Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-20 / 47. szám
A VÖRÖS MÁR TÍZÉVES KORÁTÓL' HANGOZTATTA: „CSAK A SZÍNÉSZI PÁLYA!“ BEJUTOTT A SZÍNMŰ’ VÉSZETIRE, EL IS VÉGEZ* TE, MERT HISZEN SZORGALMAS VOLT. CSAK MIUTÁN VÉGZETT, ÉS EGYIK SZÍNHÁZUNK SZERZŐDTETTE, DERÜLT KI, HOGY SZÍNJÁTSZÁSUNK EGY SZÉP, DE ROSSZ SZÍNÉSZNŐT KA-' POTT. A RENDEZŐ SÓHAJTOZOTT IS ELEGET: ,.HA' ALÁBB FŐZNI TUD,YAVÁLASZTÁS : ■* A PÁLYAVÁLASZTÁS I DÖNTÉS. EGY ÉLETRE SZŐLŐ DÖNTÉS, AMELYET RENDSZERINT ÉVEKIG tartó Álmodozás előz MEG. BESZÉLGETNI KELL RŐLA, LATOLGATNI A TÁRSADALOM SZÜKSÉGLETEIT, AZ EGYÉN AMBÍCIÓIT, adottságát, beszélgetni KELL RŐLA — SOKAT. MI IS EZT TESSZÜK LAPUNK 3. OLDALÁN. íMMHfl TÉREN parAzs VITA ’Az ember jó "kétnapos vonatutazás után rendszerint ágyba kívánkozik — de nem Moszkvában. A vasútállomás előtt már várakoztak ránk az autóbuszok, hogy a szovjet \ főváros északi peremére — mindenesetre a belvárostól jó messzire esó — aTuriszt-szálló- ba vigyenek. Alig érkeztünk meg, s a hirtelen bekapott vacsora után úgy döntöttünk, hogy irány a Vörös tér. A taxi — hazai turistáknak minő meglepetés — máris előállt. Ütközően megcsodáltuk az osztankinói tévétornyot, és mellette a szovjet nemzetek eredményeit bemutató állandó, kiállítás csarnokait. Jóformán alig akklimatizálód- tunk, máris a Vörös tér mellett fékezett a sofőr, ló szokás szerint — a mt viszonyalnkhoz képest ts elfogadható borravalót kínáltam a taxisofőrnek —, mire dühbe gurult, és addig ki sem szánhattunk a kocsiból, míg öblös pénztáróáfából elő nem horgászta a visszajáró pénzt. Hasztalan unszoltam, fogadjon el néhány rubelt, annak a rendje és módja szerint leszámolta a tenyerembe a visszajáró pénzt egy rubel 17. kopejkából. Indulásnak nem rossz — mondtam a többieknek. Aztán megpróbáltunk ismerkedni a Vörös térrel, amelyről annyi sokat olvastunk már, és annyiszor láttuk a televízióban. Bs ekkor döbbentem rá, hogy a televízió minden előnye ellenére mégsem tudja azt nyújtani, amit az ember saját szemével lát. Késő este volt, a Vörös téren zajlott az élet. A taxisofőr — feltehetően, mert tudta, hogy mire kíváncsi egy külföldi turista —, alaposan - rátaposott a gázpedálra, elértük a tíz órakor történő őrségváltást a Kreml mauzóleuma előtt. Aztán még minden egyes órában végignéztük, mert a mauzóleum előtti őrségváltás mindig újabb és újabb élmény, még akkor ts, ha a katonák már jópár évtizede legalább ugyanúgy csinálják, hogy az alkalmi jövevény szinte észre sem veszt, mikor kt váltott kit. Az egész olyan természetszerűen zajlik, hogy csak annyit látunk, megérkezik a két katona, és olyan gyors mozdulattal cserélik társaikat, hogy fogadni sem mertünk arra, ki váltott kit. Megnéztük még az éjféli Őrségváltást ts, mert állítólag ez a legszebb, de addig Is sétáltunk a Vörös téren, és néztük az embereket, ahogy egy külföldi turista nézi. Nekem úgy tűnt fel, hogy a világ legszebb nőt vonultak fel előttem. Rengeteg, irigy- lésreméltó szőrmekabátba öltözött nőt láttam a Vörös téren, lányokat, feltehetően diáklányokat, munkáslányokat és bundács- kába bújtatott csöppségekkel sétáló kismamákat, s egyszeriben eszembe jutott, hogy a háttérben álló Vasziltj Blazsennij-székes- egyház kupolájához egyéb öltözék nem ts illene; és egy kicsit szégyenkeztem Is viharvert télikabátom miatt. Be hát mit tehet az ember, ha■ mifelénk novemberbent még alkalmi viharkabátban járunk. Kép és szttveg: A Palágyt Lajos ÉS EGYEBEKRŐL • Üjra beszélgetésre hívtak olvasóink. Most az ipoly- sági (Sahy) diákok. Kora délután a gimnáziumban folytattunk parázs eszmecserét a lelkes közönséggel, majd este a helyi diákotthonban vártak a kérdésekkel. Mindenekelőtt a Piramis vita került szőba, de a résztvevők sok egyébről is, kikérték lapunk munkatársainak a véleményét.
