Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-03 / 27. szám

Június 22-24-én rendesték meg a csehszlovákiai magyar dolgozók XXIV. országos kulturális ünnepélyét Gombaszögön. Részletes beszámolót az eseményről lapunk következő számában hozunk. Foto: Prandl Sándor

\

XXVIII. évfolyam 1979. július 3. Ara 1,— korona

BELEKÓSTOLNI AZ ÉLETBE

I

ám

Ismerem a fesztiválok légkörét. Nemcsak én, olvasóink közül többen is. Részt vettem számos járási ifjúsági találkozón, országos fesztiválon, sőt még egy VIT-en Is, és tapaszd latból mondom, hogy a fesztiválok hangulata visszaadhatatlan.

— itt énekelnek, amott táncolnak, egy utcával odébb meg éppen zsákbanfutás van, a sportstcdionok lelátójának közönsége hol az egyik, hol a másük táborhoz tartozó versenyzőt buzdítja. Minden fesztivált a fiatalok tesznek mozgalmassá, Vidámmá és hangulatossá.

Ma befejeződött hazánkbzn a csehszlovák-szovjet fiatalok fesztiválja. Egy hetet -• töltöttünk velük, Másával és Szerjozsával, Nylnával és Iljával, valamint a többiekkel, akiknek legfeljebb csak a nevüket jegyeztük meg, sok esetben még ezt sem, hiszen az idő rövidsége miatt csupán néhá- nyukkal kötöttünk szorosabb, őszinte barátságot, évekre szőlőt.

(Folytatása a 4. oldalon)

1-SS H '« ,

^ fi '« -TÍO O

;SVb oo.;

Két héttel ezelőtt érdekes levelet kaptunk a

szerkesztőségbe. A kislány, aki írta, 17 éves, és kéri, sürgősen foglalkozzunk a serdülőkornak „fogaival“. De ha nem is foglalkozunk velük, ő ak- kor is elmegy nyári építőtáborba.

Olvasónk problémája abból adódott, hogy szülei nem akarták elengedni osztálytársaival idénymunkára. „Féltenek... — írja levelében —, és megtiltották, hogy otthon egy szót is szóljak szünidei programomról. Majd ők megszervezik. Hát nincs nekem jogom a szabad idömhöz?“

Ica — így hívják a kislányt — szülei bizonyára tudják, mitől féltik lányukat, én csak sejtem, annyit viszont mondhatok, hogy alaptalanul. Rossz forrásból ered a tapasztalatuk, az építőtáborok a diákok nyári szünidejének legfontosabb „tantárgya“, értéke a meghitt osztályfőnöki órák bálványosa, és aki csak egyszer is részt vesz egy ilyen táborozáson, annak utána már üres a szünideje egy háromhetes építőtábori munka vagy szakmai gyakorlat nélkül. Ez az, amire a tanárok azt szokták mondani: életkóstoló. Annak ellenére, hogy az építőtáborok szervezői a SZISZ-szel karöltve igyekeznek minden szükségeset biztosítani a diákoknak, szeretném hangsúlyozni, hogy nem az összkomfortba, a kényelembe kóstolnak bele, hanem a hétköznapi kemény munkába, ahol megtanulhatják, hogy a kenyérkeresés a világ legnehezebb dolga.

Tudom, hogy nincs jogom beleszólni tizenhét é- ves levélírónk szüleinek döntésébe, ezért csupán egy kérdést teszek fel nekik. Ki segítsen aratáskor, ki főzze be azt a rengeteg gyümölcsöt, amt többek között az önök kertjében is megterem, ki segítsen az idénymunkákban, ki álljon be helyettünk, szabadságoló munkások helyett a gyárak szalagjaihoz, ha nem diákjaink, többek között Ica is?!

Zácsek Erzsébet