Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-13 / 20. szám

Joszip Broz Tito 1892-1980 Súlyos betegség után elhunyt Joszip Broz Tito, a Ju­goszláv Kommunisták Szövetségének és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke. Joszip Broz Tito 1892. május 25-én született a horvát­országi Kumrovec faluban, szegény paraszti családban Lakatosmesterséget tanult s az első világháborút meg­előző időben Horvátország, Szlovénia, Ausztria-Magyar- ország, Németország és Csehország különböző városai­ban kovácsként dolgozott, s itt került kapcsolatba a munkásság harcával. Tizennyolc éves korában lett tagja a szociáldemokra­ta pártnak. Az első világháború kezdetekor háborúel­lenes propaganda folytatása miatt bebörtönözték, majd a frontra vezényelték, ahol súlyosan megsebesült és orosz fogságba került. A fogságból az 1917-es februári forradalom szabadította ki. A petrográdi júliusi tünte­tésen való részvétele miatt ismét börtönbe vetették és az Uraiba küldték. Később az omszki internacionalisták soraiban fegyverrel harcolt a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelméért. 1920-ban tért haza és Zágrábban belépett a Jugoszláv Kommunista Pártba, majd 1934 decemberében a párt Központi Bizottságának tagjává és a KB Politikai Bi­zottsága tagjává választották. 1935—38 között a Komin­tern titkárságán dolgozott Moszkvában. 1937-ben ille­gálisan hazatért, s a párt Központi Bizottságának fő­titkárává választották. Egészen haláláig állt a párt élén fl966 októberétől, mint a JKSZ elnöke). A második világháború idején Joszip Broz Tito irányí­totta Jugoszlávia népeinek fegyveres harcát a fasiszta megszállók ellen, 1941-ben a nemzeti felszabadító had­sereg és a partizánegységek főparancsnoka lett. Két év­vel később Jugoszlávia marsall ja, és a felszabadított te­rületeken meaglakult legfelsőbb néphatalmi szerv el­nökévé választották. Miként a harcban, a háború utáni időszak szocialis­ta építőmunkájában is kiemelkedő szerepet játszott, 1945—1963 között a szövetségi kormány (1953-tól a szö­vetségi végrehajtó tanács) elnöke volt. 1953-tól haláláig töltötte be a köztársasági elnöki tisztet, és 1971-től ez­zel egyidőben ő volt a (SZSZK államelnökségének el­nöke. ■' Joszip Broz Tito az el nem kötelezett országok moz­galmának egyik alapítója volt s a népek antiimperia- lista, antikoloniaiista harcában, a békéért, az enyhü­lésért folytatott küzdelemben jelentős szerepet játszó mozgalom vezető személyiségei közé tartozott. Joszip Broz Tito fáradhatatlan tevékenységéért több magas kitüntetést is kapott. Hazánk két ízben tüntette ki a Fehér Oroszlán Érdemrend I. fokozatával, a Szov­jetunió az Októberi Forradalom Érdemrendet és a Le- nin-rendet adományozta Tito elnöknek. ■ í + éve M történt Első szabad májasok Egész hazánk díszbe öltözött, hogy meg­ünnepelje a ihunka és a felszabadulás, az óv talán két legszebb, legörömtelibb ünne­pét. Békében, boldogságban. De vajon mindig ilyen volt-e ez az ün­nep? Hogyan ünnepeltek Bratislavában har­mincöt évvel ezelőtt? A nagy világégés végén Szlovákia fővá­rosára akárcsak az egész országra szívet, léiket vidító ragyogó napsütéses tavasz kö­szöntött. Mintha a természet is feledtetni akarta volna a sötét időket. A sebek még túl frissek voltak, de a városból lassan el­tűntek a pusztítás nyomai, és megindult a normális élet. így közeledett május elseje, a sok szen­vedés utón az első szabad május. Az ál­lamigazgatás már a Nemzeti Front kezé­ben volt, a közügyek irányítását pedis Nemzeti Bizottság vette ét. Május elseje közeledtével a Nemzeti Front és a Nemzet) Bizottság elnöke felhívással fordult a la­kossághoz, amelyben megmagyarázta az új helyzetet, ugyanakkor felszólította a lakos­ságot, hogy díszítse fel a várost és méltó keretek között ünnepelje meg a dolgozók nemzetközi ünnepét. A felhívás óriási visszhangra talált, jól­lehet, akkoriban nehéz volt bármilyen dí­szítő anyagot szerezni, a város soha nem látott ünnepi köntösbe öltözött. A házak fölött a csehszlovák és a szovjet lobogókat ringatta a szél. A lakosság tulajdonképpen csak most lát­ta először az állam és a közigazgatás új képviselőit. Kora reggeltől gyülekezett a tömeg a Szabadság-téren, a mai Gottwald- -téren. Több mint huszonötezren gyűltek össze. Innen Indult el az ünnepi menet, é- lén a zászlóvivőkkel, jelszavakkal és nép­viseletbe öltözött fiúkkal és lányokkal. A tömeg végighömpölygött a Stefánik utcán, a mai Békevédők utcáján, a Hurban-téren, a Köztársaság terén [A mai SZNF-tér) és a Rózsa utcán, a mai Jesensk? utcán. A Hviezdoslav-téren, a Szlovák Nemzeti Színház erkélyéről először Jankó jesenskjr író szólt a néphez, utána pedig a pártok és az államigazgatás képviselői, akik ismer­tették az ország új éllamjogi elrendezését. A tömeg minduntalan viharos éljenzéssel szakította félbe-a szónokokat. Hasonló ünnepi hangulat uralkodott má­jus 9-én is. A borzalmas háború után nem akart szűnni az emberek boldogságkitöré­se. Nehéz ezt most szavakban elmondani. Mihelyt bejelentették a háború végét, a la­kosság spontán ünnepelni kezdett. E han­gulatban érkezett meg Kassáról (Koáice) dr. Eduard Benes köztársasági elnök és Zdenék Fierlinger kormányfő. Az állam legmagasabb képviselői egy szovjet katonai repülőgépen érkeztek egy Bratislava mellet­ti tábori repülőtérre. Innen egy szovjet ka­tonai gépkocsi vitte őket a városba. A trna- vai úton hatalmas diadalkapu és felmérhe­tetlen tömeg üdvözölte őket. A hivatalos ünnepre, amely a cseh és a szlovák nem­zet együvé tartozásának nagy ünnepe volt, Ismét a Szlovák Nemzeti Színház előtt ke­rült sor. P. L. A BÉLYEGGYŰJTÉS NEM HÓBORT A bélyeggyűjtést sokan hóbortnak, a bélyeggüjtőket hóbortos embereknek tart­ják. De tévednek, mert a bélyeggyűjtés rendkívül hasz­nos időtöltés, hozzájárul a gyűjtők általános tudásának és látókörének bővítéséhez. Ezért a Szlovák Bélyeggyűj­tők Szövetsége nagy figyel­met szentel az ifjúságnak. A szövetség ifjúsági bizott­sága gondoskodik a fiatal tagok szakmai, eszmei és politikai neveléséről. A bi­zottság munkájáról tájékoz­tatott bennünket elnöke, Ot­to Barton mérnök. Szlovákiában a 2158 ifjú bélyeggyűjtő 137 körbeB tö­mörül. A bélyeggyüjtés a közép-szlovákiai kerületben a legelterjedtebb. A körök rendszerint az iskolákban és a pionír- és ifjúsági ottho­nokban működnek. Tudjuk azonban, hogy ennél lénye­gesen több fiatal foglalko­zik bélyeggyűjtéssel, ezért bizottságunk egyik legfon­tosabb feladatának tekinti, hogy felkarolja ezeket a fia­talokat és gondoskodjék a szakmai és politikai képzé­sükről. A körök munkája rendkí­vül gazdag. Kiállításokat és beszélgetéseket rendeznek a bélyegek tervezőivel, és szakmai összejövetelen vi­tatják meg a gyűjtés közben szerzett tapasztalatokat. A tagok fejlettségéről tanús­kodik, hogy nemzetközi vi­szonylatban is elismert gyűj­teménnyel rendelkeznek. A fiatal szlovák bélyeg- gyűjtők már számos nemzet­közi kiállításon vettek részt többek között a Szovjetunió, ban, Lengyelországban, Ma­gyarországon, az NSZK-ban, Bulgáriában, Svájcban, Lu­xemburgban, Norvégiában és másutt. V. P. J 3 A vád tanúi Megboldogult gyermekko­rom kedvenc időtöltései kö­zé tartozott az díszéit fák megdézsmáldsa. Akkoriban gazdagon teremtek évsza­konként a cseresznye-, al­ma- és sztlvafák, úgy, hogy mindig volt mivel szórakoz­ni. A minap kelet-nyugati irányban két ízben is vé- gighaftottam Szlovákián. B- gyéb szórakozás htján az át­száll fákat is szemügyre vit­tem. Már ahol szemügyfe vehettem, mert az utóbbi t- vekben egyre foghíjasabbak az útmenti fasorok. Egyre- ■másra vágják ki ókét. De ahol még állnak is a fák, azokban sincs sok kö­szönet. Vádolnak, az embe­rt hanyagságot vádolják. Alaposan el vannak hanya­golva, évek Óta senki sem metszette, gondozta ókét. Ilyen körülmények között aligha hozhatnak jó termést. Pedig gyümölcstermelésünk nem elégttt ki az igénye­ket, következésképpen a fo­gyasztás sem kielégítő. Fe­leannyi gyümölcsöt sem fo­gyasztunk, mint más orszá­gok, mondjuk Bulgária, Ma­gyarország, Olaszország, Franciaország vagy az NSZK lakásai. Erről jut eszembe, hogy nem lehetne egy kicsit na­gyobb figyelmet szentelni az útszéll fáknak is? Halvány gőzöm sincs arról, hogy hány útszéll fa van az or­szágban, de feltételezem, hogy a számuk tetemes, és megfelelő gondozás mellett számottevő terméssel hálál­nák még a gondoskodást. Lehetséges, hogy a közutak Igazgatóságainak nincsenek emberei, akik elvégeznék az ápolást. De nem lehetne ez­zel megbízni mondjuk a me­zőgazdasági iskolák növen­dékeit, akik' ilyen módon megfelelő termelési gyakor­lathoz jutnának? Játszva el­végeznék a munkát, és in­gyen. Esetleg egy kis dézs- ma fejében. PALÄGYI LAJOS H uszonöt éve, 1955. május 14-én az európai szo­cialista országok kormányfői aláírták a Varsói Szerződést. Megszületett az a kölcsönös segítség- nyújtási, együttműködési egyezmény, amely nemcsak az európai szocialista országok politikai és katonai e- gyüttműködésének, hanem a nemzetközi erőegyensúly megtartásának és a világbéke megőrzésének alapokmá­nya is. A szocialista országok védelmi szövetségének megte­remtését az élet követelte. Vissza kell pillantani a má­sodik világháború utáni évek világpolitikai fejlődésére, hogy egy-két történelmi tény egymás mellé állításával is bizonyíthassuk: az egymást követő események egyéb kiutat nem is kínálhattak. A nemzetközi imperializmus, az Egyesült Államok irányításával a Szovjetunió, a szo­cialista országok és a haladás katonai megsemmisíté­sét tűzte céljául. Támaszpontok gyűrűjébe fogták a szo­cialista országokat, támadó koalíciókat hoztak létre. Minden békeszerződés és nemzetközi egyezmény figyel­men kívül hagyásával 1949. április 4-én létrehozták az Észak-Atlanti Szövetséget, amelynek a küldetéséről Tru­man akkori amerikai elnök „üdvözlő“ beszédében egy pillanatnyi kétséget sem hagyott. A washingtoni kül­ügyminisztérium nagytermében azt mondta a „kereszt­víz“ alól kikerült NATO külügyminisztereinek, hogy „önök olyanok, mint tizenkét háztulajdonos, akik közö­sen vállalják a szomszédságból eredő teendőket". M ás helyütt hangoztatták, hogy minden erővel fel­lépnek a „keleti veszedelem“ ellen. Ebből is lát­szik, hogy szép kis szomszédságot örököltünk. I- lyen körülmények között a szocialista országok bizton­sága, békés alkotómunkájának garantálása, a haladás és a világbéke érdekei egyenesen azt követelték, hogy szorosabbra fűzzék politikai, katonai együttműködésü­ket. Azt, hogy olyan katonai erőt teremtsenek, amely féken tartja az imperializmust és háborús szándékainak feladására kényszerítsék, és következésképpen biztosít­sák a szocialista építőmunka, a nemzetközi osztályharc, a népek számára annyira fontos világbékét. Az 1955. május óta eltelt negyed évszázadban védelmi koalíciónk mindenben megfelelt történelmi jelentőségű feladatának. A Varsói Szerződés bevezetőjében össze van foglal­va mindaz a lényeges gondolat, amelyekből a szerződést aláíró szocialista országok kiindultak, azaz az európai kollektív biztonságra való törekvés, valamint az ENSZ alapokmánya célkitűzéseinek és el­veinek követése. A 9. cikkely a szervezet nyíltságát húzza alá; e szerint a szerződéshez minden olyan ál­lam csatlakozhat,'amely a szerződő államokkal együtt hajlandó küzdeni a békéért, a biztonságért. Hangsúlyozni kell, a Varsói Szerződést kizárólag vé­delmi célokból hozták létre és annak a húsz évnek a története, amely a szerződés aláírása óta eltelt, minden tényével ezt bizonyítja. A Varsói Szerződés országai huszonöt év alatt egyetlen pillanatra sem szüntették meg békeoffenzívájukat. A Politikai Tanácskozó Testü­let ülésein, különböző nemzetközi fórumokon, két- és többoldalú tanácskozásokon mindenkor küzdöttek a vi­tás kérdések tárgyalásos megoldásáért, az európai béke és biztonság rendszere megteremtéséért a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelésért. Hosszú olda­lakat töltene meg, ha felsorolnánk mindazokat a felhí­vásokat, kezdeményezéseket, amelyek a Varsói Szer­25 ÉVES A VARSÖI SZERZŐDÉS A béke és a szocializmus védelmében zódés Politikai Tanácskozó Testületének üléseiről elin­dulva fontos elemei lettek a világpolitikának. Ezek leg- fontossabbika az európai biztonsági értekezlet konkrét javaslatát tartalmazó 1969. március 17-1 budapesti fel­hívás volt. A szocialista országok békekezdeményezései alapján jöhetett létre a bécsi haderőcsökkentési tárgya­lás is. A Varsói Szerződés országai itt az egyenlő biz­tonság elve alapján kívánják elérni a célt, az általá­nos leszereléshez vezető lépések egyikét, az európai haderők csökkentését. H uszonöt esztendeje áll fenn a Varsói Szerződés, az európai szocialista országok védelmi szövet­sége és azóta lankadatlanul küzd az előbbiekben összefoglalt politikai célokért, azaz a földrész békéjé­ért és biztonságáért. A politikai-diplomáciai törekvés eredményeit erősíti egyesített katonai erőnk. Negyed évszázad alatt a Varsói Szerződés kiegyenlítette a kato­nai erőviszonyokat és olyan katonai erőt állított szemb- a NATO erőivel, amely mindeddig visszatartotta azt ag­resszív terveinek megvalósításától. A védelmi koalíció oszlopa a szovjet hadsereg és a többi testvéri ország katonai ereje rendelkezik azokkal a fegyverekkel és eszközökkel, amelyekkel képes lenne megsemmisíteni az esetleges agresszort. Kiképzésük, vezetésük, erkölcsi­-politíkai helyzetük következtében békében és háború­ban egyaránt képesek helytállni. A Varsói Szerződés erejét megsokszorozza a hadse­regek egysége és együttműködése. A közösen kialakított állásfoglalások a nemzetközi politika lényeges kérdé­seiben, az egységes cselekvés, az együttesen elhatáro­zott és végrehajtott katonapolitikai döntések fontos hozzájárulást jelentenek a védelmi koalíció törekvései, céljai eléréséhez. A testvérállamok katonai együttműkö­dése során kialakult a fegyveres erők vezetésének harmonikus rendszere, amely hatékonyan összekapcsol­ja a nemzeti és az egyesített parancsnokságot. Megala­pították a Honvédelmi Miniszterek Bizottságát, a Kato­nai Tanácsot, az Egyesített Fegyveres Erők Törzsét és más irányító szerveket. A szervekben valamennyi szö­vetséges hadsereg képviselteti magát. A testvéri hadse­regeknél kialakult és állandóan tökéletesedik a csapa­tok és a törzsek kiképzésének rendszere. Rendszeres tanácskozásokat tartanak a vezető állomány részére, valamint operatív harcászati és különleges harcászati gyakorlatokat, elméleti konferenciákat, konzultációkat és fegyvergyakorlatokat a hadseregek beosztottjai szá­mára. Rendszeresek a közös hadgyakorlatok. Ezek az egyesített parancsnokság és az egyes nemzet) parancs­nokságok tervei szerint folynak és a szövetséges had­seregek fegyveres erőinek valamennyi fajtájára, fegy­vernemére és haditengerészeti erőire kiterjednek. Ezé» nek során tökéletesítik a parancsnokok és a törzsek felkészültségét, a csapatok tábori, légi és tengeri ki­képzését, a hadseregek, a légierők és a hadiflották e- gyüttműködését, elmélyítik a harcosok testvéri barátsá­gát és kölcsönös megértését. A közös hadgyakorlatok nagy jelentőségűek a testvérországok katonafiataljai kö­zötti barátság, az internacionalizmus elmélyítése tekin­tetében, egymás jobb megismerésére, tiszteletére és megbecsülésére nevelnek. A míg fennáll az Észak-atlanti Szövetség, amíg nem változik az imperializmus Íegagresszívabb körei­nek a szocialista országok elleni támadó élű po­litikája, addig a Varsói Szerződésre, mint az európai szocialista országok szuverenitása megvédésének és a földrész békéje biztosításának eszközére szükség van. Ezzel egyidejűleg a Varsói Szerződésben tömörült szo­cialista országok vezetői sohasem ellenezték a két szer­vezet egyidejű feloszlatását, sőt, többször éppen ők ja­vasolták azt. A Varsói Szerződés országai számos egy­oldalú lépéssel igyekeztek előbbre Jutni a leszerelés dolgában. Ezzel szemben a NATO a jó példa követése helyett létszámot emelt vagy fegyverzetet, például nuk­leáris fegyverzetet erősített. Kétségtelen azonban, hogy a szocialista országok védelmi szövetsége mindenkor képes lesz oltalmazni azt, amit népeink a két kezük munkájával teremtettek meg. PALÄGYI LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom