Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-07 / 32. szám

y \ "Amíg az emberek nem számolna# :i& az atom-: fegyverrel, senkinek sem lehet nyugodt a. ; lelkiismerete,Korábban, is éreztem ezt, de ■ különösképpen világosán állt előttem, $.zon az esős napon, ott, a hétköznapi, dolgos .. Nagaszakiban." IUA EHRENBURG. Az atombomba vakító fénye minden­nek kiégette a színét, de az áldoza­tok teste kiszűrte ezt a fényt, s így a halottak árnyéka élesen kirajzolód va maradt meg Hirosima és Nagasza ki földjén Ezek az árnyékol, ma már nem láthatók, csupán a geológus ak­kori listáján szerepelnek. Hirosima újjáépült, s a legtöbb épület helyére parkot építettek. A mai Hirosima már nem a régi, olyannyira nem, hogy iparának egy részét a hadiipar képe­zi, ellentétben azzal a ténnyel, hogy a második világháborút megelőzően ebben a városban semmilyen hadiipar nem volt. tam. Egyikük vak volt, s mindkettő­nek hiányzott a lába. Harmonikaze­nével koldultak. Japán kísérőm megjegyezte: ilyen nem létezik, a hirosimai túlélők nem ilyenek, ezek biztosan szélhámosok, akik abból akarnak meggazdagodni, hogy sajnáltatják magukat E furcsa gyanúsítgatást azóta sem tudom megérteni. Mint ahogy azt sem egészen, miért Is szégyellik a Japá­nok az akkori történteket. Egy bizonyos: Hirosimára és Ntfga- szaklra még emlékezni is rossz. De emlékezni kell, mert ezt a mementót nem szabad, nem lehet elfelejteni, hiszen azóta az akkori atombombá­nál már sokkal szörnyűségesebb fegy­vert is feltaláltak ... Tegnap reggel, helyi Idő szerint 8 óra Í5 perckor Hirosima városában felsírtak a szirénák. Immár harmlnc- negyedszer. . A város lakossága a harmincnégy évvel ezelőtt! atomrob­banás áldozataira emlékezett. 1945. augusztus hatodikén, a máso­dik világháború kimenetele szempont. Jából teljesen értelmetlenül, az Egye­sült Államok légierejének „Enola Gay“ nevű bombázóján kioldották az atombombát. Abban a pillanatban, a- mikor a kilencezer font súlyú bomba elszakadt a repülőgéptől, a géptest, mint a lift, magasba röppent. A látási viszonyok korlátlanok voltak, a cél remekül látszott. Hirosima, a négy- százezer lakosú Japán város még a harmincezer láb magasságból is éle­sen kirajzolódó, népes emberi tele­pülés volt. Még néhány pillanatig... Negyvenhárom másodperccel később az atombombát rádiószignállal felrob­bantották. A robbanás közvetlenül a városközpont fölött, 570 méter ma­gasságban következett be. Alatta, a földön, vagy egy kilométeres körzet­ben 3500 Celsius-fok hőmérséklet per­zselt, felolvasztva még a vasbetont is. Utólagos számítások szerint a robba­nás központjától távolabb eső pontok hőmérséklete is elérte a 2000 Celsius- fokot. És egy soha nem látott, valószínűt­len formájú füstoszlop emelkedett az ég fele. Tizenötezer méter magasban a füstoszlop szétnyílt s gombát for­málva elsötétítette az eget. Az embe­riség történelmében bekövetkezett a mindennél példátlanabb, a mindennél véresebb apokalipszis. Az atombomba közvetlen becsapó­dási helyén egy internátus állt. To­kióból Hirosimába evakuált háborús árvák, gyerekek százai laktak ebben az épületben. Ők haltak meg a rob­banás első pillanatában. Éppen ők, a gyermekek. S hogy kik még és hányán, arról az elmúlt évtizedek során sokféle adat látott napvilágot. Annyi bizonyos, hogy á halottak szá­ma közvetlenül a robbanást követő napokban magasan fölötte volt a száz- ezernek, de az ugyancsak százezerre tehető sebesültek száma is csupán megközelírőleges, hiszen a város la­kosainak Jelentős része, mintegy a kétharmada szenvedett súlyos sérü­lést. A sugárfertőzésről nem is be­szélve, hiszen tudjuk: a hirosimai a- tombomba „azóta is robban“. A füst- felhő már régen szétoszlott az égen, de a sugárfertőzöttek azóta is halnak. Számos példa igazolja, hogy az évti­zedek múltán bekövetkezett hirosimai halálok okát az atomrobbanásban kell keresni, és nem csupán a tragédiát közvetlenül átélt emberek soraiban ■pusztít még máig is az atombomba, hanem a túlélők utódai közt is, akik különféle kóros genetikai elváltozá­sok következtében már eleve „áldo­zatként“ jöttek a világra. Három nappal később, augusztus 9-én pedig Nagaszakira hullott az amerikaiak következő bombája. A hi­rosimai tragédia hírétől megrendült világ el sem akarta hinni, hogy ami történt, az meg is ismétlődhet. De megismétlődött, mert az Egyesült Álla­mok elnöke, Harry Truman úgy vél­te, hogty az USA példátlan erejét és stratégiai fölényét meg kell mutatni a világnak. Egy hirosimai geológus, akt a tra­gédiát túlélte, árnyékokat gyűjtött. oooo 1971-ben Japánban Járva igyekez­tem olyan emberekkel találkozni, akik átélték a tragédiát. Idegenvezetőket és Ismerősöket kértem, hozzanak ősz sze olyan emberekkel, akik abban a borzalmas pillanatban ott voltak. Ki­derült: kérésem kényelmetlen a Ja­pánoknak, mert a Pikadonról nem szí­vesen beszélnek. A Ptkadont el kell felejteni — mondták, s én nem tud­tam, mi a Pikadon Kiderült, így ne vezik Japán nyelven az atomrobba­nást. A túlélőkkel végül is a vé­letlen hozott össze. Az egyik egy öreg parkőr volt. Nem sokat beszélt, de az arca, a hallgatása ennél is töb-, bet árult el. Annyit tudtam meg tőle, hogy feleségét, három gyermekét, testvéreit és szüleit veszítette él 1945. augusztus 6-án Együtt lakott a nagy család, s azon a reggelen mindenki odahaza tartózkodott, csak ő nem. Kerékpáron tartott éppen hazafelé az éjszakai műszakról. így maradt élet­ben. Utána évekig ídeggyógyintézet- ben kezelték. Amikor a kórházat el­hagyta, ismerősöket kezdett keresni a városban. Nem talált ismerőst. Az­tán egy újsághoz fordult segítségért. A lap közzétette a fényképét, az ada. tait és azt a kérelmét, hogy ismerő­seit keresi az atomrobbanás előtti időkből... Összesen három embert talált. A túlélők nagy része elhagyta Hiro­simát és Nagaszakít. Mint az a kőt fe­hér ruhás koldus is, akikkel a tokiói Asakusa negyed nyüzsgő forgatagá­ban egy pagoda lépcsőin találkoz­oooo Hirosima és Nagaszaki áldozatai­nak száma mintegy negyedmillióra tehető, ám az atomlragédta hirosimai márványemlákművére alig százezer áldozat nevét tudták felvésní. 1971- ben olyan adatok kerültek elő, ame­lyek a megtalált lakosságnyilvántar­tási papírok alapján bizonyították, hogy igenis, a két városban közel negyedmillió embert halt meg akkor Ezeket az új neveket már nem vés­ték fel a márvány emlékműre. A felvésett nevek listája ennek el­lenére Is szaporodik, mert minden év augusztus 6-án, az atomrobbanás évfordulóján felkerül azoknak a ne­ve, akik az utolsó tizenkét hónap fo­lyamán haltak meg s tíz, húsz, har­minc, sőt harmincnégy esztendeig él­tek betegen, a sugárfertőzés nyomo­rékjaként. vagy akiken csak évtize­dek múltán Jelentkeztek a halálos tü­netek Nem Is beszélve azokról, akik 1945. augusztus 6-án még meg sem születtek. Akik csak később, de ha­lálos örökséggel Jöttek a világra, mert szüleik túlélték a katasztrófát, majd rettegve gyermeket nemzettek. Hirosimában tegnap reggel is fel­sírtak a szirénák. Immár harmincne- gyedszer. Hogy hány új név került a márvány emlékműre? A hírügynöksé­gek estére talán hírül adják. Hirosima és Nagaszaki — az atom­robbanás városai. A Japánok nyelvén: Gembaku Tosl. Az emberiség nyelvén: mementő. -ic­M 5 Ezekben a napokban em­lékeztünk meg a helsinki európai biztonsági értekez­let negyedik évfordulójáról. Igen érdekes az eseménnyel kapcsolatban Orlovnak, a TASZSZ hírmagyarázójának a véleménye. Többek között ezeket írja: Jóllehet az eu­rópai biztonság politikai vo­natkozásainak megoldásai­ban rendkívül érzékletes po­zitív változások jöttek létre, ez nem mondható el a do­log katonai vonatkozásairól. Es a földrészünkön kialaku­ló helyzet még inkább alá­húzza a katonai szembenál­lás csökkentésére irányuló erőfeszítések időszerűségét. Jelenleg a NATO-országok részéről olyan törekvés ta­pasztalható, hogy a fegy­verkezési hajsza fokozásá­val felbillentsék'a kialakult katonai egyensúlyt. Különö­sen aggasztóak a NATO-ter- vei, a nukleáris erők mo­dernizálására és arra néz­ve, hogy számos nyugat-eu­rópai állam területén újfaj­ta, a szocialista közösség országai ellen irányított kö­zépható sugarú atomfejjel felszerelt rakétát helyezze­nek el. A hírmagyarázó em­lékeztet a Varsói Szerződés országainak az elmúlt idő­szakban tett számos kezde­ményezésére, így a külügy­miniszterek Budapesten el­hangzott javaslatára, hogy a legközelebbi jövőben hív­janak össze európai érte­kezletet, a kontinens orszá­gai közötti bizalom fokozá­sa és a katonai szembenál­lás csökkentése érdekében. A katonai enyhülés vala­mennyi vonatkozásában an­nak az elvnek a szigorú megtartása alapján kell megkezdeni a konkrét mun­kát, hogy nem szenvedhet károsodást egyetlenegy or­szág biztonsága sem — mu­tatott rá a TASZSZ kom­mentátora. Zambia fővárosában, Lu- sakában tartották meg a Brit Nemzetközősség 22. kor­mányfői szintű csúcstalálko­zóját. Az értekezletet ll. Er­zsébet angol királynő nyi­totta meg. Először vett részt a találkozón Margaret Thatcher angol kormányfő. A konzervatív kabinet mi­niszterelnökének teljes egé­szében szembe kellett néz­nie az afrikai valósággal, annál ts inkább, hogy már a konferencia megkezdése előtt az önálló afrikai álla­mok élénk diplomáciai tevé­kenységet fejtettek ki. Zam­bia, Tanzánia, Botswana, Angola, Mozambik, valamint a Zimbabwe hazafias front elnöke megegyeztek, hogy közös akcióprogramot dol­goznak ki a nemzetközössé­gi csúcstalálkozóra. Az ak­cióprogram lényege a fehé­rek előjogait megszüntető új rhodésiai alkotmány ki­dolgozású, a Muzoreva-kor- mányzat elismerésének meg­tagadása. Kaunda zambiai elnök figyelmeztette ThaU eher asszonyt, ha a brit kor­mány elismerné a Muzore- va-rezsimet, akkor csapato­kat küldhet Rhodésiába, mert az afrikai földrész többi országa fegyvert fog e megoldás ellen. Vandál pusztítást végez­tek az elmúlt napokban azok az ellenforradalmi ban­dák, amelyek Afganisztán keleti tartományaiba Pakisz­tánból hatoltak be. Az af­ganisztáni belügyminiszter egyik felelős képviselője el­mondotta, hogy az akciókat az imperialista hatalmak, Kína és a reakciós pakisz­táni körök támogatták. A nemzetközi reakció e térség­ben a politikai helyzet ki­élezésére törekszik, és min­dent elkövet, hogy újra be­folyása alá rendelje Afga­nisztánt, lassítsa az agrár- reform végrehajtását és a szociális gazdasági átalaku­lásért tett erőfeszítéseket. Fokozatosan normalizáló­dik az élet a nicaraguai fő­városban, annak ellenére, hogy továbbra is jelentős nehézségeket okoz az élel­miszerhiány. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom