Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-15 / 20. szám
Veszprémi Miklós, a szövetkezet vezető növénytermesztője az egyik oroszai is beszélő vietnami fiatallal salnkat, de mellettünk levő testvéreink segítségünkre Jöttek és mindig sikerült kitörnünk, vlssze-verni a támadásokat. Ekkor a kínaiak megváltoztatták a taktikát, még nagyobb erőket vontak össze azon a területen, de ml éjjel-nappal résen voltunk, védtük hazánkat. Közben eljutottak hozzánk, t< frontra is azok a hírek, miszerint a világ haladö, békeszerető erői elítélik a kínai betolakodók támadását és nagy erőt, elszántságot kölcsönzött harcunkhoz az is, hogy a világ Ifjúsága is mellettünk áll. Sok fiatal levelet, táviratot küldött nekünk: „tartsatok ki, a világ Vietnam mellett áll! Ha kell, mi is megyünk Vietnamba harcolnil“ Ügy gondoljuk a ml helytállásunk és a világ erőinek példás összefogása késztette a kínai vezetést arra, hogy véget vessen az öldöklésnek, kivonuljon hazánkból. Kína most már megismerhette békére vágyó szomszédja fl&lnak, lányainak és a világ számos pontján elő barátainak ösz- szefogását. Megtanulhatták, hogy Vietnam ellen nem győzhetnek I Vietnam békét akar és ezt a vágyát senki sem, még Kína sem, taposhatja porbal — Rajtad keresztül is szeretnék köszönetét mondani Csehszlovákia népének, Ifjúságának a mellettünk tanúsított helytállásért. Tong Van Kimmel és a hazánkban Járt vietnami küldöttséggel a Békéi JMlerovo) Efsz-ben találkoztam. Az Andrássy Sándor vezetése alett működő szövetkezet látta vendégül néhány órára a vietnami delegációt, a- hol Jelen volt Magyarics Vince, a dunaszerdahelyl (Dun. Streda) Járási pártbizottság vezető titkára, Mí- chal Zozufák, a SZISZ SZKB elnöke, Miloslav DoCkal, a SZISZ KB elnöTONG VAN KIM: „Csak békében szép az élet“ tőiig Vau Kim határőr Dang Quoc Bao, a küldöttség vezetője megköszöni a békéi szövetkezet szíves vendéglátását. Tong Van Kim csaknem napnyi pontossággal egyidős velem: huszonhárom éves. Földműves, p&rasztszü^ lök gyermeke, akárcsak én, hat testvére van- Vietnami, Lal Chau tartományúéit. Kettőnk sorsában a leglényegesebb döntő -motívum az, hogy Tong Van Kim jóformán csak még tdeig-órálg élt békében, én pedig csak filmekből, könyvekből, hallomásból Ismerem a háborút, az öldöklést, a vérontást. Amíg én Járásunk legmodernebb — tornateremmel, fürdőmedencével „ellátott“ — Iskolájában szívhattam magamba a tudást, addig ő a földalatti bunker- -Iskolákban tanulta meg a betűvetést, az írás, olvasás, számolás művészetét, miközben hazája földje felett francia, amerikai majd kfnal fegyverek ropogtak. Az órák szünetében pedig nem majszolt tlzórals kenyeret, nem Játszott fogócskát a rózsákkal teliültetett udvaron, hanem romokat takarított, e< támadás sok során megsebesült osztálytársait ápolta. A félelem, a rettegés töltötte be eddigi huszonhárom évének közel minden napját. Nemrégiben hazánkban Járva érezte először a béke boldogító, örömteli mámorát. Nyugodtan eheti meg ebédjét, szívhat el egy cigarettát, beszélgethet, Ismerkedhet, barátkozhat. Hosszú beszélgetésünk egyik gondolaté ez volt: — Nagyon szép a ti országotok. Hegyei, völgyei, városai. Szépek az épületek, az utcák, és boldogok, mosolygósak, Jökedvflek az emberek Ml is azt szeretnénk, ha Vietnamban is sok száz szép ház épülhetne ás bennük mindig mosolygós, boldog arcú emberek ölnének, akiknek so-- ha többé nem kellene félni a fegyverropogástól, a háborútól. Végre már ml is élni, építeni, dolgozni e- karunkl Békében! Tong Van Kim a vietnami-kínai határon teljesít szolgálatot. Szolgálatban volt akkor Is, amikor a kínai agresszorok megtámadták országát. Ezekről a napokról Így beszél: 1— A február ttzenhetedike előtti na-pokon a kínai katonák egyre gyakrabban lépték át a hatért, sok provokációt követtek el. Betörtek a vietnami falvakba, legyilkolták vagy magukkal hurcolták a lakosokat. Mi akkor már sejtettük, mire Irányulnak ezek a támadások, gondoltuk, hogy rövidesen nagyobb támadásra készül nek. így megerősítettük állásainkat. Tizenhetedikén reggel aztán össze vonták erőiket és az egész határsávban megkezdték támadásukat. A mi negyven tagú egységünk már az első percekben megsemmisített két kínai tankot. Emlékszem, négy na^ pön keresztül egyfolytában harcoltunk. Hétszáz kínai katonát tettünk ártalmatlanná. A négy nap alatt a kínaiak többször bekerítették álláke. A szívélyes légkörű találkozón kötetlen hangulatban folyt a sző. A szövetkezet elnöke ismertette a vietnamiakkal a gazdaság munkáját, ifjúsági szervezetünk elnöke beszélt arról, hogy hazánk ifjúsága eddig is és ezután is messzemenően támogatja a testvéri vietnami népet igazságos harcában, majd Bartos mérnök, a Járási Mezőgazda sági Igazgatóság igazgatója személyes hangú monológba kezdett: — Hét gyermekes parasztosaidból származom. Hat testvéremet megölték a fasiszták. Eihihetik, micsoda szörnyű élményeim vannak nekem Is e háborúról. így könnyes szemmel hallgattam a híreket februárban, amikor e kínaiak betörtek az önök földjére. Tudom ml a háború és ml a béke. Ezért azt klvá nőm: nemcsak Vietnamban, de sehol a világon sohe többé ne legyen háború, csak béke, béke, béke ... A baráti hangulatú találkozó Mt- chal Zozufák zárszavával ért véget Utolsó mondatai Így hangzottak: — Kívánjuk, hogy a vietnami a- nyák többé ne vesszék el háborúban gyermekeiket, hogy e» gyermekeknek legyen anyjuk, apjuk, testvérük és ne a harctéri hírekkel kelljen magára vonni Vietnamnak a világ közvéleményének figyelmét, hanem a békés épltőmunkával. —zoiczer— A szerző felvételei Otijegyzetünk szerzője pózol egy trollal a filmfelvevögép e- lőtt NORVÉGIÁI ÜTIJEGYZETEK n. A TROLLOK FÖLDJÉN Északnyugat-Norvégia vidéke csodálatos, de éghajlata rendkívül zord, barágságtalan. A fjordok valósággal szétszabdalják az égbetörö hegyeket, és messze benyúlnak a szárazföldbe. Egy darab földről azt tartják itt, hogy azon trollok élnek. Ezt a földet többnyire elkerülik a nap sugarai, és « év nagyobb részében sűrű, áthatolhatatlan ködtelbőbe burkolózik. Emberek is ritkán lakják ezt a titokzatos vidéket. Talán éppen ezekből a tényekből fakadt a trollok legendája. Norvégia egyik legszebb és legismertebb fjordjétál, a Gol- rangerfjordtól út vezet, amelyet Troli útnak neveznek. A legenda szerint itt van a trollok királysága. Hogy kik a trollok? Azt pontosan senki sem tudná megmondani, mert élő trolit még senki sem látott a héval borított sziklák között, a mély fjordokban. A trollok a legenda szerint csúnya, ijesztő torzszülöttek, akik vagy amelyek emberemlékezet óta kellemetlenségeket szereztek a környék lakúinak és az utak vándorainak. A trolinkat valószínűleg a kíméletlen természettől félő lakosság képzelete szülte. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy valaki örökre eltűnt az örök ködben vagy lezuhant a magas sziklaszirtekről úgy, hogy tetemét sohasem találták meg. Nos, az emberek képzelőereje ezeket az eltűnéseket a gonosz trolinknak tulajdonította. Fából készült fighráikkal lépten-nyomon találkozik az ember. A helyi lakosság házait díszíti velük. A turista minden házban megveheti a maga troliját a jávorszarvasbőrből és szarvakból készült többi népművészeti és emléktárgyak mellett. Bár lassan a trollok földjére Is betör a civilizáció.Az ember felépítette a merészen 800 méter magasba ívelő pompás műutat, a Trollstiveit, a nép emlékezetében, meséiben és mondáiban azonban megőrizte a torz kicsi trolinkat, akik állítólag azért váltak el haragban az emberektől, mert mindig kővel dobálták őket. Vladimir PRIPUTEN A szerző felvételei Troli egy jellegzetes norvég porta bejáratánál
