Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-11 / 37. szám

wm 5 A NÉPI BULGÁRIA 35. SZÜLETÉSNAPJÁRA ■■■■■■■™mm■■■■■■■ '< ’ }• V * I A SZEPTEMBER 9-i FORRADALOM A szófiai nemzetközi gyermektalálkozó Szófia egyik legszebb építészeti alkotása az Alekszander Nyev- tiszteletére épített harangláb, amelybe szkijröl elnevezett székesegyház, amelyet a múlt század 80-as minden küldöttség egy kis harangot he- éveiben építettek annak az emlékére, hogy orosz seregek se­lyezett el. Foto: Král gltették a bolgárokat megszabadítani a török elnyomás alól. Bulgáriában 1044 augusztus végén forra­dalmi helyzet alakult ki. A veszélyeztetett* ségét felismerő fasiszta hatalom megpró» bált manőverezni. Augusztus 26-án a Bagr- janov-kormány nyilatkozatott tett a „tel­jes semlegességről“. E nyilatkozat volt az utolsó kísérlet a Borisz cár által elkez­dett, külsőségeiben olykor csalóka, de tar» talmában egyértelműen Hitler-barát poll* tika folytatására. Az uralkodó klikk még Románia kiugrásából sem volt képes le­vonni a megfelelő következtetéseket: a „teljes semlegességről“ szóló nyilatkozat csupán fogás volt a Szovjetunió félreve» zetésére, hogy a Bulgáriában megbújó né­met csapatokat és a fasiszta rezsimet megmentsék a pusztulástól. Joggal vála* szólta Bagrjanovék nyilatkozatára a -- TASZSZ szovjet hírügynökség, hogy a szovjet vezető körök a bolgár kormány semlegesség! nyilatkozatát az adott hely­zetben teljesen elégtelennek tekintik...“ Augusztus 26-án napvilágot látott egy másik fontos dokumentum is: az illegális kommunista párt Központi Bizottsága ki­bocsátotta 4. számú körlevelét, amelyben minden hazafit, partizánt és ellenállót döntő csatára hívott a német megszállók kiűzéséért, a fasiszta diktatúra megdön­téséért. Az események 26-a után drámai gyorsa­sággal peregtek: a már említett TASZSZ- -nyilatkozat másnapján megbukott Bagrja- ..nov kormánya, az őt követő Muraviev-ka- binet azonban nem sokban különbözött e- lődjétől: szintén csak a „teljes semleges­ségig“ jutott el. Márpedig „Bulgáriának "önnön megmentése érdekében minden kap­csolatot meg kell szakítania Németország­gal — folytatta a párbeszédet a TASZSZ —, és fenntartás nélkül csatlakoznia kell a németellenes koalícióhoz.“ Szeptember 5-én a szovjet külügymi­nisztériumban jegyzéket adtak át a moszk­vai bolgár követnek. A jegyzék hangsú­lyozta, hogy a szovjet kormány mind ez ideig tekintettel volt Bulgária helyzetére, amely nem tette lehetővé a szembeszál- lást Németország hatalmas fegyveres ere­jével. A megváltozott körülmények között azonban elvárható lett volna, hogy föl­hagyjanak a németbarát politikával, de a bolgár kormány még mindig nem hajlan­dó erre. i . . • . .i. . .....Egyszóval: á Tízovjétüriíó' formálisán is'* h adat üzent a vele gyakorlatilag hadiéi» lapotban levő Bulgáriának. A BKP Központi Bizottsága szeptember 6-ra politikai sztrájkokat, fegyveres tün­tetéseket hirdetett. A partizánok azt az utasítást kapták, hogy foglaljanak el vá­rosokat és falvakat, s ezekben a lakosság közreműködésével alakítsák meg a nép­front helyi hatalmi szerveit. A perniki bá­nyászok a megadott napon beszüntették a munkát, a fővárosban napokig tartó tün­tetéssorozat kezdődött. Ugyanez volt a helyzet Várnában, Plevenben, Jambolban és más városokban is. A tüntetőket1 Szó­fiában és Permikben rendőrtűz fogadta. Halottak, sebesültek maradtak az utcán... Szeptember 8-án Kimon Georgiev — a» kit a megelőző évek politikai eseményei a népfrontmozgalom kimagasló személyi­ségévé tettek — népfrontküldöttség élén felkereste a miniszterelnököt, hogy tilta­kozzék á hatóságok brutalitása miatt. Mu» raviev még magabiztos volt. — Ha a nép azt hiszi, hogy a hatalom gyenge, téved — válaszolta fennhéjázóan a delegáció­nak. Hetykesége azonban csak másodper­cekig tartott: dolgozószobáját még nem hagyta el1 a népfrontküldöttség, amikor magas rangú hivatalnok lépett a szobába, és Muraviev fülébe súgta: a Vörös Had­sereg egységei átlépték a bolgár határt. Ugyanezen a napon a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottságának Politi­kai Bizottsága megtartotta utolsó illegális ülését, s ezen történelmi jelentőségű ha­tározatot hozott: a következő éjszaka át kell venni a hatalmat. Az ezzel elkezdődött események bebi­zonyították, mennyire helyes volt a párt­nak az a politikája, hogy a fasiszta dik­tatúra egész időszakában kitartó szerve­ző munkát végzett a hadseregben. Ez igen sok emberáldozatot követelt, de meghozta gyümölcsét. A kormánynak ugyan az utol­só pillanatig számszerűleg jelentős kato­nai erők álltak a rendelkezésére, de azok a felkelés előestéjén már a teljes bomlás állapotában voltak. Sok alakulat jóindula­tú semlegességgel nézte a hazafiak készü­lő támadását, mások pedig — mint az egyetlen bolgár harckocsizó dandár — maguk is részt vettek a rohamban. Semle­ges volt a szófiai rendőrség jó része Is. Szeptember 9-én 0 óra 15 perckor a fővárosba összevont partizánegységek és a hozzájuk csatlakozott katonai alakulatok rohamra indultak a központi hivatalok, a minisztériumok, a kőintézmények elfogla­lásáért. A kulcshelyet — a hadügyminisz­tériumot — sikerült vérontás nélkül meg­szállniuk, a hazafias érzelmű tisztek ka­put nyitottak a felkelőknek. Itt sok más között letartóztatták a katonai kémelhá- rítás vezetőjét és a rendőrfőnököt. Ahogy hajnalodott, egyre érkeztek a jelentések a felkelők vezérkarához: a támadás a rá­dió ellen sikerrel járt..., elfoglalták a belügyminisztériumot..., a központi pos­tát .... a pályaudvart. Reggel 6 órakor a hadügyminisztérium épületében összeült a népfrontkormány, s Kimon Georgiev, annak első miniszterel­nöke meghatott hangon jelentette be a rá­dióban a történelmi jelentőségű győzel­met. Északkeleti irányból pedig közeled­tek a szovjet csapatok. Itt nem kellett harcolniuk, útjuk a szó teljes értelmében diadalmenetté vált. A lakosság lelkesedé­se és virágeső kísérte őket Szófiáig, on­nan tovább — Berlin felé — pedig már a szövetséges bolgár csapatok is. Ifjúsági szövetség A Bolgár Kommunista Ifjúsági Szövetség 1919-ben alakult meg. Kereste — s az 1923. évi szeptemberi fegyveres felkelés idején meg is találta — az együttműkö­dést más haladó ifjúsági szervezetekkel, elsősorban a parasztpárt ifjúsági mozgal­mával. Miután a reakció, a kommunista ifjúsági szervezetet betiltotta, 1926-ban megalakították a Munkásifjúság Szövetsé­gét. A burzsoá hatóságok állította tilal­mak ellenére a fiatalok nagy tömegei csat» lakoztak e szervezethez, s vettek részt irányításával a fasizmus ellen vívott el­lenállási harcban. A nép győzelme után a Munkásifjüság Szövetsége és a parasztpárti ifjúsági sző* vétség egyesült, s a Népi Ifjúsági Szövet­ség nevet vette fel. Dimitrov halálától (1949) a szövetség Dimitrovnak nevezte magát, 1958 óta pedig a Dimitrov! Kom­munista Ifjúsági Szövetség nevet viseli. Az új Bulgária fiatal nemzedéke ma a szocializmus építésének aktív tényezője, e nemzedék tudására, tehetségére és alko­tókészségére támaszkodik a Bulgáriában egyre jobban kibontakozó tudományos-mű­szaki forradalom. A bolgár KISZ védnök­séget vállalt az ötéves tervek legnagyobb építkezései fölött, közéjük tartozik — e= gyebek között — a devnyai vegyipari komplexum, a Kozlodujban felépült első atomerőmű, a Bobov-dol hőerőmű. A Dimitrov Kommunista Ifjúsági Szövet­ség elsőrendű feladatának tekinti, hogy tagjait haladó világnézetre, szocialista ha- zafiságra és proletár internacionalizmusra nevelje. Tevékenységében a szövetség szi­gorúan tartja magát a kollektív vezetés elvéhez, fejleszti saját soraiban a demok­ráciát, tág teret nyújt a kezdeményezés­nek, az öntevékenységnek, a kritikának és az önkritikának. A bolgár fiatalok jogainak érvényesíté­sét, lehetőségeinek kiaknázását segíti majd egy évtizede a minisztertanács mellett működő ifjúsági és sportbizottság is. E bi­zottság összehangolja és ellenőrzi áz állami és gazdasági szerveknek, illetve szervezeteknek az ifjú nemzedékkel kap­csolatos tevékenységét. A bizottsághoz tar­tozó szerveknek vagy a különböző szintű népi tanácsok végrehajtó bizottságainak tagjaiként a fiatalok részt vehetnek fon­tos állami kérdések megvitatásában és el­döntésében. A középiskolákban és a felső­fokú oktatási intézményekben bevezették a tanulók önkormányzatát. Az ipari nagy- vállalatok és az agráripari komplexumok vezetőségében, de még az országgyűlési képviselők között is szép számmal van­nak fiatal nők és férfiak. A Bolgár Kommunista Ifjúsági Szövet­ségnek mintegy 1 250 000 tagja van. Két évtizede csupán, hogy ki­vívta szabadságát Kuba, és — dacolva az imperializmus leg­főbb erejével — az amerikai földtekén elsőként lépett a szó. cializmus útjára. Az a tény hogy ezekben a napokban 90 tömbön kívül állő ország kép­viselője épp Havannában ta­nácskozott az el nem kötelezet­tek mozgalmának időszerű te­endőiről, elismerése Kuba nö­vekvő szerepének, és az ügy iránti odaadásának, amellyel oly eredményesen szolgálja az antiimperialista mozgalom ösz- szefogását. Erre annál inkább szükség is van, mert a mozgalomban részt, vevő országok számszerű nőve. kedése együtt jár politikai tar­kaságuk fokozódásával is. Hi­szen az el nem kötelezettek között jelen vannak olyan, az antiimperialista politikában na­gyon is elkötelezett szocialista országok, mint pl. Kuba vagy Vietnam, a szocialista orientá­ció útján járó Algéria, Etiópia, Angola, de ott található a nem­zetközi monopoltőkével összefo­nódott Szaúd-Arábta vagy a mo. nopoltőke béklyójában vergődő Zaire is. A csúcsértekezlet bevezetőjé­ben Fidel Castro, a leghatáro­zottabb hangon utasította visz- sza az Egyesült Államoknak és Kínának a csúcsértekezlet meg­torpedózására tett kísérleteit. Fontosnak és nagy Jelentőségű­nek nevezte azt, hogy ezek a kísérletek kudarcot vallottak. Kétségtelen, hogy e mozga­lom imperialistaellenes egység­akarata erősebbnek bizonyult az egységbontó kísérleteknél. A tanácskozásra nemcsak az eredetileg elhatározott helyen és időben került sor, hanem Ha­vannában minden eddiginél több ország képviselteti magát a leg­magasabb szinten. A részt vevő 90 ország képviselőjéből több mint 60 küldöttség élén állam­vagy kormányfő áll. Azt persze senki sem gondol­hatja, hogy az egységbontő próbálkozások a havannai ta­lálkozóval véget érnek, vagy hogy a mozgalomban többé már nem lesznek viták. A nemzetkö­zi reakció, amelynek eddigi bomlasztó kísérletei kudarcot vallottak, céljáról nem mon­dott le, csupán taktikát változ­tatott. Most, amikor világszerte minden eddiginél szélesebb harc bontakozik ki a katonai enyhülésért, a leszerelésért, a SALT-2 egyezmény ratifikálásá­ért, a nemzetek valóságos ön­rendelkezési jogáért, az igaz­ságos, a diszkriminációktól mentes gazdasági kapcsolato­kért, a 90 ország együttes fellé­pése sokat nyomhat a latban és növekvő szerepet biztosít­hat számukra a nemzetközt életben. A havannai konferenciával bizonyos mértékben összehason­lítható az ENSZ tudományos technikai világkonferenciája, amely Bécsben két hétig tar­tott és méreteit tekintve szin­tén párját ritkító, hiszen 141 ország kormánydelegációi, nem­zetközi szervezetek, tudomá­nyos- és műszaki intézmények képviseltették magukat. A ta­nácskozás egyik legnagyobb e- redménye, hogy elfogadták a fejlődő országok központinak számító kezdeményezéseit egy nemzetközi kormányközi bizott­ság felállításáról. A bizottság koordinálja majd annak a pénz­ügyi alapnak a felhasználását, amelyet a kormányok önkéntes felajánlással hoznak létre, és amelynek induló összegét 250 millió dollárban állapították meg. A dokumentum ajánláso­kat tartalmaz a fejlődő orszá­goknak az igazságosabb gazda­sági világrendszer kialakításá­ba való fokozottabb bevonásá­ra, a meglevő tudományos-tech­nikai kapcsolatrendszer módo­sítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom