Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-02 / 36. szám
7 A Titanic luxusgőzös 1912. 4.12- én Indult első útjára, Angliából New Yorkba. A mai mértékkel mérve is óriási — 14 emeletes, 46 328 tonnás és 250 m hosszú — hajó a maga pálmafás udvarával, fényűző éttermeivel, díszes társalgóival és nagyszámú felvonójával korának legkorszerűbb hajója volt. Első útján, 2224 utassal a fedélzetén a zord új-funlandi partoktól mintegy 700 km-re jéghegynek ütközött, s két óra 40 perc alatt eltűnt az ott valószínűleg 3600 méternél mélyebb tengerben. Több mint 1500 utas a jeges vízben lelte halálát. Jack Grimm amerikai milliömos kizárólag erre a célra alapított vállalata a Titanic 1980 Inc. most expedíciót tervez a Titanic felkutatására, abban a reményben, hogy a hajónaplóból kiderülnek majd a katasztrófa körülményei, továbbá, hogy robotokkal meg tudják szerezni ás a felszínre hozhatják majd a hajón levő ékszereknek legalább egy részét (a becsült érték 200 millió dollár), s felvételeket is készíthetnek egy dokumentumfilm számára. Az első lépés a hajó pontos helyének meghatározása. Ehhez mintegy 300 négyzetkilométernyi területet kell a hideg és viharos vízben átkutatni, s a hajó fekvését lefényképezni. Magát a hajót 1981 nyarán vizsgálnák át. Ehhez felhasználnák azt a mintegy 16 m hosszú és 17 cm falvastagságú Aluminaut nevű tengeralattjárót, amellyel — néhány évvel ezelőtt — a spanyol partok előtt kiemeltek egy hidrogénbombát. Az Aluminaut 2100 méternyi merülésre van „hitelesítve“. Most meg akarják erősíteni, hogy elbírja a: Titanic mélységében uralkodó nyomást is. A tenger felszínén kísérőhajó segítené a tengeralattjárónak négyórásra tervezett munkáját. A francia Science et Vie ez évi augusztusi száma szerint egy brit tőkés csoport, a Seawise and Titanic Salvage is versenybe szállt, hogy felkutassa a Titanicot, megszerezze a hajó vagyontárgyait, s az expedícióról egy hatalmas üzleti sikerre számító dokumentumfilmet készítsen. Kürti-sziget (Ohrady) kies térségében találtunk rá a HSZ du- naszerdahelyi (Dunajská Streda) amatőr rádiósainak csoportjára. Távol a járási székhely zajától, a nyári falvak bénító légkörétől, egy kis erdei tisztáson ütötték fel sátraikat, állították fel a tábori tűzhelyt. Egy hatalmas katonai sátorban üzemeltetik a rádiós készülékeket, berendezéseket. — Már hetedik éve, hogy minden nyáron felpakolunk, és kijövünk ide, hogy gondtalanul hódolhassunk kedvtelésünknek, az amatőr rádiózásnak. — mondja Zsemlye Jenő (rádiós hívójele OK 3 TBA), az expedíció vezetője, a rádióamatőrök járási tanácsának elnöke. Benézünk a sátor belsejébe, az adóvevő készüléknél Gaál József (OK 3 TFF) dolgozik, épp az előbb teremtett összeköttetést egy szovjet amatőrrel. A társalgás most az egyik legkorszerűbb adóvevőn az OTAVA-77 segítségével fonikusan folyik. Igyekszenek a készüléket hatékonyan kihasználni, valaki közülük állandóan rádiózik. A többiek közben sportolnak, fürödnek vagy halásznak a Tő- kési-ágban (Dunajsky Klátov). Gyakran sikerül kifogni az ebédrevalőt. Beszélgetésünk közben kiderül, hogy ottjártunkig Végh László (OK 3 TCV) bizonyult a legeredményesebb rádiósnak, ő teremtett a legtöbb kapcsolatot. Sajnos, idén Bállá László (OK 3 TCG) nem vehetett részt az expedíción, az ő hevéhez fűződnek a klub legértékesebb összeköttetései, hogy csak néhányat említsük: Alaszka, Jordánia, Korea és még számos számukra új rádiós föld. Közben elkészül az ebéd. ínycsiklandó illat áramlik szét a tűzhely körül. A természetben megéhezik az ember, kell a kiadós étel. A szakács teendőit a csoport vezetője, Zsemlye Jenő látja el, noha most a családtagok is részt vesznek a kiszálláson. — Az asszonyok eleget állnak odahaza a tűzhely mellett — mondja tréfásan —, itt hadd pihenjenek. Ebéd után ismét a rádiőzásről eslW szó. — Szívesen jövünk ide — mondja a vezető. — Ez a hely számunkra kötetlen rádiózási lehetőségeket teremt. Hálózati és egyéb zavaró körülményektől mentesen rádiózhatunk. Ami a legfontosabb, olyan időpontokban, a nap olyan szakaszaiban is adhatunk, amire az egész év folyamán munkahelyi elfoglaltságunk miatt nem nyílik lehetőség. Továbbá az expedíción olyan kezdő rádióamatőrök is részt vehetnek, akik még nem rendelkeznek rádiós koncesszióval, de itt gya-í korolhatnak. Két fiatal amatőrünk, Rigó Agnes és Hodossy Károly egyenesen a táborból utazott el a HSZ KB által megrendezett tanfolyamra, ahonnan sikeresen levizsgázva ifjúsági OL-koncesszióval térhetnek haza. Ä legfiatalabb résztvevők közül még feltétlenül meg kell említenem Végh Lacika, Simon Tibor és Mizera Tibor; nevét is, akikből szintén jó rádióamatőrök válhatnak majd. A kiszállás alkalmával bekapcsolódunk különböző rádiósversenyekbe is. Például a „YO-DX contest“ elnevezésű román távösszeköttetési versenyeken az elmúlt években a tizedik helyen, két éve pedig az értékes harmadik helyen végeztünk. Az eredményeket' nemzetközi oklevelek igazolják. Az expedíció fő célja természetesen az, hogy elsősorban a csehszlovák rádióamatőrök részére lehetővé tenni az összeköttetést az II 80-as térségből (Kürti-sziget) kollektív állomásunk segítségével, az OK 3 KTD/P-vel, - mivel ez a hely nincs elfoglalva rádióamatőrökkel állandóan. Augusztus 9-én véget ért' aZ expedíció. A résztvevők elégedetten azzal a tudattal tértek haza, hogy számos új barátra és rádiósföldre tettek szert az éter hullámain keresztül. Kósa Árpád A lakásunk mint mikrohullámú „grillsütő” ? A Harvard Egyetem R. V. Pound nevű fizikusa azt javasolja, juttassanak a lakóhelyiségekbe mikrohullámokat hasonlóképpen, ahogyan a grillsütők némely típusát is mikrohullámokkal fűtik. így a lakásban tartózkodóknak a testét a mikrohullámok közvetlenül hevítenék. A fizikus szerint ekként tetemesen csökkenthetnék — fűtőanyagot takarítva meg — a szobák hőmérsékletét, mégpedig anélkül, hogy ezt a lakók kellemetlennek éreznék. Az anyagcsere-folyamatok során az ember mintegy 60 watt hőt termel. Ez elegendő ahhoz, hogy 22 fokos szobahőmérsékleten a bőr hőmérséklete 34 fokos legyen. Tehát 60 wattal kipótolható 12 foknyi hőmérsékletben különbség. Ezért a kutató szerint a szoba hőmérséklete 12 Celslus-fokkal lehet kevesebb a szokásosnál, ha a test a mikrohullámok révén 60 watt- nyl hőteljesítményt kap. Persze a lakószobát alkalmassá kell tenni arra, hogy olyan legyen, mint egy mikrohullámú grillsütő. Például a falakat visszaverő fémfóliákkal kellene burkolni — igaz ezeket a tapéták mögé Is rejthetik. Továbbá fémmel kellene borítani az ajtókat, is, nehogy a mikrohullámok elszökhessenek. Hasonlóképpen az ablakokra is egy afféle fém légrácsot kellene szerelni. Az embereknek nem volna szabad túlságosan közel menniük egymáshoz, nehogy elállják egymás elől a sugarak útját. Minthogy az öregeknek és a betegeknek több melegre van szükségük, számukra valamennyivel növelni kellene a mikrohullámok teljesítményét. De hogy a szobában tartózkodó .többi személynek ne legyen,túlságosan melege, nekik meg fémesített fonalakkal szőtt ruhát kellene viselniük, amelyek a sugárzásnak egy részét árnyékolják. A Frankfurter Allgemeine Zeitung, amely, ezt a tájékoztatást közli, hírét a következő szavakkal fejezi be: „Minthogy ezek a javaslatok a rangos Seiende folyóiratban jelentek meg, nincs okunk kételkedni benne, hogy komolyan gondolták őket.“ Szergej Bondarcsuk, akit a SzergiJ atya című film főszerepében láthatunk, nemrég szűkebb pátriájában, Ukrajnában járt: Kijevben forgatta a Bögöly című Vojnich-regény háromrészes tévéváltozatát, ő alakította Montanelli bíborost. Éppen negyedszázada, hogy a Bögölyből film készült. Akkor, 1955-ben Nyikolaj Szimonov, a kétrészes Első Péter-film Péter cárja játszotta a bíborost, Arthur- ként pedig első kiugró filmsikerét aratta a huszonhat éves Oleg Sztrizsenov. Ezt a szerepet az űj változat rendezője, Nyikolaj Mascsenko egy végzős színinövendékre, Andrej Haritonovra bízta. Szergej Bondarcsuk és Andrej Haritonov mellett Irina Szkobceva, Anasztaszija Vertyinszkaja és a bolgár Petr Szlabonov játszik még nagyobb szerepet. Szergej Bondarcsuk a kijevi forgatás után a következőket mondotta: Mindig mély érzéseket vált ki bennem, valahányszor visszatérhetek szülőföldemre. Most is naponta jártam abban a kertben, amelyet valamikor Dovzsenko ültetett. Láttam a fényképet, amelyen együtt van a Tarasz Sevcsenko című film egész gárdája... Huszonhét éves voltam akkor. Már játszották a mozik az Ifjú gárda filmváltozatát. Utána hívott meg Igor Szavcsenko filmrendező, hogy játsszam el a nagy ukrán költőt. Itt, a kijevi filmgyárban ismerkedtem meg Dovzsenkóval. Igor Szavcsenko fiatalon, negyvennégy évesen, munka közben hunyt el, a filmet tanítványai, Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov fejezték be. Hány év is telt el azóta! És már milyen régen nincs közöttünk Dovzsenko sem. A SZergij atya című filmmel kapcsolatban elmondta Bondarcsuk: sok vallási és filozófiai művet olvasott el, hogy minél jobban belemélyülhessen a szerepbe. — Az a tervem « vallotta Szergej Bondarcsuk —, hogy Tolsztoj élete címmel filmet készítek. Már régóta írom a forgatókönyvet az író naplója és a róla szóló emlékezések alapján. És hogy ismét visszatérhessek szülőföldemre, szeretnék filmet forgatni Tarasz Bulbáról is... Képünkön: Szergej Bondarcsuk mint Montanelli bíboros a Bögöly új filmváltozatában. Akad ember, aki magának a királynak is lecsapja a telefonkagylót. Ez történt a napokban a spanyol uralkodóval, János Károllyal, aki családjával Palma de Mallorcán a Baleári-szigeten üdül. A király „telefonesete“, amely már néhány napja szórakoztatja Spanyolországot, a következőképpen történt. Az egyik nap a fiatal spanyol uralkodó nagyon korán kelt. Először átnézte a Diario de Mallorca című helyi lapot. A lapban kiemelkedő helyen elolvashatta a hírt, hogy nemsokára szándékában van leváltani a spanyol királyi udvar főnökét, Cotoner márkit. A hír teljesen téves volt. Sértve érezte magát ilyen gondolatok közléséért. A király a lapban megtalálta a szerkesztőség telefonszámát, s nem háborgatva senkit a kormánytagok és a személyzet közül, maga személyesen hívta fel az adott számot. Amikor a telefon csengeni kezdett, a vonal másik végén egy férfihang, a telefonközpont szolgálatosa jelentkezett. Arturo Valerónak hívják a Diario de Mallorca című lap 50 éves tisztviselőjét és régi távbeszélő szolgálatosát. — Itt a Diario de Mallorca szerkesztősége — jelentkezett a távbeszélő szolgálatos. — Itt a király — mondta Juan Carlos. — Kérem, adja a lap igazgatóját. — Az igazgató délig nem fog bejönni — szakította félbe Valero. — De szóljon neki, hogy hívjon fel — erősködött Juan Carlos. Mondja meg neki, hogy a király kereste... — Hogyne — felelte Valero. — Ha maga a király, én Napóleon vagyok, és ne tréfálkozzon többé. A sértődött Arturo Valero mérgesen letette a telefonkagylót, megszakítva a királyt mondanivalójában. — Ogy kell neki, amikor annyi alattvalója mellett maga telefonál — Jegyezte meg egy itteni történetíró. Két órával később „Napóleonnak“ a telefonközpontból mondták, hogy a telefonnál valóban Juan Carlos király volt. „Napóleon“ először nem jutott szóhoz, de aztán, mint ahogy minden igazi kevély és kötekedő spanyol tenné, élesen odamondta: — A telefonközponton keresztül mindenféle hívások érkeznek. Ha az ember mindegyiket komolyan venné, bolondnak tartanák. Es most azt kellett elhinnem, hogy olyan korán személyesen Juan Carlos király telefonál. Azóta Valero telefonközpontost mindenki Napóleonnak hívja. B. L.
