Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-04-15 / 16. szám
Szárnyas kos aranyból A képünkön látható szárnyas kost ábrázoló apró aranyszobor Ribadeo (Spanyolország) területén került elő. Vésett virág- és levélmotívumok, apró gömbök díszítik. Magassága és szélessége Is 6,5 cm. Stílusában hellén és föníciai hatások Is érvényesülnek. Korát mintegy kétezer évre becsülik. A régészek feltételezése szerint a művészi kivitelű szobrocska a dél-spanyolországi Tartessusi kultúra páratlan emléke* AZ ALMA NEM FOGKEFE A z ötvenes évek végén és a hatva* nas évek elején sok cikk jelent meg az újságokban az akkori 1- dők egyik szenzációjáról, a yetiről — a havasi emberről. Akkor úgy tűnt, hogy a tudósok rövid időn belül megfejtik a talányt, és így sikerül megtalálni az ember fejlődésének egyik fontos lánc* szemét. A remények azonban nem igazolódtak. Az antropológusok érdeklődése ezzel csak növekedett. Az újságok* ban egyre kevesebb cikk jelent meg, de ezek alaposabbak voltak, több érvet felsorakoztattak. A Szovjetunióban is foglalkoztak a lapok ezzel a problémával* Az elmúlt évtized egész sor olyan ta* núsággal szolgált, amelyek bizonyítót* ták az újabb találkozásokat ezekkel a homioidákkal. Például Vlagyimir Puskarev geológus beszámolt arról, hogy amikor 1972-ben a Pecsora folyó alsó szakaszán dolgozott, hallotta a régi mondát Jagmort- ról, akit az ottani lakosok létező lénynek tartanak. A név magyar fordítása — erdei ember. Sokan találkoztak is vele, a helybeliek és a turisták is. Puskarev sok adatot gyűjtött erről a különleges lényről, amelyek szerint jag- mort erős testalkatú, magas alak, testét fekete szőrzet borítja, és lehetetlenül hangosan nevet. 1975-ben Puskarev az Ob alsó folyásánál dolgozott. Itt is találkozott egy tanúval, Luka Tizjanovval, a helyi szovjet tagjával, aki azt állította, hogy látta a havasi embert. A történelem is szolgál adatokkal. 1845 őszén egy szamojéd törzs két vadásza, Obil és Osztják Falalaj érdekes zsákmányt ejtett. Alkata hasonlított az emberéhez, de jóval nagyobb volt. Testét fekete szőr borította, és körmök helyett éles karmai voltak. Sahov cári tisztviselő jelentette az esetet a területi bíróságnak. A tobolszki gubernátor el* rendelte, hogy találják meg a különös lény tetemét. De ezt már nem találták meg» Szalehardban, ahol a jamalo-nyenye* ci autonóm nemzetiségi körzet fiataljai tanulnak, egy felmérést végeztek. Az első kérdés így hangzott: él-e a tundrán vadember? A hatvan megkérdezettből negyvennyolc igennel válaszolt. A többi tizenkettő nem tudta* Arra a kér* désre, hogy mi a neve ennek a vad lénynek, mind a hatvan diák egyformán válaszolt: tungu. Négy közülük azt. állította, hogy személyesen látta a vad* embert. Tíznek az apja vagy a nagyap* ja látta. A leírás mindegyiknél megegyezett: emberhez hasonlít, csak jóval' erősebb, testét fekete szőrzet borítja, ordít és nagyon gyorsan fut. Az ada* tokból egyértelműen kitűnik, hogy a Szovjetunió északi részén az Ob és a Jenyiszej folyók között még 10—15 év* vei ezelőtt is látható volt ez a homi- nofca. Az utolsó években azonban eltűnt. Ezt azzal magyarázzák, hogy ezen a vidéken megváltoztak az életkörülmé* nyeßs Megjelentek a geológusok, akik a föld kincseit kutatták, majd ezek u* tán jöttek az építők, hogy az új lelő* helyeket feltárják. Valószínűleg olyan fajjal állunk szemben, amely nagyon hasonlít az emberre, de ugyanakkor sokban különbözik is tőle. 1967-ben Patterson amerikai tudós Robert Gimli asszisztensével a Bluff Almaszt — a kaukázusi hominoid a szemtanúk vallomása szerint rekonstruálva Greak kanyonban dolgozott Észak-Karolinában. Munkájuk közben egy for* rásnál különleges lényt vettek észre. Patterson leugrott a lováról, és megkíSok szülő még mindig azt hiszi, hogy gyermekei lemondhatnak a fogápolásról, ha helyette almát esznek. Egy kemény alma eltávolítja ugyanba szájból az ételmaradványokat, a sokkal károsabb foglepedéket azonban nem tünteti el. Az alma azonkívül tetemes meny* nyiségben tartalmaz cukrot és szerves savakat, amelyek előmozdítják a fog* szuvasodást. Az alma egészséges, vita* mindús gyümölcs, de nem helyettesítheti a fogkefét. sérelte elállni a lény útját. Sikerült is , negyven méterre megközelítenie* Egy bokor mögé bújt e| és filmezte, amíg a kamerájában film volt. Az amerikai tudósok nem sokat foglalkoztak a film* mel. Az antropológusok többsége hamisítványnak nyilvánította. Patterson kol* légája, René Daxinger 1971*ben elutazott Londonba és Moszkvába, hogy felülvizsgálja a szovjet és angol tudósok véleményét. Moszkvában a film elem* . zésébe sok szakember bekapcsolódott. Voltak köztük ortopédek, krimínalis- ták, biomechanikusok, sőt még szobrászok is. A végső összesítést Donszkoj professzor, a Testnevelési Központi Intézet biomechanika tanszékének vezetője adta. Nézete sfzerlnt e lénynek koor? dinált mozgásrendszere van. Járása e- nergikus, keze mozgásából arra lehet következtetni, hogy erős, izmos a végtagja. A mozgása természetes, jóllehet az elemzés azt igazolja, hogy nem aZo- ' nos az ember mozgásával. Elemezték a filmezés módját is* Ez egyértelműen kizárta a hamisítványt. Szergej Klumovm, a biológiai tudományok kandidátusa így vélekedett az esetről: „Emlékszem, hogyan kezdődött. Az ötvenes évek elején jelentek meg az el* ső hírek a havasi emberről. Azonnal felkeltették a közönség érdeklődését és éles vitákat váltottak ki. A szkeptikusok, mint mindig, mindent visszautasítottak, az optimisták eltúlozták. 1958 ban jelent meg az első figyelemreméltó cikk egy szaklapban* A Szovjet Tudományos Akadémia tagja, Obrucsev . kandidátus irt róla. Az akadémia elnöksége ebben, az évben tudományos bizottságot alakított a probléma felderítésére. Ez a bizottság az objektív nehézségek ellenére folytatta a munkáját a Szovjetunió különböző részein, 1963-ban ’ Porsnyev professzor, a bizottság elnöke közzé tette megállapításaikat* Kijelentette, hogy a havasi ember elneve- • zés nem fedi a valóságot. A több helyen . • felbukkanó lény nem havasi ember, mert nem is havasi, mivel nem csak a hófödte vidékeken él, és nem is ember. De hát akkor mi? A rendelkezésünkre álló anyag egyértelműen bizonyítja, hogy ez a lény egy úgynevezett .relikt hominoid. És ez vajon ml? Az emberszabású majmokat,. . tehát azokat, amelyek hasonlítanak az ; emberre, antropoi dóknak nevezik* De • hogyan nevezzük azokat a lényeket, a- melyek már kiváltak a majmok közül, de még nem emberek? Ezért Porsnyev professzor relikt hominoidoknak neve- : zi. Ezt az elnevezést még nem vették, át az összes tudósok. Az érdekes, titokzatos lény nyomait megtalálták Amerikában, Európában, Ázsiában és Ausztráliában is. A tudó- ! sok az egész világon azon munkálkodnak, hogy végre felfedezzenek egy élő . „példányt“ is. Miért ez a sietség? Az utóbbi években egyre kevesebb hírt kapunk róluk. Az egész világon előretörő civilizáció nyilván kihalásra ítéli őket. Ezért kell sietni,1 hogy az emberiség még kihalásuk előtt megismerkedjék az • emberi faj keletkezésének élő képviselőjével. F ordította: —hr— . 'Az áradó Duna-víz vetette partra az Enns torkolata közelében (Felső-Ausztria) a képen látható mocsári tölgydarabot. A feltehetően több ezer éves fa súlya mégha- ladja a 13 tonnát. Méreteinek szemléltetésére mellé állítottak egy 12 éves kislányt, A fa gyökérzetében már nagyfokú kovásodást állapították meg. A leletet szakemberek vizsgálják. ÁMÍTÁS VAGY valóság ? Megkovasodon mocsári tölgy
