Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-09 / 41. szám
6 IM Tarka sportvilág A teniszezők viselkedéséről tanulmányokat lehetne trnt. Ingyenesen pszlchoanalitikusoknak való téma, hogy egyesek hogyan vezetik le indulataikat. Élvonalbeli teniszezőink közül általában Hfebec viselkedése körül akadtak mindig problémák. Csehszlovákia teniszbajnokságán is hírnévéhez „méltón‘ viselkedett. Amíg ment neki a játék, illetve győzött, nem volt semmi baj. Az elődöntőben azonban szembekerült Ivan Lendl-lel (lapunk legközelebbi számában riportot közlünk róla), aki ha korban nem is, de tudásban messze felülmúlja, és az Öreg rókának számító Hfebec elveszítette a türelmét. Egy-egy elvesztett labda után úgyszólván „bájcsevegett“ a közönséggel, vagy bosszúsan a drótkerítésbe vágta a labdát. Másnap Slotillal ugyancsak elődöntőt játszott párosban. Ekkor néhányszor már az ütő ts a levegőbe került, amit néhány éve a szabályok Is tiltanak. Érdekes volt megfigyelni, hogy társa, a jóval fiatalabb Slolil hogyan igyekezett „rendre utasítani", vagy enyhébb kifejezéssel élve — csillapítani. Rendszerint eredmény nélkül. Kár, mert Hfebec Brattslavában is bebizonyította, hogy tud teniszezni, és nagy játékos lehetett volna belőle, ha csak a játékra összpontosít. 000 Maradjunk még egyelőre a tenisznél. Mindenki tudja róla, hogy szép, látványos és „jövedelmező“ sportág, mert nemegyszer. nagy pénzek vannak játékban. Viszont aki egy kicsit közelebbről is ismeri, az tudja, hogy sok munka és lemondás kell ahhoz, hogy valaki felkerüljön az élvonalba. No és aki ismeri a teniszt, az azt is tudja, hogy kicsoda lohn McEnroe. Ez a fiú ma már kétségkívül az Egyesült Államok első számú teniszezője. A közelmúltban országa nemzetközt bajnokságán Björn Borgot is legyőzte, és ez csak nagyon ritkán fordul elő. Namármost ez a fiú elhatározta, hogy nemcsak az Egyesült Államok, hanem a világ első számú teniszezője lesz, és ezért napi hat órát akar edzeni. Csak meg ne bánja, mert szerény véleményünk szerint mindennek van határa. ooo Merőben más sportágban furcsa dolgok derülnek ki, ha hinni lehet az AFP francia hírügynökség Kolumbiára vonatkozó hírének, amely azt állítja, hogy a tavalyi labdarúgó-világbajnokságon a perui csapat játékosai — a jobbszélső Juan fosé Munante kivételével —- fejenként 50 ezer dollárt kaptak, hogy .,feküdjenek le“ az argentinoknak. le is feküdtek? Ez itt a kérdés. Annyt bizonyos, hogy a peruiak simán kikaptak S:0-ra, pedig korábban olyan nagyszerű játékot produkáltak, hogy sokan már a világbajnoki cím várományosát látták bennük. Marcos Calderon, a perui válogatott edzője, valamint Alfonso Alva, az Argentínában járt küldöttség vezetője rágalomnak minősítette a hírt. Claudio Coutinho brazil szövetségi kapi- tány viszont úgy vélekedik, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek szigorú vizsgálatot kell elrendelnie az ügyben, és megnyugtatóan tisztázni a dolgot. Megnyugtatóan ez már sosem lesz tisztázva. Mindenesetre a labdarúgásban már sok bundát megértünk, de nemzetközit még nem. ooo A Forma 1 autóverseny általában nem sétakocsikázás. A tetőtől talpig reklámba öltözött fiúk minden pillanatban az életüket kockáztatják, és a halállal, illetve a temetkezési vállalattal cimboráinak. Éppen 'ezért meglepő, hogy Arturo Merzarto — aki pedig a megfontoltabb pilóták közé tartozik — a monzai verseny helyosztófutama előtt olyan járgánnyal tette meg a távot, a- melynek a hátulső, de nem szebbik felén egy temetkezési vállalat reklámja volt odapingálva. Erre mondják, hogy ne játssz a tüzzell ooo A képen látható, enyhén szólva szemrevaló kislány a jelek szerint csöppet sem játszik a tűzzel. Pedig a felvétel Monzában készült, és reklámnak sem rossz. Igaz, hogy ezúttal a kislány )?lj csupán magát reklámozta, bár a Marlboro cég sem lárt rosszul. Hiába, a reklám útját ktfürkészhetetlenek — mondaná egy mai üzletem ..., akarom mondani üzletbölcselkedő. (palágyt) A NÉMET DEMOKRATIKUS 1 CÖZTÁRSASÁG NE ÉR E korán vonult Az egész világ kutatja a Német Demokratikus Köztársaság sportsikereinek titkát. Míg. korábban csak az úszásban, síugrásban, múndrcsolyá- zásban és imitt-amott az atlétikában értek el figyelemre méltó eredményeket, az utóbbi években úgyszólván/ valamennyi sportágban erőteljesen előretörtek- A napokban ünnepelték szomszédaink a demokratikus német állam megalapításának 30. évfordulóját, ebből az alkalomból megpróbálunk magyarázatot adni a kérdésre. Az 1949. október 7-én megalapított Német Demokratikus Köztársaságban kezdettől fogva különös gondot fordítottak a gyermek- és ifjúsági sport megszervezésére, a fiatalok rendszeres ás többnyire szakszerű foglalkoztatására. Ennek bizonyítékaként már 1950. február 8-án ifjúsági törvényt, bocsátottak ki. Ebben a törvényben az állami szervek kötelességévé tették, bogy „előmozdítsák az NDK demokratikus sport- mozgalmának további fejlődését, valamint a test! és szellemi szempontból egészséges Ifjú nemzedék felnevelését." A következő, 1964. május 4-én é- letbe lépett1 Ifjúsági törvényt már a hatvanas évek magasabb fejlettségi fokának figyelembe vételével állították össze. Á törvény pontosan körvonalazta a fiatal nemzedék jogát a sport és testnevelés terén. Ugyanakkor kezdeményezés született az Iskolai spori hatásosabbá tételére. A gondos elemzésekből korábban kiderült, bogy a mintegy 50 percig tartó és elavult módszerekkel vezetett testnevelési órákon egy-egy tanuló mindössze kilenc percig végzett igazi mozgást. Adva volt a következtetés: gyökeresen meg kell A TEHETSEGEK UGRÓDESZKÁJA változtatni a sportoktatás tartalmát és formáját. így ismerkedtek meg a tanulók a körkörös edzéssel, vagyis az egyik gyakorlatformáról a másikra történő, megállás nélküli áttéréssel. Ez egyúttal azt Is jelentette, hogy egy-egy testnevelési őrán a fiatalokat a korábbiaknál sokkal job- Marita Koch a 200, és 400 méteres ban meg lehetett terhelni. női síkfutás világciÚcStartönője. Nem újdonság, hogy egyedül a kötelező Iskolai sportoktatás keretében nem lehet megoldani a feladatokat Az új elgondolásokat Manfred Ewald, a Német Torna- és Sportszövetség (DTSB) elnöke a harmadik ifjúsági törvény nyilvános vitája alkalmával. 1974. januárjában így foglalta ösz- sze: 4 A testnevelés és a sport az Ifjúság életének szerves része. Ezért minden fiatalnak kötelessége, hogy rendszeres sportolással segítse elő szocialista személyiségének fejlődését, erősítését. + A tanulók, a szakmunkástanulók és az egyetemi hallgatók sokoldalú testi képzését csak a sportoktatás és az önkéntes sporttevékenység egységes folyamatában lehet megvalósítani. + Első ízben Iktatják törvénybe a gyermek- és Ifjúsági spartakládver- senyeket, s e mozgalmat céltudatosan támogatni kell. A gyermek- és ifjúsági spartaktád- mozgalom ezzel megújult. A társadalmi erők segítségével igyekeztek megnyerni a fiatalságot a rendszeres sportolásnak. A legjobbakat aztán kiválogatták, és állandó foglalkoztatást biztosítottak számukra. A versenyeken részt vevők száma állandóan növekedett a falvakban, városokban és kerületekben megrendezett selejtezőkön át a kétévenként lebonyolított döntő küzdelmekig, s ezzel egyidő- ben az eredmények Is határozott javulást mutattak. így egyre növekedett a spartaklád- versenyeken feltűnt és későbbi olimpiai vagy világbajnokként sok sikert aratott versenyzők száma. A sparta- kiádmozgalom tulajdonképpen a tehetségek ugródeszkája. A mozgalom soha nem volt öncélú versenyforma, a fiatalok sportbell fejlődésének végállomása. A fiatalok versenyeit az élmezőny felé vezető út közbeeső állomásának tekintették, egy olyan magaslatnak, ahonnan felemelkedve a legtehetségesebbek világraszóló teljesítmények elérésére voltak képesek. Más szavakkal: a spartakiád ugródeszka a csúcsok felé. Eberhard Rösch, három spartakiád- döntő egykori résztvevője, a kétszeres világbajnok biatlonváltó erőssége joggal állapította meg: „A spar- takiádversenyeken szerzett élményeimet semmi sem tudja velem feledtetni. Ezeken megtanulja a fiatal sportoló, hogyan kell küzdeni. A spartakiád edzettségre, kitartásra és tántoríthatatlan akaratra nevel. S e- zek az erények segítettek sportpálya- futásom során, de ezután sem leszek hűtlen a spartakiád szelleméhez.“ Evelyn fahl, a női diszkoszvei és világcsúcstartója és olimpiai aranyérmese így emlékezik vissza fiatalkori spartakiádjaira: „Amikor 1970- ben először indultam spartakládver- senyen, csak a kilencedik helyen végeztem, mégsem éreztem csalódást. Csak jó egy évvel előbb vettem először diszkoszt a kezembe. Így a helyezésemmel elégedett voltam. Két évvel később Ismét indultam, de még akkor sem reméltem, hogy egy szép napon olimpiai aranyérmes lehet belőlem, noha azért már ekkor foglalkoztatott a gondolat: csak akkor lehet belőlem igazán nagy sportoló, ha előzetesen legalább egy alkalommal nyerek a spartakiádon! A „nagyokról“ és a sikeres versenyzőkről is hallotain vagy olvastam, hogy e- lőször általában mindig spartakiádon nyertek. Én ezen a spartakiádon pontosan 50 méterre hajítottam a diszkoszt, de csak második nagy dobásommal nyertem, mert Sylvia Friedrich szintén pontosan 50 métert dobott. A spartakiádversenyek más sportágak iránt Is felkeltették a figyelmemet. Edzésképpen beültettek egy nyolcasba, és próbaként eveztem is. Azóta rajongója vagyok az evezésnek.“ íme, a képlet egyszerű. A gyerekek felcseperednek, és azután egymás után érik el világraszóló eredményeiket. (ti) CSÜTÖRTÖKÖN A HELYZET Csallóközcsütörtök (Stvrtok na Ostrove) kétezer lélekszámú község a dunászerdahelyi (Dunajská Streda) járásban. Az ember önkéntelenül is azt gondolná, hogy ekkora községben feltétlenül pezsgő sportélet folyik. Pedig nem Így van, illetve nem így volt, mert az utóbbi időben örvendetes javulás állt be. Erről a saját szemünkkel győződünk meg, miután egy kedves meghívásra a falu új pályáján sor került a csehszlovákiai magyar újságíró-válogatott — hazai öregfiúk mérkőzésére. A találkozóról csnpán annyit, hogy Frano Ferenc és Kuky Elemér góljaival a hazai csapat jutott vezetéshez, az újságírók együttese azonban első őszi mérkőzésén végül is felébredt, és Batta, Nagy, Tomi, Racsko és Szigeti góljaival elsöprő győzelmet aratott. A bajnokságban szereplő hazai csapatnak szünnapja volt, ezért az ,elő- mérközésen baráti találkozót vívott a bratislavai cérnagyár csapatával. A mérkőzést a kispadról néztem végig Sípos Lászlónak, a labdarúgó-szakosztály elnökének. Nagy Ernő alel- nöknek és edzőnek a társaságában. A csütörtöki labdarúgók egészen szép játékot nyújtottak, fel sem tűnt, hogy ellenfelük három osztállyal feljebb játszik. Közben megismerkedtem a falu sportéletével. Beszélgetőpartnereim elmondták, hogy jelenleg a járás negyedik, legalacsonyabb osztályában játszanak. Két évvel ezelőtt estek ki a harmadik osztályból, és már majdnem úgy festett, hogy még a legalacsonyabb osztályban sem állják meg a heiyüket. — Közel van a város, és mivel mi jgn^judtun^^megfelelő^e 11 é t e I eke t biztosítani, a tehetségesebb fiatalok rendszerint bratislavai csapatokban vagy a környező falvakban játszottak — tájékoztatott a közelmúltig tartó helyzetről Sípos László. — Hogyan állt be a változás? — adódott önkéntelenül is a kérdés. — Tulajdonképpen aluról jött — mondta az elnök. — Néhány lelkes sportember megpróbálta jobban szervezni a dolgokat, és miután az állami gazdaság és a hnb vezetői is látták a javulást, és azt. hogy az egyesületben komoly munka folyik, nagyobb támogatásban részesítettek. A csapat, akárcsak a falu lakóinak jelentős része, a Gombai (Hubice) állami Gazdaságban dolgozik, beleértve a szakosztály elnökét, az edzőt és úgyszólván valamennyi vezetőségi tagot. A gazdaság hozzájárulásával kerítették körül, egyelőre csak acélcsövekkel, a pályát, de már a helyszínen vannak a betonoszlopok is, hogy teljesen körülkerítsék. A felszerelést is a gazdaság vásárolla és autóbuszt kölcsönöz az utazáshoz. A lakosság hozzájárulásával az idén készült el a pálya, mert azelőtt az is siralmas állapotban volt. A csütörtökiek a jelek szerint most már tudják, hogy mit akarnak. Ez tűnik ki az edző. Nagy Ernő szavaiból is. — Miután javultak a feltételek, lassan visszatérnek a fiúk. Hárman jöttek vissza többek között Félről (To- maSov), ahol kerületi bajnokságban játszottak. Az ifjúsági csapat is júi szerepel. Tavasszal már akär két-há- rom játékost is átigazolhatunk az első csapatba. A csapat rendkívül fejlődőképes, átlag életkora a huszonnégy évet sem éri el. Ügy látom, hogy érdemes vele dolgozni. A látottak alapján én is úgy vélem, igaz, hogy a minap egy kellemetlen közjáték zavarta meg a csapat töretlen fejlődését. A Vajkán (Vojka nad Dunajom) vívott bajnoki mérkőzés után valaki tettleg bántalmazta a játékvezetőt, és a járási labdarúgó- szakosztály úgy véli, hogy csakis csal- lóközcsütörtöki szurkoló lehetett. Ezért addig, amíg nem nevezik meg a bűnöst vagy a bűnösöket, felfüggesztették a hazai pálya használati jogát. A sportpályán elkövetett tettleges- ség szomorú és elitélendő cselekedet, de mégsem egészen értem a labdarúgó-szakosztály döntését. A szabályok értelmében mindig a vendéglátó egyesület felel a mérkőzés hibátlan rendezéséért. Ha ezt elmulasztja, akkor elsősorban azt kell felelősségre vonni. Mert nem tudhatni, ki volt a bántalmazó, még akkor sem, hogy Vajkán lényegesen több nsallóknz>-sij- törtöki, mint hazai szurkoló volt jelen. A labdarúgáson kívül jól működik az egyesület tekeszakosztálya is Író Mihály mérnök, egyesületi elnök irányításával. Tavasszal felkerültek az I. A osztályba. Szeretnének minél jobban szerepelni, ezért a közelmúltban a hnb támogatásával megvették a to- komotíva Bratislava automata pálvá- ját. Amíg felszerelik, az őszi mérkőzéseket mind idegenben játsszák, így tavasszal az egész mezőnyt itthon látják vendégül. Ettől is sokat remélnek. Az elmondottakból könnyen levonható, hogy a csallókőzcsütörtökiek derűlátása nem alaptalan PALÄGYI LAJOS MrÁieojcmiiunBHSMtB»
