Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-04 / 10. szám
3 obi Magdolnáról, az újságok megírtak már sok mindent. Brigád- vezető, jó szervező, a műhelyvezető rajta keresztül szervezi a túlórákat és tulajdonképpen én Is úgy jutottam el hozzá, mint a mosoda egyik legjobb dolgozójához. A véletlen aztán úgy hozta, hogy az egyszer mégsem a munkájáról, hanem a fiáról beszélgettünk. Gáspár aznap kissé ideges volt, édesanyja nem győzte csltítgatni a telefonba: — Fiam, nem vagyok egyedül, hívj kicsit később. Tíz perc múlva újra csengett a telefon. — Megígértem, persze hogy megígértem, de azt is mondtam, hogy nem azonnal. Nincs e- lég pénzem, várjuk ki a hunéra volt miért. A fiam kétéves kora óta nem látta az apját, tulajdonképpen nem is ismerte. A pénzt havonta bevittem a bankba ez utolsó fillérig azzal, hogyha a gyerek felnő, jobban hasznát veszi. Aznap az óvodában, a tanító- nénik nem tudták mire vélni korai jövetelemet. Akkor határoztam el, hogy ha törik, ha szakad, ha betegre is hajszolom magam, a fiamból becsületes embert nevelek. K ét hónap múlva bírósági Idézést kaptam, apaság megállapítása ügyében. Nem értettem: hiszen én semmi ilyesmit nem kérvényeztem. — Ön nem, de a felperes i- gén, mondta a bíró. Gáspárka öt és fél éves volt, amikor a vérvizsgálat háromciókat sejtő gyanúm sem volt elfogadható. E zután mégegyszer, úgy öt év t múlva jelentkezett nálunk, de megint csak nem látogatóba jött. Megvárt a ház előtt, köszönés nélkül ne- kemrontott és már a második mondatnál úgy ordított, mint égy fegyelmezetlen fociszurkoló: ' miért hívják a fiút úgy, mint őt. Kikéri magának. És ha nem Iratom ét a nevét önszántamból, nagy bE-jom történik. Előbb nekem, aztán a gyereknek. Azt hittem méghibbant, u gyanis a gyérek nevét annakidején ö akarta; én kértem, legyen Gyúrt vagy Mátyás, ezek modernebbek, aztán a szülészeten mégiscsak a Gáspár melA gyereknek különben nem hazudtam soha. Itt ül mellettem, tanúsíthatja. Kezdettől fogva tudta, hogy van apja, de tulajdonképpen nincs. Ha kék-zöld foltokkal jött tu- za a napköziből, tudtam, hogy valakivel emiatt összeverek«-, dett. Élénkebb volt a többi gyereknél, de a nehézségek csak a hatodik osztályig tartottak, , amikor két új tantárggyal, s biológiával és kémiával bővült a tantervűk. Ezeket nagyon megszerette. Két szobánk van, az egyiket kiadtam Gáspár két osztálytársának, a másikban mi szoroskodunk de az is tulaj donképpen egy négy laboratórium, sose lehet tudni, hol puffan, dörren valami. De hát bánom is énl Januárban a szalagavatón osztálytársai névéMINDIG KOMOLYAN JÁTSZOTTAM — Tizennyolc éves és már borotválkozik, — nevetett, miközben a tenyerét a szája elé tette. Az Idén érettségizik és vegyészmérnökire jelentkezett. Hát képzeljél Megígértem, hogy megveszem a magnót, ha leérettségizik, de hát az igazság az, hogy megveszem én azt a- nélkül is. Az előbb már hívott, hogy árut kaptak ez elektro üzletben; rohanjak, mert holnap már biztosan késő lesz. Hallgatok. — Tudja, ha a gyerek olyan lenne, mint a többi, akkor az előbbi kérlelésére kertelés nélkül nemet mondtam volna ... Befut a fiú, nagy darab kamasz, csókolomot köszön, liheg, az orrát húzogatja. — Megint nem működik a „szívókátok“? — Képzeld, megint nem. Vonatindulásig velük maradok. Az elektroüzletet már rég bezártak, a magnóról mindhárman megfeledkeztünk. A z én részemről szerelem volt, az biztos. Nem tudom, ő hogyan válaszolna erre a kérdésre. Amikor teherbe estem, kérve kért, szüljem meg a gyermeket, elválik és összeházasodunk. Megszültem Gáspárt-, utána még két évig tartott a kapcsolatunk. Elvált, de nem lettünk egy család. öt évig rendes tartásdíjat, havonta 400 koronát fizetett a gyerekre. Postán küldte a pénzt, különben felénk sem nézett, más városba költözött. Igaz, én sem gondoltam rá sokat, de ha igen, akkor sem rosszban. Egyszer Eztán megjelent itt a mosodában azzal, hogy beszélni akar velem. Mondtam, kettőkor végzek, várjon meg a szembeni presszóban. Azt hittem, látni akarja Gáspárt. Azzal kezdte, hogy munkahelyet változtatott, nets keressem régi helyén, — annak ellenére, hogy ezt sose tettem. Elmondta még, hogy új feleségével ven egy kisfia, és többé ne várjam a 400 koronáját, mert ő kocagyerekre nem hajlandó fizetni. Ezzel az asztalra csapott és elment, a tea ját ts én fizettem ki. Inkább ne is jött volna. Tudhatta, hogy nem fogok utána kutatni, még akkor sem, ha elmarad a pénz. Talán azt várta, hogy majd slrvafakadok, könyörögni fogok, de igazán szór megismételt tortúrája és az antropológiai vizsgálatok az én valamikori lovagom, G. kereslete mellett szóltak, öt évvel a fiú születése után kizárták az apaságát. Kajánul a szemembe nevetett és csodák csodája, hogy nekem ez egy cseppet 9em fájt. Nem fájt, mert akkor már ketten voltunk; a fiammal már sok mindenről beszélgethettünk. Aznap a bírósági tárgyalásnál is sokkal nagyobb élményem volt, hogy a fiam megvert a türelemjátékban, pedig én vele is mindig komolyan játszottam ... Ma már szinte lehetetlen u- tánajární, hogyan jutott az Illetékes egészségügyi Intézet az apaság kizárásához, s bizonyítékok htján e-z én, manlpulálett döntöttem, ö ennek akkor borzasztóan örült, most egyszeriben kikérte magának. Azt mondtam, hagyjon bennünket békén, a gyereket úgy hívják*., ahogy hívják, én sem avatkozom abba, milyen nevet ad ő a másik fiának. £s képzelje ml történt: kifürkészte, hoigy Gáspár jogilag nem viselheti a vezeték nevét, mert az anyakönyvi hivatalban az enyémen van bejegyezve. És mivel hivatalosan nem Igazoltam, hogy a gyereknek van hiteles apja, továbbra Is az én nevemen szerepelt. Gáspár akkor tízéves volt. Az osztályfőnöke velünk együtt sírt; hogyan magyarázza meg az osztálynak, hogy Gáspár vezetékneve ezután más lesz. ben Is 6 mondott köszönetét a szülőknek, tanároknak, — mindenért. Egy szavára sem emlékszem, átsírtam ez egészet. Talán mégis csak jó, hogy Szobi Gáspárnak és nem másképp hívják, az én fiam. így senkivel sem kell megosztanom az örömömet. Az elején azt mondtam, ha törik, ha szakad... A szüleim és a bátyám már akkor lemondtak rólam, amikor kitudódott, hogy nős emberrel ven viszonyom* De sokan segítettek. Nekem Igazán nincs miért u- tálnt az embereket. Harminckilenc éves vagyok, a fiam tizennyolc. Bármi is történjen velem, megnyugvással fogadom: úgy érzem a fiam most már nélkülem ts megállja a helyét. ZACSEK ERZSÉBET szadikát. (Kis ldö múlva:) Hát nem bánom, gyere, állj meg értem, majd csak lesz valahogy. Letette a telefonkagylót, s rámnézett. — Hol is hagytuk abba? I- gen, hogy a vasalógépek állandóan vacakolnak. Rossz az el- szlvóberendezés is. De mint fiam, már a múltkor, amikor Itt járt, megígérte, valami okosat kigondol a pára elszívására ... Kis Ideig habozott, kimondja-e, ami a telefonbeszélgetés óta foglalkoztatta és úgy látszik akkor döntött, amikor megkérdeztem, milyen Idős a fia. A legkisebb család is legalább három tagbél, két szülőből és egy gyermekből áll. A gyerekek túlnyomó része ilyen kétszülős családban nevelkedik; a közvélemény és a gyermeknevelési szakemberek egyaránt ezt tartják normálisnak. Aztán vannak a csonka családok. Talán már elértük, hogy az elvált szülők gyermekeit befogadja a közösség — gyerekeké, felnőtteké egyaránt, az árvákat, félárvákat mindenki dédelgeti; a leghátrányosabb helyzetben a leányanyák gyermekei vannak Semmivel sem különböznek a többiektől, társaik mégis csak addig keresik a társa ságukat, amíg azt a szüleik meg nem tiltják. Nem- tudom miért — de megtiltják. — Az ötödik ötéves tervben hazánk a környezetszeny- nyezodés méreteinek ellensúlyozására 90(1 millió koronát költött. Ez az összeg — nem termelőágazati beruházásáról lévén szó — annak idején sokak szemében mértéktelenül magasnak tűnt. jelenleg a hatodik ötéves terv utolsó évében járunk, és környezetünk szeny- nyezettsége az intézkedések és beruházások ellenére sem csökkent. És ez sajnálatos. Mégis: mi történt az utóbbi években? Sokkal szigorúbb és egyértelműbb alapelvek szerint döntik el, hogy egy gyár, üzem vétett-e a környezetvédelmi előírások ellen vagy sem. Sokkal magasabb a vétkesekre kiszabott bírság, olyannyira, hogy kénytelenek elgondolkodni, nem lenne-e kifizetődőbb egy szűrő vagy tisztítóállomás felépítése. Határozottan megnőtt az ökológiai létesítmények víztisztító állomások, szűrőberendezések stb. — építésére központilag előirányzott összeg magassága is: 5 milliárd korona. Sokan ezt az összeget már a jóváhagyásakor túl alacsonynak tartották. ötmilliárd korona. Tiszta forrásokért, vizünkért, levegőnkért, fiatal fák életéért. Nem tudom, hány víztisztító állomás működtetési költségeit fedezi, tény, hogy a környezetvédelem nemcsak a már szennyezett levegő, víz tisztításából áll, legalábbis nem elsősorban. Könnyebb és olcsóbb megőrizni a természetet adott, eredeti formájában, mint bizonyos célok érdekében először elvenni tőle mindazt, ami egy gyárudvartól megkülönbözteti, és utána bocsánatkérések közepette megpróbálni jóvátenni a jóvátehetetlent. Olcsóbb leadni a fáradt olajat a gyűjtőhelyeken, mint megtisztítani egymillió liter szennyezett vizet, amelynek beszennyezéséhez egyetlen liter gondatlanul kiöntött fáradt olaj Is elegendő. Tudjuk ezt, mégis szombat-vasárnaponként a folyók mentén számos parkoló személygépkocsi látható, és míg a család csemetéi tépik az erdő védett virágait, addig a családfő elvégzi a kocsi hétvégi kozmetikáját. Az Ilyesmit megúszhatja pénzbírság nélkül, de 200 — 300 koronás pénzbírsággal is. És hogy mit hagynak hátra az erdei tisztáson vagy a folyóparton ezek a „természtjárók“, arról már számtalanszor cikkeztünk. Az, hogy a levegő és víz tisztaságának a megőrzése olcsóbb az utólagos tisztításnál, csupán egyetlen érv környezetünk védelmének számos érvel közül. További ilyen például puszta fennmaradásunk ténye. Az emberiség a legutóbbi másfél évszázadban évente átlag egy állatfajtát pusztított ki. A lerombolt házat újra fel lehet építeni, a beteg növényt vagy állatot lehet gyógyítani, de egy, a föld színéről kiirtott élőlényt újra éleszteni nem lehet. A környezetszennyeződés a ml korunk, a XX. század második felének a betegsége. Kötelességünk gyógyítani, és ahol lehet, megelőzni. Mit tehetünk mi, fiatalok az ügyért? Erről tárgyal a SZISZ SZKB mai plenáris ülése. Számos szervezet fiataljai már hosszabb ideje sajátos fiatalos módszerekkel vigyázzák munkahelyük tisztaságát: fákat, virágokat ültetnek, és később Is gondoskodnak azok ápolásáról. Ügyelnek a gyártási folyamat pontos megtartására, mert csak így előzhető meg, hogy a levegőbe vagy a közeli folyóba a megengedettnél több szennyezőanyag kerüljön. A zvóleni Erdészeti és Faipari Főiskola diákjai tudományos dolgozataikban már hatodik éve foglalkoznak a környezetvédelem kérdéseivel. Az Idén nemzetközi szimpóziumot szeretnének összehívni a témával kapcsolatban. A trnavai járás fiataljai 15 hektár parlagon heverő földet változtattak termővé, Trencínben pedig a fiatalok ügyelnek arra, hogy a lakótelepeken a háztartásokból kikerülő hulladékot a lakók a megfelelő feliratú — papír, élelmiszer, üveg — kukába szórják. A környezetvédelemben jelentős szerepet játszhatnak az Ifjúsági Fényszóró őrjáratai. Nem tevékenységük gazdasági értékén van a hangsúly, hiszen környezetünk védelméért bárki bármit Is tesz, annak értékét pénzben nem tudjuk kifejezni. Az őrjáratok rendszeres, állandó tevékenysége a fontos. A természetvédelem ne kampányszerű legyen, hanem a fiatalok és pionírok állandó feladata. Szeretnénk, ha ez lapunkban Is kellőképp visszatükröződne. Ezért kérünk benneteket, írjátok meg, mit tettetek munkahelyetek, lakóhelyetek környezetének vé- delméért, mit tettek, vagy mit nem tettek mások; lapunkon keresztül bíráljátok azokat, akik hanyagságból szennyezik a talyók, a talaj vizét, írjátok meg, vannak-e nehézségeitek a fáradt olaj leadásával, Írjatok azekrél is, akik szemrebbenés nélkül kivágnak százéves fákat, és a vandálokról is, akik r&taposnak az iskola füvére, törzsében kettétörnek fiatal fákat stb. A tennivaló sok, de talán még nem késő. _______ írjatok észrevételeitekről szerkesztőségünk elmére: Oj Ifjúság, 897 14 Bratislava, Praíská 11 (Fák, virágok rovat). ZACSEK ERZSÉBET A X. X
