Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-12 / 33. szám
DIÁKNYÁR NH LEHET RÁIINNI Gyurcsik Tibor *— a Nit- rai Mezőgazdasági Főiskola harmadéves hallgatója vakációjának egy részét a bo- dosi (Vydrany) Dukla Efsx- ben tölti — munkával. Mit jelent számodra az aratás? (b Először veszek részt az aratásban mint traktoros. Mit mondjak? Van abban egy kis romantika, hogy vt- hetem a „drága" szemet, pontosan én szállíthatom a szárítóhelyre, óvatosan közlekedve, mert minden egyes szemért kár. I— Ha elvégzed az isko- lát, a határ lesz a munka- ., helyed...?. , mi Ä legszebb munkahely« nem lehet ráunni. Az idén traktoron dolgozom, tavaly .a.magtárban voltam, jövőre bizonyára megint más munkakörbe kóstolhatok bele. mm Szerinted milyen termés várható az idén? Tanulmányaim miatt ' -az idén keveset jártam a határban, de kevés helyen látni elverve a gabonát, és ebből jó termésre lehet következtetni. t—i Érzed, hogy szükség van a munkádra? <— Igen, nagyon jó érzés, hogy épp ilyen fontos munkában, mint a gabona betakarítása, segíthetek. Széllé Beáta r E pitőtáborosok diákmunkások «— mondjuk, és szinte biztosra megyünk Szlovákia legnagyobb és legkorszerűbb konzervgyárába, a Slovlik n. v. érsekújvári (Nővé Zámky) gyáregységébe. Ivanics József, az üzem SZISZ-elnöke nem is lepődik meg értesülve jövetelünk céljáról. Benn az óriási gépcsarnokban már nem ilyen egyszerű a helyzetünk. Száraz Péter mérnök, a konzerváló részleg üzemvezetője fél órányi időt kér, hogy elintézze a gyors, halaszthatatlan teendőit, Ivanics Erzsébet mérnöknő, aki milliós tételeket hagy jóvá kézjegyével, önkéntelenül is kifakad: mi Tudja, mi nem vagyunk, nem is lehetünk meg idénymunkások nélkül. Munkánk nagy része szezonmunka, de néha bizony e- lég furcsa helyzetek adódnak ebből. Vannak iskolák, csoportok, amelyekkel fölöttébb elégedettek vagyunk, de akadnak olyan diákok is, akik fölött akár állandóan is ott állhatna az ember. Nem érdekli őket a munka, de a pénz se. Erről talán ne is írjon, hiszen ezzel egv általánosabb és szélesebb társadalmi összefüggés gondjait érintettük, ennél fogva szélesebb vizsgálódás is kellene, hogy minden összetevőjét feltárhassuk... Lássuk tehát magukat az építőtáborosokat, akik segítenek ennek a konzervipari óriásnak a legnehezebb helyzetben, akkor amikor egyszerre beérik a sárga barack, az uborka, a paprika, s ömlik a bab.«« 1 Négy elmés gép egymás mellett. Ez a barackszeletelő. A fémszállító szalagja körbe forog, a mélyedésekbe felszedi a barackot s a lányok, Zuzana Horníková, Mária Ziduliáková, Anna Filová és Zuzana Dikanová figyelik, megtelt-e mindegyik gödröcske. Megigazítják, hogy a szeletelő egyenletesen, szépen négyfelé vághassa a gyümölcsöt és kivájja a magot. Ha befejezik az iskolát, bejönnek a gyárba dolgozni, most kóstolgatják jövendő hétköznapjaik ízét. Az iskola után három évre ide köti őket a szerződés. De mondjuk meg rögtön: eszükbe sem jutott, hogy másutt is próbálkozhatnának. Ez lesz a hivatásuk, és aki jobban érti a szakmáját, kitűnik a többi közül, lehet brigádvezető vagy akár szakoktató is. Néhányuk a laboratóriumba kerül, mert itt elég nagy figyelmet szentelnek a termékek tisztaságának, egészségügyi előírások megtartásának. Naponta néha többször is ellenőrzik, vizsgálják a termékek tisztaságát. 2 A felszeletelt, kimagozott barack egy fürgén forgó hatvan centiméter széles gumiasztalra potyog. Mellette lányok, a nyitrai tanárképző hallgatói ülnek és szemmel tartják a gép munkáját. A hibás gyümölcsöt eltávolítják, szétválasztják a nem egészen szétváló gerezdeket, kiveszik a véletlenül bennmaradt magot. Egy darabig figyelem a lányok munkáját, aztán magam is helyet kérek a nasz- vadi Tomcsányi Katalin mellett. Az ottani röplabdacsapatról beszélgetünk, régebben ő is játszott, most már nincs ideje edzésekre járni, sok a tanulnivalója. Miközben beszélgetünk, a szemét egy pillanatra sem veszi le a szalagról, a keze pedig, mintha külön utasítások í- rányítanák, teszi, amit kell. s— Jó munka? — kérdem. f—. Hát «—i vonja meg a vállát — nem könnyű, még ha annak tűnik is. Egész nap forog az ember előtt a szalag, műszak végén már azt hiszi, hogy az egész világ megindult, körbe megy. De jó, hogy a diák belekóstol, mert utána talán még nagyobb lendülettel, kitartással tanul majd, értékelni tudja majd azt, hogy tanulhat ... 3 Kissé odébb, egy másik barackfeldolgozó gépnél Csutora Mária és Fiiipovszky Zita a szalag végén nylonzsákokba gyűjti a kimagozott, összezúzott gyümölcspépet. A zsákok a fagyasztóba kerülnek, hogy télre, tavaszra is maradjon a gyű mölcsből. Műszak végére jár, ezért megkérdem: í— Fáradtak? i— Hát, van mit csinálni egész nap — mondják. Beszélgetés közben valaki megengedi a csapot, és Csutora Mária önkéntelenül a tömlő utón nyúl, hogy a termet felmossa, megtisztítsa a gépet. Mária Dunaszer- dahelyen (Dunajská Streda) éretségizett, Zita pedig Tornaiján (Safárlkovo), mindketten a könyvtárosi szakközépiskolába felvételiztek, ide már az új iskola irányította őket. A gyár munkásszállójában laknak, elégedettek mindennel, csupán az a négy hét tűnik túl hosszúnak, amit Itt, a gyárban kell tölteniük. így bizony nem sok marad a vakációjukból. De sebaj ...I -t-é mondják, és búcsúzunk is. 4 Száraz Péter mérnök, az üzemrészleg vezetője közben visszaérkezik az irodájába, hogy tájékoztasson bennünket néhány fontos tudnivalóról. Az ezerszáz- húsz állandó dolgozó mellett ilyenkor nyáron vagv négyszáz idénymunkással bővül az üzem munkásgárdája. Elégedettek velük? kérdem. m-: Nehéz lenne nélkülük '— mondja. NÉMETH ISTVÁN Foto: Zolczer János , diákok a vakációban nemcsak pihenési, hark nem pénzkeresési lehetőséget is látnak. Ter- mészetesen az a legideálisabb, ha a kettő egymással társul. Így gondolkoznak az Ipolysági (Sahyj Mezőgazdasági Száktanintézet diákjai is, akik már huzamosabb ideje minden évben ellátogatnak az NDK-beli Michelsdorfba, hogy az ottani szövetkezetben végezzék szakmai gyakorlatukat. Így nemcsak szakmájukban tökéletesednek, hanem nyelvismereteiket is elmélyítik. Felvételünkön az iskola másodikos tanulói láthatók michelsdorfi vezetőjükkel. BELÁNYI JÁNOS 1/ üljöldön jártak a nagybálogl (Velky Blhj fia- tálok is. Ötjük célja Mangália, a román tengerpart volt. Sokan közülük először látták a tengert, először aludtak sátorban, első ízben töltöttek hosszabb időt szülői felügyelet nélkül. Nehéz lenne tömören ecsetelni élményeinket. Valamennyiünkben megmarad a tenger, az esték meghittsége, amikor gitárkísérettel énekelgettünk, a diszkók, Constanta, a delfinek, a napfelkelték, a napnyugták, minden ... A csomagolást, készülődést haza mindnyájan sokáig halasztgattuk, míg „szuperbuszunk“ >— mi neveztük így *—■ türelmetlen, sürgető tülkölése fel nem ébresztett álmodozásunkból. Otthon várt ránk a munka a szövetkezetben, az üzletek pultjai mögött, az irodákban. PÉCSÜK ARANKA Hsán 3 csepegő '•'Xe- . ... _____________ Hentesüzlet, péntek délutáni nagy sorban állás. Tikkasztó a hőség, ilyenkor még a légy sem szívesen moccan. Türelmesen sorakozunk, a- ránylag bőséges áruválaszték a kampókon. Es ekkor belép egy szakállas férfi, oldalán valamelyik divatlap címlapjáról i- devarázsolt hölggyel. Ügy festenek, mintha épp a közeli strandról toppantak volna be a boltba: pihentek, jókedvüek. Mindkét elárusítónö azonnal és hangosan köszön a férfinak: „fó napot, szervusz ...“ Vajon ki lehet a szakállas férfi, miféle istenség, aki még a köszönést is csak az orra alatt, mormolva fogadja? A körzeti Orvos, a ház- kezelöség egyik alkalmazottja, netán valamelyik hivatal fontos l fontoskodó ) dolgozója, vagy „csak" az egyik vagy a másik elárusítónö szomszédja, ismerőse, rokona, barátja ...?! Nem tudom, valójában nem is érdekel, kicsoda, micsoda, honnan csöppent ide, csak azt látom, azonnal a sor e- lejére áll, a pulthoz lép, és azt kérdezi fennhangon: — Van sertéscomb? — Mennyit akarsz? -— majd amikor választ kap, félbehagyja az előző vevő kiszolgálását, bemegy a raktárba, és máris hozza csomagolva az árut. Végigtekintek az előttem, mögöttem ácsorgókon. Szelíd tekinteteket látok, bősz- szankodásnak nyoma sincs az arcokon. A vevők szinte észre sem veszik f vagy nem akarják észre venni?], hogy valaki eléjük tolakodott, a pult alól kapott árut... Nem tehetek róla, de egyszerre fölfordul a gyomrom a pimaszság láttán, és kikelek magamból (bár nem titkolom, előtte megjorult a fejemben: hd szólok, talán zsíros, mócsingos, rossz húst kapok...]: — Nem látja, hogy terhes nő, gyerekes anyák, idős emberek állnak türelmesen sorban, és maga eléjük tolakodik?! Elég hangosan mondom, hogy mindenki hallja. A szakállas férfi hátat fordít, az elárusítónő, mintha süket lenne, elveszi a pénzt, visz- szaad, és kész. Legalább tizenöten sorakozhatunk, de mindenki hallgat, mintha , megkukult volna. Semmi reakció. Mindenkinek mindegy, hogy e- léjük tolakodtak, hogy pimaszul meglopták .az idejüket, hogy az elárusítónő szemük láttára kivételezik ... Vagy ők sejtik, tudják, ki van a szakáll mögött? Tudják, gondolják, hogy most jobb lesz hallgatni? Vagy nem tudnak semmit, csak lusták, félnek szólni, helyeselni, véleményt nyilvánítani? Mert már százszor és ezerszer szóltak, helyeseltek, véleményt nyilvánítottak, de nem volt foganatja...? Mert már belefásultak a szólásba, helyeslésbe. véleménynyilvánításba ...? Mert tudják, fölösleges, értelmetlen, hiábavaló? Vagy mert mindig hallgattak, miért most szólnának? Ez a némaság megdöbbentett. Már nem is a szakállasra, az elárusítónőre vagyok dühös, nem is az 6 szemtelen viselkedésük bosszant, ha nem a velem sorban állóké: a csend, a némaságuk, a szelíd tekintetük, a beletö rődésük. Hogy ez van, ezt kell szeretniI Hogy így van sok helyütt, miért itt lenne másképp? Bosszant, dühít, nagyon is, hogy hallgatnak, hogy hallgatásukkal igazat adnak nekik, sőt, talán en gém ítélnek el, én vagyok a hibás, minek pofázok, a- helyett, hogy várnék türelmedén a soromra. Mert egyszer csak sor kerül rám is, rájuk is. Nem bírtam tovább a némaságot. Kifordulok az üzletből. Elment az étvágyam — a némaságtól. —zolczer— Diákjaink - külföldön
