Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-07 / 32. szám
y \ "Amíg az emberek nem számolna# :i& az atom-: fegyverrel, senkinek sem lehet nyugodt a. ; lelkiismerete,Korábban, is éreztem ezt, de ■ különösképpen világosán állt előttem, $.zon az esős napon, ott, a hétköznapi, dolgos .. Nagaszakiban." IUA EHRENBURG. Az atombomba vakító fénye mindennek kiégette a színét, de az áldozatok teste kiszűrte ezt a fényt, s így a halottak árnyéka élesen kirajzolód va maradt meg Hirosima és Nagasza ki földjén Ezek az árnyékol, ma már nem láthatók, csupán a geológus akkori listáján szerepelnek. Hirosima újjáépült, s a legtöbb épület helyére parkot építettek. A mai Hirosima már nem a régi, olyannyira nem, hogy iparának egy részét a hadiipar képezi, ellentétben azzal a ténnyel, hogy a második világháborút megelőzően ebben a városban semmilyen hadiipar nem volt. tam. Egyikük vak volt, s mindkettőnek hiányzott a lába. Harmonikazenével koldultak. Japán kísérőm megjegyezte: ilyen nem létezik, a hirosimai túlélők nem ilyenek, ezek biztosan szélhámosok, akik abból akarnak meggazdagodni, hogy sajnáltatják magukat E furcsa gyanúsítgatást azóta sem tudom megérteni. Mint ahogy azt sem egészen, miért Is szégyellik a Japánok az akkori történteket. Egy bizonyos: Hirosimára és Ntfga- szaklra még emlékezni is rossz. De emlékezni kell, mert ezt a mementót nem szabad, nem lehet elfelejteni, hiszen azóta az akkori atombombánál már sokkal szörnyűségesebb fegyvert is feltaláltak ... Tegnap reggel, helyi Idő szerint 8 óra Í5 perckor Hirosima városában felsírtak a szirénák. Immár harmlnc- negyedszer. . A város lakossága a harmincnégy évvel ezelőtt! atomrobbanás áldozataira emlékezett. 1945. augusztus hatodikén, a második világháború kimenetele szempont. Jából teljesen értelmetlenül, az Egyesült Államok légierejének „Enola Gay“ nevű bombázóján kioldották az atombombát. Abban a pillanatban, a- mikor a kilencezer font súlyú bomba elszakadt a repülőgéptől, a géptest, mint a lift, magasba röppent. A látási viszonyok korlátlanok voltak, a cél remekül látszott. Hirosima, a négy- százezer lakosú Japán város még a harmincezer láb magasságból is élesen kirajzolódó, népes emberi település volt. Még néhány pillanatig... Negyvenhárom másodperccel később az atombombát rádiószignállal felrobbantották. A robbanás közvetlenül a városközpont fölött, 570 méter magasságban következett be. Alatta, a földön, vagy egy kilométeres körzetben 3500 Celsius-fok hőmérséklet perzselt, felolvasztva még a vasbetont is. Utólagos számítások szerint a robbanás központjától távolabb eső pontok hőmérséklete is elérte a 2000 Celsius- fokot. És egy soha nem látott, valószínűtlen formájú füstoszlop emelkedett az ég fele. Tizenötezer méter magasban a füstoszlop szétnyílt s gombát formálva elsötétítette az eget. Az emberiség történelmében bekövetkezett a mindennél példátlanabb, a mindennél véresebb apokalipszis. Az atombomba közvetlen becsapódási helyén egy internátus állt. Tokióból Hirosimába evakuált háborús árvák, gyerekek százai laktak ebben az épületben. Ők haltak meg a robbanás első pillanatában. Éppen ők, a gyermekek. S hogy kik még és hányán, arról az elmúlt évtizedek során sokféle adat látott napvilágot. Annyi bizonyos, hogy á halottak száma közvetlenül a robbanást követő napokban magasan fölötte volt a száz- ezernek, de az ugyancsak százezerre tehető sebesültek száma is csupán megközelírőleges, hiszen a város lakosainak Jelentős része, mintegy a kétharmada szenvedett súlyos sérülést. A sugárfertőzésről nem is beszélve, hiszen tudjuk: a hirosimai a- tombomba „azóta is robban“. A füst- felhő már régen szétoszlott az égen, de a sugárfertőzöttek azóta is halnak. Számos példa igazolja, hogy az évtizedek múltán bekövetkezett hirosimai halálok okát az atomrobbanásban kell keresni, és nem csupán a tragédiát közvetlenül átélt emberek soraiban ■pusztít még máig is az atombomba, hanem a túlélők utódai közt is, akik különféle kóros genetikai elváltozások következtében már eleve „áldozatként“ jöttek a világra. Három nappal később, augusztus 9-én pedig Nagaszakira hullott az amerikaiak következő bombája. A hirosimai tragédia hírétől megrendült világ el sem akarta hinni, hogy ami történt, az meg is ismétlődhet. De megismétlődött, mert az Egyesült Államok elnöke, Harry Truman úgy vélte, hogty az USA példátlan erejét és stratégiai fölényét meg kell mutatni a világnak. Egy hirosimai geológus, akt a tragédiát túlélte, árnyékokat gyűjtött. oooo 1971-ben Japánban Járva igyekeztem olyan emberekkel találkozni, akik átélték a tragédiát. Idegenvezetőket és Ismerősöket kértem, hozzanak ősz sze olyan emberekkel, akik abban a borzalmas pillanatban ott voltak. Kiderült: kérésem kényelmetlen a Japánoknak, mert a Pikadonról nem szívesen beszélnek. A Ptkadont el kell felejteni — mondták, s én nem tudtam, mi a Pikadon Kiderült, így ne vezik Japán nyelven az atomrobbanást. A túlélőkkel végül is a véletlen hozott össze. Az egyik egy öreg parkőr volt. Nem sokat beszélt, de az arca, a hallgatása ennél is töb-, bet árult el. Annyit tudtam meg tőle, hogy feleségét, három gyermekét, testvéreit és szüleit veszítette él 1945. augusztus 6-án Együtt lakott a nagy család, s azon a reggelen mindenki odahaza tartózkodott, csak ő nem. Kerékpáron tartott éppen hazafelé az éjszakai műszakról. így maradt életben. Utána évekig ídeggyógyintézet- ben kezelték. Amikor a kórházat elhagyta, ismerősöket kezdett keresni a városban. Nem talált ismerőst. Aztán egy újsághoz fordult segítségért. A lap közzétette a fényképét, az ada. tait és azt a kérelmét, hogy ismerőseit keresi az atomrobbanás előtti időkből... Összesen három embert talált. A túlélők nagy része elhagyta Hirosimát és Nagaszakít. Mint az a kőt fehér ruhás koldus is, akikkel a tokiói Asakusa negyed nyüzsgő forgatagában egy pagoda lépcsőin találkozoooo Hirosima és Nagaszaki áldozatainak száma mintegy negyedmillióra tehető, ám az atomlragédta hirosimai márványemlákművére alig százezer áldozat nevét tudták felvésní. 1971- ben olyan adatok kerültek elő, amelyek a megtalált lakosságnyilvántartási papírok alapján bizonyították, hogy igenis, a két városban közel negyedmillió embert halt meg akkor Ezeket az új neveket már nem vésték fel a márvány emlékműre. A felvésett nevek listája ennek ellenére Is szaporodik, mert minden év augusztus 6-án, az atomrobbanás évfordulóján felkerül azoknak a neve, akik az utolsó tizenkét hónap folyamán haltak meg s tíz, húsz, harminc, sőt harmincnégy esztendeig éltek betegen, a sugárfertőzés nyomorékjaként. vagy akiken csak évtizedek múltán Jelentkeztek a halálos tünetek Nem Is beszélve azokról, akik 1945. augusztus 6-án még meg sem születtek. Akik csak később, de halálos örökséggel Jöttek a világra, mert szüleik túlélték a katasztrófát, majd rettegve gyermeket nemzettek. Hirosimában tegnap reggel is felsírtak a szirénák. Immár harmincne- gyedszer. Hogy hány új név került a márvány emlékműre? A hírügynökségek estére talán hírül adják. Hirosima és Nagaszaki — az atomrobbanás városai. A Japánok nyelvén: Gembaku Tosl. Az emberiség nyelvén: mementő. -icM 5 Ezekben a napokban emlékeztünk meg a helsinki európai biztonsági értekezlet negyedik évfordulójáról. Igen érdekes az eseménnyel kapcsolatban Orlovnak, a TASZSZ hírmagyarázójának a véleménye. Többek között ezeket írja: Jóllehet az európai biztonság politikai vonatkozásainak megoldásaiban rendkívül érzékletes pozitív változások jöttek létre, ez nem mondható el a dolog katonai vonatkozásairól. Es a földrészünkön kialakuló helyzet még inkább aláhúzza a katonai szembenállás csökkentésére irányuló erőfeszítések időszerűségét. Jelenleg a NATO-országok részéről olyan törekvés tapasztalható, hogy a fegyverkezési hajsza fokozásával felbillentsék'a kialakult katonai egyensúlyt. Különösen aggasztóak a NATO-ter- vei, a nukleáris erők modernizálására és arra nézve, hogy számos nyugat-európai állam területén újfajta, a szocialista közösség országai ellen irányított középható sugarú atomfejjel felszerelt rakétát helyezzenek el. A hírmagyarázó emlékeztet a Varsói Szerződés országainak az elmúlt időszakban tett számos kezdeményezésére, így a külügyminiszterek Budapesten elhangzott javaslatára, hogy a legközelebbi jövőben hívjanak össze európai értekezletet, a kontinens országai közötti bizalom fokozása és a katonai szembenállás csökkentése érdekében. A katonai enyhülés valamennyi vonatkozásában annak az elvnek a szigorú megtartása alapján kell megkezdeni a konkrét munkát, hogy nem szenvedhet károsodást egyetlenegy ország biztonsága sem — mutatott rá a TASZSZ kommentátora. Zambia fővárosában, Lu- sakában tartották meg a Brit Nemzetközősség 22. kormányfői szintű csúcstalálkozóját. Az értekezletet ll. Erzsébet angol királynő nyitotta meg. Először vett részt a találkozón Margaret Thatcher angol kormányfő. A konzervatív kabinet miniszterelnökének teljes egészében szembe kellett néznie az afrikai valósággal, annál ts inkább, hogy már a konferencia megkezdése előtt az önálló afrikai államok élénk diplomáciai tevékenységet fejtettek ki. Zambia, Tanzánia, Botswana, Angola, Mozambik, valamint a Zimbabwe hazafias front elnöke megegyeztek, hogy közös akcióprogramot dolgoznak ki a nemzetközösségi csúcstalálkozóra. Az akcióprogram lényege a fehérek előjogait megszüntető új rhodésiai alkotmány kidolgozású, a Muzoreva-kor- mányzat elismerésének megtagadása. Kaunda zambiai elnök figyelmeztette ThaU eher asszonyt, ha a brit kormány elismerné a Muzore- va-rezsimet, akkor csapatokat küldhet Rhodésiába, mert az afrikai földrész többi országa fegyvert fog e megoldás ellen. Vandál pusztítást végeztek az elmúlt napokban azok az ellenforradalmi bandák, amelyek Afganisztán keleti tartományaiba Pakisztánból hatoltak be. Az afganisztáni belügyminiszter egyik felelős képviselője elmondotta, hogy az akciókat az imperialista hatalmak, Kína és a reakciós pakisztáni körök támogatták. A nemzetközi reakció e térségben a politikai helyzet kiélezésére törekszik, és mindent elkövet, hogy újra befolyása alá rendelje Afganisztánt, lassítsa az agrár- reform végrehajtását és a szociális gazdasági átalakulásért tett erőfeszítéseket. Fokozatosan normalizálódik az élet a nicaraguai fővárosban, annak ellenére, hogy továbbra is jelentős nehézségeket okoz az élelmiszerhiány. 1
