Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-05-13 / 20. szám
\ Arcok és vallomások Amit látunk, csupa ráemlékezés. Az utalások inkább kérdések, mint válaszok. Így a (helyes vagy helytelen) dramatizáció gondolatmenete á szüntelen miértek váltakozó sora, amelyekkel a rendező, a címszereplő színész és a többi szereplő el akarja hitetni, hogy ezek az egymásra kötődő gondolathatások éltető elemként vannak jelen a helyzetek és a jelenetek, inkább filmszerű képváltásaiban. Ez az „új“ szövegértelmezés a színpadi metafórákat hozza a felszínre és a nézőt odafigyelésre kényszeríti. Ezért Álom Tivadar megszemélyesítése — még ebben az átdolgozásban is — többet jelent számunkra, mint csak „egy jóra törekvő kisember töprengéseit“, akinek ha jellemrajza eltér is Rácz Olivér alakjától, jellemében mégis fedi annak személyét, akár cselekvő szereplőként, akár narrátorként kerül elénk a játék során. A néző tehát „Álom Tivadar hadparancsá“-nak ezt a változatát, ezt a két részre tagolt inszcenációját fogadja el. Nem töpreng azon (még ha olvasta is a könyvet), hogy Hernádi Tivadar, menynyire volt „kassai polgár“, vagy Alom Tivadart mennyire lehetett volna „még jobban egyéníteni“ a többi Tivadarok kliséváltozataitól eltérően? Alom Tivadar színpadi figurájának rendezői és színészei megfogalmazásán áll vagy bukik Rácz Olivér „tanúvallomása“ egy olyan történelmi korszakról, amelynek címszereplője nemcsak kulcsfigurája, „pusztítója, és építője“ is lehetett egy személyben a felszabadulás előtti és utáni értelmiségi sorsunknak, a közelmúltunk történelmét túlélő ember magára találásának, fejlődésének útján. Alakjának erénye, hogy megmarad a tárgyilagos hang távolságában, még a második rész „álomjeleneteiben“ is (1), ahol az egyes képváltások inkább a rendezés színpadtechnikai megoldásait nélkülözik, és e- zért olykor zavart okoznak a cselekmény követésében. Tulajdonképpen egy hosszú monológ részletei ezek az epizódok, amelyekben egy katonatiszt övallomását Csendes László mondja és játssza el reálisan és „átlényegültén“ szerepeinek változásai szerint. A dráma tehát nem a regény, hanem a könyvben ábrázolt események és sorsok sűrített változata, amelyet a darab vendég- rendezője és társszerzője, Szűcs János és Kmeczkó Mihály, a színház dramaturgja szerkesztett a szerző „közreműködésével.“ „Ez itt a város, ahol születtem“, mondja Rácz Olivér egyidőben színpadi hősével, aki alig harmincévesen érte meg a felszabadulást, hogy ekkor felnőtté érve „pedagógiai példázatával“ álljon elénk. A játék során megtudjuk, hogy fegyver volt a kezében, mégsem használta, zászlót is lengetett, mégsem zengett frázisindulókat, ráordítottak, hogy „pofa be“, lelkiismerete mégis az emberit kereste, mert nem tudta elhinni, hogy „minden szép, minden jó, és nincs kivezető út ebből a fasiszta világból.“ A kezdet és a vég, a lelkesülés és a lankadás között feszül itt Álom Tivadar életének íve. Amikor harcba száll társaival, nekirugaszkodásra lázadni kezd bennük a zajló világ. S mikor már csak néliá- nyan bíznak harcukban, buzdításukra, újra. nekilendül a közös akarás a győzelem, a béke érdekében. Életük alakulását apró részletek árnyalják és a küzdő kisemberek hétköznapjai egészítik ki, akár a valósághűen dramatikust, akár az epikusán szerkesztett kettéosztást vesszük alapul. Mert következetes ez a szimultán történés, amelyben Álom Tivadar — ha megveti is a régi értékrendeket — életét továbbra is át-átszövi az a mély lelki szeretet, amely szülővárosának mai levegőjét is átmelegíti ifjúságkori emlékezéseiben. A szereplők közül elsősorban Csendes László és Vá- rady Béla (Bakó) kettősét említeném, mert ők a darab és az előadás valódi pillérei. Premierplánokat keresnek, jeleneteket szembesítenek, képváltásaikat ötletesen választják el egymástól, vagy éppen kapcsolják egybe őket. Csendek és kiáltások, hangulatok váltogatásával, kosztümcserékkel, jól időzített gesztusaikkal teszik dinamikussá jeleneteikét. Lengyel Ferenc epizódjai, a vendégszereplő Balázsi Gyula (Kékesy), Érsek György (had nagy), Mázik István (karpaszományos) kitűnő alakításai sem maradhatnak figyelmen kívül. De meg kell említenünk Kiss László (tizedes), Kovács József (Széles), László Géza (Jánossy), Oláh Jenő (őrmester) játékát, mert ha nem is egyenlő mértékben, de egyenletesen jó —- legtöbbször nagyon jó teljesítményt nyújtva vitték ők is sikerre Rácz — Szűcs —> Kmeczkó társadalombírálatát, amelyet a Thália Színpad Kassa város alapításának 750. évfordulója tiszteletére mutatott be hazánk felszabadulásának 35. esztendejében. A játék két női szereplője szintén fontos. Kövesdi Szabó Mária jellegzetesen fanyar bája, de robbanékony- sága és drámai lendülete az emancipált nő alakjában remekül érvényesül. V. Szabó Rózsi ismét típust formálva jól helyezkedik el a játékban, ahol szinte a prossz- cérxumig jutva kapcsolódnak egymásba a képsorok, hogy felfedjék a szélsőségek között tipródó emberi sorsokat. Mert cselekményes a darab. A dialógusok természetesnek hatnak, helyzeteik elhihetők közvetlen körűimé nyelkben éppúgy, mint ezen a „pódiumra emelt fóru- mop“, ahol a mozaikképek csak ott hatnak némileg zavaróan, ahol nem kapcsolódnak szervesen egymás ritmusába s így stílustörést okoznak. Érdekes, hogy a komáromi bemutatón a szereplők „nem zsugorodtak nyelvtani kliséemberekké“, nem volt holmi unalmas „irodalmi felolvasás“, hanem pergő cselekmény, reális pillanatfelvételekkel, amelyeknek találó képaláírásai *— ha a kassal bemutatón netán frázisokként tűntek volna e— itt „külön erre a célra kíőkumlált színpadi helyzetek nélkül is“ megáliták a helyüket, mert tartalmuk volt még akkor is, ha netán közhelynek tűntek. A komáromi bemutatón sok fájó komikumot, drámai emóciót és groteszk villanást tapasztaltunk. A látott történetben az egyén igénye és a társadalmi sémák, a sztereotípiák nem mindig kongruens (egybeeső) formában kerültek a történet sodrába. Nem is kerülhettek, hiszen ez az Álom Tivadar eltér Rácz Olivér prózában foglalt alakjától, holott gondolkodásában fedi „eredeti képmását“. De ez nem is érdekli a közönséget, színdarabot jött megtekinteni és örült, hogy elégedetten távozhatott. Humánumot szoktak emlegetni Rácz Olivér novellái, versei és egyéb írásai kapcsán, megpróbálva szavakba foglalni a lényeget, amely együttérzésünket, részvétünket (regényének ebben a színpadi változatában is!) kicsiholta. S ha ideszámítjuk a szerzői mondanivalót, a biztoskezü színészvezetést, a túlzásba vitt játékosságot, akkor már körvonalózhat valamennyiünkben az előadás összképe: a siker. Szuchy M. Emil TINA TURNER Opus-lemezen Igencsak jól cseng Tina Turner neve manapság a pop-szakmában. És bár mostanában sok nagyszerű új számot hallhattunk tőle, mégis örömmel nyugtáztam a hírt, hogy az Opus cég kiadja régebbi slágereinek gyűjteményes albumát. A kiadó szerencsés választását igazolja az énekesnő is egyik nyilatkozatában, melyben műsorának legkedvesebb daláról faggatták; a Még mindig a Proud Mary- ről. Ezt a büszke, Maryre keresztelt gőzhajóról szóló nótát (eredetijét a Creedence Clearwater Revival játszotta) 1971-ben énekelte lemezre élettársával, felfedezőjével, Ike Turnerrel. Az énekes, szerző, gitáros Ike Turner akkor találkozott későbbi partnerével, amikor mint „talent scout“ (tehetségkutatő) működött, és járta az Ifjúsági klubokat. Az első Ike & Tina Turner-siker egy angliai turnéhoz kötődik. A Rolling Stones elő- zenekaraként szerepeltek, és nagy tetszést arattak. Hazájukban, az Egyesült Államokban csak valamivel később, a már említett Büszke Mary című dalukkal váltak széles körben ismertté. Ez volt ax egyedüli olyan slágerük, amelyik aranylemezes lett. Annak ellenére, hogy szép számmal fogytak lemezeik is, fő vonzerejük a koncertfellépés volt. Műsorukban a saját szerzeményű dalok mellett más előadók sikerszámai is helyet kaptak. Így a Beatles, a Rolling Stones, Otis Redding vagy Ray Charles dalai jellegzetes stílusukra átköltve. Ha hinni lehet a külföldi lapoknak, magánéletükben bekövetkezett válság az oka annak, hogy a majdnem húsz évig tartó zenei kapcsolatuk megszakadt. Miután szétválltak az útjaik, Tina folytatta a hagyományt, s továbbra is nagy előszeretettel iktatta műsorába mások slágereit. Ekkor került például „terítékre“ a Led Zeppelin-siker, a Whole Lotta Love (Rengeteg szerelem). A nálunk megjelent The Best of Ike & Tina Turner zenei anyaga több tanulsággal Is szolgál. Érdekes párhuzamot vonhatunk a lemezen szereplő feldolgozások és az eredeti felvételek között. Ha összehasonlítjuk mondjuk a Beatlestől megismert Come Together (Menjünk együtt) című dalt a Tina által énekelt változattal, világossá válik, mi az a plusz, amellyel csak a néger előadók rendelkeznek, s amelytől olyan utánozhatatlan Ízt kapnak számaik. Az albumon fölfedezhetők azok a néger zenei formamegoldások, amelyek az Idők során hatással voltak a pop-zenére. Hallunk felelgetős goszpel-dalt, és hallunk forróra hangolt soul stílusú számot. E két irányzat vadhajtásaként jött létre az időközben levitézlett diszkómuzsika. Van a lemezen blues, ez a ma is divatos rock and roll- ra volt hatással, és van rhythm and blues, a rockzene előfutára. Egy szám erejéig a hallgató belekóstolhat a világhírű duó koncertjének szikrázó hangulatába is. STRIEZENEC sánbor 1945. április 15-ről 16-ra virradó éjszaka az Odera folyónál állomásozó szovjet hadsereg egységei váratlanul hatalmas offenzívát kezdenek. A harminc percig tartó tüzérségi előkészület alatt 41 ezer löveg zúdítja a tüzet a megerősített német állásokra. A második világháború e legnagyobb tüzérségi csapása szétzúzza a német védelmet, és megindul a támadás a fasizmus rablővára >— Berlin ellen. A háború visszatér oda, a- honnan a német Imperializmus *— vl- lághatalomra törve — az emberiségre zúdította. Adolf Hitlert ez a támadás Berlinben, a saját tervei szerint felépített ormótlan birodalmi kancelláriában éri. .Pontosabban . mivel a kancelláriát az angol és amerikai bombák már jócskán megrongálták —f tizenöt méterrel az épület alatt lévő vasbetonbunkerben. Itt éri meg silány életének és tizenkét évig tartó „ezeréves“ birodalmának végnapjait... 1945. április 20. Ezen a napon ünnepli Hitler birodalmi kancellár és vezér 56. születésnapját. Néhány évvel ezelőtt ez a nap még nemzeti ünnepnek számított a náci Németországban. Pattogó, porosz ritmusban recsegték a katonazenekarok az Indulókat és egyenletesen, vészhirdetöen csattant a katonák talpa az Unter den Linden sugárúton megrendezett katonai parádékon. Hitler kegyesen fogadta a katonák tisztelgését és a megszédített nép hódolatát, majd rekedtes hangján hisztérikusan a világba bömbölte fasiszta szólamait. Ma meg kellett elégednie szerényebb keretekkel: csak legközelebbi famulusai Járultak elébe, kifejezve jókívánságaikat és a győzelembe vetett hitüket s— lent a föld alatti odúban. Egy pillanatra azért elhagyja a bunkert. A kancellária kertjében felsorakozott egy szakasz a HítlerjuHORVÁTH REZSŐ A rablóvár végnapjai gendból (Hitler nevére hallgató fasiszta ifjúsági szervezet), hogy kifejezze Jókívánságait a Führernek. Megszeppenve fogtak kezet a görnyedt, lelkileg-testlleg megrokkant vezérrel a 15—16 éves „harcosok“, akiket a fasiszta vezetőség, géppisztolyt a- kasztva a nyakukba, kivezényelt a frontra •— ágyűtölteléknek. A nagy szólamokra sem tellett már az erőből. Ezt kénytelen volt elvégezni Goebbels, Hitler propaganda- kóklere. A még egyetlen ép berlini rádióadón hangzatos beszédben emlékeztette honfitársait a „nagy“ napra, kilátásba helyezve egy hatalmas vereséget, amelyet a szovjet hadsereg Berlin alatt elszenved. Ha valamelyik polgár véletlenül az Unter den Llndenre tévedt, a szétbombázott házak között ezen a napon a katonai parádé zenebonája helyett a szovjet tüzérség távoli morajlását hallhatta. No, azért akadt születésnapi „ajándék“! A nap folyamán több mint ezer angol és amerikai bombázó szórta le rakományát Berlinre. Délután viszont érkezett egy hír: Keitel vezérkari főnök kénytelen volt kiüríteni a Wehrmacht utolsó főhadiszállását a Berlin térségében levő Zossenben. A gratulációk után Hitler katonai értekezletet tart. Amikor a jelentéseket a frontok állásáról elé teszik, a megszokott dührohamot kapja. E- gylk lesujtőbb a másiknál. Kitűnik, hogy a szovjet és amerikai hadsereg egységei Közép-Németországban jelentősen megközelítették egymást. Csak napok kérdése, mikor találkoznak, kettévágva Németországot. Hitler határoz. Ha ez a kettévágás bekövetkezne, az északi rész főparancsnokává Dönitz tengernagyot nevezi ki. A déli csoport parancsnokává :— saját magát. Ez az önelőléptetés tulajdonképpen lefokozás, hiszen eddig ő volt az egész német hadsereg főparancsnoka. De hát mit lehetne tenni. Fortuna Istenasszony az utóbbi időben valahogy elfordult Hitlertől. Persze nem véletlenül választja a déli tájakat. Már napok óta készül bevonulni az „Alpesi Erődbe“ azaz a bajor Alpokba, hogy innen Irányítsa tovább a harcokat. Udvartartásának nagyobbik része már át is települt. Jómagát csak a váratlan és sikeres szovjet offenzíva késztette, hogy Itt maradjon, ahol a legégetőbb a helyzet. A tanácskozás után megkezdődik a lélekvándorlás. Berlin körül szorulni kezd a szovjet hadsereg halálos hurka. Hitler legfőbb és J,leghűbb“ munkatársai jobbnak látják, minél távolabbra lenni Berlintől. Sűrű hűségnyilatkozatok között elköszön a véres kezű Himmler, az SS főparancsnoka, a haláltáborok nagymestere; a rang- és kitüntetéskórságtól megszállott Göring, a légihaderő kábítószer- élvező főparancsnoka, valamint Rib- bentrop a vezérét szajkózó külügyminiszter. Dönitz tengernagy is jobbnak látja minél előbb elfoglalni főparancsnoki helyét — minél mesz- szebb a fronttól. A hajő süllyedni kezd, a patkányok menekülnek. (Folytatjuk!