Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-04 / 10. szám

3 obi Magdolnáról, az újságok megírtak már sok mindent. Brigád- vezető, jó szervező, a műhely­vezető rajta keresztül szervezi a túlórákat és tulajdonképpen én Is úgy jutottam el hozzá, mint a mosoda egyik legjobb dolgozójához. A véletlen aztán úgy hozta, hogy az egyszer mégsem a munkájáról, hanem a fiáról beszélgettünk. Gáspár aznap kissé ideges volt, édesanyja nem győzte csltítgatni a telefonba: — Fiam, nem vagyok egye­dül, hívj kicsit később. Tíz perc múlva újra csen­gett a telefon. — Megígértem, persze hogy megígértem, de azt is mondtam, hogy nem azonnal. Nincs e- lég pénzem, várjuk ki a hu­néra volt miért. A fiam kété­ves kora óta nem látta az ap­ját, tulajdonképpen nem is is­merte. A pénzt havonta bevit­tem a bankba ez utolsó fillé­rig azzal, hogyha a gyerek fel­nő, jobban hasznát veszi. Aznap az óvodában, a tanító- nénik nem tudták mire vélni korai jövetelemet. Akkor ha­tároztam el, hogy ha törik, ha szakad, ha betegre is hajszo­lom magam, a fiamból becsüle­tes embert nevelek. K ét hónap múlva bírósági Idézést kaptam, apaság megállapítása ügyében. Nem értettem: hiszen én sem­mi ilyesmit nem kérvényeztem. — Ön nem, de a felperes i- gén, mondta a bíró. Gáspárka öt és fél éves volt, amikor a vérvizsgálat három­ciókat sejtő gyanúm sem volt elfogadható. E zután mégegyszer, úgy öt év t múlva jelentkezett nálunk, de megint csak nem látogatóba jött. Megvárt a ház előtt, köszönés nélkül ne- kemrontott és már a második mondatnál úgy ordított, mint égy fegyelmezetlen fociszurko­ló: ' miért hívják a fiút úgy, mint őt. Kikéri magának. És ha nem Iratom ét a nevét ön­szántamból, nagy bE-jom törté­nik. Előbb nekem, aztán a gye­reknek. Azt hittem méghibbant, u gyanis a gyérek nevét annak­idején ö akarta; én kértem, le­gyen Gyúrt vagy Mátyás, ezek modernebbek, aztán a szülé­szeten mégiscsak a Gáspár mel­A gyereknek különben nem hazudtam soha. Itt ül mellettem, tanúsíthatja. Kezdettől fogva tudta, hogy van apja, de tulajdonképpen nincs. Ha kék-zöld foltokkal jött tu- za a napköziből, tudtam, hogy valakivel emiatt összeverek«-, dett. Élénkebb volt a többi gye­reknél, de a nehézségek csak a hatodik osztályig tartottak, , amikor két új tantárggyal, s biológiával és kémiával bővült a tantervűk. Ezeket nagyon megszerette. Két szobánk van, az egyiket kiadtam Gáspár két osztálytársának, a másikban mi szoroskodunk de az is tulaj donképpen egy négy labora­tórium, sose lehet tudni, hol puffan, dörren valami. De hát bánom is énl Januárban a sza­lagavatón osztálytársai névé­MINDIG KOMOLYAN JÁTSZOTTAM — Tizennyolc éves és már borotválkozik, — nevetett, mi­közben a tenyerét a szája elé tette. Az Idén érettségizik és vegyészmérnökire jelentkezett. Hát képzeljél Megígértem, hogy megveszem a magnót, ha le­érettségizik, de hát az igazság az, hogy megveszem én azt a- nélkül is. Az előbb már hívott, hogy árut kaptak ez elektro üzletben; rohanjak, mert hol­nap már biztosan késő lesz. Hallgatok. — Tudja, ha a gyerek olyan lenne, mint a többi, akkor az előbbi kérlelésére kertelés nél­kül nemet mondtam volna ... Befut a fiú, nagy darab ka­masz, csókolomot köszön, liheg, az orrát húzogatja. — Megint nem működik a „szívókátok“? — Képzeld, megint nem. Vonatindulásig velük mara­dok. Az elektroüzletet már rég bezártak, a magnóról mindhár­man megfeledkeztünk. A z én részemről szerelem volt, az biztos. Nem tu­dom, ő hogyan válaszol­na erre a kérdésre. Amikor te­herbe estem, kérve kért, szül­jem meg a gyermeket, elválik és összeházasodunk. Megszül­tem Gáspárt-, utána még két évig tartott a kapcsolatunk. Elvált, de nem lettünk egy csa­lád. öt évig rendes tartásdí­jat, havonta 400 koronát fize­tett a gyerekre. Postán küld­te a pénzt, különben felénk sem nézett, más városba költö­zött. Igaz, én sem gondoltam rá sokat, de ha igen, akkor sem rosszban. Egyszer Eztán megjelent itt a mosodában az­zal, hogy beszélni akar velem. Mondtam, kettőkor végzek, vár­jon meg a szembeni presszó­ban. Azt hittem, látni akarja Gáspárt. Azzal kezdte, hogy munkahelyet változtatott, nets keressem régi helyén, — an­nak ellenére, hogy ezt sose tettem. Elmondta még, hogy új feleségével ven egy kisfia, és többé ne várjam a 400 koro­náját, mert ő kocagyerekre nem hajlandó fizetni. Ezzel az asz­talra csapott és elment, a tea ját ts én fizettem ki. Inkább ne is jött volna. Tud­hatta, hogy nem fogok utána kutatni, még akkor sem, ha el­marad a pénz. Talán azt vár­ta, hogy majd slrvafakadok, könyörögni fogok, de igazán szór megismételt tortúrája és az antropológiai vizsgálatok az én valamikori lovagom, G. ke­reslete mellett szóltak, öt év­vel a fiú születése után kizár­ták az apaságát. Kajánul a sze­membe nevetett és csodák cso­dája, hogy nekem ez egy csep­pet 9em fájt. Nem fájt, mert akkor már ketten voltunk; a fiammal már sok mindenről beszélgethettünk. Aznap a bí­rósági tárgyalásnál is sokkal nagyobb élményem volt, hogy a fiam megvert a türelemjáték­ban, pedig én vele is mindig komolyan játszottam ... Ma már szinte lehetetlen u- tánajární, hogyan jutott az Il­letékes egészségügyi Intézet az apaság kizárásához, s bizonyí­tékok htján e-z én, manlpulá­lett döntöttem, ö ennek akkor borzasztóan örült, most egy­szeriben kikérte magának. Azt mondtam, hagyjon ben­nünket békén, a gyereket úgy hívják*., ahogy hívják, én sem avatkozom abba, milyen nevet ad ő a másik fiának. £s kép­zelje ml történt: kifürkészte, hoigy Gáspár jogilag nem vi­selheti a vezeték nevét, mert az anyakönyvi hivatalban az enyémen van bejegyezve. És mivel hivatalosan nem Igazol­tam, hogy a gyereknek van hi­teles apja, továbbra Is az én nevemen szerepelt. Gáspár akkor tízéves volt. Az osztályfőnöke velünk együtt sírt; hogyan magyarázza meg az osztálynak, hogy Gáspár ve­zetékneve ezután más lesz. ben Is 6 mondott köszönetét a szülőknek, tanároknak, — min­denért. Egy szavára sem em­lékszem, átsírtam ez egészet. Talán mégis csak jó, hogy Szo­bi Gáspárnak és nem másképp hívják, az én fiam. így senki­vel sem kell megosztanom az örömömet. Az elején azt mondtam, ha törik, ha szakad... A szüleim és a bátyám már akkor le­mondtak rólam, amikor kitudó­dott, hogy nős emberrel ven viszonyom* De sokan segítettek. Nekem Igazán nincs miért u- tálnt az embereket. Harmincki­lenc éves vagyok, a fiam ti­zennyolc. Bármi is történjen velem, megnyugvással foga­dom: úgy érzem a fiam most már nélkülem ts megállja a helyét. ZACSEK ERZSÉBET szadikát. (Kis ldö múlva:) Hát nem bánom, gyere, állj meg ér­tem, majd csak lesz valahogy. Letette a telefonkagylót, s rámnézett. — Hol is hagytuk abba? I- gen, hogy a vasalógépek állan­dóan vacakolnak. Rossz az el- szlvóberendezés is. De mint fiam, már a múltkor, amikor Itt járt, megígérte, valami oko­sat kigondol a pára elszívásá­ra ... Kis Ideig habozott, kimond­ja-e, ami a telefonbeszélgetés óta foglalkoztatta és úgy lát­szik akkor döntött, amikor megkérdeztem, milyen Idős a fia. A legkisebb család is legalább három tagbél, két szülőből és egy gyermekből áll. A gyerekek túlnyomó része ilyen kétszülős családban nevelkedik; a közvélemény és a gyermeknevelési szakemberek egyaránt ezt tartják normálisnak. Aztán vannak a csonka családok. Talán már elértük, hogy az elvált szülők gyerme­keit befogadja a közösség — gyerekeké, felnőtteké egyaránt, az árvákat, félárvákat mindenki dédelgeti; a leghátrányosabb helyzetben a leányanyák gyermekei vannak Semmivel sem különböznek a többiektől, társaik mégis csak addig keresik a társa ságukat, amíg azt a szüleik meg nem tiltják. Nem- tudom miért — de megtiltják. — Az ötödik ötéves tervben hazánk a környezetszeny- nyezodés méreteinek ellensúlyozására 90(1 millió koro­nát költött. Ez az összeg — nem termelőágazati beru­házásáról lévén szó — annak idején sokak szemében mértéktelenül magasnak tűnt. jelenleg a hatodik öt­éves terv utolsó évében járunk, és környezetünk szeny- nyezettsége az intézkedések és beruházások ellenére sem csökkent. És ez sajnálatos. Mégis: mi történt az utóbbi években? Sokkal szigorúbb és egyértelműbb alapelvek szerint döntik el, hogy egy gyár, üzem vétett-e a környezetvé­delmi előírások ellen vagy sem. Sokkal magasabb a vétkesekre kiszabott bírság, olyannyira, hogy kényte­lenek elgondolkodni, nem lenne-e kifizetődőbb egy szű­rő vagy tisztítóállomás felépítése. Határozottan meg­nőtt az ökológiai létesítmények víztisztító állomá­sok, szűrőberendezések stb. — építésére központilag előirányzott összeg magassága is: 5 milliárd korona. So­kan ezt az összeget már a jóváhagyásakor túl alacsony­nak tartották. ötmilliárd korona. Tiszta forrásokért, vizünkért, levegőnkért, fiatal fák életéért. Nem tudom, hány víztisztító állomás működ­tetési költségeit fedezi, tény, hogy a környezetvédelem nemcsak a már szennyezett levegő, víz tisztításából áll, legalábbis nem elsősorban. Könnyebb és olcsóbb megőrizni a természetet adott, eredeti formájában, mint bizonyos célok érdekében elő­ször elvenni tőle mindazt, ami egy gyárudvartól meg­különbözteti, és utána bocsánatkérések közepette meg­próbálni jóvátenni a jóvátehetetlent. Olcsóbb leadni a fáradt olajat a gyűjtőhelyeken, mint megtisztítani egy­millió liter szennyezett vizet, amelynek beszennyezésé­hez egyetlen liter gondatlanul kiöntött fáradt olaj Is elegendő. Tudjuk ezt, mégis szombat-vasárnaponként a folyók mentén számos parkoló személygépkocsi látható, és míg a család csemetéi tépik az erdő védett virágait, addig a családfő elvégzi a kocsi hétvégi kozmetikáját. Az Ilyesmit megúszhatja pénzbírság nélkül, de 200 — 300 koronás pénzbírsággal is. És hogy mit hagynak hátra az erdei tisztáson vagy a folyóparton ezek a „természtjárók“, arról már számtalanszor cikkeztünk. Az, hogy a levegő és víz tisztaságának a megőrzése olcsóbb az utólagos tisztításnál, csupán egyetlen érv környezetünk védelmének számos érvel közül. További ilyen például puszta fennmaradásunk ténye. Az emberi­ség a legutóbbi másfél évszázadban évente átlag egy állatfajtát pusztított ki. A lerombolt házat újra fel le­het építeni, a beteg növényt vagy állatot lehet gyógyí­tani, de egy, a föld színéről kiirtott élőlényt újra élesz­teni nem lehet. A környezetszennyeződés a ml korunk, a XX. század második felének a betegsége. Kötelességünk gyógyítani, és ahol lehet, megelőzni. Mit tehetünk mi, fiatalok az ügyért? Erről tárgyal a SZISZ SZKB mai plenáris ülése. Szá­mos szervezet fiataljai már hosszabb ideje sajátos fia­talos módszerekkel vigyázzák munkahelyük tisztaságát: fákat, virágokat ültetnek, és később Is gondoskodnak azok ápolásáról. Ügyelnek a gyártási folyamat pontos megtartására, mert csak így előzhető meg, hogy a le­vegőbe vagy a közeli folyóba a megengedettnél több szennyezőanyag kerüljön. A zvóleni Erdészeti és Faipari Főiskola diákjai tudományos dolgozataikban már ha­todik éve foglalkoznak a környezetvédelem kérdéseivel. Az Idén nemzetközi szimpóziumot szeretnének összehívni a témával kapcsolatban. A trnavai járás fiataljai 15 hektár parlagon heverő földet változtattak termővé, Trencínben pedig a fiatalok ügyelnek arra, hogy a la­kótelepeken a háztartásokból kikerülő hulladékot a lakók a megfelelő feliratú — papír, élelmiszer, üveg — kukába szórják. A környezetvédelemben jelentős szerepet játszhatnak az Ifjúsági Fényszóró őrjáratai. Nem tevékenységük gazdasági értékén van a hangsúly, hiszen környezetünk védelméért bárki bármit Is tesz, annak értékét pénzben nem tudjuk kifejezni. Az őrjáratok rendszeres, állandó tevékenysége a fontos. A természetvédelem ne kam­pányszerű legyen, hanem a fiatalok és pionírok állan­dó feladata. Szeretnénk, ha ez lapunkban Is kellőképp visszatük­röződne. Ezért kérünk benneteket, írjátok meg, mit tet­tetek munkahelyetek, lakóhelyetek környezetének vé- delméért, mit tettek, vagy mit nem tettek mások; la­punkon keresztül bíráljátok azokat, akik hanyagságból szennyezik a talyók, a talaj vizét, írjátok meg, vannak-e nehézségeitek a fáradt olaj leadásával, Írjatok azekrél is, akik szemrebbenés nélkül kivágnak százéves fákat, és a vandálokról is, akik r&taposnak az iskola füvére, törzsében kettétörnek fiatal fákat stb. A tennivaló sok, de talán még nem késő. _______ írjatok észrevételeitekről szerkesztőségünk elmére: Oj Ifjúság, 897 14 Bratislava, Praíská 11 (Fák, virágok rovat). ZACSEK ERZSÉBET A X. X

Next

/
Oldalképek
Tartalom