Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-17 / 29. szám
I io IM SOMLYÓ GYÖRGY Pablo Neruda a Duna felől nézve (Részlet) Mikor először láttam Pablo Nerudát, sötét, egzotikus fából faragott inka-bálvány fejét még nem a Nobel-díj dicsfénye övezte. Hanem a vérdíjé. Ez sem kevésbé vonzó kitüntetés egy lelkesedésre szomjas ifjú költő szemében amilyen akkor voltam. S ha a költészet igazi lényegén éppúgy kívül maradt is, mint a másik, mégiscsak több köze látszik ahhoz, Neruda akkor még nem „Excellenciás úr“ volt, felszabadult hazájának párizsi nagykövete, mint később. Hanem hazátlan bitang, hajszolt szökevény, aki Párizsban, a Béke Híveinek kongresszusi emelvényén úgy bukkant föl, akár egy jelenés: egyéves névtelen alámerülésből Chile rengetegei, salétromfödte pampái, titkos tengerpartjai, gyűrött hegyláncai az ő számára csak éjszaka járható útjai között (ahogy a Teljes ének, A szökevény című fejezetéből rekonstruálható). ,,Ho! lehet, hol lehet ma Chile csalogánya?“ — énekelte még csak az imént Aragon, s íme egyszerre csak ott termett a Pleyel-terem ben. Honnan? Milyen utakon? Mi módon? — senki sem tudta. S kisvártatva már itt is volt Budapesten, a Petőfi halálának századik évfordulójáról emlékező fiatal magyar költők között, Eluard oldalán. Ahogy a repülőgépről leszállt, kissé Imbolygó, nehéz kés lassú járásával amely olyan furcsán, mégis oly jól Illeszkedett szinte mozdulatlan mélfóságú arcához, s már az autóban sebtiben fordítani kezdtük az ünnepségen alig egy óra múltán elmondandó beszédét, melynek szövegét a repülőút közben fogalmazta — egy pillanat alatt barátok lettünk. Életem egyik legfontosabb barátsága kezdődött. XXX Hogy nekem miért volt olyan fontos ez a barátság arra megpróbálok még kitérni. Hogy neki miért leheteti szüksége a nála annyival fiatalabb, számára mindaddig Ismeretlen messzi országból való társra? Máig sem tudom igazán. Annyi bizonyos, életeleme volt a barátság Kivált a népek barátságának személyes kapcsolatokban realizálódó és csak azokban realizálható érzése. Senkit sem Ismertem, akiben a nemzetköziség ennyire ne puszta eszme, hanem mindennapos gyakorlat, állandó érzel mi szükséglet lett volna. . : . Ezért lehet, hogy a nemzeti és a nemzetközi álellentmondást — amely azonban mindnyájunkban többé-kevés- bé valóságos gátlások és agressziók formájában van jelen — a legmagasabb szinten oldotta föl költészetében: kevés nemzetibb költő élt nála, és talán egy se, aki nála nemzetközibb. Ha élne, hetvenöt éves lenne. Persze csak ha élne, mert hiszen lehet nemcsak a betegség döntötte sírba a fasiszta puccs napjaiban, hanem a bánat és a kétségbe esés is. Egy életet áldozott arra, hogy or szága, népe szabad legyen, lehessen, s amikor végre megnyílt az út, jöttek a fasiszta tisztek és mindent, de minden! tönkrétettek, öltek, gyilkoltak és még ma is a legelemibb emberi jogokat tapossák És miért? Azért, hogy a monopóliumok még gazdagabbak legyenek* lehessenek. Hetvenötödik születésnapja alkalmából emlékezzünk rá és hazájára, népére is és reménykedjünk, hogy egyszer még e szép haza és nagyszerű nép sorsa fölött Is megvirrad. Pablo Nerudára Kopócs Tibor: Kis bikabűvölő (Linómetszet — 1977) « » "p :fzz' P r7 *7T 1 IJL J A \ A. J y Jd A l J PABLO NERUDA: AZ ANDESI KORDILLERÁKHOZ Hazám, a te törékeny kezedre bízta földünk legzordabb lobogólát az andest Kordlllerákat, acél hóval, makulátlan magánnyal, kövekkel, kilelő hideggel, S a. lábaidnál tjlús hullámait kínálta a tenger, mint végtelen virágzást, ö, kicsi kis hazámnak hava, ege és tengere, az embernek, a honfitársnak s elvtársnak megadod egy nap, meg kell, hogy adjad nagyságod kenyerét, és a sorsát egyesíted a hóval, a tengerrel s energiáid szentelt tündökletével. Rideg lakás te, egy nap majd kinyílsz hát, átadva nékünk termékenységed titkát. javaid minden ragyogását, és akkor, kicsinyke honiitársam te, salát országodban holtrasebzett, salát váradban védtelen te, arany kastélyodban rongyokba burkolt tied lesz a kincs, amit meghódítottál, megvéded fénylő havát csillagodnak, fürtjeivel megsokszorozod a tengert, s kitárod a gyümölcsök drága csendjét, Kordillera, te kőnek iskolája, hatalmad s erődet ünneplem én ma, keménységed, \ hóborított magányod jéghideg kandeláberét, a nagy éjt, mely, mozdulatlan folyóvíz álmod követ közt kígyózik, a sejlő napot, mely fődre árad, és fődön, a világnak hófödte hajzatában a kondort, amint óriási, lompos szárnyát emelve, röpte méltó az irdatlan magaslatokhoz. &í m meccset nem adták et, az biztos. De Goldmayer szeretne elmenni, meg« mondta Guszti Is. Akkor Is, ha bekerülünk az NB I-be, akkor Is, ha maradunk az NB 11-ben, ö megy ... Az NB 11-ből fölfelé igazolni sokkal könnyebb... Oda, ha akarja az egyesület, ha nem, ki kell adni a játékost. Ha csak ... Rosszul vagyunk ml itt összeválogatva ... A vezetőket rosszul válogatta össze a Nagyfőnök, minket rosszul vá.» lógatott össze a vezetőség. És senkit sem szabad elmozdítani... A Nagyfőnöknek blamás, ha va» lakit ki kell ebrudalnl. Hisz az ő javaslatára hozták ide. Minket is hozott valaki. Ki kit hozott: annak a háta mögött áll. Ha valamelyikünknek menni kellene, leégne az is, aki a hátuk mögött van. Így hát minderikl véd valakit, olyan ember itt nincs, aki ne élvezné va» laklnek a pártfogását. 54. perc Az én hátam mögött leginkább az Elnök sporttárs áll. Igaz, ő a leg» nagyobb Seggfej, de hát mégiscsak ö az elnök. Elnök sporttárssal ki lehet jönni. Valamikor a környék legkeményebb hátvédje volt. A tizenhatos előtt osztogatta a halált, Aztán szépen lassan megpuhult. Ahogy öregedett és hízott, úgy lett egyre puhább. De így a legjobb, ha marad minden, ahogy van. Ellubickolgatunk itt az NB II. posványában. Mindenki megkeresi magának a táplálékot a mocsárban is. Amikor engem az Elnök sporttárs elhozott az Egyetem csapatából, nőt» len voltam. Nekem lakást nem lehetett adni. Dohányt nem kértem, örül» tem, ha hoztak, mégis egy nagy csapatba jövök. Az Elnök sporttárs a- jánlotta fel, hogy ruhára kapok egy ötöst. „Ha vidékre mentek, öcsi, rajtad is legyen valami jó cucc. Egy csa» patnak jól kell kinézni.“ Ki tudja, vajon egy ötöst számoltak-e el? Mert volt olyan — igaz ké» sőbb —, aki egy huszast-harmlncast mart fel az átigazoláskor. Én maradtam akkor is, amikor mehettem volna. Húztam az igát, és nem kaptam semmit! Csak a havi dohányt meg a meccspénzeket. Egyszer azt mondtam az Elnök sporttársnak: „Elnök sporttárs, nem jól van ez így. Én leállók!“ Ha akkor azt feleli, hogy jó, hát állj le, és nem kérdez semmit, össze» csinálom magamat az ijedtségtől. „Te leállsz? Na, még csak az hiányzik. Hogy még te isi“ Miért? Hát mit fáj az maguknak, ha én leállók?“ Majd megmondják a Nagyfőnökségen, miféle sportpolitikát folytatok én Itt, ha még te is leállsz... A fenekembe rúgnak, ez biztos.“ „Márpedig én leállók ... ha csak .. „Más mindenki lakást kap, aki jön...“ „Az mind nős! Nősülj meg te is!“ Guszti azt mondta, ha nősülni kell az embernek, nősülhet falból is. ö már háromszor nősült, pedig neki egyszer sem lett volna muszáj! „Megmondom én, hogy csináld, kispajtás. Nekem ez már a klsujjam» ban vah. Ha erre az asztalra leteszed az anyakönyvi kivonatodat, egy hétre rá leteszem neked a lakáskulcsot. Háromszobásét,. t Tanúk előtt mondoml Megkerestem akkor este Nagy I-et-. „Te elhinnéd ezt az Elnök sporttársnak?“ „Miért ne? Mibe kerül neki? Neked már a Nagyfőnökségen van egy lakáshoz való neved. Persze, az anyakönyvi kell. Nekem Is kellett. De én amúgy is nősülni akartam.“ „Szólok valamelyik ismerős csajnak.“ „Te meg vagy veszve! Csak ismerősnek ne szóljl“ „De hát az utcán csak nem foghatok valakit?“ „Ott a Guszti első felesége... ö most szabad. Biztosan megcsinálja neked kamuból. Utána elváltok.“ „Erre nem is gondoltam!“ „De arra vigyázz, hogy a lakásba be ne engedd. Aztán az életben nem teszed ki.“ Éppen azután való héten utazott a csapat Romániába turnéra. Nem jött Elnöksporttárs sem, és Guszti is Itthon maradt a kedvemért. Guszti ke» rített egy nőt. Azt mondta, ez garantált. Pedig nem az első felesége volt. Mindenbe benne lesz, ha felvehet egy menyasszonyi ruhát, és azt én letépem róla. És az Is kikötve, hogy az esküvő után éjszaka a küszöbtől ölben viszem az ágyig .. . A nő első házassága balul ütött ki. Ott Is arra számított, hogy az újdonsült férj ölben viszi, és majd letép, leszaggat róla mindent. Egy frászt szaggatott le. Részeg volt az első este. A másodikon meg kiderült, hogy impotens Két hét múlva elváltak. „Ti is kél hét múlva fogtok elválni“ — Guszti mosolygott. Egész elfogadható nő volt. De Nagy I. megmondta, hogy óvatos legyek. Azt mondtam, rendben van az első éjszaka, de ne ő jöjjön az én lakásomra, hanem én megyek hozzá. (A kulcsot megkaptam előre, ezt Elnök sporttárs bundázta meg.) Csak egy gumimatracom volt a három szobához. Guszti meglátogatott. „Na, mi az, kispajtás, nem bútorozkodsz?. Vetessek neked valamelyik kolhozelnök kispajtással egy szobabútort? Beleltározzák, aztán elhozom ide.“ Másnap reggel Guszti megint jött. Hozta a bútort. Arra gondoltam, ha majd át akarok igazolni, elcserélem a lakást. E- zért a három szobásért még Pesten is adnak egy kétszobásat. Itt a csapatnál mindig nagy lakásbulik folynak Valaki jött, lakást kapott, egy-két év múlva elment. Beleköltöztette a lakásba a szüleit, a nagybátyját, a keresztanyukáját... Volt olyan játékos is a csapatban, aki háromszor nősült, és mind a három feleségének hagyott egy lakást... „De te erre ne számíts, kispajtás! Mert bekötöttük a zsák száját. Nézd csak meg a papírjaidat jobban. Háromszori bérlőkijelölési jogot tartott fenn magának az Igazgatóság. Úgyhogy vagy te laksz a kégliben,, vagy az, akit mi teszünk be. Kérdezd csak meg Nagy I-et" — figyelmeztetett az Elnök sporttárs. Csakugyan, valamelyik évben Nagy I. azt mondta, hogy ő megy az NB I-be. Hívják. Aztán mégse ment. Azt hittük, csak hamukázik. Pedig nem. A lakásügyön bukott meg az elmenetele. Ott nem kapott volna azonnal, ebből meg ha kilép, a lakáshivatal meg az Igazgatóság egyből rálöki a pecsétet a kéglire. „Benne vagytok az egérfogóban, kispajtás. Mehettek, de a lakás marad. Nem vagytok ti csigabigák.“ r Ezért kell nekem itt maradnom. Egy ilyen lakás, mint az enyém is, egy vagyon. Most már minden szobámban van bútor. Az egyik szobában egy mérnök lakik. Pesti. Az IBUSZ-on keresztül fizet havi kétezer-nyolc- százat. Guszti rendezte. Szóval... én nem mehetek ej. És nem mehet el Nagy I. sem Ezért Mell elmennie a Mesternek!
