Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-25 / 39. szám
im 5 —*, Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök és Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke a záróközlemény aláírásánál. BARÁTSÁG-EGYSÉG Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt első titkárának vezetésével szép* tember 12—14-e között bolgár párt* és kormányküldöttség tartózkodott hazánkban. A hivatalos megbeszéléseken kívül a bolgár vendégek ellátogattak Ipari és mff- zőgazdasági üzemekbe is. A látogatás végén kiadott közös közleményből kitűnik, hogy a két testvéri ország vezetői jelenleg a legfontosabbnak azt tartják, hogy befejeződjék az 1981—85-ös időszakra szóló népgazdaság-fejlesztési tervek egyezte* tése. Ezzel összefüggésben hangsúlyozták, hogy ennek az Időszaknak minőségileg új szakasznak kell lennie a két ország gazdasági, tudományos és műszaki együtt* működésében. Ebben az időszakban emelkedni fog a csehszlovák-bolgár árucsere* -forgalom is. Csehszlovákia és Bulgária kifejezte azt az eltökélt szándékát, hogy szüntelenül erősíti a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szilárd egységét, megbonthatatlan szövetségét és internacionalista kapcsolatait. Hangsúlyozták, hogy el kell mélyíteni a szoros együttműködést a Varsói Szerződés keretében, tökéletesíteni kell a szocialista országok külpolitikájának összehangolását, és mindent meg kell tenni azért, hogy a feszültség enyhülése és katonai területre való kiterjesztése tartós és visszafordíthatatlan folya* mattá, az eltérő társadalmi rendszerű or* szágok kölcsönösen előnyös együttműködése fejlesztésének szilárd bázisává váljék a tartós világbéke és a nemzetközi biztonság erősítése céljából. A megbeszélések során a két ország vezetői eszmecserét folytattak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a két kommunista párt kapcsolatai és együttműködése további elmélyítésének, valamint a Szovjetunió Kommunista Párts jával és a többi testvérpárttal fenntartott kapcsolatok és együttműködés fejlesztésé* nek. Mindkét fél hasznosnak tartja a kommunista, a szocialista és a szociáldemok* rata pártok kapcsolatfelvételét és együttműködését, valamint azt, hogy építő szel* lemű párbeszédet kezdjenek olyan más haladó szervezetekkel, amelyek hozzá akar* nak járulni a békéért, a nemzetközi fe* szültségenyhülés elmélyítéséért és kitér* jesztéséért, valamint a leszerelésért ví* vott harchoz. A két kommunista párt szó* lidaritását fejezte ki az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai forradalmi erőknek a nemzeti szabadságért, a függetlenségért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelmével. Todor Zsivkov és Gustáv Husák meglátogatták a mutefovlcei Barátság Efsz-et. Foto: CSTK San Marinó-i riport Kopott házak, szűk sikátorok a fővárosban, San Marinában. Díszegyenruhás őrség a Kormányzó Palota A bástya századokkal ezelőtti kort idéz előtt (A szerző felvételei] Üdvözöljük a világ legrégibb szabad ál- lamábanl — hirdeti a fehér alapon kék betűs felirat az út fölé biggyesztett tartópóz- nákon, áthaladva alatta az idegen már át is lépte a San Marinó-i országhatárt: útlevél- és vámvizsgálat nélkül. Megérkezett a világ egyik legkisebb köztársaságába, amely az olasz adriai tengerparttól néhány kilométerre, a 739 méter magas Monte Tinato homokkőcsúcsán és a hegy lankáin fekszik. Területe hatvankét négyzetkilométer, lakói nak száma nem éri el a húszezret. Miből élnek a San Marinó-iak? — vetődik föl az idegenben a kérdés, amint átlépve az országhatárt a kanyargós, szer- pentines utakon egyre feljebb és feljebb halad, átfutva a kisebb falvaknak, településeknek elkönyvelt — és külön nevet viselő — helységeken. Mert gyárat, üzemet nem látni sehol, csak rengeteg üzletet, butikot A hegy lankáin kisebb-nagyobb parcellák, pici mezőgazdasági területek tartoznak a portákhoz, de azt hiszem, azon inkább csak hobbiból, kedvtelésből, unaloműzésből gaz dálkodnak a lakók, semmint megélhetési forrásuk lenne. A hegy csúcsára, a fővárosba, San Marinába érkezve már sejtheti a turista a választ: apró üzletek, butikok egymást érik, az áru nagy része kirakva az utcán a bolt elé, a tulajok pedig ölbe tett kézzel támaszkodnak az ajtófélfának, s ha valaki megáll, nézelődik az üzlet e- lőtt, máris kínálni kezdenek. Hogy mit á rulnak? Az égvilágon minden csacskasá- got, giccset, csecsebecsét... öngyújtókat 6- riási választékban: porcelán és üvegdíszeket, edényeket, dugóhúzókat, üvegnyitókat, apró, semmire se jó dísztárgyakat, képeslapokat, bélyegeket, ami az egyik legjobb üzlet, és természetesen italt, italt, italt. Az italból olyan bő a választék, hogy az üzletekben a kereskedők maguk sem tudják hányféle árut kínálnak. Ötszáz- vagy talán ezerfélét? Talán még többet is. Napóleon, Wat 69 és sok egyéb világhírű márka potom áron és csapnivaló minőség ben. A San Marinó-i kereskedők, bizonyít va tisztességes szándékukat, hogy nem á rulnak zsákbamacskát, meg is kínálják a vásárolni kívánó idegent. Lehet kóstolni ízlelgetni az ízeket és zamatokat — ingyen1 Ha az ember kezébe fog egy üveget és né zegeti, a kereskedő máris ott terem mellei te pohárral és egy felbontott palackkal a kezében, és tölt az italból. Ha nem ízlik, jöhet a következő kóstoló, ha az sem, ak kor a harmadik, negyedik, tizedik... És ha egyik sem ízlik a vevőnek, nem baj, akkor is azzal búcsúzik a tulaj: „Legyen máskor is szerencsénk!“ ö tudja a legjobban, hogy nem fizet rá az üzletre, mert egy eladott üveg árából már akár ötször hatszor annyit is széttöltögethet kóstoló nak. A San Marinó-iak ugyan államukat „a? erény és a szabadság otthonának“ nevezik a kommunista párt főtitkára, Umbertí Ba rulli egy nyilatkozatában mégis azt mond ta: „Országunk nem rendelkezik igazi ái lami függetlenséggel és szuverenitással San Marino kénytelen viselni az olasz vál ság és Infláció következményeit.“ Az országot nyaranta hárommillió turista keresi fel, ez hozzávetőlegesen évi 3 milliárd lírát jövedelmez. A bélyegeladás bői származó egymilliárdos bevételt még hozzászámolva, nem fedezi a köztársaság anyagi szükségleteit, így rászorul az olasz kincstártól kapott évi hárommillióid lírára. 1974 óta termelői áron, azaz olasz adó nélkül kapja San Marino a benzint és kő- olajtermékeket. Sőt, még a rend fenntartására is az olasz államtól kölcsönöz csendőröket. Nincs saját nyelve, nincs főiskolája, önálló mentőszolgálata, de még telefon központja sem. Az olasz törvények érvényesek itt Is. Szinte teljes mértékben függ a „nagy haltól“, amely a kicsit bármikor elnyelheti. Hiába a XVII. évszázados köz társasági múlt, San Marino a valóságba! mégsem önálló, távolról sem olyan felhői len, gondtalan az élet az országban, mini amilyennek azt a San Marínó-lak szeret nék, hiszen ez a függőség meghatározza az állam létét. A válság felhői ugyanúgy tornyosulnak a pici San Marino, mint a nagy Olaszország fölött. A kommunista pán jogosan követeli: „Vissza kell szereznünk önállóságunkat.“ XXX Az ország alapításának történetét legen dák övezik. Egyes források azt mondják hogy Diocletianus keresztényüldözése ide lén, 301-ben alapította egy ide menekült lalmát Marino nevű kőfaragó. Alkotmánya több évszázados múltra tekint vissza, a- ■nely szerint a batvantagú Nagytanács tizenkét szenátort választott. Ma a parlament funkcióit betöltő Általános Nagytanács szintén hatvantagú; a képviselőket pártok jelöltjei közül választják listákon, ötévenként. Az államfői hatalmat két, félévenként újra választott elnök, a Capitano Regente gyakorolja. Elnök, államfő a lakosokból kerül ki. Legutoljára az egyik államfő szabó volt, aki másik társával egyetemben hat hónapon át igazgatta az államot, majd a fél év elteltével visszatért a „kaptafához". Tavasszal és ősszel színpompás, zajos ünnepségeken iktatják be a régenskapitányo- kat. Ilyenkor a főtéren, a Kormányzó Palota előtt felvonul a sziklaőrség és az íjászok díszes serege, amely minden évben rengeteg turistát vonz a városba. Télen szinte teljesen kihalt a kis köztársaság, i- lyenkor a tehetősebbje járja a világot, a hivatalnokok — ezek a lakosság egyik felét teszik ki — dolgoznak. Azt mondják az itteniek, hogy télen a szűk utcácskák, miniatűr terek teljesen kihaltak. Ilyenkor a politikai élet veszi át a szerepet. Politika, amely csak látszatra demokratikus, pártatlan — mivel mindenki mindenkinek rokona, barátja, ismerőse —, így a „demokráciát“, a „pártatlanságot“ az olasz ügyészi és bírói kar egy-egy kirendelt tagja biztosítja. Valójában ebben a Nyugat, de főleg Itália által fönntartott államban csak a bélyeg- és pénzérme-kibocsátás joga önálló. xxx A magunkfajta ember megszokta, ha átlép egy országhatárt, pecsétet kap az útlevelébe. San Marinában, mint említettem, sem határőrség, sem vámvizsgálat nincs, de az országban való tartózkodásról mégis be lehet szerezni egy „bizonyítványt“, pecsétet. Igaz, kétszáz líráért, a főváros útlevél- és vízum osztályán, ahol egy idősebb úr, egyenként száz-százlírás okmánybélyeget ragaszt a turisták útlevelébe, és nagy csat- tanással vágja rá a pecsétet. Majd hozzáteszi: — Adok a másik lapra is még egyetl Természetesen újabb kétszáz líráért, mert az üzlet még Itt — vagy főleg ittl —, San Marínóban is üzlet! Zolczer János
