Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-07 / 32. szám

Huffy Pétert már jé régen elnevezték a magyar újság­írás atyjának. Hogy ki és mikor adta neki ezt a „ne­vet“, nem tudni, de tény, hogy a budapesti Magyar Nem­zet Rózsa Ferenc-díjas főmunkatársa kiérdemli ezt a megtisztelő címet. Még amikor jóval a II. világháború előtt az erdélyi Brassói Lapok szerkesztőségében dolgo­zott — többek között Balogh Edgár is ott volt — sok anekdóta született körülötte. (Nem az a szenzáció, mond­ja neki a szerkesztője, amikor egy kutya megharap egy embert, hanem, amikor az ember harapja meg a kutyát.) Ruffy még a polgár világ bulvársajtóján nőtt, amikor valóban csak Ilyenféle szenzációk érdekelték az olvasót, de Ruffy jól tudta azt is, hogy ma már az ilyen esetek a rendőrségi hírekbe sem kerülnek -bele, ott sem érde­kesek, nemhogy riport formájában megírva. A Bujdosó nyelemlékeink című könyve a maga nemé­ben szenzációkról szól, olyan szenzációkról, amely egy nemzetnek, egy népnek a múltját, nyelvét, nyelvemlé­keit Idézi. Ruffy jó értelemben vett megszállott nyelvész, aki kötetbe foglalta az összegyűjtött magyar nyelvemlé­keket: A Tihanyi alapítólevéltől Radnóti Bori noteszéig, járt Deákíban (Dlakovce), ahol az egykori bencés temp­lomban a tatárjárásig őrizték a Halotti Beszédet meg­örökítő kódexet; járt Konstantinápolyban, amely az 1516-os rovásírásos emlékünk színhelye; felkutatta a zó- lyomradványl kastélyt, ahol Balassi szerelmes verseit megtalálták; járt a lappok földjén; megfordult Rodos­tóban, ahová Mikes Kelemen elkísérte a Fejedelmet, és alaposan utánanézett a Bori notesz keletkezésének. A fel­sorolás persze nem teljes. A sok-sok illusztrációval, fény­képpel, dokumentummal tarkított könyvet, amelyet a Mó­ra kiadó tizenkét éven felülieknek ajánl, a többször ti­zenkét éven felüliek is kezükbe vehetik, hiszen a bujdosó nyelvemlékeink után történő nyomozás érdekes, olvas­mányos, fontos lehet mindenkinek. — zolczer —> Ruffy Péter Bujdosó nyelvemlékeink (Részlet) „Évszázadokon át üldözött, sokszor már puszta létében fe­nyegetett anyanyelvűnk, amely csak 1844-ben vált az ország hivatalos nyelvévé is — már gazdagon virágzott Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Pe­tőfi Sándor, Arany János lírá­idban, Madách Imre drámát munkásságában, Mikszáth Kál­mán, Jókai Mór prózájában, re­gényeiben. A tizenkilencedik század második felében, a XX. század eleién már minden ár­nyalat, minden érzelem, minden sejtelem kifejezésére alkalmas szókincs állt költőink rendelke­zésére. Az angol világnyelv, a- melyet a Földön háromszáz- ötvenmillió ember beszél, körül­belül 1 millió — 1 millió 250 ezer zsót számol. Kacinczy nyelvú­jítása óta, lava költőink nyelv­teremtő erejének hála, szavaink számával, árnyaltságával egy világnyelv gazdagságát, kifejező erejét értük el. És most ébresz- szűk föl a két nagy kézirat. Az ember tragédiája és Kapcsos könyv történetét, a kéziratok históriáját és a keletkezés két színhelyét, Alsósztregovát, Ma­dách szülőfaluját és a budapes­ti Margttszlgetet, Arany utolsó esztendejének csöndes színhe­lyét. 1964-ben, a Madách Imre halálának századik évfordulója alkalmával rendezett közös ma­gyar-szlovák ünnepségek során jártam először Alsósztregován JDolná Strehováf. Balassagyarmat mellett kelve át a magyar-csehszlovák hatá­ron, rövid autóút után a kis Sztregova patak völgyében tű­nik föl az emberiség sorsát megszólaltató Tragédia kelet­kezésének színhelye. Ennek a falunak a múlt században a köl­tő Madách volt a hatezer hol­das, kastély és földek ura. Ha­lálának századik évfordulója tizenhárom szobás, kéttornyos, volt földesúri kastélyt a szlovák műemlékvédelem restauráltatta, és benne Madách-múzeumot rendeztek be. Helyreállították azokat a helyiségeket is, ame­lyekben a Tragédia keletkezett. A költő a kastély egyik bolt­hajtásos hálófülkéjében, az é- desapja biliárdszobájából átala­kított kts könyvtárhelyiségben, az oroszlánbarlangnak elke­resztelt dolgozószobában és a húszholdas kastélypark kis, nádfedelü „remetelaká“-ban ír­ta Az ember tragédiáját. Itt ve­tette papírra a fekete tenger­nek nevezett tintatartóba már­tott lúdtollakkal a százötven ol­dalas. tizenöt színből álló Tra­gédiát. amely az emberiség élettörténetét az első emberpár Adóm és Éva sorsától, a Bibliai Paradicsomtól kíséri végig. Madáchnak a kéziraton olvas ható följegyzése szerint a drá­mát 1859. februát 17. kezdte ír­ni. és 1860. március 26. fejezte be. Felesége, Práter Erzsébet okkor már elhagyta öt. A költő elvonultan élt édesanyjával a sztreqovai kastélyban. Munkája közben inasa, a bölcselkedő hajlamú Pass András, „a filozó­fus“ szolgálta ki. A dolgozószo­bába más nem léphetett. De ott élt még két élötény: Gioco, a költő bulldogkutyája és a szo­babútorok közt járkáló, száll- dosó csókája. Kedves madarát azért tartotta, mert — úgymond — a nsőka akár százévig is elél, ezért gazdájának nem kell el- síratnia.“ msmmmm Gerstner István nyitrai kiállításának sikere A nyitrai Kerületi Galéria íegSjabb tárlatán, amely, májustól július közepéig tartott, Gerstner István dél« szlovákiai festőművész alkotásaiból nyújtott ízelítőt. Re» gionálls hivatását teljesítette, mikor ezt a kiállítást mű« sörába iktatta, mert hiszen a művész, ha Esztergomban született Is, a volt nyitrai kerület déli részén élt. Bán« sághy Vilmos műtermében dolgozott, a nyitrai tanár­képző főiskolán tanult Jelenák docens tanítványaként és e tájakon él ma is, A kezdő évek után hosszabb időt töltött Prágában, majd tanulmányait a moszkvai Társa* dalomtudományi Akadémián folytatta, ahol a képzőm!!» vészét! elmélet szakon 1977-ben megszerezte a kandi» dátusl címet. Ez a tanulmányút, mint azt a megnyitó ünnepélyen Milan jankovskf is kiemelte, igen jó hatás* sál volt művészeti fejlődésére, mert nemcsak közelebb* ről tanulmányozhatta a XIX. századi nagy orosz realista festőművészetét, hanem a szovjet fiatalok művészetét is, mint Tkacsevet, Knpríanovot, Glazinovot, Zsukovot vagy, Seserbakovot. Az urpeoiai festészet mesterei közül kü« lönösen Cézanne, Van Gogh és Manet voltaß rá nagy, hatással, a mi festőink közül Rabas, Kokoschka, Spála, Sediáőek, Mally, Bazovsky és Mudroch. A kiállításon majd száz képét mutatták be, csupa táj* képet, figurális kompozíciók hiányoztak Is a tárlatáról. De így volt ez helyes, mert hiszen Gerstner elsősorban tájképfestő, aki a Dunakanyar, a Garam- és az Ipoly* torkolat valóban festői tájain élt és él ma Is, természe­tes, hogy elsősorban a táj szépségeit örökíti meg szám» tálán hangulatos képben. Igen szépek a szovjet vidé* keket ábrázoló képei, Festményei mind olajképek, kü» nősen szépek az élénk színűek. Kiállításának jelentős közönségsikere volt» Mártonvölgyl László Goldmayer ha Jövőre elmegy, romlik a csapat intelligencia hányado­sa. Pedig már könyvtára Is van az egyesületnek. Folyóiratokat Is meg rendeltek számunkra. Mert Dani bácsi kijelentette: „Tulajdonképpen a csapat tntelligenciahányadosával van baj." „Nem az Intelligenciánkkal, hanem csak a hányadosunkkal!" Nagy I. egyből odaszúrt. Szütyő bácsi benyúlt a zsebébe, elővett egy ötszázast és átadta Sanyí- gyúrónak. „Ezen vegyél nekik könyvet! Nekem olvasson mindenki, pihenőkor ts, az utazáskor ts — ahelyett, hogy hülyeségen törné a fejét." Amíg ml edzünk, Sanyigyúró leveti az ingét, kiül a napra és olvas. Elmondja, hogy melyik könyvben mi van. Olvas, és közben óriásokat röhög. így neveli az intelligenciahányadosát.., 73. perc Most kellene valami változatosságot bedobni. A Mester emiatt is kapott bírálatot, hogy nem elég változatosak az edzések. Robotolnunk kell délelőtt-délután két órát. „De hát, hogy tegyem a futást változatossá? Időre kell futná. Nem tudok nekik futás közben filmet vetíteni...]{“ A változatosság iránti igény a szlpológustől eredt. Dani bácsi ezt egyből támogatta. A Mester a háromezer méter lefutására kivitt bennünket az erdőre. Hogy ne azon a pályán kelljen futnunk, amelyen már annyit futottunk, hogy megkerülhettük volna néhányszor a földet. Futás után leültünk a fűre. „Űj helyzetben, ü] környezetben legfogékonyabb a lélek." Ezt is a sztpológus dobta be. A Mester utasítást kapott, hogy Ilyen helyzetekben végezzen lélekta* ni előkészítést, hangoljon rá bennünket a mérkőzésre­Megtette. Nagyon szép dolgokat mondott a helytállásról, meg hogy egymást szeretnünk, tisztelnünk, becsülnünk, segítenünk kell. „Mintha ti mind a tizenegyen édestestvérek lennétek!* Amíg a Mester a ráhangolást végezte, Szandál tökét megcsípte egy fülkullancs. Sanyigyúró piszkálta le neki onnan tűvel, hogy a kullancs feje bele ne szakadjon a bőrbe. Ű ehhez is ért. Majdnem elvégezte a fő­iskolát — azt mondja —, de egyszer csak úgy érezte, hogy nem kell elvégeznie, mert már tudja anélkül is azt, amit tud... 74. perc Szandál kijön a tizenhatosig. „Nem mész vlsszal Mit csinálsz, ha átívelnek rajtad egy labdát?“ „Rajtam? Még aki tud ívelni, az se! Nemhogy ezekl“ A szlpológus elhozatott Pestről egy ürgét. A téefről. Azért, hogy ket­ten felmérjék az egész csapatot. Ott kellett lenni a Mesternek is. Hogy minél sokoldalúbban legyen tájékozva ő is a személyiségünkről. Mindenkit egyenként hívattak be. De mindenki elmondta, amikor ki­jött, hogy miket kérdeztek. A feleleteket beírták egy könyvbe. Még azt Is megkérdezték, hogy egy héten ki hányszor kettyint. Hogy tudják elrendezni a szexuális életüket a nőtlenek? A nősöknél kinek kell akkor Is helyt állni, ha nem akar? Kitől követeli meg az asszony? Kinél jelentkezik ejfásultság az aktus alatt vagy azt követően?. 75. perc Hogy alászalad az a süket Kardos a labdának. Képtelen kiszámítani az íveket. Azt mondja, hogy nekem hagyja. Azért nem fejelte le. Majd be is veszem ... Megint felmegy. Most sikerül neki. Elfejelte. De közben meghúzódott a dereka. Ebbe a fejesbe már bele kellett adnia a tartalék erejét is. Összeesik, ahogy földet ér. Kihúzom a derekát. Úgy nyöszörög, mint egy kiskutya, ha megverik. Nem bántom. Sajnálom, ahogy nyöszörög. Szólok Nagy Unnék, hogy álljon mindig mögé, ha felmegy fejelni. Ha én nem vagyok ott. A Mester int, hogy Kardos ne ragadjon le annyira. Húzódjon feljebb. A Mesternek fogalma sem lehet, hogy ez a meccs mit vett ki Kardos* bői meg mindegyikünkből. Nemcsak az, hogy futunk, rúgunk, fejelünk.-., Guszti azt mondja: „Alig van mostanában éjszaka, hogy a Mester ne telefonáljon Pestre." Szegény... ő is sajnál bennünket futtatni, én miért ne sajnálnám, ha őt futtatják? Mondanak neki valamit, aztán a Mester gondolkozás! időt kér. Majd másnapra választ ad. Kénytelenek megadni neki az éjszakai gondolko­zás! Időt. Mennyit költhet mostanában telefonra? Sokba van már neki ez a csa* patí Otthon sincs telefonja, megy a postára, nyilvánosról hívja a pesti számot. Másnap az egész város tudja, mit kérdezett telefonon a Mester, és mit válaszoltak. Minden telefonbeszélgetés végén azt tanácsolják neki, hogy le ne mondjon, mert akkor Őrá kennek minden kudarcot. 76. perc Goldmayertől üzentek az egyetemről, hogy szeretnének beszélni a ve­zetőséggel. Ott Is van egy néhány futballbolond. Amikor még mi Is ott játszottunk, ügy volt, hogy az egyetemi csapatot teszik naggyá. Ott van játékosanyag, de nincs pénz. De az egyesülésből nem lett semmi. Az Igazgatóság nem hajlandó e- gyesülni senkivel’. Minket elhoztak Ide, az egyetemi csapat visszaesett. De ml sem tudtunk eljutni a csillagos égig, Szanyi professzor úr üzent. Fenntart öt helyet az egyetemen. Körül kell nézni, kik azok, akik most érettségiztek, és eljönnének Ide, ha fel­vennék őket. „Ha Igazi jó zsugásoknak néznek kJ, fel vannak véve!“ De nincs senki... Kardos egyetemre akar menni. Meg a kis Báró Lacika, aki most a ket­tőben hajt. De hát ők már Itt vannak a csapatnál, őket minek egyetem» re segíteni? Azzal egy hajszálnyit sem erősödik a csapat. „Még csak az hiányzik, hogy ti az egyetemre jelentkezzetek.“ Guszti kikelt magából. „Két évig talpaltam az érettségitekért, megszereztem nektek, most meg az egyetem! Ezt, nií“ Mutatni szabad. Az nem kerül tíz forintba. „Én ezért egy lépést sem teszek. Inkább lemondok még ma.“ Már ügy, volt, hogy. Guszti Ül be Kardosék helyett érettségizni. Két*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom