Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-02 / 1. szám
4M s dum - DEPE . ________S • FELFEDEZTEK KÖZÉP -ÁZSIA EGYIK EDDIG ISMERETLEN CIVIUZÁCIÖJÁT A világ egyik legnagyobb sivataga, a Ka- ra-Kum szélén, a Kopet-Deg előhegyei között több mint 12 éve folynak Altin-Depe Vagyim Masszon a Türkmén Tudományos Akadémia levelező tagja egész életét a régészetnek szentelte. A tudós a keleti országok történetének és kultúrájának neves kutatója. Masszon professzor nemrég beszámolt az Al- tin-Depében talált leletekről és a velük kapcsolatos felfedezésekről. Ezek a felfedezések eddig ismeretlen tényeket hoztak napvilágra Közép-Azsia ókori civilizációjáról. város ásatásai. Hatalmas domb ez, mely nem messze Mian falutól emelkedik Türkménia déli részén. Benőtte a pusztai bozót. Az öregek azt mesélték, hogy a dombon eső után néha aranydarabkákat lehetett találni. így keletkezett a halom neve. Altin-Depe ugyanis azt jelenti: „arany domb“. Több mint egy évtizede régészek jöttek Ide, és valóban találtak aranytárgyakat. Am Altin-Depe sokkal inkább a történészek „aranybányája“ lett. Az ásatások anyagának sok évi tanulmányozása megerősíti azt a feltételezést, hogy a domb az ókori civilizáció egyik központjának a romjait rejti. Altin-Depe az idő tájt — 4000 éve — nagy város volt. Évről évre új épületek és egész városnegyedek kerültek a napvilágra. Megtalálták a vallási kultusz monumentális épületeit és a város grandiózus főkapujának maradványait. S mindez kivétel -nélkül vályogból épült. Az építkezések tanulmányozása alapján következtethetünk a társadalom életének sajátosságaira. A város szélén a kézművesek negyede terült el. Több emeletes kemencéket tártak Itt fel, amelyekben az agyagedényeket égették. Maguk az edények finomak, faluk oly vékony, mint a porcelán. Akik ezeket a szép tárgyakat alkották, szűk viskókban laktak, szegényesen öltözködtek és táplálkoztak. Más volt az előkelők negyede. Az Itteni házak nagyok, tekintélyesek, egy-egy tágas udvarban több kézmüvesviskó is elférne. A nagy, kényelmes szobákban első osztályú kézműipari tárgyakat találtunk. Néhányat ezek közül a fényképek1 is bemutatnak. Az emberek itt egész másképp öltözködtek, mint a szegények hajlékaiban. Erről tanúskodnak a feltárás során talált textllmarad- ványok és ékszerek. A városlakók közötti társadalmi különbségek abban is megnyilvánultak, ahogyan eltemették őket. Az előkelő negyedek sírjaiból értékes tárgyak, drágakövekkel díszített arany, ezüst nyakékek és láncok, ezüst- és bronzgyűrűk, bronzpecséíek, valamint finom művű szobrocskák és különféle agyagedények kerültek elő. A szegények sírjaiban általában egy-két edény található, valamint annak a nádgyékény szőnyegnek a lenyomata, amelyre annak Idején a holt testet helyezték. A városnak hatalmas kulturális központja volt, mely 12 méter magas és 26 méter hosz- szű bástya körül helyezkedett el. Az építmény erőteljes, masszív körvonalai uralkodtak az egész építészeti együttesen. Ä bástya a híres sumér és babiloni zikkuratok — felfelé lépcsőzetesen keskenyedő magas építmények — mintájára épült, és ennek alapján következtetni lehet a civilizációk kulturális kapcsolataira. A bástyatemplom mellett hatalmas raktárak, valamint a közös lakomák' konyhái. A lakomákat a vallási szertartások keretében rendezlek. Itt találjuk még a papok temetkezőhelyét is. Ez utóbbi együttes egyik helyisége a szentély szerepét töltötte be. Ebből számos kultikus tárgy és értékes ékszer került elő. Van közöttük ezüst tárgy, lazurit pecsét, gyönyörű nyakláncok elefántcsontból, achátból, kar- neolból, türkizből és hegyi kristályból. Különösen érdekes az arany bika- és farkasfej, valamint az a kis kőlap, amelyen égitestek jelképei, többek között a holdsarló látható. A bika fején ugyanilyen félhold van, s ennek alapján meg lehetett határozni a kultuszközpont rendeltetését. Akárcsak a hasonló mezopotámiaiakat, ezt is egy helyi holdistenségnek építették. Minden előkerült leletünk meggyőzően bizonyítja: Altin-Depe nem volt elszigetelve a többi civilizációtól. Kultúrájának és művészetének számos jellegzetessége utal a sumér hagyományok hatására. Különösen erős volt a civilizáció kapcsolódása Indiához, ahol akkoriban a régmúlt egyik legkülönösebb kultúrája, a Harappa-kultúra virágzott. Az ásatások során előkerült elefántcsont faragványok Harappa-minták a- lapján készültek, akárcsak a fémtárgyak egy része. Az egyik pecséten óíndiai írásjelek láthatók. A Knorozov vezette szovjet kutatócsoport megfejtése szerint a felirat jelentése: „hatalmas isten“. Az ásatások alapján állítható, hogy a civilizáció központjaitól messze északra kifejlődött egy ókor! keleti típusú civilizáció, amelynek létéről munkánk megkezdése előtt senki sem tudott. E civilizáció vívmányai alapozták meg a régi Közép-Azsia népei kultúrájának kifejlődését. Az emberi tevékenység nyomait őrző rétegek — szakszóval: kultűrrétegek — 30 méter mélységig helyezkedtek el. Ezek alapján bepillanthattunk e kultúra kialakulásába és fejlődésébe az első primitív próbálkozásoktól a valóságos remekművekig. Altin-Depe gazdaságának alapja az öntözéses földművelés volt. A feltárások során olyan búza- és árpafajták kerültek elő, amelyeket a rendszeres öntözés körülményét között termesztettek ki. Szőlőmagvakat is felfedeztünk, feltártunk egy présházat és egy borospincét, a- hol nagy bortároló agyagedények voltak. Igavonó állatként az akkoriban ismert háziállatokat alkalmazták, a lovat kivéve. Ez utóbbit a kétpúpú teve helyettesítette, amelyet a nehéz, négykerekű szekerek elé fogtak. A város lakói magas, erős emberek voltak. A férfiak átlagos testmagassága meghaladta a 180 centimétert, a nőké a 160-at. Türkménia mai lakói hozzájuk hasonlítanak. Altin-Depe későbbi sorsáról ma még keveset tudunk. A város lassan, fokozatosan népteienedett el. A lakosság elhagyta otthonát, csak a legértékesebb holmiját vitte magával, valahová átköltözött. Nyoma nincs semmiféle elemi csapásnak vagy háborús pusztításnak. Az elképzelhetetlen, hogy az öntözéses mezőgazdaság végül elszlkese- dést eredményezett, s a város lakói ezért voltak kénytelenek elmenni. Az utóbbi években Üzbegisztán déli részén és Észak-Afganisztánban több bronzkori települést tártak fel. Érdekes, hogy mindegyikük Altin-Depe elnéptelenedése után keletkezett, de számos szállal kapcsolódik annak kultúrájához. Feltételezhető, hogy az itteni lakosok egy része oda távozott. Az ősi civilizáció eme bölcsőjének tanulmányozása folytatódik. IA Szovjetunió nyománI MINDEN CSALÁDNAK ÖNÁLLÓ LAKÁST A Szovjetuniónak ahhoz, hogy fel- számolja a lakásgondot még legalább 50 millió lakást kell építenie. Ha évente 2,5 millió lakás épül (jelenleg 2,2 millió), akkor századunk végére már nem beszélhetünk lakáshiányról. A jelenlegi cél: a családok minden tagjának külön szoba jusson. A jövőben ehhez még egy közös lakószobát terveznek. Napjainkban a városlakóknak mintegy 80 százaléka rendelkezik önálló, komfortos lakással. Egy főre átlagban 12 négyzetméter hasznos lakterület jut; falun viszont, ahol a családok nagy többsége saját házban él, de a gyerekek száma is magasabb, az arány 11 négyzetméter. A városiak egy része (20 százalék) ma még társbérletben lakik. A nagyobb lakásokban 3—4 család él e- gyütt. A tervek szerint a 80-as évek közepére ezeket a családokat szét- kőltöztetik, a lakásokat pedig átalakítják, felújítják. Falun még nem sikerült megoldani a lakások komfortját. Az állandó meleg víz, a fürdőszoba, a központi fűtés hiánya sokat levon a családi házak előnyéből. Ezzel kapcsolatban az építészek olyan terveket készítettek, amelyek a falusi családi házak megfelelő komfortját önálló kommunális rendszerrel biztosítják. Általánosságban azonban a falusi életmód még elmarad a várositól. Ennek az elmaradásnak a felszámolása a szovjet szociális politika egyik fő célja. Az elmúlt 30 év alatt a Szovjetunióban 60 millió lakás épült, túlnyomóan állami beruházásból. Ebben az időszakban a lakásprogram végrehajtására fordított összeg mintegy 300 milliárd rubel. Ennek a programnak e- gyik legnagyobb eredménye az, hogy míg 1945-50-ben a városlakók 80 százaléka társbérletben élt, ma ez az arány már csak 20 százalék. Ez alatt az időszak alatt a lakások típusa is változott. Az 1950-60-as é- vekben olcsó kivitelezésű lakásokat építettek, vagyis- a fő szempont a mennyiség volt. A 70-es években elkezdődött lakásépítkezéseknél a fő hangsúlyt a minőségre, a komfortra helyezték. Ez az átállás a lakásépítés ütemének lassulása nélkül ment végbe, de a korszerűbb technológia alkalmazása, a nagyobb lakótér és az újabb műszaki berendezések miatt a lakások építkezési költségei a korábbi költségek egyharmadával emelkedtek. Az állami beruházásból történő lakásépítkezés mellett a program megvalósításának más formái is vannak. A lakásszövetkezetek részesedési aránya 13 százalék. Az építkezés szervezése és megvalósítása ebben a formában ugyancsak az állam feladata. Az építőközösség tagjai 15 évre, évi 1 százalékos kamatra a lakás árának 60 százalékát kölcsönbe kapják az államtól. A lakások a közösség tulajdonába tartoznak. Ez a forma az államnak a lakásépítési program megvalósításának kiegészítő forrása, a lakás tulajdonosának pedig az, hogy az ésszerű normák alapján megfelelő méretű lakáshoz jut. Ha kilép a szövetkezetből, a belépési összeget és az addig törlesztett tartozást visszatérítik neki. Falun a házépítési kölcsönök még kedvezményesebbek. Itt az állami kölcsön összege eléri a költségek 80 százalékát, amelynek felét később az ál- lámi és kollektív gazdaságok maguk fizethetik vissza dolgozóik helyett. Látjuk tehát, hogy a lakásépítés a Szovjetunióban az egyik legköltségesebb szociális program. Évente 20 milliárd rubelt tesz ki, egyelőre ez az a maximum, amelyet az állam magára vállalhat. A következő években ez az összeg bizonyára nagyobb lesz. Tovább nő az új lakásba költözők száma. s közelebb kerülünk ahhoz a cél- loz, hogy minden egyes család önálló. kényelmes, szép otthonhoz jusson. ALEKSZANDR GYEDÜL (APN) Nőszobrócskák az i. e. 2000. Év körüli időből A kiásott város egyik negyede
