Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-09 / 41. szám
Kellemes kötelességnek tettünk eleget, a- mikor a SZISZ nagymegyeri (Calovo) város sl szervezetének meghívására olvasótalálkozón jelentünk meg. Bár tudtuk, hogy a váró« si szervezet 11 alapszervezetet tömörít, és e* zeknek majdnem ötszáz tagja van, egy kicsit aggódtunk, hogy az esti órákban eljön-e valaki a városszéli tűzoltószertárba. Aztán ahogy közeledett a beszélgetés kezdetének az időpontja, úgy oszlott el az ag» godalmunk, mert egymás után szállingóztak a fiatalok, jobbára a gimnázium és a most örökébe lépett kereskedelmi középiskola tanulói. Még teljesebb lett az örömünk, amikor lapunk főszerkesztő-helyettesének, Csikmák Imrének a rövid bevezetője után elkezdődött a beszélgetés. Csak úgy záporoztak a találóbbnál találóbb kérdések. Ezekből azt szűrtük le, hogy a nagymegyeri fiatalok valóban szeretik lapunkat, és — hogy egy már-már közhelynek tűnő kifejezéssel éljek — még a sorok között is olvasnak. Érdeklődnek a szerkesztőség gondjai, a szerkesztői munka iránt. Ugyanakkor megvitattuk a SZISZ időszerű kérdéseit is. A fiatalok elmondták azt is, mit várnak a szervezettől, hogyan lehetne javítani a munkáját, és mivel járulhatna ehhez az Új Ifjúság. Nem rajtunk múlott, hogy a beszélgetést jó két és fél óra múlva be kellett rekeszte- ni, de arra a megállapításra jutottunk, hogy holnap is nap lesz, és sok a tánulnivaló. Nem tudnánk elviselni, ha valaki miattunk sze kundázna be. így is rendkívül érdekes és hasznos találkozó volt a tűzoltószertár tágas tanácstermében,' számunkra valósággal ün- ’ nép — ezzel a megállapítással nyugtáztuk az eseményeket hazafelé hajtva a késő éjszakában. ' , Éppen ezért szeretnénk megköszönni Varga Tibornak, a SZISZ nagymegyeri városi szervezete elnökének a fáradozását, aki va lóban hibátlanul megszervezte ezt az olvasó- találkozót. S az a benyomásunk, hogy ahol ilyen SZISZ-tagok vannak, ott még nagyon sok szép dolgot vihetnek végbe. Legközelebb majd már erről számolunk be. piramis V „Szerintünk Révész nem hisz abban, amiről nekünk, fiataloknak énekel. Nem hiszi, hogy a pénz nem boldogít, hisz a Piramis is pénzért énekel. Nem a hippi-öltözet, a piszkos arc, a túlzott szélhámosság teszi naggyá a Piramist. A zenéjük nagyszerű lenne, ha nem Ilyen előadásmódot választanának maguknak, ha Révész nem ugrálná végig a színpadot, és nem ordítaná a dal szövegét. Nem igaz, hogy Som Lajos úgy él, mint a többi fiatal, mert Igazán nem tudjuk, hogy közülünk hányán lovagolnak, úsznak, csatangolnak naphosszat a városban. Lehet, hogy a csövesek és a Piramis-bolondok 1- lyenek, de a többség, az „őszintén élni akaró“ fiatalok nem. Szerintünk az egész Piramisban a legjobb Gallai Péter. A „Nagy Piramis“-! csak a kiabálás, fut- kározás, ugrálás, beképzeltség és a szélhámosság teszi nagygyá Vörös Éva és Németh Leila, Chotín* (Folytatás a 4. oldalon) Foto: Frantiäek Fogas /
