Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-17 / 25. szám

Mozer Erika még csak kez­dő a szakmában Áz üzemi hangszóró teli to­rokból kürtöli; *— Ma délután kétórai kez­dettel a SZISZ-alapszervezet politikai oktatásra hívja a tag­ságot! Hogy hol? A nagykürtösi (Vei. Krtíá) Piéta nemzeti vál­lalat portáján visszhangozta ezt a mondatot, amikor az ifjúsági szervezet elnökére,. Dana Ry- bárskára várakoztam. >— Hányán lesznek ott? kérdezem tőle már az irodá­jában. Negyven-ötven fiatalra számítunk. Megtudtam azt is, hogy a tagság nemigen töri magát a SZISZ-rendezvényekre. Ha a ve­zetőség valamilyen akciót ké­szít, személyesen kell elmenni minden egyes tag után, akár többször is, de az eredmény még az agltálás után is csak felemás. A kővetkező adat is magáért beszél: a négyszázötven női al­kalmazott közül háromszáz 30 évnél fiatalabb, és közülük mindössze nyolcvanegyen tag­jai az ifjúsági szervezetnek.-—i Mi ennek az oka? ►— kér­dezem az elnököt. — Igyekszem őszinte lenni, még akkor is, ha ezzel né­hány ember munkáját nagyon is bírálom, de... Tavaly ok­tóberig ez a szervezet a já­rás legrosszabbjai közé tarto­zott, még elnöke sem volt. Itt az idősebb tagók szinte már el­felejtették, hogy ifjúsági szer­vezet is létezik, és az igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy a tagságnak, néhány kivételé­vel, nem is nagyon hiányzott a szervezeti munka. Tavaly ok­tóbertől, amikor új vezetőség vette át a munkát, engem pe­dig megválasztottak elnöknek, sok minden megváltozott. De hogy a magam munkájáról Is véleményt mondjak: csodákra ez alatt az idő alatt én sem voltam képes. Nincs is szándékodban? v- A szándék kevés. Először is azzal kellett kezdenem a munkát, hogy a törzstagokhoz új fiatalokét toboroztam, és megértettem velük, hogy az if­júsági szervezet életében új 1- dőszak következik, s nemcsak papíron, formálisan, hanem a valóságban is szeretnénk „lé­tezni“. Olyan rendezvényekkel kezdtük meg a munkát, és o- lyan rendezvényekre készülünk a közeljövőben is, amely első­sorban szórakoztat, kikapcso­lódás a tagok számára. Most baráti estre készülünk a UAZ üzem SZISZ-alapszervezetének tagságával. Ott főleg férfiak vannak, itt pedig kizárólag nők. Szeretnénk, ha mindenki jól érezné magát. Akárcsak azt is, hogy az ilyen alkalmakkor a tagság összeszokjon, megis­merje egymást, szívesen dolgoz­zon a közösségért. A kulturá­lis munkába bekapcsolódó lá­nyoknak ez már sikerült, mert ezen a téren vagyunk a leg­eredményesebbek. Dana fölvázol még számos hátráltató tényezőt; ilyen pél­dául a két műszak miatt rosz- szul összehangolható szabad idő, az, hogy a dolgozók több­sége vidéki, munka után ro­hannak haza. De a legnyomó­sabb ok s— szerintük — a meglehetősen nagy érdektelen­ség. Ahány ember, annyi felé húz, mondja. Meg aztán akad­nak jó páran olyanok is, akik lakóhelyükön, szülőfalujukban ténykednek, rájuk itt már nem lehet számítani. *■* De én hiszek abban —* mondja §—, hogy ha jövőre el­jössz, már a járás legjobbjai közé fogunk tartozni. A hosszas beszélgetés után indulunk a munkacsarnokokba. Amerre csak ellát a szem: csi- nosabbnál csinosabb lányok, asszonyok. A varróműhelybe már kiszabott darabok kerül­nek, Banská Stiavnicából kap­ják. Időnként megtörténik, hogy az anyag késve érkezik, ilyenkor bizony zúgolódik igaz­gató, mester és varrónő egy­aránt, ha kevesebbet dolgoz­nak, kevesebb a pénz is w ú- szik a terv. A helyi munkaszer­vezéssel szerencsére niricssnek különösebb bajok. Ha a mun­kaanyag helyben van, akkor az mindig mindenkinek időben az asztalára Is kerül. Nehéz­ségeket csak a kis raktártér okoz, de ezek a gondok is megszűnnek, ha befejezik az új épületet, amelynek falai már állnak. Akkor bizonyára a munkások arra sem fognak pa­naszkodni, hogy a parányi öl­tözőbe egyszerre csak egy em­ber fér be. Az is gond, hogy a kis büfében csak hideg kosz- tot kapni, és mint mondják „szalámit nem ehet örökké az ember.“ Ott van ugyan a szom­szédban a nemzeti bizottság étkezdéje, de oda csak a mű­szak végeztével, kettő után mehetnek. Ilyenkor pedig már mindenki rohan a buszra, vagy ha az Indulásig van egy kis ideje, elintézi a bevásárlást. Valaki azt mondhatná, apró gond ez mindegyik, de hát sok kicsi sokra megy. Mindezekről meg az örömmel, lelkesedéssel végzett munkáról beszélgetünk. A nők arca csak akkor komo- rodik el, amikor a közlekedés kerül szóba. Egyikük azzal kezdi, hogy támogatja az álta­lános takarékosságot, de azért az autóbuszközlekedési vállalat illetékesei vegyék azt is figye­lembe, hogy sokan közülük családos anyák. Délben eljön­nek otthonról — ha délutáno- sak —, munkakezdésig sok­szor félórányi idejük is van, és amikor tízkor végeznek, né­melyiknek csak háromnegyed tizenegykor, vagy csak tizen­egy után tíz perccel indul ha­zafelé a busza. Jó, ha éjfélre hazavergődnek. így tizenkét ó- rát vannak távol a családtól, az otthontól. Azt mondja a szóvivő, hogy Bállá Viola mindennap Kérbfil (Kiarov) buszozik Zdena Duricnvá a munkagépe mellett „Nemcsak papíron, a való­ságban is szeretnénk létez­ni készült szvetterek, gyermekru- hák, pulóverek legnagyobb ré­sze a Szovjetunióba, Francia- országba, Norvégiába, Kuwait- ba és az NSZK-ba kerül, ez meghatározza a minőséget. A hazai piacot is hasonló jó mi nőségü áruval kell ellátni. A gyári minőségi ellenőrök keze szeme nem tesz kivételt. A legkisebb hibát is észreveszik és az ilyen darabot kőnyörte lenül visszaküldik a munka gépre. Mielőtt búcsúznék, még utá nam szólnak: nehogy úgy tűn jék, ''Ők csak panaszkodnak Mert mindezek ellenére jól ér zik itt magukat, ha ráhajtanak keresni is lehet, az üzemheí való ragaszkodásukat pedig fé nyesen bizonyltja az, hogy so­kan az indulástól itt dolgoz­nak, és eszükbe sincs odébb­állni. Nemcsak azért nem, meri nincs sok munkalehetőség a környéken, hanem azért sem, mert bíznak abban, hogy a ki- sebb-nagyobb problémák az új munkacsarnokok átadásával megoldódnak. Egy másik munkacsarnokbar fiatal SZISZ-tagokkal beszélget tem szervezetük munkájáról Néhányuk szerint kevés a ren­dezvényi és ha van is valami nem mindig az, anji érdekelni őket. Mások meg azt mond­ták, őket nem érdekli sem a díszkő, sem a tanfolyamok, a tagdíjat megfizetik, és hagy­ják őket békén. Tudom, e vé­lemények hangoztató! vannak kevesebben, de hát, ha kicsit belelendülnek a közösségi munkába, az is a tevékenyebb tagok dolga lehetne, hogy meggyőzzék passzívabb társai­kat nézetük helytelenségéről. Nem akarom soká föltartani a lányokat, asszonyokat, hi­szen áz itt „végigtraccsolt“ fél óra, negyed óra már-már be­hozhatatlan kieséssel jár az­nap. Hosszan elnézem még 6- ket, tarka világukat, amint vé­kony köpenyükben egészen kö­zel simulnak a varrógéphez kötőgéphez, szemük fürkészően figyeli az öltéseket, kezük vil­lámgyorsan mozog. Az egyik oldalukon tornyosuló félkész áruból műszak végére a másik oldalon az asztalon már kész áru halmozódik, napi 6300 da­rab. Zolczer János A szerző felv. X | j I lakótelepünk piciny parlagon hagyott teré­re kivonult négy fér­fi. Ketten mértek, ketten mészporszerü valamivel vo­nalakat húztak. A kilence­dik emeletről nézve egy épü­let köz- és főfalainak alap­rajza bontakozott ki. Két hét múlva kivonult egy kotrógép és két kísérő munkás. Két nap alatt elké­szültek az alapoknak a göd­rök. Üjabb két hét telt el, míg jött egy betonszállító teher­autó és négy munkás. Dol­gozgattak. Hetente egyszer- -kétszer látom őket. Néha egy-két órára, néha egész napra kivonulnak. Kb. öt- venszer tíz méteres lehet az épület körvonala, pillanat­nyilag a háromnegyedénél tartanak. \ . • ; , . ( Most már vagy egy hónap­ja a megkezdett építkezés .felé. nem jön senkid Tábla nem jelzi, melyik vállalat végzi a munkálatokat, azt sem tudni, ml készül itt. Sőt, már abban se vagyok biztos, jönnek-e még újra. Bs ha igen, mikor? Hol­nap, fél év múlva, jövőre...? A következő ötéves terv me­lyik időszakában ...?! Pedig a lakótelepen mindenki, azt rebesgeti: bizonyára ' az új bölcsőde alapjait rakták le. Bs hátha őszre kész leszl Hátha... \ K/r indennek ez a fránya huzat az oka. Arról van szó, hogy új toronyházunk liftje ami­kor neki tetszik, fogja ma­gát, és két emelet között megáll. Aztán nyomhatja az ember amelyik gombot csak akarja, se le, se föl. Várni kell, míg megérkeznek a sze­relők. Egy órát, két órát, fél napot. Attól függ. S amikor ! megjönnek, átkozzák a hu­zatot, merthogy mindennek az az oka. Szerintük — és ők a szakemberekI — a hu­zat ereje tartja ég és föld között fönn a liftet. Bs ami­kor a huzaton már kitöltöt- ' ték mérgüket, minket szid­nak, a lakókat, mert, mlcso- j da felelőtlen emberek, ki­nyitják az ablakokat, ahe­lyett hogy lakatot tennének rájuk és a kulcsot bedob­nák a kukába... Még képe­sek — véletlenül, vagy ép­penséggel készákarvaf?) — kinyitni a háztömb bejárán ajtaját is és (mondjuk) a tizedik emelett loggia ajta­ját. Bs a huzat természete­sen mindig résen van, meg­találja magának az utat. Szidalmaikból kifogyva ki­szabadítják a bennrekedt la­kót, majd bezárják a felvo­nót. Nehogy valaki újra használja és alkalmat adjon a huzatnak az tncselkedésre. A liftszerelőkkel lehetet­len szót érteni. Már látom, hogy a huzattal kell beszél­nem. Mert nem valószínű, hogy a ház tervezője ilyen kicsiséget, mint a huzat, fi­gyelembe venne és követke­ző terveinél számolna vele. Majd őkegyeimét a HUZAT uraságot kérem meg: kerül­je el azokat a házakat, ame­lyeket HUZATOTFIGYELEM- SENEMVEVÖ mérnök kartárs tervezett. Csak megérti, hogy miről •>an szóI-ezer i Lakótelepi I ... , ■ !j r ! |képek TARKA VILÁG ö eddig a tervét még mindig száz százalékon fölül teljesí­tette, selejt a keze alól már Jó ideje nem került ki, becsü­letesen dolgozik, ha kell túl­órázik, hát épp ezért jogosan elvárja, hogy az ő igényét is méltányolják az illetékesek. Hosszasan beszélgetünk ar­ról is, hogy a Jó munkaszer­vezésnek köszönhetik az átlag 1800 koronás fizetést. Teljesít­ménybérben dolgoznak, napi hatvanöt korona értékű munka az alapnormájuk, és ha több értéket hoznak létre, akkor ők is, a vállalat is Jól jár. Ezzel tisztában vannak. Az itt

Next

/
Oldalképek
Tartalom