Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-01 / 27. szám
■ Hazánkban tavaly közel 30 milliárd cigaretta fogyott el. Egy évtizeddel ezelőtt még fele ennyit sem szívtunk. A statisztikai adatok szerint a férfiak fele és a nők negyedrésze dohányzik nálunk rendszeresen. A legszomorúbb azonban az, hogy az utóbbi években egyre több a cigarettázó fiatal, a 14-20 év közöttiek nagy százaléka rendszerességgel bagózik. Egyelőre nemigen törődnek azzal, hogy a dohány — méreg. Minden ötödik kórházi ágyon olyan nő, vagy férfi fekszik, akinek betegségét — legalábbis részben a mértéktelen dohányzás okozta. A felmérések szerint az erősen dohányzó férfiak 14, a nők 19 évvel, rövidebb életűek, mint a nemdohányzók. Például napi 20 cigaretta elszívása háromszorosára növeli az infarktus veszélyét, a tüdőrák legfőbb kiváltója is a dohányzás ... Hagyd abba, míg nem késő! •V: • NE! «»11 ül'•rjlök az étteremben, s próbálom nem I / figyelembe venni a orromba tolako- v-' dó bűzt, de nem megy. Bármilyen ínycsiklandozó is az étel Ize, mellékize mégis a dohányfüst, a-te füstödl 1980 a dohányzás elleni küzdelem nemzetközi éve. Mindenfelé plakátok, intő táblák, felhívások, előadások bizonygatják a dohányzás ártalmait. Neves szakorvosok, kardiológusok és más orvostudósok nyilatkoznak, bizonygatnak, az onkológusok statisztikai adatokkal érvelnek, mennyire árt az egészségnek. A valóság azonban más. Az intelmeknek nincs foganatjuk. A dohányosokat a legkevésbé sem érdekli az egészségükről való társadalmi törődés, de sajnos éppúgy fütyülnek a mások egészségére Is. Nemrég fültanúja voltam egy beszélgetésnek az egyik nagyvárosunk másodosztályú vasúti éttermében. A hölgyek kifogásolták a rossz szellőztetést, a füstöt, amelyet „vágni" lehetett, mire a pincér leereszkedő, megvető hangnemben figyelmükbe ajánlotta a közeli tejbárt. A városi és a távolsági buszokban tilos a dohányzás, mégis szívni kényszerülünk a füstöt, mert a tiltás az autóbuszvezetőre nem vonatkozik. A vonatokon is a „bennfenteseknek" szabad dohányozni. A múltkoriban egy jókedvű társaságot egy csöppet sem zavarta, hogy nem dohányzó szakaszban ülnek és útitársaiknak árt a dohányfüst, jött a kalauz, és én kárörömmel vártam, miként nyerik el méltó büntetésüket a rendbontók. Elhangzott a kalauz figyelmeztetése, mire a társaság jó. ízüt hahót ázott a hivatalos hangon, de velük együtt a kalauz is, mert mint kiderült ők is vasutasok voltak, csak polgári öltözékben. Nem jobb a helyzet a várótermekben sem. Ott ugyan vannak tiltó táblák, de ennek ellenére a várandós anyák, az öregek, a betegek, a kisgyermekek és a nemdohányosok, ha nem kívánnak „aszalódni" füstölődni, inkább az épületen kívül várakoznak a vonatra. 11^^ Vagy vegyük a munkaértekezleteket. Szerencsére a nagyobb összejöveteleken már rég tilos a dohányzás, de ezt a példás gyakorlatot nem követik a kisebb tanácskozások. Ülök, szívom a füstöt, gondolataim is pernyések már, nem tudok az előadóra összpontosítani, magamban szitkozódva a pokolba kívánom Kolumbuszt, amiért felfedezte Amerikát és vele együtt a dohányt is, de hát hiába szólok, a vezért asztalnál rendszerint szintén bagós ül, döntése megfellebbezhetetlen, amit a többi dohányos nagy tetszésnyilvánítása kísér. Társaságban cigivel kínálnak, nemet Intek. Te1 nem dohányzol? Arcukon csodálkozás, beteg vagy talán? Furcsán érzem magam, tényleg, én valahogy nem vagyok normális ember, hiszen nem dohányzóm! A munkahelyemen szerencsére nemdohányosokkal vagyok összezárva, de így sem menekülhetek a kékesszürke fantom elöl. főnnek a látogatók, helyet foglalnak és rágyújtanak. Nemsokára elmennek, de a [üstjük marad. Kinyitom az ablakot, szellőztetek, és kibámulva egy füst nélküli világról álmodozom. Otthon a családban senki sem dohányzik Kis oázis a lakásunk a füst végtelen sivatagjában. Ránézek a fiamra: „Kitagadlak, ha bagózni fogsz!" Csodálkozva rám néz, nem érti a szigorú apai szót: még csak hároméves. Véget ér majd ez az év is, utána az „illetékesek" értékelik majd a munkát, és megállapítják, hogy a terv szerint kellően küzdöttek,*» a dohányzás ellen, ennyi és ennyi előadás volt... Lehet-e azonban eredményességről beszélni addig, amíg a diák a tanítóját rendszeresen dohányozni látja, amíg a nők szemében csak az az igazi férfi, aki bűzlik, amíg a nemdohányos a gúny és az élcelődés céltáblája, amíg a kisgyermekek, várandós anyák, öregek, betegek és mi, egészséges, normális nemdohányosok a dohányosok kényurálmát nyögjük? Bogoly János UAZ - NAGYKÜRTÖS (VEEKÍ XRTlS) A hatalmas mnnkansarnok ban agymás hegyán-hátán a munkagépek: esztergapadek, kfiszBrfik, gyaluk. Magállás nélkBl xág-bág, dolgazlk mindegyik. Povalaes Jánessal ás Cselleng Lászlóval a művezető fülkéjébe kell házódnunk, hegy értsük egymás szavát. Povalaes János: — Kiskoromtól 'szeretem a vasat, bár jóval keményebb, mint a fa. Szívósság kell a megmunkálásához és némi furfang, másképp nem engedelmeskedik. Azt hiszem, bennem mindkettő megvan. Ezért Is lettem esztergályos. Losoncon tanultam ki a mesterséget, kezdettől fogva Itt dolgozom. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a hatvan- kilós lendkerekeket én munkálom meg. Nehéz vastömeg ez, de kimondhatatlanul jó érzés, amikor nekirugaszko- dok, megemlem, fölteszem a gépre, befogom a pofákba és ráeresztem a kést. Félautomata gépen dolgozom, Így a mérést is nekem kell elvégeznem. Két „század“ a tűrési határ, és már nagyon régen nem csináltam selej- tet. Ha a kések elvégezték a dolgukat, még egyszer u- tána mérek, és leveszem a már kész lendkereket. Odarakom a többi Ítész mellé, szépen sorban. Jó bennük gyönyörködni. — Naponta negyvennégy darabot munkálok meg, a- mt azt jelenti, hogy kétszáz százalékra teljesítem a tervet. De ehhez némi magyarázat is jár: három gépen golgozom. A harmadik gépen már „csak“ olyan munkát végzek, amelyre egy teljes munkaerőt nem lehet adni, mivel teljesítménybérben keveset keresne. Elvállaltam, csinálom már három éve. Csakhogy mostanában elég gyakran akadozik a félkész lendkerekek szállítása. Van úgy, hogy anyaghiány miatt napokat Is kell állni. De nemcsak én állok, az e- gész szalag. Ma is alig húsz darabom van, holnap délre végzek vele. És ha az újabb szállítmány csak éjszaka érkezik meg, be kell' jönnöm szombaton is, vagy még az éjszaka, hogy másnapra a többieknek ne kelljen állniuk. Nemegyszer megtör„Naponta negyvennégy darabot munkálok meg.“ „Van még teendőnk.“ tént már, hogy vasárnap éjszaka jöttek értem, mert akkor érkezett meg a szállítmány. Eddig még egyetlen egyszer sem mondtam nemet, pedig tudom, hogy U- gyesebb, előre átgondoltabb munkaszervezéssel mindezt kiküszöbölhetnék, — És valószínűleg azt Is, hogy a mellettem levő egyik gépről ne meneküljenek az emberek. Az utóbbi néhány hónap alatt már öten dolgoztak rajta. És nem is' csoda, hogy senki sem marad ott sokáig, hiszen azon a gépen havi 1450 koronánál, ha megfeszül Is az ember, többet nem kereshet. És egy fiatalnak, mert itt szinte csak fiatalok dolgoznak, természetesen ennyi pénz nem elég. S aztán nem csoda, hogy sokan odébbállnak, nincs elég ember, csalódottnak, becsapottnak érzik magukat a fiatalok. Cselleng László: — Én, ami a gépekkel kapcsolatos, már mindent megpróbáltam. Autószerelő akartam lenni, de nem sikerült. Aztán 1970-ben jelentkeztem ide, a LIAZ-ba szakmunkás- tanulónak, és mint esztergályost föl is vettek. De kezdetben hat évig köszörűn dolgoztam, közben rövid i- deig voltam esztergályos, jelenleg gépbeállító vagyok. Ehhez a munkához valóban az szükséges, hogy az ember ne csak ismerjen minden keze alá tartozó gépet, hanem tudjon is rajtuk dolgozni. Nekem harminc gép van a kezem alatt, de bármelyikhez is hívnak, nemcsak javítani és beállítani kell tudnom, hanem dolgozni is rajta. Sőt, megesik az is, hogy ha egy-egy kolléga megbetegszik, nem jön munkába, akkor engem kérnek föl helyettesítésére. Túlórázni is annyit lehet, amennyit csak bír az ember. — Sző, ami szó, jobhan érezném magamat állandóan valamelyik gép mellett, a fizetésem is több lenne, de ha ezzel a munkával bíztak meg, akkor ezt végzem el becsületesen. így többet kell futkároznom, több a gond, de több az öröm is, ha látom, hogy minden gépet jól beállítottam, mindegyik jól dolgozik. — És nem elégszem meg azzal, hogy csak akkor nézek a gépek felé, ha hívnak, hanem ott vagyok közöttük mindig. Ne kelljen a munkatársaknak hajkurászniuk, keresniük, kéznél vagyok, hiszen a terv tartása tőlem is függ, mint mindegyikünktől. Fiatal párttag vagyok, akárcsak János, ml pedig úgy érezzük, a párttagság kötelez bennünket. Nekünk nem elég úgy dolgozni, mint az átlag, sokkal jobban kell. El sem tudnám viselni azt a szégyent, hogy egyszer is alulmaradjak, és szememre vessék: no, te párttag vagy, mégis hátul kullogsz. Vannak kollegák, akik ezzel visszaélnek. Megtörtént már, hogy vasárnap be kellett jönni, kérdezték, kire számíthatnak. Mindenki rám nézett, s azt mondták: te párttag vagy, te majd bejössz. Jövök én szívesen, de végtére is, ők is tudatosíthatnák, hogy ami nekem kötelességem, az nekik Is az lenne, hiszen egymásért dolgozunk. Ha én lazsálok, azt a többiek is megérzik. Ezt még sokan nem tudatosították. Van még teendőnk. (Mindkét fiatal esztergályost az üzemi SZISZ-szer- vezet javasolta a párt soraiba.) ■ -ezer. Fotó: a szerző TOmmsBHWB m&mmam Egymásért
