta. A monoton, durva kísérethez Járuló, keserűen tronizáló vagy éppen keményen támadó szövegeikből kirítt a társadalmi kilá- tástalanság, az ideálok elvesztésének hangja. Jó példa erre a stílus egyik legszélsőségesebb felvétele, az angol Sex Pistols együttes God Save the Queen című száma, amely lényegében az angol himnusz gúnyosan parodizált változata. A punk Jelenség többek között azért sem maradhatott fenn soká, mert kialakulásakor reakcióként lépett fel a „szupersztárok“ kultusza ellen, s amint valamelyik képviselője sikert aratott a széles tömegeknél (ami anyagi Javakkal is jár), hitelét vesztette. Az „új hullám“ muzsikusainak sikerült átmenteniük a púnkból azt, amitől a rock újra az érdeklődés középpontjába került, nevezetesen az őszinte hangzást, ahogy a társadalmi rezdülésekre reagál. A rock, ellentétben a diszkóval, az életet tükrözi, nem akar port hinteni a szemekbe hamis pátosszal. Értéke nem minden esetben a zenei tökéletességében keresendő; például a tengerentúli Patti Smítht kísérő zenekar nyers hangzású muzsikájával dilettánsnak ható tömörségével Jól fest) alá az énekesnő kaotikus érzelmi világát 1- déző dalszövegeit. Sok esetben a naiv amatőrizmus kifejezőbb lehet a hideg profizmusnál. Kik azok, akikre mostanában kíváncsi a közönség? Angolföldön viharos sikerrel szerepel a Dire Straits együttes. A rock-énekesek közül Elvis Costello és Graham Parker van a mezőny élén. A tengerentúlon Patti Smith, a Blondíe együttes; Bruce Springsteen és az E Street Band hódít. Persze ez csak néhány kiragadott név a sok közül, hiszen rengeteg formáció és szólista várja az alkalmas pillanatot, hogy harcba induljon a közönség kegyeiért. S még csak az elején tartunk: a derülátók úgy tudják, hogy egy új „rock aranykor" küszöbén állunk. —gyökér— H a majd egyszer valaki rászánja magát, s megírja a hetvenes évek zenéjének történetét, bizonyára nagy teret szentel majd a dezsessz-rock irányzatnak. Az elmúlt évtized elején született stílus egyszál szlovákiai képviselője a Fermata együttes. A csoport megalakításának a gondolata Feró Griglák nevéhez fűződik. Griglák Ízes gitárjátékára először a Prúdy együttesben figyelhettünk fel még annak idején, amikor ez az azóta megszűnt társulás legtermékenyebb időszakát élte. Innen Marian Varga híres zenekarába, a Collegium Muzicumba vezetett útja. E csoport zenei elképzelései már közel álltak az övéihez, bár itt is voltak fenntartásai a koncepcióval szemben. Ezt bizonyítja az a tény, hogy kétéves, jónak mondható együttműködés után kivált a zenekarból, s az addig ismeretlen billentyűssel, Tomás Berkával megalakította a Fermatát. Utána koncertek, lemezfelvételek következtek; a Fermata beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s rövid időn belül az élvonalbeli együttesek sorába küzdötte fel magát. A sikeres szereplés Feró Griglák katonai szolgálata miatt megszakadt, de ma már újra „harcképes“ a társaság. A két alapító tagon, Griglákon és Berkén kívül kitűnő muzsikust találtak a basszusgitáros posztjára. Fedor Frego már veteránnak számít a szakmában, olyan zenekarokban kamatoztatta izgalmas, feszes basszusjátékát, mint a Prúdy, a Collégium Muzicum vagy a prágai M-Efekt. E hármast jól egészíti ki fiatal dobosuk, Karol Oláh. Nemrégen fejezték be új nagylemezük felvételeit az Opus cég stúdiójában. Az album monotematikus, Dunai legenda címmel történelmi témát dolgoz fel. Remélhetőleg tavasszal feltűnik a lemezboltok polcain. STRIEZENEC SÁNDOR Foto: Kordová LOCHNESSI SZÖRNY KAZAHSZTÁNBAN Kazahsztán déli vidékén a Kok-Kol tó tükre csillog. A tóról ősidők óta legendák keringenek. Azt beszélik, szörny él a tóban, egypúpú tevéhez hasonlít, hosszú nyaka és kígyófeje van. De nem rosszindulatú; a legenda szerint neki köszönhető a tó vizének csodás gyógyhatása. Az ügyben nem maga a legenda érdekes, hiszen sok i- lyen van a világon, hanem az, hogy milyen bámulatosan hosz- szú életű ez a mese, és ráadásul újabb meg újabb epizódokkal gazdagodik. Nemrég például azt mesélte egy Juhász, aki a tó környékén él: két fiú elhatározta, hogy megfürdik a tóban. Alig mentek be a vízbe, a juhász rémült kiáltozást hallott. Mire odafutott, már nem látta a gyerekeket, csak a fortyogó vizet. Rémülten rohant segítségért. A fiúkat kihúzták a vízből, de már csak holtan. Első ízben 1973 végén jártam a tónál. Olyan volt, ahogy leírták: vize áttetsző azúrkék (Kok-kol azt jelenti kék tó). Egyébként nem láttam rajta semmi különöset. Szörnynek semmi nyoma, A következő évben fiam rábeszélésére, aki szörnyen kíváncsi a kazah „Nessie“-re, megint elutaztunk a tóhoz. Fiam a parton kószált a fényképezőgépével, én a vízparton gyönyörködtem a madarakban, amelyek buzgón halászgattak. És egyszerre csak éktelen madárvijjogás támadt, a madarak felrebbentek, és egy szempillantás alatt messze szálltak. Aztán összegyűltek, és a tó egy bizonyos pontja fölött kezdtek vijjogni, kerigeni. Nem értettem, mi okozza viselkedésüket, hiszen a tó teljesen nyugodtnak látszott. Vajon mitől rémültek meg? Ekkor tőlem 7—8 méterre hirtelen hullámzani kezdett a víz. Aztán cikcakkok jelentek meg rajta. Felszíne örvényleni kezdett, mintha óriási, kígyó- szerű test úszna, nem sokkal a víz tükre alatt, méghozzá így szemre legalább 15 méter hosszú. Múltak a percek. A „kígyó“ még följebb emelkedett. Aztán egy pillanat alatt eltűnt. Csak ekkor jutott eszünkbe, bogy le kellett volna fényképezni. Későn. Élményünket leírtam és leközöltem, s a Szovjet Tudományos Akadémia Állattani Intézete segített a tó alapos megvizsgálásában. Biológiai expedíciót szerveztek, olyan felszerelést kaptunk, amellyel nemcsak nappal, hanem éjszaka Is figyelhetjük a tavat. 1977 júliusában érkeztem Ismét a tóhoz. Első naptól fogva Járni kezdtek hozzánk a környékbeli juhászok és geológusok. Már tudták, hogy jön az expedíció és mi a célja. Igyekeztek segíteni nekünk. Hozzáláttunk a tó megfigyeléséhez, őrszemeket állítottunk, éjjel-nappal leste valaki a vizet. Szerencsénk volt. Egy holdfényes éjszakán az ügyeletes megfigyelők hirtelen fojtott tevebőgéshez hasonló hangot hallottak. Aztán éles siví- tást. Még éberebben figyeltünk. A korábbi megfigyelés megerősítette, hogy a tó irányából furcsa hangok jönnek. De mi kelti őket? Kísérletre szántuk el magunkat. Amikor legközelebb felhangzott a sivító hang, nagyot kiáltottam. A visszhang megsokszorozta kiáltásomat. Ekkora lármától bárki megijedne, de a fütyülő, sivító hang nem maradt abba. Ez aligha lehet állat. No de akkor mi? Tovább kutattunk. Egyszer a part menti sólerakódást figyelve észrevettük, hogy a nyugati parttól másfél-két méterrel sok kis tölcsér látható a víz színén, mintha valami lefelé szívná a vizet. A mozaikok lassan összeilleszkedtek. Mit jelentenek a kis tölcsérek? Miért hallatszik időnként furcsa hang a tó fe- lőn? Miért volt olyan furcsa a „szörny“, amikor fiammal láttuk: kígyőteste tekergett, de „feje, farka“ mozdulatlan maradt? A Dél-Kazah Geológiai Inté zet geológusa, B. Volcskov, aki ekkor érkezett a tóhoz, meg fejtette a rejtélyt. Megállapította, hogy a tó a jégkorszak ból származik, és a víz egy morenatölcsért tölt meg. A mo renákban könnyen keletkeznek olyan helyek, amelyeket a víz alámos. Ilyen szifonok, sőt e gész csatornák keletkeztek a Kok-Kol tó fenekén (találtunk • is ilyen csatornát és megmértük a mélységét). A többi már világos: az e gész föld alatti hidrogeológiai rendszer tulajdonságaitól füg gően a fenék alatt húzódó csa torna időnként beszív egy-egy adag vizet. Néha gyengébben ilyenkor apró tölcsérek vagy egy szörny testéhez hasonló tekergő nyomok láthatók a víz felszínén, máskor erőteljesen ilyenkor szív be a tölcsér, ettől keletkezik a furcsa hang. Az ilyen tölcsér beszívhatja a mit sem sejtő úszót is. Ez magya rázza a vízbe fulladt fiúk tra gikus halálát. Es érthető már az is, hogy miért mindig egyforma a tó vizének szintje. A föld alatti szifoncsatornák szs bályozzák a vízszíntet. Nem alaptalan a legendának az a része sem, hogy a víz gyógyhatású. Nem véletlen hogy partján száraz időben só rakódik le. SZERGEfIBRAHIMOV
