Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-10 / 28. szám
CSELÉNYI LÁSZLÓ avagy Móricz Zsigmond emlékére ’ / 1/1 161 rendeltél! azt az Istenek hogv a szegény is tudlon kacagni 1/2 Szegények voltunk mert van-e nagyobb nyomor mint a tönkrement uraké 1/3 A karcsú kis testek úgy emelték a leveleket mintha napernyőt 1/4 Túri Dani a falu felől szép menyecskék bámulnak utána 2/1 Két szegény ember forgatta a földet a kert felső végén egymás melleti 2/2 Kér volt magának megházasodni szólalt meg az asszony keserűen 2/3 Csönd lett az erdők sarkában szél Indult s végigzúgatta a dombokat 2/4 Aztán elmaradt mögöttük s csattogott mindenfelé a sok égi madár 3/1 Hatalmas meleg volt a nap szinte szétcsattant szikrázott égetett 3/2 A lány megállt mint szellőben a kalász valamit akarok mondani 3/3 A patika ott volt szemben a Pongrác-bolt mellett furcsa szagok 3/4 Most már el vagyunk legyezve egymással viselem a Nagyságod legyét 4/1 Fényes tél volt a tágas mezőket hő borította de a nap fénylett 4/2 Az urak bejöttek a mezőről a szakácsnő türelmetlen volt mér 4/3 Idén hamar kezdődik a tavasz mintha tudná, hogy a fejedelemnek 4/4 Méltóségos úr a főügyész a főügyész úr meglőtte magát 4/4 A Hortobágy harmincezer holdas háta vonaglik halk ropogások 4/3 A veres juhász odaadta a villát amivel a bográcsot keverte 4/2 Akkor nem az volt Az ördögnek ami nincs kénkő szagja vagyon 4/1 A hajnalban az Alföld közepén egy tűzfáklva mutatott az égre 3/4 A telep a legcsodálatosabb világ a vijágon csupa bődé 3/3 Olyan volt ez a távoli hegyek közé dugott kisváros mintha már 3/2 A Vak Macska a ház címere fehér falon dorombol utánuk 3/1 S látták hogy zölden világítanak szemel a reménytelenségbe 2/4 Csécsén az utca folyik végig mint Buda és Pest között egv Duna 2/3 Éjjel azt álmodta hogy megjelent az édesanyja nagy erős kövér 2/2 A 16 jő 16 meglátszik messziről de aki rajta ül se kutya 2/1 Végre felnyitotta a szemét és mint egy Ijedt ürge a lyukban 1/4 A tanya a világ közepén a ház közepén kedves anyám 1/3 Vége lösz mlndönnek vége lösz_ - csak a szögénység marad örökké 1/2 Elmondhatom hogy egész életemben boldog voltam soha bajom nem volt 1/1 Senki sem vette észre azt hogy eltűnt mint ahogy azt sem hogy volt és hogy élt )TESZBÓl Ügy várlak Téged, Iái. öntudatlan-annyira, mint takadó rügyét a fa. Nyugalom-vackát testem az estben meg nem lelheti, ha nem vagy Itt. A csend orgonasíplain enyhül a vers feszülése. Almafaerdö gyümölcse mind idehulllk. ' S klpotlyan egy lap a fekete noteszból. MEGHALT ÖRKÉNY ISTVÁN BEFEJEZETLEN RAGOZÁS Sokszor csak úgy magam elé nézek Sokszor csak úgy magad elé nézel Sokszor csak úgy maga elé néz , Sokszor csak úgy magunk elé nézünk Így zárta egyperces novelláinak kö tétét Örkény István, és hogy ez a sor mennyire hiteles és Igaz, most tudjuk csak. Az utolsó kél évtizedben többszőr visszhangzott nevétől a ma gyár Irodalom. Színdarabjainak be mutatását nagy siker és elismerés kísérte külföldön Is. Kár, hogy több évet nem engedélyezett neki a sors. Szakmai önérzet Engem kemény fából faragtak! Tudok magamon uralkodni. Nem látszott raftam semmi, pedig 'iosszú évek szorgalmas munkáló, tehetségem elismerése, egész lövöm forgott a kockán. — Allatmüoész vagyok — mondtam — Mit tud? — kérdezte az Igazgató. — Madárhangokat utánzók. — Sajnos — legyintett —, ez kt ment a divatból. — Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A für) pltypa lattyolása? A sirály villogása? A pa cslrta éneke? — Passzé — mondta unottan az Igazgató. Ez fäft. De azt hiszem, nem látszott raltam semmi. — A viszontlátásra — mondtam udvariasan, és kirepültem a nyttott ablakon. 44. perc Elöl van a labda, a kis Jobbszélsö rácsap. De nem erőlteti. Mintha a saját akaratából tenné a Furkó lábára. Zoli előrevágja. Szandál meg Nagy 1. úgy mennek a labdára, mint két ólommadár. Nem fedezi őket senki Viszik fel a labdát egymásnak passzolgatva. Zoli hátraszalad hozzám. Nincsen körülöttünk senkL „Csakugyan nem akarunk nyerni?* „Mit beszélsz, te?“ „Hát hogy nekünk Is jó a döntetlen..«?“ „Meg vagy veszve! Mit érünk el a döntetlennel?“ „Hát, hogy... mit tudom én .., Nekem megmondhatod őszintén. Ne» kém nem Jár el a számi“ „Nyerni kelll Gyerünk előre!“ Én ugyan mehetek el Innen. Olyan csapat nincs, amelyik kifizetne az egyesületnek mindent, amennyiben én itt vagyok! Én meg nem leszek hülye klváltatni magamat. Hogy úgy maradjak, mint az ujjam? Itt feladok mindent, ott meg nem sikerül semmi... Hogy hagyhattam ki? Majd azt mondják: én adtam el a meccset!' Mert én Is félek az NB I-től... Meg kell mutatnom, bogy én nem adtam el semmit. Hogy be akartam rúgni a tizenegyest! Még tán Guszti sem fogja elhinni... Ha nem Is adnának ki, de el» cserélnének valakivel. Én adnám ezt a lakást, ő adná az övét. Gusztival beszélnem kell... Micsoda átigazolási bulikról mesél. Guszti nem hazudik. Rajta mindig lehet látni, mikor mond Igazat, mikor nem. „Srácok, én csak akkor szoktam hazudni, ha muszáj.“ Néha a Giliszta is vele megy. „Srácok, el sem hiszitek, hogy ez milyen hülyéi Nem győzöm hely» retenni a hülyeségeit. Olyanokat mond. Mindig a közlönyökre hivatkozik, hogy abból kell kiindulni. Na, ha abból Indulnánk ki... öt év alatt nem tudnánk leigazolni senkit. Meg azt mondja, hogy nem Is kell Igazolni, Itt az Ift. De ahol háromszor ennyi Ifi van, mint nálunk, ott miért Iga» zolnak kész menőket?“ Egyszer a „Giliszta“ elment, vitt magával egy hapsit az Igazgatóságról. Egy hétig voltak oda. Azt mondták, volt egy gyűlés, ahol az Igaz» gatőságok sportvezetői megegyeztek, hogy minden jő iátékost Ide adnak nekünk. Ingyen. Erre határozat van ... ' Nemhogy játékost, de egy ócska cipőt sem hoztak. Hogyne! Majd bolond lesz egy játékos Idejönni hozzánk, Ingyen, mert az Igazgatóság Idetrányltjal mikor a Tribün elé érnek, feíordít a tömeg-. Gyorsan eltűnnek a bejá* ratnál Mindenki feláll a kispadról. A Mester, Guszti és a többiek. Amikor ők is a Iribün elé érnek, valaki felüvolt: „Mer az a hülye vezetésiig!“ Elcsitítják'. , i , „Megnyeritek!“ — ordít valaki az Állóhely felől. Engem nem szid senki. Másra számítottam. Föllesek a Tribünre. A Nagyfőnöknek közönyös az arca. Ha nem /ose» rélnek le, Inkább beledöglöm, úgy fogok hajtani. Amikor a vendégcsapat játékosai érnek a Tribün elé, fülsiketítő zsivaj Ök meg mosolyognak. Az edző maga elé engedi a játékosokat. Ná» luk nein lesz csere. Aztán, ahogy az utolsó játékos Is eltűnik a bejáratnál, elcsendesedik a pálya. Csak a stoplik csikorognak idebent a fo= lyosó kövén. 46. perc Ök hozzák játékba a labdát. Két csatáruk van elöl. A kis jobbszélső és a centerjátékosuk. „Gatya“ áll középre. Legurítja a labdát a társá» nak Nagy 1. letámadja. Hátrább adják egy sorral. Medvés rohan oda. Még hátrább ... Goldmayer üldözi. Hátrálnak... , ’ , Visszakerül 4 labda a jobbhátvédjükhöz. Mikor őt ts megtámadjuk, hazaad a kapusnak. Hirtelen mindenki rohan előre. A félpályáig, feljön a hátvédjük is. Három csatárunk elöl marad. Mind a hárman lesen. n A kapus a félpályán túlra rúgja a labdát. Visszazárkóznak a csatáraink. Medvés állt középre. Goldmayer is centert játszik. Forgáts a balszél» sö — a másik cserejátékosunk. Nagy I. kihúzódott jobbszélre. Három centerünk van. Meluk és Kismárton ment le. Medvés jól fejel. Forgáts és Nagy I. beteszi neki a labdát. Goldmayer Is magasabb, mint a védők. Valami csak sikerül fejjel. Medvést is Guszti Igazolta. Az NB III. legeredményesebb góllövője volt. Azt beszélték, ő az évad legnagyobb Igazolása. Dani bácsi sofőrje fedezte fel. Aztán egy év óta vagy bekerül a csapatba, vagy nem. Leginkább nem Ö a legeredményesebb ember... Mindenki szereti. Bárcsak ő lenne a város legnagyobb stricije, és bárcsak utálná mindenki! Akkor biztos rúgna ma egy gólt. 45. perc A Mester mutatja a bírónak a nagy villanyórát. A bíró mutatja a Mesternek a saját óráját..« Mosolyog. „Eszerint játsszunk!“ Vajon leköpködnek-e, ha a Tribün előtt megyünS el? Medvéd meg Forgáts kezdenek bemelegíteni. Csere lesz. Medvés cen- terhalfot is szokott Játszani. Lehet, hogy engem cserél le a Mester? Bánja az öregisten... A két partjelző közrefogja a bírót, Lehajtott fővel mennek befelé. A47. perc ök maradnak támadásban. De csak a tizenhatosunk előteréig merész» kednek. Távolról ívelik a labdát a kapura. Szünetben megmondta a Mester: Nagyon vigyázzatok a hatoson belül, ez a strici bíró, mert megadta ne» künk a tizenegyest, most már azt hiszi, ellenünk is adhat egyet:“ Óriási banzáj volt az öltözőben. Mire mi is bementünk, alig akadt hely. Pedig kiírták az öltöző ajtajára, hogy kik jöhetnek be szünetben vagy meccs előtt. Dani bácsi már akkor is hőbörgött, amikor ezt kiírták. „De ezt a Szövetség rendelte el így.“ „Fütyülök a Szövetségre! Az szedi nektek össze a dohányt vagy én?“
