Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-08 / 2. szám
10 hetett. Mert ha tudom, valószínűleg ellenálltam volna. Ha tudom, nem folytattam volna a behatolást azokba a világokba. Hogy egyáltalában rájöttem, az kizárólag az empirikus következtetés eredménye. Talán a viselkedéslélektani feltevéseknek köszönhetem. Mert bár a beha- viourizmust a tiltakozók ellenezték, a manipulálok hittek benne. Es hogyan juthat, el az ember inkább a manipulálókhoz, MICHAEL WILDING mint ha elfogadja világképüket, megnézi, merre irányul és mire mutat rá. A viselkedésem arra engedett következtetni, hogy én vagyok az. Valahol közben bizonyára felbujtottak, beoltottak, beprogramoztak, hipnotizáltak. Rádióadót ültettek a fejembe, ágyam fölé álmaimat kutató radarberendezést szereltek, valamiféle kémiai alaprajzot, amelyet 1 mindig követhetnek és lokátorokkal meghatározhatnak, a technikai részletek nem zavartak. Elvégre a technikai részletek meg is haladhatják értelmi képességeimet, hiábavaló lenne arra pazarolni az időt, hogy kiderítsem. Megriasztaná őket különben is, ha azt látják, hogy firkálok, röntgenfelvételeket készítek, zavarom az adást, nem alszom. Az aprólékos részleteket el kell kerülnünk. Az átfogó tervvel, a teljes reakcióval kell számolnunk. S hosszú -hónapok gondolkodása mind csak •egy archoz vezetett. A levelezőlapokhoz a |a»em tudom megmondani . többé. Honnan tudja az ember, hogy ki a besúgó? Soha sem ismeri fel a kellő időben a titkos ügynököt. Egyszer csak történeteket hallunk arról, hogyan jöttek rá, valamikor régein. Az illető olyan valaki, aki mindig készségesen segít felszerelni a hangerősítőt, felajánl. faC kapcsolatait a nyomdával, mindig szívesen szerepel, és készséggel szerez közlekedést eszközt. Még sincs soha a központban, sohasem ö a kezdeményező. Támogatja a már kiharcolt határozatokat, és végigcsinálja, mindig végigcsinálja a dolgot. S mindenütt. Minden jelenetben, minden színhelyen. A háború, a leigázás, a kizsákmányolás, az elnyomás ellen. AnQyi mindenre futja az erejéből: Oly sok esemény színhelyén jelen van, együttműködik. Mindig ott van. ö az arc minden gyűlésen, minden emelvény mellett. Azelőtt figyeltem. Miután belekeveredtem, mindenütt figyeltem a legvalószínűbb emberre. A gyanú mindig felmerült, de soká senki sem tudta megnevezni. Helyzetek minden jelenetben adódtak: erre a szerepre, de ki volt ott, hogy vállalta?; & Én magam. Ezt nem hatásvadászó, zengő hangon mondom, lépcsőn állva, köpenyemet lendülettel kanyarítva magam köré. Nem felfedezés volt ez, a- melyet ördögi módon titkoltam. Az ördöngösség egészen másutt lappangott, és a felfedezés, a- mefy most már a szavakban eltompult, akkor iszonyatos volt számomra. Es elkerülhetetlen. Hiszen ki más lebzselt minden sarkon, ki ajánlotta fel együttműködését, ki úszkált ide-oda a zavarosban, a sziklák és a sás között legelészve, harapdál- va,,és motozott az Iszapban ka* pirgálva valami finom, falat u- tálW Y jg -*• Nem tudom, hogyan történi VAJKAI MIKLÓS ————11 i mniiniirwwr Észrevétlen nyugalomban vonultak el a napok a főváros fölött. ősz volt: és az ősz Is hordoz némi kellemet, örömöt. A város parkjai némák voltak, de nem néptelenek. Délelőttönként látni lehetett a kertészeket, amint nagy szakértelemmel vizsgálgatták a fácskákat, bokrokat. A turisták raja szertefoszlott már. A kávéházak kiürültek. Az utcai vendéglők vörös posztószőnyegeit főigöngyölítették és raktárakba vitték. De jó volt a folyóparton andalognl, s rácsodálkozni a vizen hlmbálódzó néma hattyúkra, a megtérő sirályhadakra, vad- ludakra. á A sirályok ott repdestek a főváros kellős közepén, amelyet szimmetrikusan szelt ketté a folyó. Ott húztak el a víz fölött, a szép Ívű hidak alatt, egészen a kikötőig merészkedtek, amely a város északi szegélyén volt, az elnöki palota alatt, ahová újabb és újabb hajók futottak be, s valamennyit népes társaságok fogadták. Mindez hozzátartozott a vároj^Jnétköznapjai- hoz, A tlgyanüsjÄaz övéj város arfchwLkus ha köszönlmet-íPAz elnöki palota, akár a kiterjesztett szárnyú sas, ott magasodott a város fölött. A diktátor abban a szí ügyeit, amelyik a folyó? jachtok, könnyű bárkák, tartályhajók vesztegeltek. Évekkel korábban szabad idejében el-elüldögélt az ablak üvegtáblája mögött, és mélázva figyelte a befutó hajókat. A kikötő világát szemlélve, eszébe jutott, hogy ifjúként hasonló utakra vágyott. Hetente volt délután, amikor a mozi gépésze útibeszámolókat és hiradófilmeket vetített neki. A diktátor ilyenkor kitárta a jókora moziterem kétszárnyas ajtaját, és fennhéjázva bevonult. Volt, hogy annyira belelovalta magát abba a gondolat-örvénybe, hogy á világ csupán egy jelentéktelen részecskéjének a gazdája, hogy fölpattant ültéből, s úgy helybenhagyta a terem berendezését, akárha egy lovasszázad vonult volna el. De ahogyan múltak az esztendők, úgy szorultak a háttérbe ezek az esetek. Megritkultak, majd végérvényesen elmaradtak. Megkedvelte a tengerekről és egzotikus szigetekről készített beszámolókat. Volt, hogy egy filmet többször is levetlttetett, utána nagy titokban bevonult a műtermébe, és vászonra mázolta a látottakat. Évek teltek így el. Aztán egy napon elhatalmasodott rajta a félelem. Ez közvetlen a házassága csődbe jutása után kezdődött. Ügy érezte, hogy minden mozdulatát nyomon követik, s valahol a háta mögött mindig összenevetnek az emberek. Ettől kezdve magányos volt és kételkedő. Az ajtókra zárakat csináltatott, a személyes.titkait őrző széfeket a tartalmukkal együtt megsemmisítette, a műterem bejáratát nagytitokban befalaztatta. Többé nem törődött a kikötővel, s a filmvetítések is elmaradtak. November második hetének keddjén váratlanul meghalt. Tizenegy óra harminc perckor megebédelt, majd elnyúlott a kerevetei}, és elaludt. Tizenhárom óra negyvenöt perckor ébredt; a kezelőorvosát hívta: — Dokikám... — mondta. — Azonnal jöjjön... Fulladok.., szobámban, amelyek koponyáról készült metszeteket ábrázoltak. Sohasem tudtam eltávolítani a beépített szerkezeteket, sohasem tudtam eltávolítani az örök stigmákat. Ha eltávolodnék azoktól a világoktól, lakóik kísértenének, hogy térjek vissza hozzájuk, és ha nem tenném, gyanakodni kezdenének. Az emberek akkor figyelnek fel egy besúgó múltbeli viselkedésére, amikor az nem keresi fel Ne mondjátok többé •) Michael Wilding 1942-ben Angliában született. Jelenleg Ausztráliában él: irodalmat ad elő Sydney egyetemén. Több novelláskönyvet írt, s bár történetei, a- kárcsak az itt közölt is, olykor meghökkentően fantasztikusak, kritikusan mutatják be azt a társadalmat, amelyben a szerző él és alkot. többé megszokott helyeit, visz- szahúzódása más fényben láttatja múltbeli jelenlétét. Nem tudtam szembenézni következtetéseikkel. Hogyan mondhattam volna el nekik, hogy mindez akaratomon kívül, tudtomon kívül, számomra Ismeretlen módon történt? Hogyan mondhattam volna meg nekik, csak a- zért húzódtam vissza, hogy meg. védjem őket? Ki hinné el ezt, ki törődne vele, mit számítana ez most, ha már úgyis oly sokat árultam el? Es a manipulálok is tovább űznének, hogy vessem megint bele magam, hogy hozzak fel újabb gyöngyöket és kagylókat, mélyebb árulásokat. Hogy megmentsem a célokat, amelyekben hittem, csak egy kiút állt előttem. Sokáig töprengtem. Nem kívántam türelmetlenül, de nem láttam más megoldást. Hogy megmentsem azokat a világokat, hogy megmentsem magam a szégyentől, nem tehettem mást, meg kellett halnom. Es miután erre az elhatározásra jutottam, biztosabbnak, szabadabbnak éreztem magam. Legalább egy elhatározás megszületett. Az elhatározások azonban nem állandóak. Az örök tenger elmossa őket. A sziklák bizonyossága homokká porlad. Ki tudja, hogy az én elhatározásom valóban az enyém-e? Talán megint egyszer a manipu- lálók akarata érvényesül csupán. Talán nincs rám többé szükségük, megszűnt a hasznosságom. Es most meg akarnak semmisíteni, hogy soha senki se tudja meg, hogy belém hatoltak eszméikkel. Elhatározásom, hogy halálommal győzedelmeskedem rajtuk — voltaképpen az ő elhatározásuk, hogy megmentsék magukat. Talán a tranzisztoros vevő vagy a hipnotikus hullám küldte ezt az utasítást, vagy bármi, bárki, bárhogyan. Talán csak a halálom segít rajtuk. Hogy ellenálljak, élnem kellene. Nem tudom megmondani többé. Odakint az utcákon a rendőrség gumibottal veri a tüntetők vézna nyakát. Könnygáztartályokat dobnak a járdákra, és elárasztják gázzal a kapualjakat. Odafent helikopterek lebegnek, irányítják a támadást. Üzenetek zavarják meg a rövidhullámokat. Akadályokat emelnek az országutakon, és a vár rosokban mindenütt folyik a házkutatás. Nem hallgatom a rádiót és nem nézem a televíziót. Nem felelek a telefonhívásokra. Nem nyitok ajtót. Sötét teát főzök magamnak, egyik csészével a másik után, és nem megyek el tejért. Polcukon hagyom a könyveket és a folyóiratokat. Amit írok, talán nem más, mint főhadiszállásuk távírójának papírszalagja. Vagy talán már meg ts szűnt az összeköttetés. Nem tudom megmondani többé. Karig Sára fordítása lkait/.l? It ftií uszályok és hatalmasra ;tly méretezett Az orvos, aki a megtéveszthetőségig hasonlított a mozigépészre (magas és szikár, ötven körüli, ezüstös hajú, vékony arcú férfi volt), sietve átvonult a tábornok szobájába. Az asztalhoz ült, és az űrlapra ráírta az elmúlás időpontját, I majd telefonált az illetékeseknek. Karosszéket húzott az ablakhoz, s a kikötőt bámulta unot- | tan. A távolban tejfehér szárnyashajók, könnyű jachtok suhantak. A dokinak úgy tűnt fel, mintha a főváros és kikötője minden pillanatban ugyanazt élte volna. Igen. Mindig ugyanazt... Felidézte azt az időt, amikor tizenkilenc esztendővel korábban — egy nyár végi napon — átlépte a palota küszöbét. — Jól nézzen körül... — javasolta az akkori elnök, akit a köznép egyszerűen csak Viperának nevezett, és ő nem lévén különösebb dolga, kénytelen volt elfogadni ezt a tanácsot. A palota minden hozzáférhető zugában megfordult. A szép és fényes napokon kihajőzott a közeli szigetekre, és elnyúlott a fűben. ___ _ __ __ jrtént. Addig posan öltö alkalma- paTT" az orvos sürögtek-forgolódtak a folyosókon. Rengeteget Wtoa jnyiteikazatokat adtak ki. Közben eszten- Is^erlmi ^változott. CSSőBtf a" taöornoK olcso engedményeket tett, apró, jelentéktelen reformokat sürgetett és hajtatott végre, s ettől kezdve már a páholyban érezhette magát. A doki jól emlékezet a megnyugvás időszakára. Azokra a napokra, amikor a tisztek] jelentős hányada elhagyhatta a palota udvarát. Jól emlékezett1] a pazar ünnepségsorozatra. A tábornok házastársi hűsége ekkor szakadt meg. Ekkor bújt ki belőle a nimfomániás kismanó. Ahogyan idáig jutott az emlékezésben: elnevette magát. Nyolc perc telt el a halál beállta óta, s eddig senki sem jelentkezett. Ott állott az ablaknál, cigarettázott és várt. Megszólalt a telefon. Valaki arról érdeklődött, hogy igaz-e a hír. — Igaz... — válaszolt az orvos. — Mikor? y Kilenc perce... Ez volt minden. Aztán belibbent a diktátor egyik titkárnője. Törékeny, kreolbőrű lány volt. Megállt a tábornok ágya mellett. Sokáig nézte az elnyúló embert. — Be szép... Boldog az az anya, aki ilyen derék embernek ad életet... A doki az ablakhoz húzódott. Aztán mind többen és többen jöttek, körülállták a heverőt. A titkárnő szeszes vattával megtörölte a diktátor homlokát. ' A folyó túlsó partján fölhúzták az első fekete zászlót, majd a másodikat, a harmadikat... — Tehát közölték a hírt... — gondolta az orvos. Aztán semmivel sem törődve átfurakodott az embergyűrűn, s csak annyit érzékelt, hogy a felvonóval levitette magát a földszintre, s elindult a palota udvarának kijárata felé. Senki sem szólította meg. Senki sem állt az útjába. Másfél órával később, amikor beállott az őszi, korai sötétség, elhagyta a várost. Azóta senki sem látta. (1979) KULCSÁR FERENC Fölragyog címerünk Zé=nek Most már nehéz — ágytól ágyig lobogni ellened halálig. Most még nehéz — holdad, napod ellenembe s értem lobog, de fölveszlek, te nyíló boldog, intézhesd el földi dolgod, s oldalamon — gyullad rajta hósapkás láng, rőzsafajtá — lobogsz te is ágytól ágyig csillagaimban halálig. Majd Hívogatod csigalépcsők nyálazó csigáit, És bezárkózol, csalogatod s megindulnak átélsz remeteidőket, nyájasan feléd. A krétakor, a kőkor eltelik. Majd tengerszem vizével szemed megmosod, és: — Nagy idők jönnekl — mondod. — Itt vagyok. Hajnali ihlet Fejem még lecsavarva nyakamról, még kint, az avar deres ganéján. A jelzések■ is kozmoszlak még, láthatóak az tdegen bolygók, piros kendőcskével integetnek. November jó pénteki hajnala van, a gazda szunyókálja dől a láthatár szürke falának, az égbolt öreges kalapja lerántva még a szemére. Sok még a munka, temérdek a tennivaló. Össze kell állni egésszé, molytalanítant, irtani patkányt, erdőket lakályossá tenni, valamint otthonossá az őszülő anyaföldet. Végére kell járni még e nagy ihletnek, ennek a nagy anyanyelvnek, a világ anyanyelvnek. Intés Ne hidd, fiam, hogy nem gondoltam át hajszálgyökereiben a hazát. Nyesvén március fáit semmi nem áltat, semmi nem ámít. Átgondoltam — s nőttem, mivel lettem. Halottatm siratgattam, egészségem elbontottam. Elkötöztem testem-lelkem fűzfától és violától, s a nehéz szabadság rám szakadt. elszállok majd, mint madarak. írás Egy tágas fejér mezőre sok fekete utat vernek. Csúcsok várnak? Avagy vermek? Betűvetés óta azt lesem, ki áll a szélben, és ki áll vadlesen! Ki érzi, ha nagy ívű a torzó? És milyen a nyájas vadorzói DÜDOR ISTVÁN: A festő arca (tusrajz) >
