Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-08 / 28. szám
T 'alán már nem Idegenkedünk a témától, de még ma sem tudnánk ponto-,. san, hányadán állunk vele, mármint a popzenével. A hatvanas évek elején, a beat hőskorában sem magával a zenével foglalkoztunk, hanem csak a zenéhez szorosan kapcsolódó külsőségekkel, viselkedési formákkal. Azóta többé-kevésbé beletörődtünk, megszoktuk a: rock-zenészek vállon alul érő hajfürtjeit, különcködő gúnyáit. Ha végigpillantunk ennek a műfajnak a történetén, kirajzolódnak előttünk azok a vonások, amelyek meghatározzák a heat jelenlegi irányzatait, Az ötvenes években, a dél-amerikai táncok fénykorában hiába érvényesült a tánczene mellett a jazz és a dixieland, a könnyűzene általában mégis könnyed, bágyadt, a nem ritkán szirupos és nyegle volt, így aztán nemcsak teret kapott egy keményebb, erőteljesebb zenei Irányzat, hanem az 1960-as, évek elejére valósággal berobbantuk a Beatles, a Rolling Stones, a Kinks, a Who együttesek, s figyelmünk rájuk terelődött. Akik megkedvelték őket, számukra hosszú ideig nem is létezett más. ,A beat villámgyorsan terjedt, ugyanakkor annál .nehezebben nyert polgárjogot. S hogy milyen életképes volt már csírájában, arra a kezdetben meglehetősen kevésbé Ismert Yardbirds együttes példájához hasonlót számtalant felsorolhatnánk: belőle alakúit a ma már legendás Led Zeppelin együttes. Többről volt Itt szó, mint új zenéi Irányról. A fiatalok minden ambíciója, robbané- konysága, sajátos életszerfilélete megfogalmazódott benne, azért váltott ki sajátos viselkedési formál, egész mozgalmat. Mi sem természetesebb azonban, hogy ahol zene szól, ott előbb-utőbb megjelennek a négerek Is, A beat berkeibe Is bebocsátást kértek, magukkal hozva a bluest, valamint ősi spirituáléikat. Ezeknek, továbbá a beat hagyományos elemeinek vegyüléké- ből alakult ki a soul-zene. A soul legje- . lesebb képviselői természetesen néger zenészek voltak, amiként az példáink is igazolják: a Temptations és a Four Tops együttesek tagjai, Aretha Franklin, a Sam and Dave duó, a .Fundations együttes, s a nőkből álló csoport, Diana Ross and the Sup- 'remes. A néger zenészeken kívül remekül művelte a soul-zenét több, fehérekből álló együttes Is, amplyek közül első helyen -kell megemlíteni a Spencer Davis Groupot. Ez az irányzat nálunk is meghonosodott, több cseh együttest is vonatkozásba lehetne vele hozni, s annak idején a bratislavaí Soulman is tömött nézőtér előtt adta koncertjeit. A beat leghatározottabb irányvonalát napjainkig is a kemény,, kifejező ritmusok, az ötletes, virtuóz előadásmód jelzi. Ezt az irányzatot a rock-zene képviseli,: amelyet egyben a legmarkánsabb, legigényesebb irányzatnak is tekinthetünk, élvonalában azokkal az együttesekkel, amelyek játékára érvényes a minőség felsőbb fokának ismérve. Ezek az együttesek már nem okvetlenül a legnépszerűbbek: zenéjük ösz- szetettebb, elvontabb, töményebb annál, hogysem akkora tömegeket legyen képes meghódítani, mint az egyszerűbb ritmus- képleteket, fülbemászóbb melódiákat kínáló sweet vagy a diszkózene. Így aztán másképp nem is történhetett, mint hogy időnként nosztalgikus visszakanyarodások voltak megfigyelhetők a könnyedebb, líraibb előadásmód, hangvétel felé. (Ezekből a tünetekből pedig nagyon sokan kimondták a kemény irányzat fölött a végítéletet). Ez a fajta visszakacsintás tapasztalható a Bee Gees — s amint a neve is jelzi —, a Sweet együttesek esetében. A velük ellenkező felfogást képviselő törekvések gyakran szélsőségesebbek, azonban ezeknek az avantgar- de zenészeknek a tábora sem kisebb, s a mindenáron újra és meglepőre irányuló törekvéseik esetenként eredménnyel jártak, gondoljunk csak a Pink Floyd, a Canned Heat vagy a Fleetwood Mac együttesekre. Amiként a négerek diktálta hatások, úgy a népzene és a jazz is nyomokat hagyott a beatban. A jazz-rock együttesek mellett talán ajánlatosabb a népzenei vagy éppenséggel a balladisztíkus elemeknek helyt adó zenénél elidőzni. Joan Baez és Donovan folk-songjai közismertek, Bob Dylan balla- disztikus előadásmódja és szövegei pedig csaknem egyedülállóak. (A szövegekről szólva azt is el kell mondani, hogy a könnyűzenében még soha nem merült fel olyan igény a maradéktalanul jó szövegek iránt, mint a rock-korszaikban. Ezek a jelenségek többé-kevésbé idegen, zömmel angol nyelvközegben bontakoztak ki, mégis könnyen példázódhatunk, ha csupán az Omega, a Fonográf vagy a Piramis néha csaknem költői szövegeit tekintjük.) Az Animals együttes, már klasszikusnak számító „A haus of the raising Sun“ — a felkelő nap háza című szerzeménye is egy népballadát dolgoz fel. Ez a felfogás any- nyival is érdekesebb számukra, hogy a Fonográf ( akkor még Illés) együttes volt az, amely a legtökéletesebben ötvözte a népze- nét a beattel. Mindmáig emlékezetesek az ilyen elgondolásokkal készült felvételeik. (Ellentétben legújabb próbálkozásaikkal, ahol az előzőekhez képest idegenszerűség, avíttság uralkodik, mivelhogy valamiféle country-irányzatba csaptak át: western, vagyis vadnyugati zene keveredik a beatbe — ha mégoly izgalmasan . is. Ez végeredményben egy tőlünk távoleső irányzat, kéznél lévő gazdag népdalkincsünkhöz képest. Hasonlóképpen érdektelenek számunkra azok a két háború közti időszak divatját felelevenítő zeneszámaik is, amelyekből viszont áporodott „simi-hangulat“ árad.) Azért közelítem több oldalról is a műfajt, hogy egyben bebizonyosodjék: a beat nem egyenlő a tánczenével. Talán a jelenleg divatos dlszkóirányzat felelne meg leginkább tánczenének: zenéje szimpla ritmusokra, olcsó, sokszor a legprimitívebb melódiákra redukálódott, de hogy a siker mégse maradjon el, zenéje hiányosságait különféle fogásokkal, effektusokkal, mozgással, tánccal pótolja. Az egyes irányzatok megkülönböztetése tehát nem önkényes, mivel, kategorikus különbségek mutatkoznak'közöttük. Valameny- nyl közül legmesszebb hangzó a progresszív -rock, övé a hangadó szerep. Erről az irányzatról ágazik szét a többi, de a rockkal szemben egyik sem képes teljesen megfelelni annak az igénynek, amely magát a műfajt létrehozta. A béat már rég bevonult a zenetörténetbe, s egyebek közt figyelembe kell venni azt is, hogy a jelenkori élvonalbeli rotk- -zenészek javarészt nem mai tizenévesek, hanem a hatvanas évek tizenévesei, illetve ugyanaz a generáció, amely a beat úttörője volt, azzal a különbséggel, hogy az azóta eltelt idő alatt ugyancsak fejlődtek, stílusuk letisztult. Tagadhatalan azonban, hogy a beat egyes irányzatai meddőnek bizonyultak, tehát sem hallgatókra, sem követőkre nem leltek. Meglehetősen öncélú kísérletet tett például a New Vaudeville Band. Ez az együttes régi utcai dalok hangnemében komponált és adott elő. Természetesen az ő kísérleteik sem jártak eredménnyel, ami azonban mit sem változtat a tényen: a beat, a rock stb. él, és egyre szélesebb körben tolja ki hadállásait. Cúth János FIGARO HÁZASSÁGA Csupán hat év hiányozik már ahhoz, j hogy Mozart remeke, a Figaro házassá-! ga megélje bemutatójának kétszázadik évfordulóját. A híres bemutatót megelő- j ző intrikák közepette senki sem gondolt arra, hogy egyszer ennek az évforduló-' nak is fölvirrad a napja, mert hiszen i a tét éppen az volt, hogy a három kor- társ szerző, Righini, Salieri és Mozarti legfrisebb műve közül melyik jusson elsőnek színpadra. . -jz*/ Mai szemmel nézve a 'tényeket — mikor már tudjuk, hogy Salieri; neve főleg; Mazarttal kapcsolatban őrizte meg ismertségét, viszont Righini m.enthetetle-j nül zenetörténeti adattá redukálódott — szinte érthetetlennek, sőt nevetségesnek tűnik, hogy császár beavatkozási kellett hozzá, hogy a becs. udvari szín- i házban 1786. május elsején -felhangoz-j hassanak a Figaro örök értékű dallamai, melyek aztán kilenc hónappal később Prágában kirobbanó - sikert arat-1 tak, és meghozták a következő remek-1 mű, a Don Juan megrendelésének gon-| dolatát. Alaposabban szemügyre véve azonban» Mozart operájának cselekményét és színpadi elődjét, nem szabad csodálkoznunk, hogy a mű színpadra állítása nem; volt könnyű. A prózai változatnak, az ősformának a szerzője ugyanis nem más, mint. a XVIII. század utolsó negye-: dének furcsa egyénisége, Pierre Augus- j tin Caron, aki tehetős felesége birtokai■ alapján felvette a de Beaumarchais ne-: mesi előnevet, s mint író, ezen a néven alkotta meg Figaróról, illetve Almavivva grófról szóló három színihűvét. Az első Figaróval, aki Rossini Szevillai borbélyának is a hőse lett, még nem voltak problémák, míg á másodikkal — a har- j madik rend képviselőjévé!,; aki urának, Almavivva grófnak már győztes ellenfele — annál több. Beaumarchais Egy bolond nap, avagy Figaro házassága című műve korának szinte politikai szócsöve, mely- j re találóan illik a „francia forradalom viharmadara“ jeiző, és Napóleon mondása: a Figaro „maga a forradalom már : menetközben“. Nem csoda hát, ha en-! nek a politikai aktualitäsokkaF teletűz-; delt műnek a forradalom előtti években meggyűlt a baja a cenzúrával, s. teljes • nyolc évig tartott a harc, míg végre ,1784-ben a Comédie Francaise színpadán megelevenedett Almavivva gróf népes rezidenciájának egy bolond napja, mely a furfangos inas és a talpraesett szobalány lakodalmával végződött. Mozart a Szöktetés a szerájból című operája után évekig tartó szövegkönyvkeresés közepette ismerkedett meg a Figaróval, s a pergő ritmusú és pompás felépítésű Beaumarchais-szatíra annyira megnyerte tetszését, hogy ő maga javasolta az akkor , már Bécsben élő olasz költőnek, Lorenzo da. Ponténak,: hogy készítsen a műből librettót új operája számára. Da Ponte tudta, hogy II. József betiltotta' a Beaumarchais-mű monarchiabeli előadását, mégis hozzáfogott a munkához, és úgy írta meg a szöveget, olyan leleményesen kerekítette le a mű éleit, és Mozart olyan teljes értékű zenét kompanált hozzá, hogy mint tudjuk, az opera színre vitelét maga a császár hagyta jóvá. A Szlovák Nemzeti Színház fennállásának hatvan éve alatt -többször műsorára tűzte a salzburgi mester Öt főoperáját, s a Figaro házassága most is szerepel a játékrenden. A mostani felújítás színpadra állítóinak nincs irigylésre méltó helyzetük, mert - hiszen meg kell birkózniuk a közelmúlt két példaszerű Mozart-tolmácsolásával, melyeket Zdenék Kosler egyénisége fémjelzett. Sajnos, az első bemutatón szerzett benyomások alapján a mérleg a múlt és az emlékekben élő 1971-es- Figaró-felújítás javára billen. Pedig á grófi házaspárt most is Anna Peöaskóvá és Szűcs Róbert kelti életre, sőt Figaro { tnasruhájában is újra Juraj Hrubant a ; cselekmény mozgatója, a produkció me-1 gis elnagyoltra, mozartiatlanra sikerült. És ebben két alapvető alkotó, éspedig a rendezői koncepció és á; zenei "tolmácsolás hiányossága a ludaá. ' A fiatal magyar zongorista nem- /*■§ zedék egyik legkiemelkedőbb, nemzetközileg is elismert alakja, Kocsis Zoltán a napokban Bratis- lavában fárt. Az egyik koncert után megkértem őt, válaszoljon néhány kérdésemre. — Mi d véleményed napjaink rock- -zenéjérÖl? — En nagyon sajnálom, hogy szétvált a tánczene és a komoly zene. Ami egész egyszerűen lehetetlenné teszi azt, hogy a komoly zene a legszélesebb rétegekben népszerű legyen, a rock-zene pedig valós értéket kapjon. Így nincs igazi értéke a rockzenének. — Mint előadó vagy mint hallgató veszel-e szívesebben részt a hangversenyeken? — Így ts, úgy is. Nem tudnék választani. Talán mégis mint előadó. Jó koncerton mint előadó, rossz kon- certon mint hallgató. — Kinek a müveit adod elő a legszívesebben? — Hát ez mindig változik. — A zenén kívül melyik művészeti ágat kedveled? — Mindegyiket. Nem szabad elszakadni a társmüvészetektől. Kevesebb az ember anélkül, azt hiszem. — Mint. fiatalnak, mi a véleményed az olyan sokat emlegetett mai fiatalokról? — Nem tudnék általánosítani. Minden generációban vannak értékes és kevésbé értékes emberek. Bár nem mondhatom, hogy a mai fiatalságban túlteng az ügybuzgalom. Igaz, hogy épp az utóbbi időben láttam a fiataloknál nagyon jó dolgokat. Különben nem érzem; hogy tartoznék valahova ilyen szempontból. -Egyébként nem is vagyok olyan fiatal, épp ma vagyok 28 éves. — A zenén kívül még mivel foglalkozol? — -Rengeteg mindennel. Legtöbbje a zenével kapcsolatos, például a le- mezgyüjtés. Ezenkívül még sok mindent szeretek, a főzéstől kezdve a különböző gyüjtőszenvedélyeken keresztül a kirándulásig. — Elégedett vagy önmagaddal? — Ki elégedett önmagával? — Vannak-e nagy terveid? — Igen. Ugyanazt szeretném cstnál- nt, amit most, csak jobban. — Hogyan lettél zongorista? — Tisztán a vléletlenen múlott, ugyanis otthon volt zongoránk. — Ha nem zongorista lennél, milyen hivatást választanál? — Nem is tudom. Akkor Is biztosan a zenével foglakoznék. Talán valami más hangszeren játszanék. — Mi a véleményed a bratislavaí közönségről? — A tegnapi koncerten kellemesen meglepett a nagy érdeklődés. — Szeretsz utazni? — Nem, mert közben nem fejlődhetek, nem szélesíthetem a repertoáromat, és nem ts látom sok értelmét. Minek menjek például Los Angelesbe eljátszani Sztravinszkij valamelyik zenemüvét, ha azt az ottaniak is el tudják játszani. Kamoncza Márta VARGA JÓZSEF A könnyű műfajról előítéletek nélkül fijra a zenét választanám
