Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-28 / 35. szám

mm 7 *'■ 0®- hetedik oldal - hét GÁSPÁR TIBOR Sándor és Tibor az Operettben (Máté Magda felvétele) Charme gráf és Firulet báró — Gombrowicz Operettjének vetélytár- aai — pórázon tartott tolvajokkal ár­kainak a Himaláj kastélyban meg­rendezett nagyszabású bálra. A tolva­jok: fékezhetetlen állat-emberek. A- mfg fogva tartják éket, ugrásra, ha­rapásra készen lapulnak. Hátborzon­gatóan villogó szemük, fenyegető te­kintetük, vicsorgó fogsoruk, kedé­lyektől felborzolt fekete hajuk, set­tenkedő mozgásuk, szabadulni akará­suk vágyát ébreszti fel a nézőkben. Amikor aztán a bálterem szikrázó fényben ragyog, póráz nélkül kész- nak-másznak a tolvajok, s a kiéhe­zett nyershúsevők mohóságával szer­zik meg zsákmányukat. Gáspár Sándor és öccse, Gáspár Tibor szavak nélkül játsszák el a tolvajokat. Az előadás alatt egyszer sem szólalnak meg, mégis a figye­lem középpontjában állnak. Mert mindketten sziporkázóén tehetsége­sek. Sándor már a Vígszínház tagja, Tibor utolsó éves a színművészeti fő­iskolán. — Szüléinknek és gimnáziumi iro­da 1 omte ná run k n ak köszönhetjük, hogy idáig jutottunk — vallja Gáspár Ti­bor. — Apám önállóságra nevelt bennünket, s bár szigorú volt hoz­zánk, bizonyos határig mégis sza­badjára engedtek. Bácskai Mihály a- matőr diákszínpadán az írott és a kimondott szó ízét kóstolgattuk, ver­set, prózát mondtunk, de a színház iránti szeretettről jóformán semmit sem tudtunk. A diákkor jókedvét és a játék örömét viszont az irodalmi színpadról hoztuk magunkkal. — Csehov Medvéjével és Mollére Fösvényével jöttem a felvételire, de nem bíztam benne, hogy felvesznek. Már csak azért sem, mert egy évvel korábban vették fel a bátyámat, s azt hittem, észreveszik köztünk a ha­sonlóságot, és elutasítanak majd. hogy „két egyforma ember nem kell“. Szerencsére rosszak voltak az előítéleteim, és Sándor után én is bejutottam a főiskolára. — Az elsó sikerélményt Balassi- Bálint Szép magyar komédiája hoz­ta meg, s röviddel ezután az Ope­rett következett. Lenlngrádból jöt­tünk haza az osztállyal, amikor Sa nyt ezzel a hírrel várt: „öreg, ha van kedved, gyere be holnap a Víg­színházba próbálni.“ Bizalomgerjesz­tő helyzet, gondoltam, s minden to­vábbi nélkül beleugrattam. Pedig Sa­nyi mögött már háromhetes próba állt... Az első napokban nem is csi­náltam egyebet, csak a stílusát fi­gyeltem. Bármit kitalálhattunk, Valló Péter, a darab rendezője teljes sza­badságot adott. Ha félrebillentünk, helyrepofozott. A bemutató után pe­dig odajött hozzánk, hogy megkö­szönje a játékot. S nekünk ez bőven elég volt. — Néhány héttel később már a Don Juan Sganarelle-jét játszottam, az Orfeo szerelmében pedig a pa­raszt Pedrót. Ősszel a Vígszínházban Is új szerep vár, az Ödry Színpadon pedig a Tizenkét dühös emberben játszom, amelyet osztályfőnököm, Husztl Péter rendez. Én leszek majd a legdühösebb ember, aki az utolsó percig tartja me-gát, a végén mégis megsemmisül. G. Szabó László A jSaturnusok' nem érkeztek meg Százhetvenöt napi Űrrepülés után, A Szaljut utasai már j61 látták a új világcsúcsot állítva fel, a Főidre Szojuzot, észrevették, hogy az űr- érkezett Vlagyimir Ljahov és Vale- hajó lassan forogni kezd. Jelentették ríj RJumin szovjet űrhajós. Repülé- az irámyítóközpontba, ahol már köz- süknek nemcsak az a jelentősége, ben telemetrikus mérésekkel megáL- hogy eddig a legtovább tartózkodtak lapították, hogy a motor felmondta a világűrben, hanem az Is, hogy ez a szolgálatot. Az összekapcsolásról alatt az Idő alatt nem érintkeztek már szó sem lehetett. A kérdés most más emberrel. Az előző, hosszan tar- az volt, hogyarn vissza a főidre? tó űrrepülések résztvevői az Inter- jeliszejev foirámyító eirendelte a kozmosz program keretén beiül Szojuz legénységének az alvást, iva- „vendégul fogadták“ egy-egy űrhajó nov alig három órát aludt, Rukavis- nemzetközl személyzetéi. Ljahov és nyiko-v a szemét sem hunyta Ve. Rjumin is várták a látogatókat, Nyl- — Egész éjszaka azon^ gondolkod- kolaj Rukavisnylkov szovjet és Geor- íam» hogyan „tegyem 'e a Szojuzt, gl Ivanov bolgár űrhajósokat, akik Hiszen nemcsak magamért felelek, a Szojuz 33 űrhajón érkeztek voina hanem Ivanovért Is. Átgondoltam az a Szaljut 8-ra.'A „Saturnosok“ fedő- összes lehető variánst. Van ugyan nevet viselő legénység' azonban nem eSY tartalék motor, de mi történik érkezet* meg ... akkor, ha a pótmotor Is ... Le le­A Szojuz 33 (negyedik) nemzetközi hét ugyan szállni az orientáló kis legénysége április 10-én startolt a motorokkal is, de a röppályánk ma- bajkonuri űrrepülőtérről. A start Sas> ml lesz, ha kevés az üzemanya- szabályosan zajlott le, az űrhajó az gunk? Ha a pótmotorral száilunk előirányzott pályára került, és meg- ,e» a'kkor csak „teli gázzal.“ Fon- kezdte a Szaljut—6 megközelítését. *os> hogy elérjük a sűrűbb légréte- Két és fél kilométer közelségbe ke- Set- Azzal zártam le az elmáikedé- rült a két űrhajó, amikor... semet, h0SY a pótmotornak működ­— A megközelítésig minden nor- n*e hell, nincs joga nem működni, málisan ment - emlékezik vissza Reggelre az irányítóközpont is ar- Rukasnyikov űrhajós —, a motort ra az elhatározásra jutott, hogy a ötször kapcsoltuk be, és eddig azon pótmotorral szállnak le. rendjén működött. Az utolsó bekap­csolásnál azonban cfcak három-négy Figyeljetek, ha bekapcsoljátok iffirs■”*,s • pályán maradtok. Akkor se nyugta­lankodjatok,. a következő átrepülés- nél majd újabb utasítást kaptok. Ha a második motor kilencvennél to- c,K*ur más vább, de a szükséges száznyolcvan­de éreztem, hogy az összekapcsolás nyo]- másodpercnét rövldebb id6ig működik, az utána következő négy égése nem volt egyenletes. Az űr hajó vibrálni kezdett, és én ösztö nősen meglógtam az irányítópultot hogy „megnyugtassam“ a Szojuzt Ekkor még nem tudtam, mt történt csak nehezen fog sikerülni. Még há romszor megkíséreltem begyújtani a eg^iTénéneszsWÍTÍi motort, de rájöttem hogy a nyomás ontján. Pontc>s he. gvaen , " rma eX,a Per“ e ekkoí 'V« ^unk’ ^zölni. Ha a gyan a norma előírja, fejsze ekkor mo(or &z el6trt ldelg működtk, nor­még nem gyanítottam, hogy a motor iesz4Hás következik, meghibásodott, és a rosszul működő vezérlőszerkezetet szidtam. — Értettük, minden rendben lesz Ebben a pillanatban a Szojuz és — válaszolta Rukavisnylkov. Szaljut legénysége meghallotta a rá­dióban Alekszej jellszejevnek, a re- A motor ugyan nem működött egé­pülés főírányítójának a hangját: szén normálisan, de sikerült a Szo­— Kapcsolják ki a programot, vés- juz 33-at ballisztikus pályán a Föld­sék le a szkafandert! Az összekap- re hozni. Így szálltak le az első ür­esolásí manővert a továbbiakig .meg- hajók az űrhajózás „kőkorszaká­szakítjukl ban.“ A túlterhelés az előirányzott Rukavisnylkov viccelni kezdett, és 3—4 g helyett elérte a 10 g-t. A Ivanov ebből megtudta, hogy valami. „Saturnusok“ azonban szerencsésen komoly dolog történt. Már a kikép- Földet értek, zés Idejéből ismerte ezt, ha Nylkolaj viccelődött, mindig valami komoly Az űrhajózás még ma sem vasár­baj volt. napi séta. K íti INTERTALENT 79 SZTÁROK ÉS SZTÁRJELÖLTEK A véletlenek szerencsés összjátéká- ra van szükség ahhoz, hogy egy szín­padon lépjen fel Drupi, Suzl Quatro, az NDK-bell Kre’s, a V Moto-rock, Karel Gott, Máté Péter, Jiff Korn, Helena Vondrácková, Hana Zagorová, Maryla Rodowicz, Petra Janű és a Prorock együttes. Bizony, ez a szereplőgárda még legrangosabb fesztiválunknak, a Lírá­nak is becsületére válna. Az elneve zésének 30. évfordulóját ünneplő Gottwaldov európai hírű művészek­nek tapsolhatott, pedig az Interta- lent 79 rendezvény fő küldetése a fiatal tehetségek felkutatása, bemu­tatása, mintsem a fényes csillagok felvonultatása. Mint kiderült, e. két dolog szépen megfért egymás mel­lett, s a sztárok jelenléte nagyban növelte a fesztivál tekintélyét. Az Intertalent nagydíjáért folyó nemzetközi versenyt hazai pop-stafé­ta előzte meg, amelynek prágai dön­tőjében a közönség szavazatai alap­ján választották ki azt a két éne­kest, akik a Pragokoncert és a Slov- koncert képviseletében léptek szín­padra. A gottwaldovi döntő már Iga­zért „Inter“ volt, hiszen a szocialis­ta tábor tehetségein kívül képvisel­tette magát Ausztria, Spanyolország, Görögország, sőt San Salvador Is. A tizenhárom női és egy férfiénekes két-két dalt adott elő. A műsor első részében szlovák vagy cseh zeneszer­zők számait énekelték,, míg a máso­dik részben maguk választotta dal­lal mutatkoztak be. Ivana Máchová és Tatiana Lupová az erős nemzet közi mezőnyben jól állta meg a he­lyét. Negyedik, illetve ötödik helye zésük szép eredmény, ha .figyelem he vesszük, hogy eddig még nem volt alkalmuk nemzetközi rutinra szeri tenni, A zsűri a harmadik díjat az örmény Zara Tonlkjanovának ítélte oda, aki a Szovjetuniót képviselte e fesztiválon. Hanghordozása a szovjet énekesiskola jellegzetes jegyeit vi­selte magán. Kite Borova, Bulgária küldötte második dijat „énékelt ki“ magának. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy az Intertalent nagy­díja Bessy-t Illeti meg. Az athéni kislány tudja mindazt, ami csak e műfej legjobbjainak kiváltsága. Gyö­nyörű hanganyaggal rendelkezik, e- lőadása dinamikus, szenvedélyesen árnyékolt. A tavalyi'Líra-győztes da­lát, a Studentská láskát énekelte, és sikerült magával ragcdnla a közön­séget. A négy napig tartó rendezvényen Az Intertalent 79 győztese, Bessy SZELÍD ROBBAN f rt IA A DINAMITTAl Az első rock-robbantást Magyaror­szágon 1971-ben követték el. Néhány jel képzett muzsikus, feladva a biz­tos sikert, s vállalva a kockázatot, megalakította az első szuperbandát, az LGT-t. Ggy látszik, a példa raga­dósnak bizonyult ,azóta több zenekar született hasonló módon, Az agárdi Pop-centruirt szabadtéri színpadán július 29-én vagy 4000 né­ző előtt mutatkozott be a DINAMIT együttes. A harcias nevű rock-cso­port tagjai nem ismeretlenek a kö­zönség előtt, hiszen hárman, Papp Gyula, Szűcs Antal Gábor, Németh Gábor a Skorpióból, Vikidál Gyula a P Mobilból, Németh Alajos pedig a Mini együttesből vált ki. Bár a ze­nekarban senki sincs az úgynevezett első generációból, de előző zeneka­rukban valamennyien bebizonyították, hogy mesterei hangszerüknek. Min­den arra vall, hogy a DINAMIT fé­nyes karrier előtt áll. Ezt támasztja alá az agárdi bemutatkozó koncert, továbbá az, hogy a Magyar Hangle­mezgyártó Vállalat nagy reményeket fűz az együttes szerepléséhez. Nem sokára megjelenik két kislemezük. Mind az öt fiú zeneszerzőként is besegít az egyéni zenei arculat ki­alakításába, ez pedig csak javukra válik. Az irányitó-vezető szerepét Papp Gyula vállalta magára, aki már a Skorpióban is kitűnt invenciói já­tékával: — Nem egy szűk rétegnek aka­runk játszani, inkább azt a tábort szeretnénk egyesíteni zenénkkel, a- melyet a különböző rock-zenekarok csoportokra bontottak. Figyelemmel kísérjük a legújabb irányzatokat, sze­retnénk, ha ez visszatükröződne ze­nénkben is. A közérthető, kőkemény rock, a 80-as évek zenéje a tervünk — mondta terveikről. A maradék Skorpió, azaz Fren­reisz Károly nem sokáig lógatta a fe­jét hűtlen társai miatt. Tátrai Tibor­ral és Papp Tamással megalakítot­ták az Oj Skorpiót. Papp Tamás az újjászervezett Il­lés-zenekarban tűnt fel, persze az a zenei világ még mérföldnyire volt a mai Gj Skorpió képviselte stílns- tól. A Koráiban már jobban kihasz­nálhatta technikai adottságait, de hogy mire képes, az csak most vélik majd el. Tátrai Tibort szakmai kö­rökben a legjobb gitárosnak tartják Magyarországon. Hírnevét a dzsessz- -rockot játszó „nagy“ Syriusban ala­pozta meg. A következő állomás a General volt. játékát megcsodálhat­juk a legfrissebb Generál-album, a Piros bicikli számait hallgatva is. A Metrót és az LGT-t megjárt Fren- reisz Károly rock-veteránnak számit. Amikor 1973-ban összehozta a Skor­a „pop“ címszó alá tartozó összes zenei zsáner jelen volt. Többnyire — mint ahogy arról a koncerteken meg­győződhettünk— a műfa] legkivá- lóbbjai tolmácsolták a jó muzsikát. Ennek tudhstó be, hogy az Interta- lent 79 színvonalában túlszárnyalta az előző évfolyamokat. piót, a zenekar jó irányba indult. Zenéjükkel úgy-ahugy tartották is a felvett irányt, az utóbbi időben a- zonban egyre több bírálat érte őket a szövegek és az éneklési mód miatt. Most triózenével próbálkozik, tgy jobban érvényesítheti tehetségét, de a zenészekre háruló felelősség is na­gyabb. Muzsikájuk lényegét Fren- reisz Károly tömören Így fogalmazta meg: — Azt szeretnénk megmutatni, hogy milyen is az igazi rock-zene. Egy-egy ilyen átszervezés serken­tően hat a zenészekre, hiszen új for­mában kell megfogalmazniuk elkép­zeléseiket. A közönség — joggal — valami újat, valami mást vár tőlük. Ebből a szempontból tehát hasznos­nak könyvelhetjük el a tagcserét. Van a dolognak egy másik oldala is, amely már kevésbé hasznos. A távo­zó zenészeket pótolni kell, s ilyenkor láncreakció indul el, amelyet több­nyire a kevésbé ismert, de fejlődő­képes együttesek sinylenek meg. Ál­talában a legtehetségesebb tagjuk lép eggyel magasabbra a rock-zené­szek ranglétráján. Ez a háttér, ezt az átlagos szemlélő nemigen látja, muzsikájukat viszont halljuk, azért figyeljük érdeklődve az új rock-cso­portok további útját. STR1EZENEC SÁNDOR A DINAMIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom