Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-18 / 51-52. szám
Amikor a „Nagyra nőttél, Piramis“ eb mű riport megjelent lapunkban, gondolni se mertük, hogy levéláradat zúdul majd szerkesztőségünkre. Közel háromszáz levelet kaptunk, amelyek háromnegyed ré» szét tiz-húsz-harminc személy is aláírta. Több ezren kapcsolódtak be a Piramis kö= riil kialakult vitába, örültünk minden e- gye® levélnek. Végre valami — mondtuk —, ami széles körben megmozgatja az el» vasóinkat. Viszont elgondolkoztató volt az is, hogy miért csak Piramis-ügyben fogtok papírt és ceruzát, miért csak egy népszerű zenekarról mondtok véleményt? Mindezeket mérlegelve — ígéretünkhöz híven — a riport után kialakult vita kapcsán kerekasztal-beszélgetést rendeztünk szerkesztőségünkben. Azzal a céllal ültünk össze, hogy szakemberek, levélírók és maga az érintett fél, a Piramis együttes vezetőjének bevonásával boncolgassuk a témát, és pontot tegyünk a vita végére. A beszélgetésen jelent volt: Kősa Éva pedagógus, Papp Sándor, a Csehszlovák Rádió magyar adásának zenei szerkesztője, DurtSová Viera pszichológus, Vangel Árpád esztergályos, Liszka Györgyi gimnazista, Strielenec Sándor, lapunk pop-rovatának külső munkatársa, Molnár Imre főlskólás, a József Attila Ifjüsági Klub elnöke. Lapunkat Strasser György, Zácsek Erzsébet, Horváth Rudolf és a vitaindító riport szerzője, Zolczer János képviselte. A beszélgetéshez később kapcsolódott Som Lajos, a Piramis együttes vezetője, és hozzászólt a vita egész anyagához. Oj Ifjúság: Szeretnénk hallani Som Lajos véleményét a vitaindító riportról. Ugyanis levélíróink többsége úgy vélekedett, hogy lapunk támadja a Piramis együttest,- zenéjüket, magatartásukat. Som Lajos: A vitaindító riport, véleményem szerint, objektív volt, kivéve néhány részletével, amely félreértésekre adhatott okot, és bizonyára ez válthatta ki azt az érzést, hogy az Oj Ifjúság támadja a Piramist. Én ezt nem éreztem. A hozzászólásokról:- minden velünk rokonszenvező levelet. köszönök az együttes nevében. A támadó bírálatok hidegen hagynék bennünket,- hiszen senkit sem akarunk lasszóval barátaink közé fogdosni, és nem is kívánjuk, hogy magukénak érezzék a zenénket, igazságainkat. Oj Ifjúság: Kerekasztal-beszélgetésünket kezdhetnénk talán azzal, hogy mi lehet íz: tehát a zene-e vagy a szöveg, amely a közönségből az üvöltést, az eksztázist kiváltja? Som Lajos: Én azt nem nevezném üvöltésnek, ha valaki tudja a szöveget, és velünk együtt énekli, mert a leggyakrabban ilyen van & koncerteken. Szerintem a zene és a szöveg is egyformán esik latba. Legalábbis azt szeretnénk. Kosa Éva: Koncert után beszélgettem a diákokkal. Véleményünk szerint a szöveg ragadta meg a figyelmüket, arra összpontosítottak, Arra a kérdésemre, hogy tetszett-e a zene, és ha igen, miért, nem kaptam választ. Ügy gondolom, ahol nem értik meg *'a szöveget,- ott a közönség nem tombol, nem esik eksztázisba. Papp Sándor: Szerintem nemcsak a szöveg válthat ki — a Piramis esetében — eksztázist, hanem a zene is. Már a zene ritmusé is arra készteti a fiatalokat, ha ülnek, hogy felálljanak, mozogjanak, táncoljanak. Szerintem ez átvett jelenség lehet. S hogy ez az adott környezetben mennyire teljesedik ki,- az függ a nép szokásaitól is. Mert a Szlovák Filharmónia zenekar tagjai mesélték: míg minálunk & koncertlátogató közönség nyugodtan végighallgatja a zenét, és csak a végén fejezi ki tetszését vagy nem tetszését, addig néhány országban az estélyi ruhás hölgyek és öltönyös urak be- le-beletapsolnak, -fütyülnek a műsorba. A mi ifjúságunk, sajnos, átvette ezt a szokást. Vangel Árpád: Bizonyára így van ez nyugaton a komoly zenei koncerteken, csak ott azzal a különbséggel,- hogy & közönség nem dobál a színpadra fáklyákat, sörösüvegeket, nem töri össze a berendezést, ezt teszik ott a rock-koncerteken, ezt utánozzák egyes fiatalok,- sajnos nálunk is. Öuriáová Viera: Az még hagyján is lenne, hogy az Ifjúsági koncerteket látogató közönség farmerben jelenik meg, üvölt, csak ami utána következik az már nem. És jé lenne megvizsgálni azt is, mi lehet ennek a vandál viselkedésnek az oka. Véleményem szerint biTényí a zenekar min! agy és szíj kimondja a feladatokat, a tömeg mint egy katalizátor továbbítja az Illetékesekhez, akik aztán már tenni is tudnak. Üj Ifjúság: És mik azok a problémák, amikor a fiatalok is tehetnének már valamit...? Som Lajos: Hogy a fiatalok ezek érdekében tesznek-e valamit, azt nem tudom. Mi erre is serkentjük őket. Arra is, hogy hittel, kitartással küzdjenek, dolgozzanak, mert bármit is akarnak, csak így lehet elérni. Vangel Árpád: Munkatársaimmal a műhelyben beszélgettem erről a témáról. Azt mondták, bár pénzük meglenne a koncertjegyre, talán időt is tudnának szakítani, csak energiájuk már nincs arra, hogy ott tomboljanak, üvöltsenek. ök már dolgoznak, megvan a családi és munkahelyi problémájuk, arra kell a még fennmaradt energia: tettekre, nem pedig a „csak üvöltésre“. Som Lajos: De nem szabad elfelejtenünk: ennek a rétegnek nagyon kevés cselekvési lehetősége van. Nekik még meg kell mutatni az utat, az irányt, vezetni őket, s csak később, ha majd felnőnek, akkor cselekedni hagyni. Papp Sándor: Az volt a kérdés, miért csak üvölt a közönség. Erre felmerül egy újabb kérdés. Mit csináljon mást? Válaszom: létezik például élő diszkó, ahol a zene hallatára a közönség nemcsak üvölt, hanem táncol, aktív élvezője a szórakoztatásnak. Sajnos, hazánkban c hasonlóból még kevés van, elkelne több is. Oj Ifjúság: A közönség azért jár koncertekre és a- zért üvölt ott, mert nincs más hely számára, ahová mehetne. Ez így nem igaz. Hiszen soha annyi művelődési ház, ifjúsági klub, mozi,, színház és még sok egyéb szórakozási hely sem volt, mint napjainkban. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy mindez már elég, de az adott helyzetben, aki akar, találhat magának szórakozási lehetőséget. Viszont ha a meglévők nem megfelelőek, akkor mit tesz az a fiatal, aki a koncerten üvölt, hogy legyen jobb is, másabb is? Hogy a kihasználatlan művelődési otthonokban gazdag kulturális vagy egyéb szórakoztató tevékenység folyjék? Tehát a fiatalok rosszul teszik fel a kérdést: nem igaz az, hogy nincs hová menniük. Ebből következik, hogy e- zek a kulturális intézmények végeznek olyan munkát, amely nem elégíti ki minden érdeklődő igényét, vagy a fiatalságnak ez a rétege olyan magatartást tanúsít, úgy viselkedik, hogy nem lehet őket ezekre a helyekre beengedni. Mert csak üvölteni, csak úgy lázadni, hogy célt nem látnak maguk előtt, nagyon gyermeteg, nagyon együgyűnek tűnő. Beszélgetések alkalmával megkérdeztük ezeket a fiatalokat, milyen helyen szeretnének ők szórakozni. Azt válaszolták: „nem tudom, ezen még nem gondolkoztam“. Vangel Árpád: Szerintem is van hely, és aki ezek közül nem találja meg a szája Izének valót, az már passzív. Csak fogyasztója akar lenni a kultúrának, semmit sem tesz annak érdekében, hogy nagyobb I- génnyel művelődjék, szórakozzék, esetleg még másokat Is szórakoztasson. zonyára minden egyes koncerten ven egy kisáhb csoport, amelynek tagjai agresszívebbek a többieknél, a- kiknek a családi, otthoni életük felbomlott, konfliktusokba kerültek a szülőkkel, s ilyenfajta magatartásu-.- kát egyébként is, másutt is kinyilvánítják. Aztán az ő viselkedésük átragad & többiekre, százak-ezrek utánozzák őket, csupán majmolásből, anélkül, hogy ennek különösebb értelmét látnák. Átragad az egyikről a másikra. Som Lajos: Sző esett az öltözékről. Ml nem teszünk különbséget az utcai és a színpadi ruha között, hiszen a mai gondolatoknak a dalokban való kifejezéséhez a színpadon semmiíéle plusz maskara nem kell. Azokban a hétköznapi ruhákban, amelyekben az utcán járunk, tudunk igazul mindenről beszélni, amiről szöva-^ g-eink is szólnak. Oj Ifjúság: Viszont ha a közönség nem üvölt, akkor a zenészek elégedetlenek. Véleményünk szerint az még nem kivetnivaló, ha valaki reagál a zenére, .tegyük fel, üvölt, eksztázisba esik. Azt azonban már el kell ítélnünk, amikor megrohamozzák a zenekart, szétverik a berendezést. Som Lajos Ez nem igaz," hogy elégedetlenek vagyunk! Az őszinte tapsnak ugyanúgy örülünk, mint másféle reagálásnak, azonosulásnak. A tetszésnyilvánítás milyensége alkati kérdés, az a fontos, ha tetszik a zenénk, akkor ezt valahogy ki is fejezze a közönség. Persze ne azzal, hogy szétveri a berendezést. Üj Ifjúság: Eljutottunk addig, hogy a közönség ü- völt, ami az adott környezetben természetes és nem is elítélendő, de... Miért csak üvölt a közönség? Miért csak igenei azokra a szivük szerint kimondott „igazságokra“, és koncert után vajon tovább gondolja-e mindezt és túljut-e az üvöltésen? Kosa Éva: A „csak üvöltés“ szerintem érzelmi szegénységgel magyarázható. Azoki a tizenévesek, akik csak ezzel, tehát az üvöltéssel fejezik ki egyetértésüket, többre még nem képesek, többet nem is akarnak. Ez a legegyszerűbb: nem kell tenni semmit, sem fizikailag, sem szellemileg, mégis úgy érzi, így is sokat tett. Többre nincs is igényük, a bennük fölhalmozódott energiát nem tudják és nem is akarják másképpen kifejezésre juttatni. Napjaink ifjúsága kényelmes, 6s a hosszabb-rövidebb ordítozás alatt, úgy érzi, kitombolta'; magát, megoldott valamit, pedig ez nincs így és nem is lehet így. Mert a „csak üvöltéstől“ semmi sem változik meg. A változásért tenni is kellene valamit, ha valójában igényelné ezt a változást. Liszka Györgyi: Szerintem a fiatalok egy része azért csatlakozik ehhez az együtteshez, mert úgy gondolják, ha a vélt igazságaikat a Piramis ország-világ előtt kl- kiabálja, akkor erre az illetékesek felfigyelnek, és majd tesznek is valamit. Tehát: várják a sült galambot. Som Lajos: Egyrészt igazuk is van, hogy várják a sült galambot, mert az általunk felvetett problémák megoldásának egy része nem is a fiatalok feladata. 'DwiSová Víera Strielenec Sándor Som Lajos Molnár Imre
