Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-05-20 / 21. szám
io IM VAJKAI MIKLÖS Zupán Ahányszor eszembe Jut az a nap, az udvart látom a kora reggelben magunk alá kúszni. A gyepes és szép udvart. A ház mögötti virágágyások: gangos, nagy tarajű rő zsák, sárga, kék és fehér virágok ringtak a napfényben, s látom, amint az apró és szép arcú Rézl mama vörös saruban kitlpeg közénk. Az Idős és foghíjas Bán a nőkkel ugratott, amíg az épületfát vágtuk, és csapokat készítettünk a hál-bál gerendákra. Volt, hogy Ittunk a borból, amelyet a házigazda — Zupán úr — tett elénk. Rézl mama a konyhában sündörgött. Tíz órakor szalonnát ettünk. Hatalmasakat röhögtünk a foghíjas Bán avítt tréfáin. A fiú, akit nem tud ni, mily okból a bibliai Józsefről neveztek el, bágyadtan és Jámboran pislogott, mint az Imént említett elődje. Tátott szájjal hallgatott. A gazda bort hozott a kancsóban. majd mivel húsvét csütörtöké volt, és csupán délig Illett dolgozni, sietve belekezd- tünk a fészer tetőzésébe. Az udvar ott tágított körölöttünk. A kertben törpefák sorjáztak. A fiúval a fészer tetején álltunk, s a Jámbor gazda, aki még a légynek sem tudott volna ártani, föl-föl- ordított, ha megremegett a lábunk. — jöjjenek lel — kiabálta. — Megparancsolom, hogy azonnal jöjjenek lel Amikor megsokallottuk a gazda kiáltozásait, letakarodtunk, és ő foglalta el a helyünket. Ügy póznáskodott a tizenöt méter magasságban, ahogyan még élőt nem láttam. Mintha odacövekelték volna. Nem szólott. Dolgozott. Pontosan háromnegyed tizenkettőkor meg hallottuk az aranyos Rézl mama hangját. A gangon állott, majd a szokásos lányos mozdulatával beperdült a konyhába. Különös emberek voltak. Most, annyi Idő távlatából: tudom ... Ä megtérített asztal köré telepedtünk. Az 5reg Bán, a szálegyenes Zupán, József gyerek, Rézl mama és jómagam. — Sokat szónokoltál ma, Zupán... — szólalt meg Rézl mama. Zupán úr, a gazdánk, aki Jóságával Inkább az apám volt, szégyenlősen megsimogatta a feje búbját, hallgatott egy Ideig, és csak akkor szólt, amikor úgy érezte, sikerült egybegyűjtenl, amit mondani akart. Nem, nem volt a szavak mestere. — Sokat — mondta ki az első szót —, de ezek az emberek már Ismernek... Túlságosan hosszú és terhes út vezetett kézen fogva Idáig... Hallgattunk. Az öreg Zupán legyintett. Hosszasan rázta otromba öklét, mintha a múltjának béklyóit akarta volna lerázni. MIROSLAV DEMÄK A zt mondják az emberek, hogy minden változik, de nincs Igazuk. Eveken át éltem Windvllle-ben, és Joseph kávéháza soha semmit sem változott. Csak éppen Joseph vonult vissza, és három éve én vezetem a kávéházat, azóta, hogy nagykorú lettem. Amikor Joseph nem megy a hegyekbe vadászni, betér reggelenként egy kávéra, hogy ellenőrizze: minden rendben van-e. Nagy kér, hogy azon a reggelen, amikor Elsie Thompson bevlharzott, nem volt oda vadászni. Az állandó vendégek közül csupán az öreg Lester Keyho volt benn, a sön- tés mellett üldögélt és vedelt. Én a poharakat töröltem, s hallgattam a híreket. Egy szökött fegyenc, Fred Bill személyleírását közölték éppen. A rendőrség feltételezte, hogy valahol felénk bujkál, bevette magát a hegyekbe. Egy gépkocsi állt meg a kévéhez előtt Ilyen nőt ritkán lát felénk az ember: alacsony, zömök, haja rövidre vágva, szürke öltönyt viselt, orrán óriási, sötét szemüveg. Körülnézett s rám förmedt: — Ez a lebuj Joseph James Lowry volt chicagói lakos tulajdona? — Igen — válaszoltam. — Végre egy Jó hír, legény. Nincs olyan tetű hely Chicagótól nyugatra, ahová be ne néztem volna Joseph után. — Ismeri a tulajdonost? — Hogy lsmerem-e?l Kiválóan ismerjük egymást — vigyorgott, és táskájából egy Jókora revolvert vett elő. — Alaposan meglepem, azaz együtt fogjuk meglepni veled. Mi is a neved, legény? — Wes. — Hát ügyelj rám Wes, hogy mit teszel, mert könnyen kilyukadhat a bőröd. SzolRICHARD LAMON REGI TARTOZÁS gálj ki, mint rendesen, nehogy eláruld, mf történik ittl Ne felejtsd el, hogy a revolverben hat golyó vari. Nem szeretnék nagy, lövöldözést csapni, csak egy emberrel akarok leszámolni, Joseph-fel. — Miért? — Mert tönkretette az életemet Elszökött Martha Dipswort-szal. — Marthával? A felesége volt. — Csak volt? Meghalt? Bólintottam. — Hát ennek örülök. Joseph óriási hibát követett el, hogy nem engem vett feleségül. Ma is boldogan élnénk. Dé nem, ő nem gondolkodott a saját fejével, ő csak arra vágyott, hogy egy kávéházat nyisson valahol vidéken. És Martha nagyzerfl ötletnek tartotta ezt. Hát akkor menj, vedd el Marthát feleségül, mondtam neki, ásd el magad vidéken. Találok én más férfit magamnakl Ha már azt mondta Josephnek, hogy vegye el Marthát, utólag nem tehet neki szemrehányást, hogy meghallgatta a tanácsot — Jegyeztem meg. — Hát tudod, fiú, az a dolog, amit a többi férfiról mondtam, nem volt éppen Igaz. Azt hittem, napok kérdése, hogy megtaláljam az Igazit, de nem így sikerült. Vártam, vártam, aztán rádöbbentem, hogy az a bizonyos másik soha nem Jön el. Joseph volt az én emberem, és én hagytam, hogy elmenjen. De ez Elsie Thompson nagy napja. Végre elérkezett. Megölöm, visszaadom a kölcsönt... — S ha nem engedem, hogy megölje Jo- sephet? — Nem állítasz meg, engem senki sem állíthat meg. Kilyukasztom Josephet, aztán beülök a Fordba, s teljes sebességgel neki az első fánakl — Furcsa dolog ez ezzel a fával — mosolyogtam. — Furcsa, mert ez történt Jo- seph-fal Is. Két évvel ezelőtt autóval egy fának futott. Akkor halt meg Martha Is. Joseph súlyosan megsebesült, arcát össze- -vlssza zúzta, nem Is hasonlít régi önmagára, s a fél szemére sem lát... — Azonnal hallgass ell — Rendben van, asszonyom. Csak azt szerettem volna közölni, hogy nem hal meg mindenki, aki fának rohan, önnel is megtörténhet, hogy életben marad, s félig vakon, nyomorékon kénytelen tovább élni. Ha már biztos halált akar, van Itt egy mér- földnyire egy betonhíd ... Ekkor lépéseket hallottam kintről. Közeledtek. A kirakaton át megláttam egy for- radásos arcot, sűrű, ősz üstököt, Elsie a bordámhoz szorította a revolver csövét, és a fülembe súgta: — Ne mozdulj, ha kedves az életedl Az ajtó kitárult. — Hajol) le, Josephl — kiáltottam. De nem hajolt le, merőn bámult az Elsie kezében levő revolverre. Szempillantás alatt Játszódott le az egész. A test összerogyott, én önkéntelenül is a nő után kaptam, de az fejbe vágott a revolverrel és kirohant. Kinn szinte azonnal felbúgut az autómotor. Lester továbbra Is bambán ült a söntés- riél, a holttestre bámult Rágyújtottam, és én is bámulni kezdtem. Egyszer csak szörnyű csörömpölés hallatszott, mint ha valami teljes erővel a betonhídnak vágódott volna — Biztosan Elsie — Jegyeztem meg, csak úgv magamnak. Egy magas energikus arcú férfi Jött be, és meghökkenve, kérdő arccal nézett hol rám, hol Lesterre. Aztán letérdelt a holttest mellé, felemelte, megfordította. — De hiszen ez Bilit Fred Bill, a szökött fegyencl Mi történt Itt, ki gyilkolta meg? — Valami őrült nő — mormogtam. — Téged akart megölni, apáml sr- i Dolán György tusrajza Állatöv Május {Othello) Minden ágon májust pántlikák Hosszú az éj Féltékeny A hold vérben nézegeti magát Fölmerül Kiemelik a vízből Beszél Velence fák helyett Ólom Háztetők Kezetlen szenátorok darabolják Tulajdon gyermekeiket A Bélpoklos-ház padlásterében Szárnyas oroszlán lest A Mórt Nyakszlrtjét célozza meg Félhold A hajókon sörény mint lobogó Májusban okosodik a búza Az életen Kívül nincs Is semmt Egy van csak Állni A bizalom jö és lenyakaz Három Kts magot gyújt a nyelvek alá az üres Kháron-strokba Válhat hazáddá más hazája Asszony támasz vagy hatalom Selyem a szádon Selyem a gégéd körül Vérben mossa a hold a homlokát Asszony halában törölgett csendesen Vájus Hosszú éj RONCSOL LÄSZLÖ fordítása PETRIK JÓZSEF két verse: Májusi emlék Tépő fájdalom hasztalan marta a testem, hiába tompított égő tömeggé a láz, amikor ideje eljött, engem Is meglelt s ablakom vasrácsán fény-, Illat- s dalseregével beözönlött a májusi Harsány diákcsapatként, éles torokkal rigódal-szárnyon, verébpör képben lobbant elém. Csupa mézíz volt s Illat. Ágyamhoz jöttek a Itta orgonák, s a gesztenyefákról halkan Indultak fehér virággal lobogó mécsek s jött az utcazaj, nehézkes röptű gyárt koromraj s csípős kátrányszag... Bennem ekkor öröm lett úrrá és mámor. Első szerelmem ajándékaként mohó ajakkal szívtam, haraptam az újult élet követett. Ekképp volt nekem május a Május. De így már ágytól kötetlen vágyak szárnyain szálltam „Bljentm morajló társaim zúgó tenger-sorába, lüktető szivük, feszülő Izmuk hulláma szinte a betegágyam laza rugóin játszani tetszett.. Hazatérés Bárhogy hívnak Is a cstllagsoros pályák, újra hazatérek. Kertünk végében már kalapálni kezdtek a füzfagyökerek apró szivattyúi, a Híd jégtörőjén embermód mardossák egymást a tutajok, a kósza variak ts vtsszakgrtkáztak az ős-otthon ízű magas jegenyékre — Mert hisz az ember is csak addig válik meg négyfalú fészkétől, amíg kenyerébe elviselhetetlen keserűség vegyül. Nektszomorodva üres tarisznyával vállal bolygó-pályát, messzi csillagoktól több meleget remél, mint földi máglyáktól, de ha kalapálni kezdenek a fűzfák apró szivattyúi, újra hinni tudja: haza ts az otthon, és a hazatérés minden bolygó-pdlya legszebb koronája T-
