Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-12 / 33. szám

6 .................................................................................... . Az egész világ elragadtatással beszél a minap véget ért XXII. Nyári Olimpiai Játékokról. Kudarcot vallott az olimpiaellenes kampány, amelyet minden Józan megjon- tolást mellőzve Carter elnök indított el, és amelyhez saj­nálatos módon csatlakozott néhány szövetségese ts. A szemtanúk, a résztvevők, a világsajtó nem győzik di- ■ csőm’ e játékok rendezőit, mert a moszkvai olimpia va­lóban a sport káprázatos ünnepe volt. De ki minősítheti szakszerűbben az olimpia lefolyá­sát, mint az az ember, aki már az első újkori olimpián is ott volt? A moszkvai olimpia vendégei között volt ugyan­is egy amerikai turista, Nick Paul úr, akt 1896-ban ott volt Athénban az újkori olimpiai játékok születésénél. Teljesen valószínűtlen, hogy rajta kívül elmondhatta ezt magáról más is a moszkvai játékok résztvevői kö­zül. Nick Paul 1892-ben született, és még koránál ts érde­kesebb, hogy eddig — kettő kivételével — minden új­kort olimpián jelen volt. A kihagyott olimpiák között van a berlini, ahova politikai meggyőződése miatt nem ment el, és a melbourne-i, ahova anyagi okokból nem juthatott el. Igaz, az első olimpia idején még csak négyéves volt, a maratoni futásban rajthoz állt édesapja vitte el a gö­rög fővárosba, de később már meglehetősen tudatosan szemlélte a világot, és jórészt a maga erejéből sikerült szinte mindenhová eljutnia. Ezért igencsak mérvadó, ho­gyan vélekedik a moszkvai olimpiáról. — Még sohasem volt részem, s azt hiszem, nem ts lesz, olyan pompás megnyitó- és záróünnepségben, mint amilyen a moszkvai volt — ilyen egyszerű szavakkal je jezte ki fenntartás nélküli elismerését. Azt ts elmondta hogy sok versenyt megnézett, és igen magasnak tartotta a színvonalat. Elismeréssel szólt a szovjet emberek se gítőkészségéről és kedvességéről. Az újságírókkal való találkozáskor beszámolt arról ts. hogy a megnyitóünnepségen honfitársaival kibontották a lelátón az amerikai zászlót, amelynek hivatalos hasz­nálatát a Carter-kormányzat megtiltotta. — A zászló kibontásával az egész világ tudomására akartuk hozni, hogy távolról sem minden amerikai állampolgár támogatja Carter-elnök politikai játékát, amelyet az olimpiai mozgalommal űz. Nyilvánosságra akartuk hozni továbbá, hogy mi, amerikaiak ts eljöttünk Moszkvába, és tiszta szívünkből köszöntjük az 1980. évi olimpiát. 'Moszkvában egyébként nagy megértéssel fo­gadtak bennünket, és nagyon jó gondoskodásban van ré­szünk. Csodálatos baráti légkör uralkodik itt minden­felé. Hangsúlyozta, hogy a zászlóbontás nem politikai de­monstráció akart lenni, mert a sport a nemzetek egy­máshoz való közeledésének, a köztük levő kölcsönös megértésnek az eszköze. Ezért nem érthet egyet semmi szín alatt az olimpiai játékok bojkottjával. — Nekem a sport hitvallás, szerelmen. A sportot ön­magáért szeretem — mondta többek között. Bölcs ember — bölcs megállapítása. (os) Äf THJffüW ,« F TWifcTft WC* K 17 OLIMPIAI MORZSÁK Először is egy gyorsmérleg a XXII. Nyári Olimpiai Já­tékokról. Az olimpia — többek között — nagy közönség- sikerrel zárult. Az egyes versenyeket közel ötmillió né­ző tekintette meg. Ebből csupán a luzsnyiki V. I. Lenin stadionban egymillió 236 ezer jegyet adtak el. Nyolcvanegy országból összesen 8304 versenyző, edző és szakvezető érkezett. A 203 aranyéremért folyó küz­delmekben 97 esetben javítottak világ- és 241 esetben olimpiai csúcsot. Moszkvában tehát 36 számban átírták a világ- és 74 számban az olimpiai-csúcslistát. Az olimpiai játékok történetében ilyen csúcsesö még nem volt. A legszebb szovjet lányokat válogatták ki arra, hogy a díjkiosztó ünnepségeken az érmeket vigyék. A bájos lányok többsége egyetemi hallgató volt, de volt köztük eladónő a GUM-ból, óragyári munkásnö, ápolónövér és laboránsnő is. Közülük huszonnégyen moszkvaiak voltak. A díjkiosz­tó ünnepségeken ők orosz népviseletbe öltöztek. Négy- -négy kislány érkezett tizennégy szövetségi köztársa­ságból, saját nemzetiségüket képviselve. Szabály volt, hogy például a Belorusziából kiválasztott szépség csak belorusz népviseletet hordhatott a díjkiosztó rendezvé­nyeken. Az egyes köztársaságokban előzetesen szépségverse­nyeket rendeztek, hogy kiválogassák a szépek szépeit. .4 zsűriben koreográfusok, művészek, fotó- és divatmo- dellek, illetve a szervező bizottság képviselői ültek. Két alapfeltétel volt: a jelöltek nem lehettek idősebbek húsz­évesnél, és alacsonyabbak 170 centiméternél. Szempont volt az is, hogy a lányok lehetőleg a legjobban képvisel­jék nemzetiségük típusát. Májustól kezdve a már össze­állított csapat mozgásgyakorlással volt elfoglalva. Szám­talanszor elpróbálták a díjkiosztó ünnepség ceremóniá­ját. Ment is minden, mint a karikacsapás. Az olimpiák történetében először fordult elő, hogy világűrben nézői is voltak a sporteseményeknek. Idő­ről időre — amennyire az elfoglaltságuk engedte — a Szaljut űrállomás állandó személyzete, Valerij Rjumin és Leonyid Popov, illetve a szovjet-vietnami közös űr­repülés résztvevői, Viktor Gorbatko és Pham Tuan is nézték az olimpiai játékok televíziós közvetítéseit. — Csodálatos volt az olimpiai — jelentette ki Pham Tuan. — Szerencsénk volt. A start előtt még láthattuk az olimpiai megnyitó televíziós közvetítését. De lehető­ségünk volt megnézni az ötkarikás játékok legizgalma­sabb versenyeit is. Miután visszatértünk a földre, újra szemtanúként követtük a küzdelmeket. Viktor Gorbatko elmondta, hogy nagy lelkesedéssel fogadták Szergej Szuhorucsenkov szovjet kerékpáros győzelmét. Tetszettek nekik az Indiai gyeplabdázök, az etióp hosszútávjutók, a lengyel és az NDK-beli atléták, az ausztrál úszók és a francia vívók. Végül megkérték a sajtó képviselőit, hogy adják át űrbéli üdvözletüket az olimpia összes résztvevőjének. MOSZKVÁRÓL ELRAGADTATÁSSAL olyan szerencsésen közre­játszott a sors, hogy ennek folytán tizenhat év után Csehszlovákiának ismét van súlyemelésben olimpiai baj­noka. Bátyja, Milos abban az i- dőben súlyemeléssel foglal­kozott, 1975-ben ifjúsági or­szágos bajnokságot is nyert a 110 kilóig terjedő súly­csoportban. Egy ízben elvit­te magával az öccsét a súlyemelöterembe, és az minden előkészület nélkül nyolcvan kilót emelt fel. A keménykötésű legény meg­tetszett Karel Duda edző­nek, rábeszélte, hogy jár­jon az edzésekre. Ezek u- tán Ota a szakma tanulá­sával egytdőben a súlyeme­lést Is „hivatásául“ válasz­totta. rándozott, hogy egyszer majd Európa-, világ- és o- limpiai bajnok lesz ebben a sportágban. Persze ebben a korban sok fiatal ábrándo­zik ilyesmiről. Másokkal el­lentétben azonban ő tett :s valamit azért, hogy az ál­mai valóra váljanak. Szor­galmasan dolgozott, és ti­zennyolcadik születésnapján először döntötte meg a 82,5 kilósok súlycsoportjában a csehszlovák ifjúsági csúcsot. Ez még inkább kedvet a- dott neki a munkához. Heti hatszori edzésbe kezdett. Szorgalma ma is változat­lan. Havi edzésadagja 300— 350 tonna. Közben megnősült. Fele­sége tanítónő: tornát és számtant tanít. Rendkívül megértő a férje sportbeli Lehet öt kilóval több ? • Sokáig kellett várni az el­ső csehszlovák olimpiai a- ranyéremre. Végül ott szü­letett, ahol legkevésbé vár­tuk: a súlyemelőcsarnokban, Óta Zaremba jóvoltából a 100 kilóig terjedő súlycso­portban. Az olimpiák törté­netében ez a harmadik csehszlovák súlyemelő a- ranyérem. íme a bajnok: Óta Zarem­ba 1957. április 22-én szü­letett Louky falucskában (ma Karviná része), a Bá­nik Havífov sportegyesül et tagja, nős, foglalkozása bá- nyagéplakatos, a Május 9. bánya alkalmazottja. Magas­sága 181 centiméter, súlya az olimpiai aranyért vég­zett gyakorlata után 99,15 kiló volt. Eddigi legnagyobb sikere: negyedik a tavalyi világbajnokságon. Gyermekkorától erős fiú volt, akinek Ízlett az étel, úgy, hogy egy Időben a szülei kénytelenek voltak szerényebb kosztra fogni. A kis faluban sportolni nem sok alkalma volt. Leggyak­rabban a futballt kergették, vagy birkóztak egymással. A kis Óta kitűnt az erejé­vel. Töbnylre négy évvel 1- dősebb bátyjával együtt fej­lesztette majdhogynem tuda­tosan az erejét. így Is először a jégko­ronggal jegyezte el magát. Erre úgy került sor, hogy a kis faluban egy jó ké­pességű serdülőcsapat verő­dött össze. Bár nem a leg­jobb körülmények között, mindössze a község határá­ban található kis halastó je­gén játszottak, mégis meg­nyerték az alapfokú Isko­lák járási bajnokságát. Felfigyeltek rá, és két másik társával együtt meg­hívták a karvinái serdülő- csapatba. Lassan szakmát is kellett választania, és ekkor Most vette csak igazán hasznát annak, hogy gyer­mekkorában sohasem húzó­dozott a munkától. Segített a szüleinek a mezőn, a csa­ládi ház építésénél. Erejét, kitartását a felnőttek is gyakran megcsodálták. Az új ház pincehelyiségében természetesen a súlyozók­nak Is jutott hely. Édesap­ja szívesen látta, hogy a gyerek súlyemeléssel fog­lalkozik. Gyermekkorában vajmi ke­veset tudott a súlyemelés­ről. A tokiói olimpia Idején hallott először Hans Zdra- 211a sikeréről. Kezdett ér­deklődni a sportág iránt. Különösen a világcsúcstartó Vaszlllj Alekszejev kötötte le a figyelmét, aki az ösz- szetettben, az akkori há­romtusában a 600 kilót ost­romolta. Egyre többet olvasott a súlyemelésről, és arról áb­elfoglaltságával szemben, egy kicsit neki Is része van abban, hogy Zaremba fel­iratkozott az olimpiai baj- ' nokok listájára az újonnan létrehozott, 100 kilóig terje­dő súlycsoportban. Szakítás­ban 180, lökésben 215 kilo­grammot teljesített. Az ösz- szetettben elért 395 kilós teljesítménye tehát új olim­piai csúcs. Legnagyobb ve- télytársát, a szovjet Nytki- tyint négy és fél kilóval e- lőzte meg, sőt a bronzér­mes kubai Blancot tíz kiló­val. Saját eddigi teljesítmé­nyénél 15 kilóval emelt föl többet. Mintha csak azt kérdezte volna Nyikítyintől, hogy le­het őt kilóval több. És első nyilatkozataiból ítélve ezt a kérdést még nagyon sok­szor fel akarja magának is tenni. M. I. AKI NEM FÉLT SENKITŐL. — Lehet, hogy furcsán hangzik, de ez a gyerek nem félt soha senkitől — nyilatkozta az ifjabb Növényi Nor­bert moszkvai olimpiai győzelme u- tán az idősebb Növényi Norbert, a bajnok édesapja, aki egyben fiának első edzője is volt. Ez a mondat akár recept Is lehet azok számára, akik hasonló eredményeket akarnak elér­ni. Persze vállalniuk kell a célhoz vezető gyötrelmeket Is éppúgy, mint ahogy azt Növényi Is vállalta. Ugyan­is az olimpiai dobogó legfelső fokáig — ez egyébként minden más világ- versenyre is érvényes — csak a leg­ritkább esetben vezet „kikövezett“ út. Pontosabban: soha! A 90 kilós súlycsoport újdonsült olimpiai bajnokával első ízben a prie- vidzai Európa-bajnokságon találkoz­tam — a nézőtéren. Árgus szemmel figyelte, ml folyik a szőnyegen, külö­nösen ha az ő súlycsoportjában bir­kózott valaki. Ö volt az egyetlen, aki nem lépett szőnyegre a 90 kilóban azok közül, akik valamit is számíta­nak ebben a sportágban. Ha figye­lembe vesszük, hogy a kötöttfogás­ban az európai mezőny szinte egyen­értékű a világbajnoki mezőnnyel, ak­kor egyértelmű volt az Is, hogy Prie- vidzában e súlycsoportban tulajdon­képpen az olimpiai bajnokság főpró­báját tartották; igaz, az egyik fősze­replő nélkül. Azonban nem járt az EB-n hiába. Látta például a román Dicu és a finn Manni találkozóját. Mellettem San Diego világbajnoka, Kocsis Ferenc ült, akivel éppen interjút készítettem. E mérkőzés időtartamára telepedett mellénk Növényi Is. Nem vette le sze­mét a szőnyegről, mozdulatai szinte kopírozták a szőnyegen történteket. Csak úgy félhangosan, Inkább csak magának mondta, nem Is a legválasz­tékosabban: „Ez a Dícu meg van hü­lyülve, hogyan dobálja ezt a marha erős finnt...?!“ Nézelődése nem volt hiábavaló, bár akkor még aligha tudhatta, hogy az olimpiai döntőben majd éppen Dicu- val kell megmérkőznie... Növényi pályafutása úgy kezdődött, hogy nem készült sportolónak, sőt édesapja — aki korának neves bir­kózója volt —, nem szánta fiának sa­ját sportágát. Az ifjabb Növényi bir­kózó-pályafutásának elindítója az lett, hogy vásott rossz kölyök volt. Amikor aztán csínytevéseit már nem nagyon lehetett elviselni, az apa úgy döntött, hogy elviszi a birkózók közé. Így leg­alább szem előtt lesz... „Norbi“ meg kedvére játszadozhatott, meg birkóz­hatott is a többiekkel. A számára ve­szélyes baráti körből Ilyenformán ki­esett, a szőnyegen azonban nem sok jelét mutatta annak, hogy benne egy leendő olimpiai bajnok rejlik. Az ed­ző-édesapa nyilatkozta erről: .....moz­gásából ítélve nem láttam benne sok fantáziát, nem is figyeltem rá külö­nösebben ...“ Mindaddig, amíg 17 éves korában nem lett Ifi bajnok. Ez már egy túl szigorú szülő lelkében sem múlhatott el nyomtalanul, aki e győzelem után leült fiával beszélgetni, és ekkor ki­derült, hogy érhetik még további meg­lepetések Is. Az ifjabb Norbert ugyan­is minden köntörfalazás nélkül kije­lentette, hogy világbajnok akar len- nil Nem szeretne, hanem akar... A gyerek önbizalma fölöttébb meg­lepte az apát, aki eredeti ötlettel állt elő: fia villamosbérletének hátuljára ráíratta: „Világbajnok akarok lennil“ Azért, hogy naponta többször is ma­ga előtt lássa saját kezűen leírt, ma­ga választotta célját. Világbajnok akart lenni, de előbb lett olimpiai bajnok, ezt azonban a- ligha bánja. Igaz, tavaly a San Die- go-i világbajnokságon csaknem sike­rült is az aranyérem, amelyet végül Is a svédek birkózó fenoménja, Frank Andersson kapott. Az a Frank Ander- sson, aki a tavalyi bukaresti EB-n alaposan „elpáholta“ Növényit, de az őszi világbajnokságon csak hajszálon múlott a svéd győzelme. A mérkőzés elején szerzett tetemes Andersson- -előnyből már csak egy pont maradt, sőt Növényi átfogta a „nagy Frankié" derekát, de ekkor megszólalt a du­da ... A svéd himnusz közben, az ár- bórcra kúszó lobogókat látva Ander­sson megveregette Növényi vállát: „Jól van, fiú, de látod, milyen dobo­gó van középen .. .71“ — mondta a szőke svéd, mire Növényi: „Moszkvá­ban majd alulról veregetsz, Frankié!“ Nos, Andersson dobogóra sem ke­rült, Növényi viszont új tuskírály „születését“ sejtetően birkózott. Az első fordulóban a finn Manni ellen 2 perc 22 másodperc után ütötték le a tust, szírlal ellenfele ennél 16 má­sodperccel volt hosszabb ideig elle­ne a szőnyegen. A további két fordu­lóban is tussal verte görög. Illetve kubai ellenfelét. Ezután az ötödik for­dulóban pedig az a borzasztóan erős, fiús képű, nagy, csodálkozó szemű Igor Kanvi.ein az ellenfél, aki Prie- vldzáhan And-rsson ellenében a „trónfosztást“ elkövette. Az a mér­kőzés nem Növényire jellemző mődon, fergeteges rohamával indult. Az első összeakaszkodásuk utáni sodort csi- pődobása Kanylgint is meglepte egy pillanatra. Ez az akció Növényinek három pontot hozott, de Kanyiglnnek is kettőt, mert a tushelyzetből átbil­lentette Növényit, aki ugyancsak ve­szélyes helyzetbe került. Ennek el­lenére az első menet vége 5:2 — Nö­vényi javára. A második pedig már 7:3. Kanyigin innen jön fel 7:6-ra, de a mérkőzés végén sejteni lehet, hogy ez volt az igazi döntő. Igaz, a másik ágon Dícu kiveri Anderssont, így a román fiú kerül a hármas döntőbe Növényi és Kanyigin mellé. Növényi számára az olimpiai bajnoki cím sor­sa, a Dícu elleni mérkőzésen dől el. Petre Dicu nem akárki. Tudja ezt Növényi is. Tavaly az EB-n négy fo­gát verte ki Növényinek, az idei fel- szabadulási emlékversenyen egyet. A döntőben azonban mégis Dicu a „fo­gatlan oroszlán“. Az első menetben intik is, 3:0 Növényinek. A második menetben egy-egy Intést „osztanak kt“ a bírók, a harmadikban nem tör­ténik semmi. Azaz, hogy a végén an­nál több. A győztes Növényi hátra­szaltózik, fejreáll, megcsókolja Di- cut, az edzőjét, a mérközésvezetőt, akinek mellesleg még egy kézcsók is kijár, majd méterekről ugrik egy volt tuskirály nyakába ... Hegedűs Csaba talán most még jobban örül, mint ta­nítványa, sőt még talán annál is job­ban, mint amikor nyolc évvel ezelőtt ő nyert olimpiát. Aki csak a szőnyegről ismeri Nö­vényit, annak talán nehéz elhinnie, hogy az, aki a 90 kiló világklasszi­sait úgy vágta a szőnyeghez, mint va­lami két balkezes kezdőket, az tulaj­donképpen galamblelkü, sőt — stíl­szerűen — „kanárilelkű“ kisfiú, ha nincs éppen szőnyegen. Hobbija u- gyanis a kanáritenyésztés. Ezt azon­ban már nagyon sokan tudják azóta az új bajnokról, mint ahogy azt szin­tén nagyon sokan sejteni vélik, hogy Moszkvában talán egy nagy birkózó- -pályafutás első világra szóló ered­ményének lehettünk tanúi. Végül még egy dolgot, úgy érzem, helyére kell tenni. A tavalyi birkózó- VB után ugyanis egy cikket láttam valamelyik újságban. A címe ez volt: A nagy hármas. Az írás Ráczról, Tóthról, Kocsisról, a kötöttfogás há­rom magyar világbajnokáról szólt. A mellékelt képen viszont négyén vol­tak: a nevezettek és Növényi. így a cím kissé sántított, hiszen a képen tulajdonképpen egy „nagy négyes“ volt látható. A 90 kilés súlycsoport fentebb már ecsetelt V'B döntőjét tekintve ez már akkor is igy volt! MÉSZÁROS JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom