Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-18 / 51-52. szám
21 Szitási Ferenc: Téli este Halkan siklik I_ fákra borul kávék között nincs helye már tágas a tér hosszú a teste jég-arcában megakad az idő Az egész világba nyílik most a kapu Az agyag vörös szemekkel tekint a mindenségbe Mítosszá válik a világ leül a békesség asztalához Henry Lawson: FH 1 IfK "FJ EJ B HÜ5 /t5 íSPl M Épp karácsony napja volt, hogy Denver lángja kihunyt, s mert Denver még ifjú volt, Talbragárra gyász borult. Lánya csupa bú, felesége feje jöldrelóg. Ben Dagent meg környékezi a sírás gyerekmód. . Felnyergel hát Ben, hogy hírül adja, temetés lesz, a legnagyobb, amelyre majd Talbragár emlékez. A tanyáknál legott, s ahol a korlátok kiáltá Ben Dagens jack Denver holtI Mindenki irány TalbragárI S bár karácsony volt, egész áldott nap vitte a hírt, olykor még gyorsan új friss pihent lovat is cserélt. Szürkületkor már magányos tanyákhoz érkezett, s a hegyek közt felkereste Roszot, a vén ebet. fi nagy útnak sokan, ha bírták volna a felét, Hart .vitt tán, orvost, hogy élve Ját hassa gyermekét, de most aranyásó s a kempi sok lakó hallhatta Ben Dagent: Jack Denver holtI Mindenki irány Talbragárt Bj volt, amikor a hegyi-egér-tanyánál -. járt, éj a szekértábornál, s hol Belifant hídja áll. Amikor újra hegynek kaptatott, a fénylő hold Ben szemében nyirkos nehéz gyöngyökre vlláqolt, de 0 e súlyos ajándékot gyorsan törli le — vár Talbragár, szemem ne fátyolozza semmi se. Varga Imre: Szecessziós kertek A kert megismerhetetlen, elrejti barna bogarait. A csodákkal megvert kertben telt rézvirág magasan virít. Szép hatalmas. Szirma lángol. Föllobognak zöld levelet. Csöpp toronyőr, darázs szállong. A kert tengerzúgással telt. Szép volt, mikor a rejtelem átkocogott a kertemen. Fáról levelek leváltak, kavicsok, lepkék fölszálltak. Szép volt, mikor a rejtelem átügetett a telkemen. Nyomában lángzó tarkaság — tüzelt a virág, barka s ág. Lányok fehérben követték, selymektől ragyogtak az esték akkor, mikor a rejtelem átkocogott a telkemen. S hogy Blekmenék körül agárként elhúzott, csak ennyit kiáltott: jae Denver holtI Mindenki irány Talbr.agárl , Hallotta hát a lúrt Dagentól az összes kocsma, s hallá a hírt a. felügyelők messzi tábora, ám a Holt-hágón, ahol, mint az éj, sötét a nap, egy fa súlyos törzse a gyors lovas útjába csap: s Ben már csak későn veszi észre sújtó tömegét, így útja hát Talbragárig most már. hej. el nem ért. Temetés napja, s Ben eszét elitta, szégyen, . szörnyülködött mindenki, a Talbragár-tanyán. Messzebbről, mint harminc mérföld, özönlött a nép, a gyászmenet Denver nyomán mérföldnyi hosszan lép, s hull, hull a hant nagykarácsony napján Jack sírjába, mert e zord nép holtjait temetni megtanulta, csak visszafelé a Holt-hágón, dl látták: Ben holt. Győztes pár tépésre Talbragáriól a halál volt.*** Megint nyugatra húz ■ ■?* • •• = mind a nép, kit Ben míg élt, hívni volt. Mennek hát, irány újra Talbragár! Németh István fordítása STANISLAW JERZY LÉC: Fésületlen gondolatok A szavaikról felismeritek, hogy mit akartak elhallgatni. Mindent felfedeztek már. Csak a banalitások táján maradtak még feltáratlan területek. Ez a mü Önmagáért beszél. Ha van kinek. Hebegés? De új. Régebben az örökkévalóság is tartósabb volt. A betanított papagájok sem mondanak semmit kétszer. Előbb dobd meg őt kővel, mert máskülönben az epl- gonjának neveznek. Ogy gondoljátok, hogy ez a szerző keveset tett? Lejjebb vitte az átlagszínvonalatI Minden tragédia happy enddel végződik. De vajon ki győzi kivárni a végét? Ne higgyetek a meséknekl Igazak voltak. Az emberevők ts megmentik az embert a cápa fogai közül. Egy vadász tapasztalataiból: a nagyobbat nehezebb eltalálni, mint a kisebbet. Fejlődés: ősapáink még állatbőrbe bújva járkáltak, ám nekünk már az emberbör is kényelmetlen. Ne felejts el pontot tenni a kérdőjel alól A családi kört nem körzővel húzzák meg. Tóth László fordítása MIROSLAV DEMÁK: Állatöv ■DECEMBER (LEAR) Figyelem hogyan fut ki a mezőre december Olyan mint az agg fehér hajú Lear A kocka el van vetve a lapot kiosztották Nem érte el a játék elejét sem végét Fut de játszani kénytelen Ne játssz te ősz feji Ne játssz vakon Semmit se nyer de játszik Szél jó komám vágtass ide Agyam kapui táruljatok Nézem miként gyűlik arcában a homok Csak a sötétben könny a könny A hópehellyel December is elenyészik Figyelem hogyan futott ki a mezőre december Fehér a feje mint az agg Lear királyé ' Roncsol László fordítása JOE MERLITT: Mk/ora az ablakhoz lépett, és végigteKyMkintett a ház előtti pompás fasoron. . ® Az idillikus villanegyed csendjét légkalapácsok zaja verte fel. Az utca végén a betont törték, fel. — Az egyik legdrágább hollywoodi házban lakom — mormogta idegesen —, még sincs nyugalmam. Már harmadik napja borzolja az idegeimet ez a szörnyű lárma. — Kérlek, Nora, ne beszélj most másról — szólt közbe könyörgő hangon George Bell, az elegáns fiatalember, Nora Blair filmpartnere. — Arra felelj, mikor mondod meg végre a férjednek, hogy elválsz tölel — George, jól tudod, hogy szeretlek — nézett rá komolyan a színésznő —, éppen ezért türelmesnek kellene lenned. Megígértem neked, hogy elválok Johntól, de értsd meg, most nem tehetem, lohn élete mélypontján van, két éve egyetlen forgatókönyvét sem vásárolták meg, s egyfolytában rágja magát amiatt, hogy az én pénzemből él. Ha most elhagynám, képtelen volnék kibékülni a lelkiismeretemmel. Várd meg. amíg legalább egy kicsit magára talált — Képtelen vagyok tovább várni — kiáltott fel George szenvedélyesen, és elindult, hogy átölelje Nórát. — Kérlek, ne! — állította meg a színésznő. — John éppen most érkezett meg... S egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkát, amint látta, hogy férje elindul a oil- - la felé vezető úton. John Blair magas, őszülő hajú férfi volt. Kitárt karokkal közeledett felesége jelé, arcáról lelkesedés sugárzott. — Nem jogod elhinni, kedves — mondta —, de a férjednek végre sikere van. A legújabb forgatókönyvemet elfogadták, és hamarosan megkezdődik a Blair-George Bili film forgatása. Mit szólsz? — S feleletet sem várva elindult a bárszekrény felé. — Erre iszunk egyet! Ittak a sikerre. John lelkesen magyarázott: — A nagyjönök el van ragadtatva a sztoritól, csak az eleje nem tetszik neki, pedig szerintem nagyszerűen indul az egész. De mit ért hozzá az öreg betokosodott!? Csakhogy be fogom bizonyítani neki, hogy az egész éppen így szuper. Itt a forgatókönyv, eljátsszátok az elejét, magnóra vész- szűk, és holnap reggel beaisiem neki. — Szombaton? - Aligha lesz benn az irodájábanI — vetette közbe Nóra. — Rosszul tudod! Azt mondta, ha kell, egész éjjel benn ül velem. George belekukkantott a forgatókönyvbe, és savanyúan megjegyezte: — Elég kínos, hogy Nórát, a partnernö- met mindjárt az első jelenetben meggyilkolom. — Ne aggódj, hiszen éppen az a vicc benne, hogy valójában nem hal meg... John beállította a magnót. Nora és George a kezükbe vették a kéziratot. George az ajtóhoz lépett, kinyitotta, majd becsapta, a- hogyan az-utasításban állt. — Mit akarsz tőlem? — kiáltott fel Nora. — Mondtam már, hogy nem akarlak többé látni! — Ezt nem mondhatod komolyan... — Márpedig komolyan mondtam. És ha még egyszer beteszed a lábad... — Akkor, akkor... — mondta fenyegetően George. — Mit akarsz ... kérlek ... — Nora hangja elhalkult, eltorzult. — Segítség, segítségI Ebben a percben a magnó lezuhant az asztalról. — Az én hibám, elnézést, gyerekek! — szólalt meg mentegetőzve Jghn. — Azt hiszem, ennyi is elég lesz, hogy meggyőzzem az öreg rókát. XXX Másnap reggel csengett a telefon George nál. Almosán nyúlt a kagyló után, s az első pillanatban fel sem ismerte John hangját. — George, kérlek, gyere gyorsan! Nóra rosszul lett! — Mi baja van? — kérdezte hirtelen é- berséggel George. — Telefonon nem mondhatom el... A színész egy percet sem habozott. Kiugrott az ágyból, magára kapkodta ruháját, és rohant. John kinyitotta előtte az ajtót, és szinte vonszolta magával a hálószoba jelé. Az ágyon ott feküdt Nora, holtan. — Megfo/tottam — mondta drámai tö mörséggel John, s mikor a színész iszo nyodva az ágyhoz lépett, hátulról leütötte Utána már gyorsan dolgozott. Kesztyűt hú zott, Georgeoj arrább vonszolta, majd pisz folyt emelt a halántékához, és elsütötte. U tána a fegyvert a színész ellazult kezébe tette. A magnót az ágy mellé helyezte, még egyszer körülnézett, aztán elhagyta a szobát. A ház előtt elegáns gépkocsiban Jane, a titkárnője várta. — Minden rendben, drágám — közölte vele vidáman. — Mehetünk. XXX A teleúízió még aznap este közölte ahírt a tragédiáról. George Bell színész meggyilkolta partnernöjét, Nora Blairt, majd végzett önmagával is. Borne felügyelő sokadszor nézte már át a jelentést. Végigsimított sajgó homlokán, egy percre levette szemüvegét, és behunyta a szemét. Ojból átnézte John Blair vallomását is. Azt állítja, reggel kilenckor bement irodájába, hogy új forgatókönyvét lediktálja titkárnőjének. Vallomását a titkárnő is megerősítette. Az irodát csak este öt után hagyták el. A felügyelő újra meghallgatta a magnószalagot, amelyet az áldozat ágya mellett talált. Aztán még egyszer ... Két órával később két rendőr kíséretében becsengetett John Blair villájába. «— Mr. Blair, letartóztatom Nora Blair és George Bell meggyilkolásának vádjává1 — mondta. — Megörült?! — hördült jel Blair. — Mielőtt tovább folytatná mondanivalóját, hallgassa meg ezt — szólt közbe a felügyelő, és elindította a szalagot. Kétszer vtsszajátszotta, majd megkérdezte: — Nos, Mr. Blair, észrevett valamit? — Semmit — rázta meg a fejét a férft. — Nem hallotta a háttérzajt? Ugyanazt a háttérzajt, amely most is hallatszik? A légkalapácsét? — Légkalapács? — nyögte ki Blair, és arca hamuszürkére változott. — Igen. Jól kivehető, márpedig Mr. Blair, szombaton az útépítők nem dolgozták. Ezt a szöveget előbb, pénteken vagy egy másik munkanapon vették fel. — Nincs értelme többé, hogy tagadjak — hajtotta fejét tenyerébe John Blair, majd felállt, és a zakója után nyúlt. — Mehetünk!
