Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-11 / 11. szám
A férfi féltékenyebb vagy a nő? Egyformán féltékenyek. Féltékeny asszonyokról gyakran hallani, mert a nők többet beszélnek. A féltékeny fér) feleségét titokban figyelteti. A féltékeny asszony nekiesik hazaérkező férjének, és kérdéseivel ostromolja, vagy elpanaszolja bánatát a szomszédoknak. Az irodalomban a féltékenység klasszikus megszemélyesítője férfi: Othello, aki megfojtja az ártatlan Desdemonát. A féltékenység Bevezetőben néhány szót szóljunk magáról a féltékenységről, A szó legtömörebb meghatározását a Magyar Nyelv Értelmező Szótára adja; szerinte a féltékenység az a lelkiállapot, illetve ennek megnyilvánulása, amely akkor keletkezik, ha valaki attól fél, hogy szerelmese, házastársa hűtlen lesz hozzá. írásunkban a féltékenység tágabb értelmét is vizsgáljuk, és bízunk abban, hogy számos olyan kérdésre sikerül választ adnunk, amely olvasóink széles táborát érdekli. Nőket és férfiakat egyaránt. Érdemes-e féltékenynek lenni? legismertebb karikatúrája, egy vig- operai figura ugyancsak férfi. A sevillai borbély doktor Bartolója. Az orosz irodalom két legnagyobb elbeszélője, Dosztojevszkij és Tolsztoj betegesen féltékenyek voltak. Feleségüknek, bár mindkettejük hűsége minden gyanú felett állt, és eszük ágában sem volt, hogy férjüket megcsalják, nem volt szabad Idegen férfival táncolni, de még hosszasabban elbeszélgetni sem. Tolsztojt az az ártalmatlan tény, hogy felesége valakitől zongoraőrákat vett, késztette arra, hogy megírja a Kreut- zer-szonátát. Ezzel az írói alkotásával vezette le féltékenységét. A szerencsétlen sorsú, tehetséges angol lírikus, a romantikus John Keats Is gyakran őrjöngött féltékenységében. A féltékenységnek semmi köze sincs a tényékhez. Nem is azok féltékenyek, akiknek erre legtöbb okuk lehetne, hanem akiknek hajlamuk van rá. A szerelmes féltékenysége abból a törekvésből fakad, hogy a szeretett ember lehetőleg teljesen az övé legyen. Az asszony nemcsak a férfi anyjára, de munkájára is, sőt még a halakra Is féltékeny, amelyek miatt férjének órákig kell állnia a vízparton. A féltékenység leküzdése neveléssel A gyermek korán elárulja féltékeny természetét. Az egyéves csecsemő féltékeny az apjára, akivel anyján osztoznia kell. Ezt le kell küzdeni benne. Meg kell magyarázni neki, ha már elég nagy ahhoz, hogy megértse: a féltékenységgel csak magadnak ártasz, nem a többieknek. Ha édesség kerül az asztalra, azt mindig igazságosan kell elosztani. A legidősebb gyermek kapjon valamivel nagyobb adagot, a középső — tételezzük fel, hogy ő a féltékeny — közepeset, a legfiatalabb pedig kapja a legkisebbet. Meg kell magyarázni a gyerekeknek, hogy a nagyobb szervezetnek többre van szüksége, kenyeret, krumplit is többet eszik, ezért az édességből is több Jár neki. Az é- letben mindenkinek van bizonyos igénye, amit a többieknek tiszteletben kell tartaniuk, ez a békesség és boldogság feltétele. Ha valaki elégedetlen a saját részével, akkor ő maga lesz boldogtalan, nem a többiek. Az iskolában a féltékeny gyerek irigykedik a tehetségesebb osztálytársaira, felnőtt korában pedig azokra, akik többre vitték nála. A féltékenység nehezen gyógyítható. Még az a legjobb, ha az i- lyen ember olyan pályát választ magának, amihez tehetsége van, mert itt adódik legkevesebb oka a féltékenységre. A házasságban az effajta kellemetlenségeket úgy kerülhetjük el leginkább, ha féltékeny emberrel nem kötünk házasságot. A házastársi féltékenység megelőzése házasságra neveléssel Amikor a fiúk és a lányok há- zasulandőkorba Jutnak, a féltékeny természetűeknek meg kell magyarázni, hogy a házassággal az ember nem lesz egy másik ember tulajdonosa. A lány ne áltassa magát azzal, hogy a férfi ezentúl már „teljesen az övé“, „örökké“ szeretni fogja, az sem biztos, hogy ő örökké szeretni fogja a férjét. A szerelem megtartásának nincs semmiféle biztos eszköze. Jogokat emlegetni, Ígéretekre vagy régi szerelmes levelekre hivatkozni, semmi értelme. Egyetlen eszközzel lehet csak házasságot fenntartani: a jó házasélettel. Nem követelőzni, mint ahogy a féltékenyek teszik, hanem adni. Az igazi szerelem sohasem követel,, mindig ad. Nem az uralkodásban, hanem a szolgálatban leli boldogságát. Ezzel az életfilozófiával kell a házasulandót útjára bocsátani. Féltékenység a házasságbani helytelen magatartás Szemét állandóan a férjén tartja, ragaszkodik hozzá, hogy mindenhová magával vigye őt, minden órájáról beszámoltatja — vagyis azt akarja, hogy becsapják. Társaságból hazafelé menet jelenetet rendez: „Fél óra hosszat beszélgettél X-nével, úgy látom, tetszik neked. Szeretném tudni, miről folyt az a nagyon izgalmas beszélgetés. Az a kontyos liba... de nem is hordanak már kontyot.“ A féltékeny asszony számára a férfi figyelése külön foglalkozássá válik. Amint kitette a lábát a házból, átkutatja a zsebeit, megnézi a használt villamosjegyet, hogy merre utazott. „A liget felé? Mi dolga volt arra? Nem Botárék laknak arra? Botárné? Igen, már régen sejtettem. Ezentúl Jobban fogom figyelni őket“. Azután végigszaglássza férje ruháját, nem érződik-e rajta idegen nő parfümje. Ujjaival végigfut az ing gallérján — hátha rúzsfoltot talál rajta. Megvanl Szőke hajszál: „Most megfogtami Szóval egy szőkeség. Gyanítottam. 0 és a szőke démon. A corpus delictit fény .felé tartja, és olyan szakszerűen vizsgálja, mintha kefegyáros volna, akinek egy hajőrakomány afrikai sörtét a- jánlottak megvételre. Gondosan elteszi két papírlap közé, és borítékba zárja. Sohasem lehet tudni. Talán egyszer szüksége lesz rá. A borítékra ráírja a dátumot, és el- teszi az „irattárba.“ Egy szőke nő. Nem hagyja nyugodni, Bár ő Is szőkére festette volna a haját, valamikor szándékában is állt! Most itt fekszik a kanapén, és gyötri a féltékenység. Amikor a férfi este hazajön, az asszony természetesen nem tud elfogulatlanul viselkedni. Hazudnia, alakoskodnia kell. Házasságuk rossz vágányra futott. A boríték lezárása hűtlenség volt. És talán súlyosabb vétség a házasság ellen, mint a férfi hűtlensége a szőke nővel, ha az egyáltalán hűtlenség volt. Féltékenység a házasságban? helyes magatartás A bölcs asszony nem fekszik a kanapéra, és nem kapkod levegő után, és este nem fogadja férjét hamis mosollyal, Nem kutatja a férje ruháit, hanem tisztán tartja. Közben ő is felfedezi a szőke hajszálat. De eszébe sem jut, hogy emiatt házi perpatvart csapjon. Mit izgatja, hogy ez az ember talán megölelt egy kislányt. Tudja, hogy milyen furcsák a férfiak. Azt szeretnék, hogy az asszony szőke is legyen meg fekete is. A„csúnya“ ANYUKA A „csúnya* anyukát még kora ifjúságában ismertem meg. Szép, hamvas, élénk tekintetű lány volt, akiről sugárzott, hogy á világot azzal kívánja meghódítani, hogy minden képességét mások javára, boldogulására fordítja. 'Az idő elsodort bennünket egymás mellől és hosszú évekig nem hallottunk egymásról, míg egyszer újra úem találkoztunk. A találkozásnál mindkettőnek volt miről beszámolni. Érdekes tapasztalataiból, finom nőt megfigyeléseiből egy különösen megragadott, mért nagyon jél- lemzőnek találtam a mat nők, é- desanyák mindennapi életéré, gondjaira. Az én fiatal Ismerősöm az élteit idő alatt elvégezte az egyetemet, férjhez ment. A házassága nem sikerült és két gyermekét az anyat, azaz a női öntudat teljes merészségével és függetlenségével egyedül vállalta. Dolgozott á munkahelyén, otthon,, szaladt, az óvodától a bölcsődéig, mosott, vasalt, főzött, és. amikor a gyerekek lecsendesedtek este, odaült az íróasztalához és készült a másnapi feladatokra, vagy rótta a sorókat, a két gyermek érdekében vállalt külön fordítási munkákon. — Hidd el, plyan voltam, mint a szemellenzős igavonó — mondta. — Csak a feladatokat láttam, és azt, hogy mindenáron le kell győznöm őket. Ebből következően magdmra nem sokat fordítottam- A fiam 3 éves volt, a kislányom másfél, és úgy éreztem egyedül is mindent meg kell nekik adnom, amire szükségük van, és ez majd kárpótolja őket, amiért az apjuk elhagyott minket. Akkor meg voltam győződve, hogy a család széteséséért én nem vagyok felelős. Ma már ezt nem egészen így látom, és ezt a belátást a kisfiamnak köszönhetem. ■— Egyik napon az óvodából vonszoltam haza fiamat, és éppen az elvégzendő feladatok sorrendjét állítottam össze, amikor megrántja a kezemet a kicsi. — „Anyu — mondja —, Bertók azt mondta, hogy nekem olyan csúnya anyukám van. Megverem ezért, jó? Kicsit megfordult velem a világ. En, a modern nő — gondoltam —, és a körülmények úgy letipornak, hogy a 3 éves fiamnak kell; megvédenie óvodás társaival szemben. Szörnyen elszégyelltem magamat, csapzott hajamért, nemtörődöm öltözködésemért, A hét végét ruhatáram átvizsgálásával töltöttem. A következő Óvodai ünnepségre különös gonddal készültem. Szép, harmonikus színekbe válogattam össze ruhámat, reggel fodrászhoz mentem, és finoman ki ts készítettem magamat, úgy, ahogy leány- koromban csináltam. Az eredmény nem maradt el: a fiam dicsérete: Anyu, ma olyan vagy, mint a többi anyuka — bújt hozzám. — Ezen a kis történeten keresztül értettem meg, hogy az embernek a saját magával szembeni igényeit soha nem szabad feladni, azaz leszállítani. A külső és belső igényesség egyaránt szükséges a környezetünkhöz való harmonikus alkalmazkodáshoz és a neveléshez is. Azóta a gyermekeimmel együtt vásároljuk nemcsak az ö ruháikat, hanem kikérem véleményüket az én öltözködésemre vonatkozóan is.
