Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-26 / 35. szám
ENNYI AZ EGÉSZ A közelmúltban bemutattuk aranyérmes súlyemelőnket, Óta Zarembát. Ezúttal egy rövid, érdekes visszapillantás arra, ami 1980. július 27-én Moszkvában, az izmajlovói sűlyemelőcsarnokban lezajlott, amikor a 23 esztendős súlyemelő olimpiai bajnokságot nyert. Az edzőterem padján ültek. Az edző a pad egyik, a versenyző a másik végén. Erős emberek, s mégis potyogtak a könnyeik. Egymást figyelték, de egy szót sem tudtak egymáshoz szólni, a tekintetük azonban kifejezte azt a közös útjukat, amelynek a végén olimpiai aranyérem ragyogott. Óta Zaremba, aki az érmet nyerte, s Emil Brzoska, az edző. Amikor aztán a feszültség felengedett, és sorra jöttek a gratulálok, öröm ült az arcukon. Majd visszaültek a padra, és részletesen boncolgatták a kétórás küzdelmet. — Magasan kezdtünk, 175 kilót kértünk a szakításra. Edzéseken Óta mindig magabiztosan teljesítette. Megengedhettük magunknak a plusz tíz kilót. Zaremba jól érezte magát, s lelkileg is felkészült a küzdelemre. Majd sikertelen kísérlet következett 180 kilón, de a harmadik gyakorlatra Óta Zaremba ezzel is boldogult. — Erre számítottunk s úgy gondoltuk, hogy ilyen eredménnyel megpályázhatom a bronzérmet — emlékszik vissza a versenyző. — S ha már sikerült, s a lökés is kijön, már a zsebemben az érem. De valami motoszkált a fejemben: próbálj meg egy fokozattal feljebb lépni... Lökés. A versenyző és az edző 205 kilóban állapodott meg, ez azonban egyben az egyéni csúcs megdöntését is jelentette. — A szakítás és a lökés közötti szünetben a pszichológusunk érdeklődött, miben lehetne segítségemre. Megköszöntem az érdeklődést, jól éreztem magam. Később rájöttem, hogy majdnem ráfizettem a túlzott önbizalomra. Folytatódott a verseny, a dobogóra léptem, de a súlyzó olyan nehéz volt, hogy megijedtem, összeszorítottam a fogaimat, de óriási erőfeszítéssel sikerült a gyakorlat. Az egész verseny alatt ez volt a legnehezebb, s talán ezzel túljutottam a holtponton. Ezt követően a verseny simán zajlott. Éreztem, nyugodtan mehetek 210 kilóra, s ez már ezüstérmet hozhat. Nagyszerűen összpontosítottam, s annyira játékosan emeltem a nagy terhet, hogy, magam is elcsodálkoztam. Mi súlyemelők ilyenkor azt szoktuk mondani, hogy erre feltétlenül rá kell rakni egy lapáttal. Edzőm úgy gondolta, hogy elég lesz a 212,5 kiló. Rám nézett, a vállát vonogatta, majd szólt: „Hát akkor mindent bele!“ A dobogón mozdulatlanul ott feküdt a 215 kiló. Tisztában voltam azzal, hogy ha ez sikerül, akkor 99 százalékban aranyérmet nyerhetek. Óriási teher. Amikor szólítottak, először sétáltam a dobogón, farkasszemet néztem a súlyzóval. Tudatában voltam annak, hogy olimpiai aranyérmet nem adnak ingyen, azért bizonyítani is kell valamit. Végre összeszedtem magam, s végül edzőmmel együtt sírtunk. Hát „csak“ ennyi az egész ... A Ceskoslovensky sport nyomán (ki) A párizsi olimpia zsűritagja volt Az elmúlt hetekben az e- gész világ figyelme Moszkva felé fordult. Igen, első ízben rendezte meg szocialista ország fővárosa az o- limplai játékokat, méghozzá kitűnően. Ez alkalmat ad arra, hogy megemlékezzünk az Í924. évi párizsi olimpiai játékok egyik zsűritagjának, Fischer Mórnak életéről, Verbón, (Vrbov) született 1875-ben, családja nemsokára Nyltrára költözött, így a középiskolát már itt végezte. Később a budapesti Műszaki Főiskolán tanult. A MÁV-nál kapott állást, mérnökként és műszaki tanácsosként. Budapesten halt meg 1945. november 8-án. A magyar munkássport- unozgalom úttörője volt. A- lapítő tagja és- 25 évig elnöke volt a budapesti Törekvés sportegyesületnek. Nagyszerű sportszakember lévén 1914-ben és 1924-ben a FIFA elnökévé választották. Nagy propagátora volt, a labdarúgásnak és a sportnak, előadásokat tartott Dél-ameri- kában spanyolul, Olaszországban olaszul és 31 észak- -amerikal egyetemen ango- lul. Az olimpiai eszme szívügye volt. Ezért érthető, hogy nemzetközi feladatokkal bízták meg. így lett az 1924. évi párizsi olimpiai játékok zsűritagja, s a francia lapok nagy elismeréssel írtak róla. Mindenütt ot-t volt ahol a sport, de főként a munkássport érdekei ezt megkövetelték. Mártenvölgyi László A játékvezetők és a labdarúgás színvonala Egy cikkben lehetetlen kimerítően foglalkozni a problémákkal és mindenre kitérni, csupán egy-két időszerű hibára szeretnék rámutatni. Elsősorban is a megfigyelőkre. Szerintem technikai instruktor, magyarul megfigyelő csak az lehet, aki maga is legalább tíz évet aktív játékvezetőként ténykedett. A játékvezetők működését tárgyilagosan csak az tudja megítélni, aki maga is volt játékvezető. Sajnos, ma a megfigyelők között találunk olyan személyeket is, akik sohasem voltak játékvezetők, esetleg ha egy idényben vezettek mérkőzést. Sőt akadnak olyanok is a megfigyelők között, akik sem játékvezetők, de még játékosok sem voltak. Márpedig ez óriási hiba-. Befolyásolja a játékvezető tárgyilagos értékelését, így a labdarúgás minőségét is. Vannak megfigyelők, akik szakmai képzettsége igen alacsony szintű, azt tanácsolják — helytelenül — a játékvezetőnek, hogy úgy működjön, hogy X csapat győzzön. Szerintem az ilyen megfigyelőknek semmi helye a játékvezetők értékelésénél. Ha színvonalas labdarúgásra törekszünk, elsősorban tárgyilagosnak kell lennünk. Felül kellene vizsgálni a technikai instruktorokat, megfigyelőket, és akik nem voltak játékvezetők, mellőzni kell. El kell persze azt is mondani, hogy vannak kitűnő játékvezetők járási szinten is, de ahhoz, hogy minél jobb és igazságosabb játékvezetőket lássunk a pályákon, feltétlenül fontos a megfigyelők igazságos, szakszerű értékelése. Sajnos, sokszor a jó, az igazságos játékvezető helytelen értékeléssel nem éri el azt az osztályt, amelyet megérdemelne. A járásokból a 30. életévét betöltött játékvezetőt nem lehet felterjeszteni a kerületi játékvezetők közé. Ez a megszorítás helytelen. Jó játékvezető is csak az lehet, aki maga is játékos volt. A jó játékos, aki sportszerűen él, 32—34 éves koráig, esetleg tovább is játszik, sőt a ligában is találni nem egy harminc éven felüli játékost. Ha egy ligajátékos tehát játékvezető akar lenni, csak járási szinten működhet? Helyes ez? Nemi Mint ahogy az sem, hogy egy kerületi bajnokságban jól működő játékvezető, aki a minősítés szerint az első helyet érte el, de már 37—38 éves, nem juthat a divízióba, mivel csak 35 éves korig terjesztik elő a kerületből a játékvezetőket a divízióba, a ligában viszont 50 éves korig működhetnek. Igen, azt elismerem, hogy a játékvezetéshez is jó fizikai felkészültség kell, de ha a legmagasabb osztályban 45 'év a korhatár, akkor szerintem eddig kellene megengedni az alacsonyabb osztályokból is a feljebb- jutást Nem érv az, hogy aki 35 éves korban kerülne fel a divízióba, az előtt nincs perspektíva. A győri Palotai Károly magas korig játszott az első osztályban. Utána lett játékvezető, a második évben már az első osztályban működött, és csakhamar nemzetközi játékvezető lett, ma pedig a világ egyik legjobb játékvezetője. Minálunk a szabályok értelmében csak járási játékvezető lett volna. Nem dobálódzunk mi a tehetségekkel? Be kellene nálunk is vezetni, hogy ha valaki magasabb osztályban játszik, és labdarúgó pályafutása után játékvezető szeretne lenni, a vizsga letétele és játékvezetői működésének tárgyilagos értékelése után nagyobb lehetőséget kellen adni az előrehaladáshoz. Több évtizedes működésem - alatt nagyon sok 40—45. évés játékvezetőt láttam, aki öreg kora ellenére kitümfSen1 vezette a mérkőzést, és láttam, sajnos 30 éves játékvezetőket, akik a szabályok és a tárgyilagosság ellen vétettek. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy a fiatalok között nincsenek jók, de ne felejtsük el, hogy az a játékvezető, aki játékos is volt, annak más a szemlélete, mint annak, aki sohasem játszott. A mostani korhatár azért is helytelen, mert szerintem ha valaki már nem mehet előbbre, abban az ambíciót is megöljük, és ez helytelen. Az egészséges konkurrencia a labdarúgásunknak is csak hasznára válna. HOFER LAJOS Játékvezető Ä moszkvai olimpia befejeztével a legtöbb sportlétesítmény szinte azonnal megkezdi új életét. Á nagy beruházással elkészült, minden tekintetben a legkorszerűbb színvonalon álló sportcsarnokok, uszodák és egyéb létesítmények részint a' sportegyesületek, részint a tömegsport céljait szolgálják majd, s rövidesen beköltözhetnek az új lakók is az olimpiai faluba — Moszkva legújabb és legkorszerűbb lakónegyedébe. A CSZKA két hatalmas fedett csarnoka, amely a vívó: és. bírkozőversenyek színhelye volt, eleve az e- gyesület tulajdonaként.épült, s a hadsereg sportolóit szolgálja majd. Az Izmajlovo- -csarnok, ahol a világ legjobb súlyemelői küzdöttek az olimpiai érmekért, a test- nevelési főiskola diákjainak ad nagyszerű lehetőséget a teremsportok gyakorlására. A hatalmas olimpiai komplexum, a 45 ezer személyes sportcsarnok és a fedett uszoda elsősorban a tömegek sportjának céljait szolgálja, s az uszodában és a nagycsarnok két kisebb edzőtermében már a tanév kezdetén elkezdődik a fiatalok sportfoglalkoztatása és a tömeges testedzés, az e- gészségügyi tanfolyamok sorozata, de az uszodát megfelelő beosztás szerint a sportegyesíiletek is igénybe vehetik majd. Az óriás csarnokot, amely az olimpia idején kettéosztva a kosárlabj da- és az ökölvívó-mérkőzések színhelye volt, egyelőre bezárják. Megkezdődik az építés második szakasza, amelynek során a csarnok alkalmas lesz arra is, hogy néhány óra alatt téli stadionná vagy hatalmas színházteremmé a- lakftsák át. Ez a munka előreláthatólag a tél kezdetéig tart majd. Tallinnban a vitorlásversenyekre épült központot átvette már az Észt SZSZK sportbizottsága. Egyrészt a köztársaság vitorlásversenyzői kapnak itt új otthont, másrészt a rendkívül népszerű ifjúsági vitoflástanfo- lyamok. Ez utóbbi gazdája a Kalev sportegyesület. Az öltözők, tornatermek egy részét a tömegsport szolgálatába állítják, itt mindenki helyet kaphat, aki futással, egészségügyi tornával, télen pedig sífutással akarja eltölteni szabad Idejének egy részét. Az olimpiai falu építésekor már meghatározták, hogy a játékok befejeztével itt 14 ezer moszkvainak nyújtanak új, rendkívül korszerű otthont. A falu kulturális központját az OSZSZSZK Központi Koncertirodája kapja meg, részint hivatali helyiségeknek, részint előadások céljára. A két nagy színháztermet a körzet filmszínházaként is használják. A falu rendelőintézete kardiológiai kutatóintézetként folytatja tovább „pályafutását“. A négyezer személyes éttermet több célra is hasznosítják: egy része vendéglő lesz, a másik része diétás étterem, egy másik részét félkész ételek, gyorsfagyasztott ételek előállítására és árusítására használják fel, egy további részében pedig önkiszolgáló élelmiszeráruház nyílik, és a csodakonyha ételgyárként is tovább működik. A falu szolgáltató központja változatlan marad, az új lakókörzet és a környék lakóinak a rendelkezésére áll majd. Mennyivel más ez, mint a Lake Placid-t és a montreali létesítmények sorsa. Mint ismeretes, a Lake Pla- cid-i olimpiai falu ma börtön, Montrealban pedig most, négy év után még mindig hét lakatra zárva állnak a drága sportlétesítmények. Ahány h^z, annyi szokás! A krilatszkojei kerékpáros -pályát máris a világ legjobb pályájának tartják. Sorozatban születtek rajta a világcsúcsok. APN felvétel Az olimpiai létesítmények úi „szerepben’’
