Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-04 / 49. szám
« «M Laimnermsori LUCIA A Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának a jubileumi évad második bemutatójával ismét bővült a műsorrendjén szereplő közkedvelt olasz operák sora. Műsorra került ugyanis, méghozzá eredeti o- lasz betanulásban Gaetano Donizetti leg-' ismertebb, de nálunk a hatvan év alatt még nem játszott operája, a Lammermoori Lucia. A XVIII. és XIX. század közötti forduló évek roppant gazdaggá tették Itáliát, mert alig egy röpke évtized alatt Rossini, Do nizetti és Bellini személyében feltűnt a Verdi előtti zenei élet fényes ragyogásé hármascsillaga. A triásznak a nevéhez fűződik annak a jellegzetesen olasz operastílusnak a megteremtése és első felvirágoztatása, amelyre jellemző a lágyan szárnyaló dallam, és amely ma a „bel canto“ a „szép ének“ összefoglaló néven ismeretes. Rossini a legidősebb közöttük, és az ő életpályája a leghosszabb. A másik kettőnek fiatalon a halál ütötte ki kezéből a tollat, mégis van egy valami közös ben nük: mindhárman rengeteget alkottak, műhelyükből mintegy 120 opera került ki. A legtermékenyebb éppen Donizetti: 71 befejezett operát hagyott az utókorra. Mai szemszögből nézve szinte elképzelhetetlen ez az alkotói gazdagság, de akkor természetes volt, mert a korabeli operaszínpadok — a jelentősebb olasz városokban pedig több társulat is működött — egy-egy játszási periódus alaft 5—6 új művet is bemutattak; így- kötött szerződést'Donizetti is a nápolyi színházak intendánsával, hogy három év alatt 12 új művet bocsát rendelkezésére. Persze ebben az alkotói iramban a konvenció és a sablon is megkapja a maga jussát, mert hiszen el sem képzelhető, hogy minden bemutatott opera egyforma színvonalú legyen. így történt aztán, hogy az. említett nagyszámú alkotásnak csak egy csekély .hányadát ismeri a mai operarajongó, mert sok közülük be sem vonult.a halhatatlan művek panteonjába. Ennek a jelenségnek azonban van még egy másik indító oka is; a múlt század első évtizedeiben, amikor az operaszínpadokat az önkényes és elkényeztetett primadonnák uralják, a közönség is a dallamos énekbúvárnak hódolt — őrü- lési jelenet nélkül egy opera sem volt elképzelhető —, a szerzők tehát alávetették magukat ennek a közízlésnek, s műveiket is ennek szolgálatába állították. Amikor aztán Verdi korával az igények megváltoztak, s előtérbe került a jellemábrázolás, a mélyebb tartalom zenei kifejezése, ezeket a csillogó, bár a maguk nemében ragyogó alkotásokat a feledés homálya fedte be. Változás századunk ötvenes éveiben állott be az énekművészet univerzális egyéniségének, Maria Callasnak a színpadra lépésével, aki páratlan művészetével új életre keltette és tartalommal töltötte meg Donizetti híres nőalakjait, Luciát, Anna Bolenát, Lucrézia Borgiát éppúgy, mint Bellini Normáját, s ezzel megindította Do nizetti és Bellini műveinek ma is tartó, reneszánszát. A Bergmanóban született Donizetti alko fásában két vígoperája, a Szerelmi bájital és a Don Pasquale mellett legidőtállóbb műve a Lammermoori Lucia. A szöveg könyv alapját Walter Scott műve képezi, s a gyűlöletről, annak végzetes következményéről szól. A két ellenséges viszonyban álló skót család gyermeke, Lucia és Edgár szeretik egymást, s titokban örök hűséget fogadnak. Enrico, Lucia bátyja a- zonban csak úgy erősíthetné meg megingott, hatalmi pozícióját, h,a Lucia hozzámenne a gazdag, befolyásos Lord Arthur Buklawhoz. A lány erre nem hajlandó, mígnem bátyja hamis levéllel meggyőzi őt Edgar hűtlenségéről. A fényes esküvőre azonban betoppan Edgár, s a helyzetet látva, szavát szegő jegyesét megátkozza, mire Enrico párbajra hívja ki. Lucia nem bírja elviselni a'történteket, elméje elborul, s a nászi ágyon megöli férjét, Edgar megérkezik a párbaj színhelyére, ahol az esküvőről távozó vendégektől értesül Lucia tettéről és haláláról, végez önmagával. A három főszereplő számára pazar bőséggel áradó, parádés, de rendkívül igényes szólam született Donizetti alkotóműhelyében. A Szlovák Nemzeti Színház pedig van abban a szerencsés helyzetben, hogy megfelelően tudja kiosztani mindhárom szerepet. Sidónia Haljaková eddigi pályafutása során igazi drámai k-oloratúrá- vá fejlődött, s Lucia alakításával végleg nemzetközi színvonalra emelkedett. Érzi a szerelmes várkisasszony líráját, megejtő őszinteséggel suttogja el bánatát, hogy aztán az örülési jelenetben két tüneményes magas hanggal feltegye alakítására a koronát. Sajnos, Peter Dvorskyt betegsége gátolta abban, hogy színpadra lépjen, így a tenor főszerepét mindkét bemutatón Peter Oswald énekelte, aki pedig teljesítményéért elismerést érdemel. Az ő szerényebb terjedelmű karcsú tenorját megterhelte Edgar szólama, még ha az első bemutatón színvonalasat is produkált. Pavol Mauréryt magas baritonja, jellemábrázoló játéka egyenesen predesztinálja a célratörő Lord megformálására. Lucia nevelőjének, Radimondónak terjedelemben szűkebb szerepében Sergej Kopcák bizonyította egyéniséggé való beérését és azt hogy nem a terjedelem, hanem a művészi megformálás a mérvadó. Vladimír Suchánek fekete-szürke üres színpadképének komorságát jól kiegyensúlyozták Ludmila Purkyflová Stuart Mária korát megidéző pasztellszínű jelmezei. Július Gyermek rendezése a szereplők jellemábrázolására és a tablók beállítására koncentrált, míg Gerhard Auer, az előadás karmestere nem tudta felizzítani Donizetti partitúráját, sem kirajzolni dallamíveinek hatalmas boltozatát. Varga József KRISZTINA V olt egy lány a tavaly végzett főiskolások között, akit harmadéves korától ismerek. Már kezében volt a diploma, amikor először beszélgettünk, de az egykori főiskolai hallgatóra még ma is jól emlékszem. Egyedül ült a vígszínházi próbákon, valahol a tizedik sorban, távol a reflektorok fényétől és figyelt. Mozdulatokra, gesztusokra, hangszínekre, rendezői instrukciókra, színészi reagálásokra, pedig akkor még csak nem is sejtette, hogy gyakorló évei után ez a színház lesz a második otthona. Aztán eljött az utolsó osztályvizsga, a főiskolai búcsú ideje, s Várkonyi Zoltán még a diploma- osztás előtt a Vígszínházhoz szerződtette .Először a Popfesztivál színlapján tűnt fel a neve Juana Peremartoni Krisztina („A beugrás napján másra sem gondoltam, csak arra, hogy úgyis belesülök, és meg is történt. A teher, hogy ezerkétszáz ember most csak rám figyel, a szöveget is elnyomta bennem. Megéreztem a feszültséget, elkaptam kollégáim riadt tekintetét s tud tam, hogy Tahi Tóth László az utolsó pil lanatban vetett véget a csendnek.“) A Kakukkfészek Flinn nővére már az első próbától az övé volt. I„Sosem felejtem el a jó hangulatban töltött próbaidőszakot ... Es ezt mindennél fontosabbnak tartom. Még a szerep nagyságánál is. Rájöttem ugyanis, hogy amilyenek a próbák áltálában olyanok az előadások is.“ / A Szent Johannában fiúszerepet kapott: ű volt az apród, A Bűn és bűnhődésben hónapokig „közkatonaként“ játszott. Éppen, hogy csak jelen volt a színpadon. Aztán megint egy beugrás várt rá: Nasztaszja szerepét vette át Halász Judittól, f„Mindig azt a feladatot találom a legnehezebbnek, amely éppen vár reám. Vagy amellyel még a bemutató napjáig sem sikerült megbirkóznom. Itt van például Molnár Ferenc Üvegcipőjének Keczeli Ilonája. Sötét szem, szélesre festett száj, kihívó magatartás.,, azt hittem, könnyű dolgom lesz. Most már (Máté Magda felvétele) tudom, hogy tévedtem. Jobban is feltárhattam volna a lány lelkivilágát. Megérdemelte volna, hiszen a negédes jelenetek feloldásával mindig őt „bízta meg“ az író.“ j Pályája eddigi legszebb szerepét Gom- browicz Operettjében kapta, abban a filo- zőfikus ál-operettben, amely az utóbbi é- vek legnagyobb vitáit váltotta ki a nézők és a szakmabeliek körében. /„Amikor a második felvonásban a bál, a toalettek és maszkok teljes pompájában ragyog, a hosszú parókán kívül semmi sincs rajtam. Emlékszem, még a főpróbán is szemérmes voltam, pedig akkor már a kollégáim is túltették magukat ezen a jeleneten. Most már megszoktam, pontosabban megértettem Albertina meztelenségét, de egy újabb vetkőző szereppel, érzem, minden elölről kezdődne. Fenn a magasban már arra is találtam időt, hogy megleshessem a nézők tekintetét. Amíg nem látom az arcokon a szeretet jelét, remegek, mint a nyárfalevél. Vannak, akik az első pillanatban még megbotránkozni is elfelejtenek, és csak szelíden mosolyognak, vannak, akik megelégelik a darabot és tüntetőleg kivonulnak.“ I A vonzó, belülről csillogó lányt a tévéfilmrendezők is sokféle szerepkörben foglalkoztatják. Csiky Gergely Proletárjaiban Irént alakította, aki a tisztességét is áruba bocsátotta. Karinthy Frigyes A nagy ékszerész című darabjában Betty volt, a gyáros lánya, Füst Milán IV. Henrikjében pedig Mathiidast játszotta, a király eltaszított szeretőjét. Peremartoni Krisztina a főiskola elvégzése óta szinte megszakítás nélkül játszik, mégsem érzi, hogy „ügyeletes“ lenne. Vannak napok, amikor reggel hattól este tizenegyig talpon van és még arra sincs ideje, hogy megebédeljen. S ha másnap újra rohanhat a tévéstúdióba vagy a filmgyárba, még a hangulata is helyrebillen, ha megbántva érzi magát. És boldog, hogy nem kell sértődötten magára zárnia szobája ajtaját. G. Szabó László Levelek Jó kollektívává kovácso- lódtak a Tornaijai (Safdri* kovo) Mezőgazdasági Mű* szaki Középiskola elsősei. Ez különösen az őszi társa* dal mi munkák során érték el. Most már színdarabokra járnak együtt. Többek között megnéztük a Thália Csendesek a hajnalok című előadását, külön élmény számunkra, hogy az egyik osztálytársunk a társulat e* gyik tagjának, Mák Ildikói nak a személyében felismerte a volt tanítónőjét. A szünetben váltottunk is ve* le néhány szót. Nagy ten vünk van. Szeretnénk meg* hívni Mák Ildikót, hogy iskolánkban elbeszélgessünk vele. Tetszett szenvedélyes, jó alakítása és közvetlensége, kedvessége. Pásztor Edit Irodalmi műsor A CSEMADOK nyitrai (Nítra) szervezete keretében működő Juhász Gyula Művelődési Klub november elején műsort rendezett a nyitrai Híd irodalmi társulatról. A CSEMADOK előadóterme színültig megtelt, főként a két helyi főiskola hallgatóival. A bevezető előadást Szeberé- nyi Zoltán, a Tanárképző Főiskola tanára és ismert Író tartotta. Részletesen ismertette a Híd keletkezését, jelentőségét és hibáit egyaránt. 1935-ben megjelent a nyitrai írók könyve, amely bemutatta Nyitráról és környékéről elszármazott magyar írókat. Az első oldalon Jankó Jesensky versét közölték magyar fordításban. Ez a regionális jellegű könyv olyan olvasói sikert aratott, hogy rövidesen második kiadására is sor Sérült.' Ennek kapcsán vetődött fel egy kiadóvállalat és irodalmi társaság megalakításának a gondolata, amelyet aztán a két szerkesztő, Dallos István és Mártonvűlgyi László meg is valósított. A társulatnak a Híd elnevezést adták. Első kiadványa Hevessy Sári verseskötete, a Sárbilincsben volt, ezt követte Ethey Gyula könyve a Zobor vidék múltjáról, Mártonvölgyi László két könyve (Zarándokúton a Kárpátok alatt, Emlékek földjén!, majd a jtársulat legjelentősebb munkája, a Szlovenszkói magyar írók antológiája négy kötetben. Ez a mű ma is nélkülözhetetlen forrás, mert az akkori szlovákiai magyar irodalomnak keresztmetszetét nyújtja. Ebben a sorozatban lépptt be a Híd szerkesztőség gárdájába Szalatnal Rezső, aki a hár- madík kötet társszerkesztője is volt. Ez a kötet a cseh és szlovák irodalmat mutatta be műfordításokban. A Híd® utolsó kiadványa a Magyar Album volt, amely tíz kötetben a fasizmus által betiltott magyar folyóiratokat helyettesítette. Mártonvölgyi László elmondta, hogy sajnos ma már csak ő tud részleteket mondani a Hídról. A Híd szerkesztői, munkatársai — Dallos István, Sza- lalnai Rezső, Bártfay Gyula, Slamka Lajos. Massányi Ödön és Mészáros józsef már meghaltak. Ezen a rendezvényen részleteket mondott el a Híd történetéből, amelyekre csak szemtanú emlékezhetett, mert dr. Misttna cenzor még a kákán ts csomót keresett, s a legtöbb cikket bizony újra kellett szedni. Még Emileknek a mondákat feldolgozó könyvéből is sokat törölt. Kifogásolta, például azt, hogy antológiában nem szerepeinek az akkori jobboldal írói. A Híd mögött nem állt tőke, ugyanis gyanúsan néztek a vállalkozásra, mert ahogy mondták, csupa kommunista szerepel a kiadványokban vagy legalábbis a legtöbb az. A Híd csakis az előfizetőkre támaszkodhatott, de így, az akadályok ellenére Is teljesítette küldetését. Az előadásokat élénk vita kö vette, amely azt igazolta, hogy az ifjúság érri-klődik haladó hagyományaink iránt Sándur János
