Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-18 / 38. szám

Wlchmann Tamás a magyar evezú&spert kétség­kívül legkiválóbb egyénisége. Világ-, Európa- ás olimpiai bajnokságainak és érmeinek se szeri, se száma. Wichmann Tamás azonban nemcsak a sportágában, hanem emberi magatartásában is ki­váló. Erre vall az is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi. Tudományos és Kul­turális Szervezete, -.az UNESCO a közelmúltban nemzetközi Fair play díjjal tüntette ki. A bizottság két díjat és három oklevelet sza­vazott még. Az egyik díjat a walesi Gareth Ed­wards, hazája rögbiválogatottjának tagja kapta hosszú, sikerekben gazdag pályafutásának beta- jezésekor sportolói és emberi magatartásának el- ismeréséül. A másik dijat pedig Wichmann Tamás, a ma­gyar kenuválogatott tagja kapta. Wichmann sport­szerűségéért tavaly már Magyarországon is díjat kapott. Most azzal érdemelte ki a nemzetközi el­ismerést, hogy a tavalyi belgrádi világbajnokság alőtt Magyarországon együtt edzett a jugoszláv Mattja Ljubekkel. Minden tapasztalatát önzetlenül megosztotta vele. ljubek remek tanítványnak bizo­nyait, a világbajnokságon legyőzte tanítómesterét. Hát ez a hála. A Fair play díj azonban min, denesetre némiképp kárpótolta Wichmannt, és természetesen az is, hogy a közelmúltban megtar­tott duisburgi világbajnokságon két aranyérmet te nyert. ooo Cjabb hírek szivárogtak ki a Hamburger SV angol csillagának, Kevin Keegannek az esetleges átlépéséről a Washington Diplomats csapatához. Kiderült, hogy Keegannek remek személyes kap­csolatai vannak a Washington Diplomats vezetőjé­vel, Gordon Bradley-vel, akiről illik tudni, hogy 6 hozta létre a labdarúgóvilágban egyre többet emlegetett New York Cosmost. Most úgy terve­zi, hogy Washingtonban is szervez egy ilyen erős csapatot. Állítólag kijelentette, hogy ott Felé, itt Keegan jelentheti az igazi kezdetet. Hetente be­szél. telefonon Keegannel, és ilyenkor nemcsak az időjárás kerül szóba. A bajnokcsapat Hamburger illetékeseit is meg­lepte a hír. — Mi erről nem tudunk semmit. Én sem és a csapat menedzsere. Günter Netzer sem -» nyilat­kozott Paul Benthien, az egyesület elnöke. Én sem tudok ilyesmiről — jelentette ki mérgesen a csapat jugoszláv edzője, Branko Ze- bec. Érdekes ezzel kapcsolatban Keegan játékostár­sának, a középpályás Hartwingnak a véleménye: — Egyelőre nem tudni, mi az igazság — mond­ta — , de annyi dollárért, amelyről szó van, én is átúsznék Amerikába ... Hit tessék ezért az egész históriát úgy értel­mezni, hogy egy olyan világban zajlik, amelyben a pénz mindennél hatalmasabb. ooo Azért nehogy azt higgyük, nálunk mindig ró­zsás a helyzet, időről időre nálunk is felkorbá­csolja a kedélyeket egy-egy gyanúsnak vélt át­igazolás. Mostanában Kelet-Szlovákiában például sok a szóbeszéd a vasmű népszerű elsóligás jég­korongcsapata körül, ami — tekintetei az éppen most kezdődő Idényre — nem a legjobbkor jött A dolog úgy kezdődött, hogy Bedrich Brunclík, a csapat egyik legkiválóbb tagja, a válogatott játékosa bejelentette átlépési szándékát a Slávia Praha egyesületéhez. A VS2 — a játékos érdemeit figyelembe véve — nem akart akadályt gördíteni száodéka megvalósítása .elé, és a két egyesület tulajdonképpen meg is egyezett. A rossz nyelvek azt mondják, hogy így akarták megoldani a csa­paton belül kialakult megromlott bajtársi kap­csolatokat. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor az új idény előtti játékosértekezleten Brunclík bocsá­natot kért társaitól, és bejelentette, hogy tovább­ra is a VS2 színeiben óhajt játszani. A következő mérkőzéseken valóban meg is jelent a jpgen — legnagyobb meglepetésre — a Lakáé fivérekkel egy támadésorban. Szeretnénk azt remélni, hogy az egyesület ber­keiben valóban megnyugodtak a kedélyek. A ko- Sicei és az egész jégkorongsport javára válna. ooo Mint már korábban megírtuk, Bálint László, a budapesti Ferencváros játékosa eredetileg elszer­ződött az Ajax Amszterdam csapatához. Mivel a- zonban a sepregető Kroll megmaradt az Ajaxban. végül is a belga FC Brugeshez került, és már be is mutatkozott. Bemutatkozása ragyogóan sikerült. Csapata a francia bajnokság élcsapatával, a Lllle-lel mérkő­zött és l:0-ra győzött. A mérkőzés egyetlen gólját Bálint lőtte szabadrúgásból. Természetesen az egész belga labdarúgó-közvé­lemény figyelme reá irányult. Dicsérőleg szólt ró­la edzője, a közönség a kegyeibe fogadta, a fla- mand nyelvű Hét Laatste Nieows szakírója, Char­les Balte pedig a következőket irta rúla: „Ha nem tudnám, hogy Bálint magyar, játékáról nem hinném ezt el róla. A fiú sallangmentesen, hasz­nosan, kockázatvállalás és művészkedés nélkül fátszík ... szóval nem is magyarosan.“ Persze vannak ellenségei is. A „kenyérharc“ a profik táborában igencsak ádáz, s Bálint Laci — „balszerencséjére“ — éppen az egyik válogatott játékost, Meeuwst szorította ki a helyéről, és ez többeknek nem tetszik. Guy Thys szövetségi kapi­tány mér nyilatkozott is, hogy Bálintnak más helyet kell találni, mert az ő liberó játéka ve­szélyezteti a válogatott csapat jél összeszokott védelmének további egységét. A belga profiklubok rendszerint nem igen vise­lik szivükön a szövetségi kapitány aggodalmait, de azért ezek ntán bármi történhet. (nalágyl) A Szlovák Nemzeti Felkelés hőseinek tiszteletére Atlétikai csemege Brat islavában A szovjet Belouszova „utca- hosszai“ nyerte a ' 3000 méte­res női síkfutást. Vojtísék felvétele . A Szlovák Nemzeti „felkelés . 35. évfordulója alkalmából at­létikai' ünnep volt, Bratislavá­ban, az Inter stadionjának tar­tánján. A hagyományos Prav­da — Televízió — Slovnaft (PTS) nemzetközi atlétikai ver­seny szervező bizottsága vette kézbe ti Hála Emlékversenyé­nek rendezését, amely eddig nyolc évig a Slovan CHZJD rendezésében középszerű hazai vetélkedő volt. A tapasztalt szervezőknek si­került összehozniuk egy olyan színvonalas nemzetközi via­dalt, amelyen egész sor olim­piai bajnok és világcsúcstartó is rajthoz állt. Szerencsés vé­letlen volt, hogy két nappal korábban rendezték meg Prá­gában — a korábbi évektől el­térően jó néhány héttel ké­sőbb — a RoSick^-emlékver- senyt, és a legközelebbi orszá­gok atlétikai versenyein is e- gész sor olyan neves verseny­ző rajtolt, aki hajlandó volt eljönni Bratislavába. Így jött össze Szlovákia fővárosában e- gyes számokban olyan erős me­zőny, amely eleve biztosította a viadal jő színvonalát. De miért is ne lehetne más­kor Is számításba venni a „sze­rencsés véletlent“, és ezentúl az ideihez hasonló atlétikai csemegével gazdagítani Bratis­lava sportéletét. Annál is In­kább, mert a legtöbb verseny­ző úgy nyilatkozott, hogy az idény végén Igen jól jött ez a kis erőpróba, és a jövőben Is szívesen eljönnek Szlovákia fővárosába. Most már tehát csak a szervező bizottságon múlik, hogy jövőre és később se tegye alább a mércét. Szerencsés ötlet volt az Is, hogy a viadalt pop-hangver­sennyel kötötték egybe. Kétség­kívül sok fiatéi csupán Karel Zieh és a Flop-együttes, Petra Janü és a Pro-rock-együttes, illetve a népszerű magyar Pi­ramis-együttes kedvéért váltott jegyet az Inter stadionjában, de csak kevesen hagyták el a helyüket a pop-koncert el­hangzása után, és éppoly ér­deklődéssel nézték végig f majdnem éjfélig tartó „atléti- kai-show-t“. Mert ha a plakátok reklám- szövegei show-t ígértek, akkor az SZNF hőseinek emlékver­senye show volt a javából. Mindjárt a 3000 méteres sík­futás ragyogó csehszlovák csú­csot ígért. Ám -LenőéS, a Dukla Banská Bystrica versenyzője o- lyan iramot diktált, amelyet képtelen volt az utolsó méte­reken Is tartani. A szlovák csúcs így is szép teljesítmény­nek számított az erős mezőny­ben. Gerelyvetésben csupa világ- nagyságok gyűltek össze. Min­denekelőtt a magyar gerelyve­tők, élükön az olimpiai bajnok és vllágcsú estért 6 Németh Miklóssal, akinek méltó ellen­fele volt a finn Esa Utriainen. Á húszesztendős finn fiú az 1- dén már 90 méteren felül is dobott, és két nappal korábban fölényesen győzött a RoSiok?- -emlékversenyen, ahol mind­össze 14 centiméterre maradt el a 90 métertől. Az első sorozat azt sejtette, hogy valóban nagy verseny lesz. Németh Miklós kezéből 85,54 méterre szállt a gerely, Utriainen 16 centiméterrel, töb­bet dobott. Az eredmény azon­ban már nem változott. Miklós vállsérülése miatt kénytelen volt visszalépni, pedig nagy dobásra készült. Amikor kora­délután kerestem a szállodá­ban, a csapat vezetője azzal mentette ki, hogy Injekciókét kapott, mert fájdalmat vannak a vállában, de nagy dobásra készül. Ezzel szeretné kárpó­tolni a hálás bratislaval közön­séget. Ezúttal nem sikerült. Hiába, ilyen a sport. Nem sikerült £■ magyar csúcs megdöntése 800 méteren Paró- czai Andrásnak sem, aki két nappal korábban, Prágában le­győzte Plachyt, és beállította Szentgáli negyed évszázados magyar csúcsát. Nyolcszáz mé­teren így is ragyogó konku­rencia gyűlt össze. A tempót természetesen (?) & két ke­nyai futó, Maina és Bolt dik­tálták, és ez is lett a sorrend, Paróczai kénytelen volt mege­légedni a harmadik hellyel. Négyszáz méteres gáton az olimpiai bajnok és világcsúcs­tartó amerikai Edwin Moses nem talált méltó ellenfelére. Könnyedén és senkitől sem ve­szélyeztetve futotté végig a tá­vot, és még arra is maradt e- reje, hogy a közönség nagy üdvrivalgása közepette tiszte­letkört fusson. Figyeltem ezt a fiút a szállodában, olyan ke­csesen mozog, hogy ezt a moz­gást oktatni kéne a futókkal. Szólni lehetne még & rúdug­rókról, a nőkről, akik — főleg a kiváló szovjet atlétanők, Ze- lencova 400 síkon, Sztirkina 800-on és Belouszova háromé zeren — szintén nagyszerű versenyt vívtak. De e helyen a legjobb akarat mellett sem foglalkozhatunk érdemben ez egész nagyszerű atlétikai via­dal minden figyelemre méltó mozzanatával. Kívánjuk talán azt, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés hő­seinek emlékversenye továbbra' is Ilyen színvonalas legyen. P. L. A magyar gerelyvetők évek, sőt évtize­dek óta a sportág legjobbjai közé tartoz­nak. A bratlslavai nemzetközi viadalnak is díszéi voltak. Közülük is kiemelkedik Né­meth Miklós világcsúcstartó (94,58 méter), a montreali olimpia bajnoka. Nem rajta mú­lott — más helyen írók erről —, hogyvez­úttal nem nyújthatta tudása legjavát: E- gyetlen dobásával Így Is olyan eredményt ért el, amelyet a világ bármely atlétikai pályáján megtapsolnának. A verseny előtti napon azzal az eltökélt szándékkal vártam órák hosszat a Bratis- lava-szállóban, hogy egy hosszabb léleg­zetű beszélgetést folytatok vele. A riporter munkája azonban — akárcsak a gerelyve­tőé — egy kicsit a szerencse dolga is, így a beszélgetésből nem lett semmi. Helyette a magyar gerelyvető-iskola1 másik tagjával, Temesi Andrással [a képen) ismertetett meg a csinos hostess. • Utólag 6 sem szere­pelt rosszul, Utriainen1 és Németh mögött harmadik lett, ráadásul- egy nappal később megnyerte a nitrai viadal gerelyvetőszá- mát. Éppen hogy kiszállt1 az 1 autóból, kezében elmaradhatatlan „szerszámával“, Illetve a biztonság kedvéért kettővel. Igazi atléta­vagy még Inkább gerelyvetőtípus. Magas, vállas, izmos és végtelenül közvetlen fiú. Egy pillanattal később már úgy beszélget­tünk a kis kerek asztal mellett, mintha é- vek óta ismertük volna egymást. + Mi a tttka annak, hogy némely or­szágban, köztük Magyarországon ts szinte zsinórban nőnek egymás után a kiváló ge­relyvetők? — Ez a sportág elterjedésével függ ösz- sze. Szinte természetesnek vesszük például, hogy Finnország emberemlékezet óta kiváló gerelyvetőiről híres, pedig senki sem születik gerelyvetőnek, hanem — ha van hozzá megfelelő adottsága —, évek kemény munkájával lesz azzá. Ha valahol olyan hagyománya van a gerelyvetésnek, mint Finnországban vagy nálunk, akkor ez sok fiatalban felébreszti a vágyat, hogy e sport­ágat űzze. A legjobbak tapasztalata ezen­kívül jő iskola Is a kezdőknek és haladók­nak. + A világon magyar gerelyvető-iskolá- ról beszélnek... — Ml úgy mondjuk, hogy a nagy ötös. Ide taittozik Németh, Paragi, Csík, Boros és szerénységem. A sorrend nem mindegy, mert valóban az erővlszónybTtaí - tükrözi. Szinte a napokban tört fel közénk Erdélyt. + Mit jelent a nagy konkurrencia? Nem szül irigységet, káros rivalttást? — Nem. Jó, hogy van. + Hogyan fogadták annak idején Né­meth Miklós világcsúcsát és olimpiai baj­nokságát? — Számunkra ez nagy húzóerő volt. Nem véletlen, hogy ml tulajdonképpen ezután törtünk fel a világ élvonalába. Mlndannyt- unkat fűtött a becsvágy, hogy befogjuk Mi­kit. + Németh Miklós idestova 33 éves. Egy atlétánál ez már meglehetősen magas kor. fis te hány éves vagy, szerinted meddig le­het a gerelyvetést sikeresen • űzni? — Huszonkilenc éves vagyok, és úgy ér­zem, nem hátrány, ha valaki harminc-har­minchárom éves. Igaz, a húszéves finn Ut­riainen 90 métert dobál, és Paragi Is csak A GERELYVETÉS EGY KICSIT A SZERENCSE DOLGA 23 éves, de a gerelyvetők általában a többi atlétánál idősebb korban érik el teljesítő­képességük csúcsát, érnek be. + Mi kell a jó teljesítményhez: erő vagy technika? — Elsősorban a technika a mérvadó, na meg a pillanatnyi fizikai állapot. Az erő nem sokat határoz. A gerelyvetésben ki­mondottan nem erőművész vagy izomkolosz- szus atléták Is értek már el kimagasló e- redményt. Sőt, az én mesterein egyenesen azt vallja, hogy az a jó, ha az ember la­za. Mindig mondja, hogy legyél. olyan la­za, mint a magánéletedben, és akkor min­den simán fog menni. Annyiban igaza van, hogy nekünk úgyszólván a másodperc tö­redékére kell minden energiánkat összpon­tosítani, ezen múlik minden. De azért nem baj, ha ezek az erények erővel is párosul­nak. + Miért van az, hogy a gerelyvetők tel­jesítménye rövid idő alatt is meglehetősen ingadozó? Egyik napról a másikra tíz-, ti­zenkét méterrel dobnak többet vagy keve­sebbet? — Ez éppen az imént ’ felsorolt tulajdon­ságok összejátszásával magyarázható. Ha minden összejön, az ember dob egy nagyot. Ha valami nem stimmel, oda a jó teljesít­mény. A finnek sem dobálnak minden nap 90 métert. Nálunk a gyakori sérülések Is bele-beleszólnak. Különösen vonatkozik ez Mikire, aki elég gyakran bajlódik sérülés­sel. A közönség ezt nem mindig tudja, és ezért képtelen megérteni, hogy dobhat va­laki két egymást követő napon tizenkét méterrel kevesebbet. Feleségem számítógé­pen dolgozik, és csak úgy heccből elké­szítette a bioritmus képemet. Három-négy dobtam. Ismétlem, nálunk a pillanatnyi diszpozíció mindennél fontosabb. + Hogy vélekednek a gerelyvetök a szél­ről? A diszkoszvetők nem győzik dicsérni a pörgéssel ellenkező irányból júvó oldal­szelet. . . —. Mi íslgy vagyunk vele. Amennyit hasz­nál az ellenszél, annyit árthat a hátszél. De árthat az oldalszél is, ha nem a meg­felelő oldalról fúj. Legjobb példa erre a legutóbbi budapesti Aranygerely verseny. A szél jobbról fújt, mindkét finn verseny­ző balkezes, Így gerelyük valósággal lebe­gett a szélvánkoson. Ml jobbkezesek csak álltunk, és néztük, hogy mit művelnek, és jó néhány méterrel lemaradtunk mögöttük. Ezért mondom, hogy a gerely vetés egy kicsit a szerencse dolga is. + Hogy állsz a szerencsével? —- Egyelőre nem tartozom a kegyeltjei közé. Háromszor vagy négyszer sikerült .85 métert „dobnom, a legjobb teljesítmé­nyem 85,30 méter (nálunk országos csúcs lenne — a szerző megj.), érthető, hogy nem vagyok magammal elégedett. Úgy ér­zem, még javulhatok. + Kit tartol példaképednek? — Lehet, hogy meglepő, de senkit. Nagy versenyzőnek tartottam és most kiváló ed­zőnek tartom Kulcsár Gergőt, annak tar­tom Mikit is, de meg sem próbáltam utá­nozni őket. Pedig Mikivel téli alapozáskor • és néha máskor Is egyjltt edzünk, Ilyen­kor természetesen figyelem a mozgását és összehasonlítom a magaméval.- Nem azért, hogy utánozzam, hanem azért, hogy a hi­bákból levonjam a következtetéseket. Nincs két egyforma alkatú ember, ezért minden­kinek más és más technikával kell célt érni®. Valaki teljesen lassan fut neki, va­laki viszont valósággal vágtázik, és úgy veti el a gerelyt. Embere válogatja. + Szerinted sikerül gerellyel túlszűr- nyalni a százméteres bűvös határt? — Egész biztos, de ez még nagyon so­káig eltart. Lehet, hogy Beamon nagypn nagyot ugrott, de a gerelyvetés nem távol­ugrás. + Szó volt róla, hogy növelik a gerely súlyát, mivel a közel százméteres dobások már veszélyeztetik az atlétikai versenyek biztonságát. Mi a véleményed erről? — Nagy kár lenne, ha erre sor kerülne. Esztétikai szempontból sokat veszítene ez a sportág. A nehezebb gerellyel a sérülé­sek Is megszaporodnának. ♦ Lehetségesnek tartod, hogy magyar gerelyvető, esetleg maga Németh Miklós megvédi olimpiai bajnokságát? — Miért ne?! Ha történetesen nem lesz sérült, és minden jól összejön, Miki képes lesz erre. Paragi is jó nagyot dobott Kob- lenzben. Nálunk tavaly kialakítottak egy olimpiai keretet, 3—4 versenyzőt vettek fi­gyelembe. Sajnos, engem nem. De nálunk az hagyomány, hogy elég nehéz limiteket állapítanak meg. ♦ Mi a leghőbb kívánságod? — Szeretnék egyszer egyesületi csúcsot dobni... sollyal búcsúzott, szabadkozván, hogy szí retné kipihenni az utazás fáradalmait Pe. sze, nyilván már önök is rájöttek a köpi Ságra, hogy az a bizonyos egyesületi csúc egyúttal világcsúcs is lenne. Palágyi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom