Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-13 / 20. szám

K odály Zoltánt, a Mes­tert, a világhírt) ze­neszerző és zenepeda­gógust idéztem a címben, aki nem . egész egy évvel a Csehszlovákiai Magyar Ta­nítók Kölpontl Énekkarának megalakulása után Jelen volt a budapesti Zeneaka­démia hangversenytermében és . nagy-nagy megelégedés­sel nyugtázta dalosaink tel­jesítményét.- Pergessük csak vissza az eseményeket. Még egy év sem telt el 1964 októberétől. Azon az emlékezetes őszi napon jőnéhányan szorong­va ültünk Nyltrán a Zobor hegy lábánál levő vendég­lőben ás vártuk a csehszlo­vákiai magyar tanítók érke­zését. És Jöttek Csallóköz­ből, Mátyusföldről, Bodrog­közből és Gömörből, hallgat- va a felhívásra, hogy létre kell hozni a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarát. Jöttek azok, akik hittel vál­lalták szellemi gazdagsá­gunk gyarapítását, Jöttek a- zok, akik az emberiség legősibb hangszerét, az em­beri hangot szólaltatták meg, Jöttek, hogy a társas éneklésben örömet leljenek és örömüket megosszák má­sokkal, a közösséggel és a közönséggel. Persze azt Is el kell mon­dani, főleg Ifjúsági lapban kell erről szólni, hogy az énekkar akkori szervezői számoltak a magyar tanítók lelkesedésével, akik vállal­ták a kezdeti nehézségeket, a kitaposatlan utakat és, ha kellett, képesek voltak a- nyagi áldozatokat hozni az énekkarért, a szabad Idő feláldozásáról nem Is szól­va. Csak egy-két év eltelté­vel lett gazdája az énekkar­nak. Előbb a CSEMADOK Központi Bizottsága, majd később a Kulturális Minisz­térium vette pártfogásba. Engedtessék meg a fenti gondolat kapcsán egy kis kitérő. Azok akik ott bábás­kodtak évtizedekkel eze­lőtt kulturális létesítmé­nyeink létrehozásánál (Ma­gyar Területi Színház, Ifjú Szívek Magyar Dal és Tánc- együttes, MATESZ Thália Színház, Csehszlovákiai Ma­gyar Tanítók Központi Ének- kara) észrevették a lehe­tőségeket és főleg az igé­nyeket, nem várva az azon­nali hatalmas anyagi támo­gatásra, tették amit kell kulturális életünk fellendí­tésének érdekében, nemzeti­ségi létünk és létezésünk bizonyításáért. Vissza kanyarodva a ta­nítók énekkarának az ala­kulásához el kell mondani, voltak olyanok Is, akik arra gondoltak, hogy a kezdeti lelkesedés alább hagy. Nemi Az áldozatokat ha kell ma, 15 év után Is ugyanúgy vál­lalják, mint azelőtt. A zene, melyet megszólaltatnak, min­.MímViV/itíW*.* NAGYON KEIL AKARNOTOK, HOGY ÍGY TUDTOK den csehszlovákiai magyar pedagógushoz szól. De nem­csak hozzájuk, űk azok, a- klk az anyanyelv szereteté- re, a zenei anyanyelv szere- tetére nevelnek. A magyar műveket, népdalokat példa­mutató stílushiteleséggel é- neklik. így őrködnek a ma­gyar nyelv tisztasága felett. Jandl Ivén a CSMTKÉ mű­vészeti vezetője és vezető karnagya még ma Is vallja: „Nagy és nemes feladatra vállalkoztak azok a tanítők, akik elkötelezték magukat, hogy — feláldozva pihené­süket, szabad ldejeüket — fáradságot nem ismerve, né­pünk ősi zenei hagyomá­nyainak és szocialista ha­zánk kultúrájának hirdetői, tolmácsolói lesznek otthon és határainkon túl Is. Mű­ködési területükön megala­pozzák és megszilárdítják az Iskolai zenei-oktató mun­kát, föilendítik, fejlesztik a csehszlovákiai magyarok é- nekkari mozgalmát“. Az idézetekhez nem szo­kás magyarázatokat fűzni. Csupán a gondolat folytatá­saként emlékeztetni szeret­nék Vass Lajos Erkel-díjás zeneszerző, az énekkar ven­dégkarnagyának szavaira, aki őt évvel ezelőtt a követ­kezőket mondta: „Mindig csodálom, ha a pedagógusok közösségbe tömörülnek, s alávetik magukat olyan fe­gyelemnek, amelyet egyéb­ként a rájuk bízott gyerme­kekkel gyakoroltatnak. Ép­pen ezért nagy tiszteletet érdemeltek ti, a Csehszlo­vákiai Magyar Tanító Köz­ponti Énekkarának tagjai, akik az e téren való gyér magyar hagyomány ellenére Is vállaltátok a nemes fela­datot ... Jórészt a ti érde­metek, hogy Szlovákiában az utóbbi években újra meg­született a magyar kórus- mozgalom, hiszen az ének­karok Jelentős részét ti ma­gatok vezetitek“. De nemcsak ők ketten val­lanak elismerően a kórus munkájáról. Ismerik őket Csehszlovákia szerte, de hí­rüket elvitték határainkon túl Is. A hírverést elvárása­inkhoz méltóan tették. Most az énekkar fennállá­sának 15. évfordulója alkal­mából nevek és arcok to­lakszanak elő az emlékeze­temből. Gyurcsó Istváné a CSMTKÉ első titkáráé, aki­nek lelkesedése átsegítette a tagságot a kezdeti nehéz­ségeken, Ag Tiboré, aki több mint tíz éven át volt1 az é- nekkar karnagya, Szíjjártó Jenőé, aki nemcsak mint karnagy tevékenykedett ta­nítóink között, hanem az Esti hangulat Zsérén című művet már 15 éve énekli az énekkar. Eszembe Jut Viczay Pál neve is, aki az énekkar titkáraként kezdte és most mint a CSEMADOK KB osz­tályvezetője nagy-nagy ügy­szeretettel gondoskodik arról, hogy a CSMTKÉ sikereinek krónikája tovább gazdagod­jék. Persze ezzel a felsorolás nem ér véget. Említhetném mindannak a háromszáz tag­nak a nevét, aki a másfél évtized alatt kicserélődött az énekkarban. Itt Is van le­morzsolódás, ugyanúgy, mint más kollektívákban. Szeren­csére a régiek helyébe újak jönnek, akik ugyanolyan lelkesedéssel vállalják a munkát, mint azok tették, akik ott álltak az énekkar bölcsőjénél. 15 év rövid idő. A Cseh­szlovákiai Magyar Tanítők Központi Énekkara ezalatt a rövid idő alatt korát meg­hazudtolva felnőtté vált. Igaz, az elért sikerekért minden egyes tagja erősen megküzdött. Hosszú volna felsorolni hazai szereplése­iknek fontosabb állomásait, ám külföldi sikersorozatait már igazán nem hagyhatom említés nélkül. íme: 1985 Közös hangverseny Budapesten a Vasas Szak- szervezetek Központi Művész­együttesének Énekkarával 1988 Hangversenykörút a Német Demokratikus Köz­társaságban 1987 Lengyelországi hang­versenykörút 1988 Bartók Béla III. Nem­zetközi Körusfesztivál Deb­recenben t s ezüstkoszorú minősítés;' ünnepi hangver­seny Esztergomban a Nyári Művészet! Egyetem kereté­ben 1989 Finnországi hangver­senykörűt 1971 Nemzetközi Énekka­ri Fesztivál Corkban (Íror­szág) — a női kar első, a vegyeskar a negyedik helyen végzett 1972 Hangversenykörút Bulgáriában 1973 Szekszárdi Nemzet­közi Folklőrfesztivál 1974 Nemzetközi Énekka» rl Fesztivál Mledzyzdroje- ban. 1978 Bartók Béla Nemzet» köz) Körusfesztivál. Az ének» kar harmadik helyen végez. 1977 Hangverseny az ausz­triai Glmpolsklrchenben. 1978 Nemzetközi Kórus» fesztivál az angliai Middles» broughban. Az énekkar har» madik helyen végez. A 13. évforduló alkalmá­ból a Szlovák Filharmónia koncerttermében zengett a dal. Talán lelkesebben, mint bármikor ezelőtt. A koncert­terem zsúfoltságig megtelt nézőterén ott ültek a volt énekkari tagok, de eljöttek Délszlovákláből is az éneke» seink, hogy tapssal köszönt­sék útmutatójukat, példáké» púkét, a Csehszlovákiai Ma­gyar Tanítők Központi Ének» karát. Az Ünnepi est során fellépett a Vasas Szakszer­vezetek Központi Művész» együttesének Énekkara Is, amely a CSMTKÉ magyaror» szágl vendégszereplését vi­szonozta. Rövid Idő alatt gazdag múlt áll az énekkar mögött. Szóljanak az elkövetkező é- vekben és évtizedekben Is mindenkihez a legcsodálato­sabb hangszeren, az emberi hangon. CSIKMAK IMRE Felvételünkön: a Csebszla- vákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkara az ünnepi bemutatón SZÉMANN BÉLA: NŐK DIPLOMÁVAL Több mint kétszáz év telt el azóta, hogy az első orvos­nő kezébe kapta diplomá­ját. Napjainkban, amikor már a nők számára egyetlen munkaterület sem tabu, még a legférfiasabb műszaki pá­lyák sém, amikor a legma­gasabb szinten készülhetnek hivatásukra, vafon felent-e különösebb gondot a pálya­kezdés, a beilleszkedés, a szabad Idő kérdése, megosz­tása a munka és a család között, a továbbképzés kér­dése? Más-e egy nőt vezető, tud-e igazán vezetni, kézben tártani üzemet, gyárat, szö­vetkezetei, irányítani sok-sok ember munkáját? Ezeket a kérdéseket boncolgatja Szé- niann Béla: Nők diplomával című könyvében. A Kossuth ■ Könyvkiadó gondozásában megjelentetett kötet 26 szo­ciográfiát riportot tartalmaz. Valamennyi riportban fellel- hető a hasonlóság, mind- ■mind nőkről szól, meg az eltérés is, hiszen más-más munkakörben tevékenykedő nők a szereplői. Mind diplo­mások, főiskolai, egyetemi végzettséggel, aktk társa­dalmunk átmeneti állapotá­ban—hí szén még nem alakult ki a két nem teljes egyen­rangúsága — próbálnak te­kintélyt, elismerést szerez­ni önmaguknak, s az egész nőt nemnek. Sajátos, nem mindennapi az írások formája. A nők e- gyes szám első személyben vallanak először önmaguk­ról, belső tulajdonságaikról, jellemvonásaikról, korukról, majd valamennyien egyfor­ma hat-tíz kérdésre vála­szolnak ki terjedelmesebben, ki tömörebben. Minden ri­port jellemzője a végtelen őszinteség; szépítgetéS, el­kendőzés nélkül tárulnak elénk még a magánélet tit­kai, s az egyének kevésbé jó tulajdonságai ts. Ez an­nál tiszteletreméltóbb, mert saját nevük feltüntetésével szerepelnek a könyvben, s köztük több közéleti szemé­lyiség, színész, rádióriportér, rendező életéről olvasha­tunk. A kötet első írása egy gé­pészmérnököt mutat be, aki műszaki rajzolóból lett di­plomás, a továbblépés kény­szere, tudásvágy vezette el a főiskolához. Csakhogy mialatt diplomát szerzett, házassága tönkrement. Éle­tét ma már csak a munka és egyetlen gyermeke tölti ki, de határozottan állítja, hogy diploma, főiskola nél­kül szegényebb lenne, s Itt nemcsak az anyagiakra gon­dolt. „A mindenáron való segí­teni akarás jellemez. Gyak­ran mondják, hogy észre kellene vennem, mennyire kihasználnak. Egyébként minden sz'émpotból kiegyen­súlyozott ember vagyok. Kü­lönösebb ambícióim nincse­nek. Egy dolgot szeretnék még elérni: bekerülni a má­sodfokú bíróságra.“ Negy­venegyes tanácsvezető bíró vallomásából Idéztünk. Pá­lyakezdése után öt évvel már bíróvá nevezték ki. Tu­lajdonképpen töretlenül ívelt pályája felfelé, gondjai ak­kor kezdődtek amikor kis­lánya megszületett. Mozgá­sa korlátozódott, a gyerek betegsége alkalmával tár­gyalásait el kellett halasz­tania. Azt a tényt, hogy a nők nemigen vállalják el családi gondjaik mellett a vezetéssel járó komoly több­letterheket abban látja, hogy nem megoldott a nők ottho­ni, háztartásbeit munkája, hogy nem kielégítsek a közszolgáltatások, vagy ép­pen a ftatalházasok pénz­tárcájához képest .túl drá­gák. A kötet talán legszimpati­kusabb alanya a MEDICOR harmincnégy éves külkeres­kedője, Indiában, Irakban, évekig helytállóan képvisel­te a magyar külkereskedel­met, számtalan buktatón küzdötte át magát, még o- lyanokon Is, amelyen nem egy férfi elbukott volna, ö azonban mindig célratörő volt és optimista. „Nem va­gyok biztos abban, hogy jó dolog annyit foglalkozni a nőt egyenjogúság kérdésé­vel. A nők egyént tuluafdon- ságaitól függ, hogy mennyi­re képesek karakterek len­ni, — summázta. A bemutatott szövetkezeti elnök harmincöt éves s egy háromezer tagú termelőszö­vetkezet élén áll. Sziklaszi­lárd elhatározásokkal, ma gabiztonsággdl. nagy-nagy szakmai tudással. Az ő pél­dája bizonyíték arra, hogy a nők Is képesek vezetésre, vezetőt tisztségre. Csupán több segítséget, lehetőséget és bátorítást igényelnek. A Nők diplomával című kötet riportjai betekintést nyújtanak az értelmiségi nők, lányok, asszonyok tár­sadalmi, szociális helyzeté­be, magánéletükbe. Bvról évre emelkedik a főiskolák­ról, egyetemekről kikerülő értelmiségi nők száma, $ mint a kötet is mutatja, problémáik nem csupán vélt problémák. Helyzetükön könnyíteni az egész társa­dalom feladata. A növekvő eredmények mellett ezért kell elemezni kudarcaikat is, hogy a lövőben ezek meg­szűnjenek. BENYÄK MÁRIA Szetna, a varázsló Ha nőm muszáj, na tessék hülyíteni a nézőt! Mert. ha a tévéfllm készítői mesét Ígérnek — felnőttek­nek — a nézőnek, akkor tes­sék Is azzal szolgálni. Mert a sorozatclm — Televíziós me­sék felnőtteknek — ezt jelzi. Mesét, ami elmesélhető, élve­zettel végignézhető-, hallgat­ható, ami tartalmaz mese ele­meket, okulást és szórakozást. Hogy ez ebből az öegylptom világában játszódó történet megfilmesítéséből mind kima­radt, azt a kedd esti tévénézők tanúsíthatják. Volt viszont — Ígérve ugyan nemi — egy Igazán csinos, szép vonalú, Igazán bájokkal megáldott félmeztelen Isten­nő, Iztsz, aki Idomainak „mu­togatásával“ elcsábította — a ma ügy mondanánk — forra­dalmár Szetnát, testének bá­jaival, kacér szavaival már majdnem eltérítette őt az Iste­nekkel, de kiváltképpen Anion­nal, az Istenek királyával ví­vott könyörtelen küzdelemtől. Pedig Szetna, II. Ramszesz fá­raó fia — aki mellesleg való­ságos személy volt — merész, dologra vállalkozott. A birto­kába került varázspapiruszok- ból korlátlan hatalmat akar szerezni az ég, a Föld, az al­világ felett, meg akarja tar­tani magának a gondolat, a gondolkozás iehetöségét, érte­ni a növények, állatok beszé­deit. De mit ad isten, Amon ha­ragra lobban: Szetnának bűn­hődnie kell! És még mit ad Isten: a né­zőnek Is bűnhődnie kelll Öt­venöt percen keresztül. Lehet, túlságosan konzervatív vagyok, de számomra ez a tévéfllm egyhén szólva szörnyszülemény volt. Élvezhetetlen, funkció nélküli képvibrációk, űssze- eszkavált zörejek, elnagyolt színészi Játék, megbabonázott összhatás... Még — Isteni! — szerencse, hogy Izisz istennő — Ladik Katalin, a Jugoszláviai magyar színésznő személyében — bá­torkodott a pajzánabb néző­közönség számára némi látni­valót mulatni. Mondom én s aki valamivel szemérmesebb az bizonyára kikapcsolta a készüléket. Ener­giatakarékos Időnkben lega­lább erre — spórolásra — Jó volt Szetna történetének fel­dolgozása! Ziska Béka Sándor dolgozik — Kecskeméten. Egyremásra látnak napvilá­got a hajdani kassal (Koslce) Thália Színház rendezőjével készített Interjúk a magyaror­szági sajtóban. Béka már kö­zel két éve a Kecskeméti Ka­tona József Színház főrende­zője. Most a tévé készített ve­le rlportlllmet, pontosabban Katona József drámájának, a Zlzkénak ősbemutatója kap­csán. Beke azt nyilatkozta, hogy ezt a Katona által 22 é- vés tejfel irt — eredetileg nyolc felvonásos melodrámát — darabot a Bánk bán elő­tanulmányának szánla, mivel később ezt szeretné megren­dezni. Ennek kapcsán jut eszembe: micsoda paradoxon, hogy bi­zonyos lrők, alkotók csupán egy címmel kapcsolatban Is­merősek előttünk. Ha Bánk bánt mondunk Katona József asszoclonál bennünk, ha Ka­tona neve kerül szóba, máris kapcsolódik hozzá a Bánk bán. Pedig Katona Is Irt még |óné- hány „elfelejtett“, eddig még soha nem játszott darabot. Jót vagy rosszat? Beke kecskemé­ti sikere rá a bizonyíték, hogy ZíZka a maga eredetijében Sem volt remekmű, dramaturgiája csapnivaló, de a ma szlnrevl- vőjének a dolga: a silányabb- ját elhagyni, az értéket, az ’ örök értékűt kihámozni, be­mutatni. Beke ezt vállalta! 2lSkát, a husziták ügyének harcosát, az uralkodó elleni felkelés vezérét, a nemzeti sé­relmek harcosát állította elő­térbe; a félszeműt, aki a leg­jobban emlékezetünkben él. A riportfilm pedig az ener­gikus, a gondolkodó, a lehet­séges Bekét — aki (fgyl) él emlékezetünkben! ZOLCZKR IÄNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom