Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-17 / 29. szám
fr 4 frag lépten-nyomon szidják a fiatalokat. Hogy lines igényük, megkapnak mindent a szüléktől, az élettől, még a kezüket sem kell •zárt a mindenért kinyújtani. „Meg se nősül a gyerek — mondja a sőrégi (Surice) szövetkezet alelnöke, Homálya István — mär készen áll neki bebútorozva az új ház, nemsokára megkapja a kocsit és akkor azt mondja: „Elég, megvan mindenem, többre nem vágyom!“ Nincs terve, nincs elképzelése az életről, a munkáról, a munkahelyén a rábfzottakat (mmel-ámmal elvégzi és kész. Beszűkül, eltunyul, elkényelmese- dik. Elfelejti, hogy a világot minden nap és mindenkinek meg kellene váltania. Ha csak egy arasznyival is többet tesz, mint előző nap, mint a kollégája, már akkor is több értelme lehet az életnek, mintha ko< csijával, lakásával, elégedettségével dicsekedik. Mert ettől azért többre kell, hogy képes legyen az ember! Főleg egy fiatal!“ A sőrégi szövetkezét vezetősége négy fiatalnak nem hosszabbította meg egyéves szerződését. A négy fiatal, három fiú, egy lánys « középiskola befejezése után került a szövetkezethez egyéves próbaidőre. Ez alatt az Idő alatt a fizetésüket a járási termelési igazgatóságtól kapták. Az egy év gyakorlati idő elteltével egyiikük munkájára sem volt tovább szüksége a szövetkezetnek. — Miért? — kérdezem a fiatal Homo- lya István alelnököt. — Tömören: minden hely foglalt. Del... Az elnök, a vezetőség és jómagam is azt valljuk; bármennyire Is nincs üres vezetői állás, ha ezek a fiatalok kimagaslóan jó munkát végeztek volna, látszott volna rajtuk a világmegváltó munka szándéka, akkor plussz munkaerőként is fölvettük volna őket. De csak jótékonyságból, hogy nekik ne kelljen buszozni távolabbi munkahelyre, nem adunk senkinek állást, főleg nem vezetői munkát. — Mit értesz te a világmegváltó szán* dékon, mert ez így túl nagy szó? — Nézdl Ma egy negyven-ötven éves vezető középiskolai végzettség nélkül is lehet jó növénytermesztő. Elvégzi a rábízott munkát, mondjuk nem is rosszul és kész. Évről évre teszi a szokásosat. Tőle már egyebet nem is várhatunk el. Elegendő a tapasztalata ahhoz, hogy ez a folyamatosság ne szakadjon meg. Csakhogy, ebben a folyamatosságban nincs fejlődés. Éveken keresztül egyformák e> hektárhozamok, nincs a munkában kísérletezés. És pont ezt a kísérletező szellemet, magatartást várjuk el a fiataloktól, ami az idősebbektől már nem kívánható meg. Kísérletezést; terveket, tetteket, még akár kudarcok árán is, csak lássuk, hogy vannak saját ötleteik, terveik, „világmegváltó“ szándékaik, amelyek eléréséhez az iskolából hoztak a- lapokat, szaktudást. Amelyek kidolgozásához, megvalósításához nekik még van idea jük. Ezért mondom, hogy nem félünk a kudarcoktól senj, hiszen ez a kísérletezés velejárója. De, he* egy fiatal csak annyit vagy még annyit sem képes produkálni, mint egy nála harminc évvel Idősebb — sőt, még igénye sincs a más iránt —• akkor természetes, hogy az öregebb marad a helyén. Ezekben a fiatalokban, akik most elmentek tőlünk még t szándékot sem fedeztük föl az új, a más iránt. Jól ismerem Homolya Istvánt, meg az elnököt, Pölhös Károlyt, akárcsak a harmadik nagyon ambiciózus fiatal vezetőt. Mag Jánost is. Nem csodálkozom, hogy féltehetségeket, újítani nem akaró embereket nem akarnak maguk mellé. Nem összeférhetetlenek ők egy cseppet sem, sőt, nagyon is emberséges, baráti módon kezelnek minden új tagot, zöld az út a szövetkezetben „Megváltom y -j J , minden új kezdeményezés, terv, vállalkozás előtt, tág a tér, nagyon Is tág, amit ők a fit tatoknak biztosítanak. Aki viszont nem akar velük lépést tartani, az nézzen más munkahely után, és ebben teljes mértékben Igazat is adok nekik. Mert tgenis, egy iskolából kikerült huszonévesben legyen szándék, vágy a jót jobbá, a jobbat még jobbá — és így tovább — formálni. Akarja megváltani * világot pofonok, kudarcok árán is. Mert mikor máskor, ha nem most, fiatalon!.., ' „Nagyra nőttél, túl nagyra“ — énekli a Piramis együttes, amikor rányitok Angyal Józsefre a konyhában, ö az egyike azoknak, akik három héttel ezelőtt eljöttek a gazdaságból. — Milyen munkát végeztél a szövetkezetben töltött egy év alatt? — A szőlészeti részlegben dolgoztam, á- hol volt egy csoport munkás a kezem a- latt. Azoknak reggel kiosztottam e< munkát és egész nap felügyeltem rájuk. Ez minden, semmilyen komolyabb munkát nem adtak, mert én is azt szerettem volna, ha nagyobb feladatokkal bíznak meg. — Mire gondolsz? — Nem is tudoml Valami mást, az nem nagyon tetszett. Mert ott állni egész nap a munkások fölött, nem nekem való. így többször ellógtam, amit a szememre is vetettek. Meg, ha reggel késtem egy negyed* órát, már letoltak a sárga földig, de ha más többet késett, annak nem mondtak semmit. — Jó, Jó, de te miért késtél egy negyedórát? — Hát, többen nem jártak idejében munkába. — Kértél más munkát, előhuzakodtál valamilyen ötlettel? — Nem, azt egyszer sem. — És csodálkozol, hogy nem bíztak rád más feladatot, amikor még késtél Is a munkából? — Mit gondolsz, ki volt a hibás, hogy nem maradhattál? — Azt én nem mondhatom meg, meg nem is tudoml a világot .Nagyra nőttél, túl nagyra“ — szól ismét a nóta. Ahogy elbúcsúzom Angyal Józseftől, látom, ő is nagyra nőtt. De hogy tűi nagyra-e, azt nem merném állítani. A’ három lány egyikét az utcán állítom meg. Férjhez készül, a jövő héten lesz az esküvő. Nem nagyon akar szóba állni velem, még a nevét se árulja el. ő közgazdasági szakközépiskolát végzett és az irodában dolgozott, gépen írt. Vele van az anyukája is, £ki egyre csak azt hajtogatja, hogy „nem kellett a lányom a szövetkezetnek, kiebrudálták őt!“. A „névtelen“ lány is csak azt hajtja, hogy gépen írt, néha át kellett utána írni a papírokat, de egyébként „nem volt velem semmi baj“, mégsem tartottak meg. Hát, ítélje meg az olvasó, ha a gépírónőnek az írásait át kell egy másik embernek írnia, hogy azzal van-e, vagy nincs baj?... A szövetkezet ezekben a napokban vett föl újabb egy éves próbeidőszakra három idén végzett középiskolást. Bodnár József egyike a háromnak, Szepsiben érettségizett. Jelenleg a gépjavító műhelyben dolgozik. — Mit csináltál ezen az első héten? — Eddig a raktárban osztályoztam az ékszíjakat, külön-külön szögre akasztottam egyik, másik félét is, hogy könnyen, gyorsén meg lehessen találni. — Ez a saját ötleted volt. — Nem, úgy kaptam feladatul. — Milyen munkát végezné! szívesen? — Megszervezném az ütemes gépjavítást, kidolgoznám a gépek gazdaságos üzemanyagfogyasztásának a tervét, lehetnék a- nyagbeszerző. Sok mindent szívesen csinálnék. Most például, csak ügy magamnak, leellenőriztem a gépek, traktorok fogyasztását. Sajnos, nem tudtam minden esetben dűlőre Jutni, mert sok helyütt föl van tüntetve a fogyasztás, de az, hogy hány kilométert futott le £ kocsi, az már nincs, így senki sem tudja, hogy a kocsivezető mennyit fogyasztott a benzinből saját sza— Az idősebb kollégák befogadtak, tanftgatnak? — Én nem vagyok elégedett. Ha gyorsan elvégzem a munkát, akár órahosszákat is megbújhatok. Csakhogy nem teszem, tn- kább kérek új munkát, vagy segítek a gépszerelőknek. Dolgozni jöttem ide, nem lazsálni. — Mit gondolsz, sikerül majd itt megkapaszkodnod? — Remélem, és nagyon fogok igyekez* ni, de én úgy érzem, ha nem fog sikerülni, abban főleg én leszek a hibás. Úgy kell dolgozni, hogy felfigyeljenek rám, észre vegyenek, hogy van a fejemben valami és amit nem tanultunk az iskolában, azt Itt megtanulom, megszerzőm a csak munkahelyen megszerezhető tapasztalatokat. És 1- gyekszem majd előhuzakodni ötletekkel, ami hasznos lehet a gazdaságnak. . Czime József a Losonci (Luőenec) Mező- gazdasági Szakközépiskolában érettségizett. Az állattenyésztési részlegen kisegítő állattenyésztő. — Most látom csak, mennyire hiányosak az Iskoláben tanultak — sóhajt föl Józsi. — A minap megkérdezték tőlem, milyen fajta ez és ez a tehén. Mi az iskolában csak három fajtáról tanultunk, hát ezek e- gyikét mondtam. Kiderült, a három közül egyik sem, hanem egy negyedik fajtáról van szó. Nem nevettek ki az idősebbek, inkább igyekeztek megmagyarázni, hogyan, miről lehet a fajtákat megkülönböztetni és azóta is mindig tanítanak, oktatnak. Másrészt nekem Is meg kell tömöm a jeget, mert gyakran tudom, hogy Igazam van, esek ezt ők nem hiszik el. Azt gondolják, még nagyon zöldfülű vagyok, pedig sokszor biztos vagyok az igazamban. A szüleim pél® dául ősszel elvetették a búzát. Én mondtam nekik, hogy már későn vetnek, mert a magnak legkésőbb október tízig a földben kell lennie. De nem és nem, csak tavasz- szal csodálkoztak, hogy nem kelt ki. Azt mondták, kikaparta a tyúk. Egy fenét, a tyúk, későn vetettek, kifagyott a búza — mondtam erre.. Erre ők: „Csacsi vagy te, nem értesz ehhezl“ Pedig már láttam, hogy hisznek nekem, csak nem merték beismerni, hogy néhány dologban már lehetek o- lyan láratos — vagy esetleg még járatosabb — mint ők. Hát ez a helyzet az ldő- sébbékkel! Sokszor kell döngetni a jeget, hogy végre megtörjön — elismerjék igazunkat. Mert mi is tudunk valamit, ha még a tapasztalatok híján is vagyunk. De tapasztalatot csak úgy szerezhetek, ha alkalmam lesz bizonyítani. Döngetni a jeget, akár ezerszer is. Én bírom erővel, hittel, egyszer csak megtörik. • Czime József egy hete van még csak a szövetkezetben, de bizonyára erőteljesen döngetheti a vastag jeget, mert Mag János ezt mondja róla: — Benne látunk fantáziát. Még egy kicsit félénk, de van ötlete, akarata, kitartása, és ha nem adja alább, nálunk marad, itt a helye. Az efféle fiatal kell nekünk. Akinek van Igénye, célja az élettel. Nem elégszik meg azze*l, ami van. Az kell neki, ami nincs: a jobb, az új! Igényességre nevelve önmagát, munkatársait. Bízunk Józsiban! Zolczer Jéna« A szerző felvételei i Nagyra nóttél, túl nagyra —> énekli a Piramis együttes, amikar benyitok Angyal Józsefhet Sn igyekszem majd el6kuzakod.nl étietekkel — mondta Bodnár József Azt gondolják, még nagyon zóláfülü vagyok mondja Czime József Akinek Igénye, célja van az élettel, az kell nekünk — vélekedik Mag Iá* nos
