Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-27 / 9. szám
4 Húsán------------------1979-BEN: USZTY-ILIMSZKBÖL Atajga ma is végtelenül nagy és gazdag. A fenyők és nyírek koronázta földben a sokat érő kincsek garmadája pihen, a folyóvizek sodrásában mérhetetlen energia rejlik. S az ember? Öles termetű, cserzett arcú, edzett, erős. Ha kell, kemény, mint a tél, ám leikéből neked adná a Bajkál fölött ragyogó nap minden rhelegét. Mennyire változott hát Szibéria, ez a kontinensnyi terület! Úgy gondolom: amennyire csak változni képes a természet a munkás, p mérnök - az ember - tudása, szorgalma, akarata által. A bratszkl repülőtéren nem várt ránk az autóbusz, amit persze előreláthattunk volna. így szinte rímekben próbáltuk elhessegetni a fáradtságot és a csalódást lg. Mert Leningrádban a „csak tite- ket várnak“ jelszóval toborozták ezt az épí- tőtábort. Ha már az oly sokat emlegetett uszty-ilimszki faipari (komplexumnál, a bol* f-ri-rT8yar éLnémet segítséggel épülő KGST közös szibériai gyermekénél már csak a mi kezünk hiányzik, ám legyen, itt vagyunk — mondanánk szerényen vendéglátóinknak, de így várunk reggelig. Ezen az éjszakán nem unatkozott a brat- szki repülőtéren veszteglő sokaság. Először tíz kubai „harcosunk“ próbálta összehangolni énekét, Játékát. Az egzotikus csoport és a tök formájú tamtam láttán máris nagy nézőtömeg vette őket körül, s ez menten beléjük fojtotta a már-már felismerhető Guantanamerát. Még Ján, a minden lében kanál buzgó mandolinos segítsége sem mentette meg őket a kudarctól. Hat lengyelünk zárkózott csoportja a tilalom ellenére már a Bratszk felé vezető 15 kilométeres út egy harmadán lehetett, amikor parancsnokunk, a fáradhatatlan Igorka tenorjával végre összefogta rögtönzött kórusunk szétfolyó énekét. Dana, a bolgár lány még mindig a Fekete-tengerről merengett. Zavarba ejtett furcsa kérdésével: „Te önként vagy itt?“ Felháborodott bennem az öreg harcos, s a körülmények jó ismerőjeként figyelmeztettem, hogy Szibéria csúnyán elbánik a „kényszerlátogatókkal!“ Elmondta, hogy a Szovjetunióban tanuló bolgár diákok kötelesek legalább egyszer építőtáborba menni. Meg kellett Danának magyaráznom, hogy ha a nemes gondolat idővel eltorzult, az csak a rossz értelmezés műve. Hány szovjet diák jött volna örömmel helyettedl Radoszlav megunta tört magyarságával barátkozás céljából kínozni a húzódozó Tibit, elment hát „szaglászni“. Nemsokára talált a tömegben három magyart, ami szibériai viszonyok között igen figyelemre méltó teljesítmény. A fiúktól megtudtuk, hogy Moszkvában maradtak le a 160 főnyi KISZ-építőtábortól. Láthatóan alkalmazkodtak a helyzethez, örültek a rengeteg tény képeznivalónak, és annak, hogy Radó ilyen szemfüles. így velünk utaznak tovább. Uszty—Ilimszik Az agyagos országút kemény próbára tette az Ikarust a 250 kilométeres úton. Tizennégy évvel ezelőtt az első hódítók az Angarán át közelítették meg azt a helyet, ahol most a város épül. Ma szinte szkanzen- ként hatnak az első lakók faházal, hiszen a bal parti „óvárosi“ lakásnegyed 5-9 emeletes házakkal büszkélkedik már, és épp ebbe a városba tervezik az első 24 emeletes szibériai „felhőkarcolókat.“ Nem csupán a magasba törnek itt a házak, hanem mindenekelőtt a tajgába. A szibériai őserdő sötétzöld tengere beláthatatlan messzeségbe hullámzik, de épp itt érzi az ember a legélesebben, mily könnyen sebezhető a természet. Az új város tervezésénél, amely szinte belenő az erdőbe, gondoltak a lenin- grádi mérnökök arra Is, hogy egy évszázad szükséges a sebzett tagja újjászületésére. Ezért épülnek a tágas, világos házak, bevásárlóközpont, iskola és klub a természetes tisztásokon. A fák, elégedetten bólogatva, barátságosan néznek be az ablakokon. Az üzletek elnevezésével is a természetnek hódol az Itl lakó Cédrus Aneara Fenyőcs Menekülj, ki tudsz! A kórus énekre kész. (Előtérben a riport szerzője). Gáborral azért kibékültem, később egyre többen látogatták honfitársai a három „igazi nemzetközi építőtábort.“ Ekkor már a munkahelyünk is közel volt egymáshoz, és a különböző anyagok el és vissza lopásakor (nélkülözhetetlen munkafolyamat), Igazán jó barátok lettünk. Daniel, a bálványozott kubai dobosunk, kificamította a betonkeverőnél a karját. A „vengérek“ (magyarok) tziben előkerítették az óriási építkezés másik végéről az orvostanhallgatóikat, akik aztán elsősegélyt nyújtottak ájul- dozó kedvencünknek. Vasárnaponként kirándultunk a tajgában megbújó tiszta tóhoz. Itt egy pionírtáborra akadtunk, s találomra eljátszottunk a gyerekeknek egy ismert dalt a telhetetlen kövér békáról, „aki“ lenyelte a kedves zöld szöcskét. Mivel a varangyot a jóságos mac- kó-Ján alakította, azontúl a gyerkőcök meghívása így hangzott: . Jöjjenek mind azzal a nagy bácsival, aki szegény megette a tücsköt!“ Hangyák és az óriás Tavaly télen két hónap alatt húzták fel a 180 méter magas kéményt, nemrég állították fel a Romániából szállított konstrukciókat, amelyeket magyar hegesztők illesztenek össze. Pontosan velünk szemben áll az egy kilométer hosszú főépület, ebben a hallban összpontosul majd egy fedél alatt az egész munkafolyamat. Most a gigantikus teremben daruk cipelik a ház nagyságú alkatrészeket. A harminc futballpáiyányi területű padlóra teherautók hosszú sora hordja a kavicsot. Akrobatikus mutatványnak Is beillik, ahogyan a hatalmas kerekű autók kígyóznak a rengeteg akadály között. Megszabadulva terhűktől, hihetetlen gyorsasággal viharoznak el — Ilyen a bolgár sofőrök munkastílusa. Itt minden mozog, vibrál, zörög és füstölög, és úgy tetszik, magától. Védősisak nélkül nem tanácsos az embernek mutatkozni. A munka tempója gyorsul, a gyár szívét, a hőerőművet négy hónapon belül üzembe kell helyezni, v Nem telik bele sok idő, és a BAM közeli állomásáról, a Hreblovajánról elindul a cellulóz hosszú útjára: tíz évig Magyarország, Bulgária és az NDK kapja majd az uszty-ilimszki gyár termékét. Visszagondolva arra a forró nyárra, ami kor annyira örültünk a tavalyi hónak, amelyet a talajgyalü egy földkupac alól szabadított ki, nehéz elképzelni, hogyan süvít most a gyáróriás körül a leges szél. Ta-. vasszal aszfalt tünteti majd el a sártengert, és a kézzel pingált táblák helyett igazi buszmegálló lesz a kis betonsík peremén. Itt lobogtak a nyáron zászlóink, s a mi emlékünket őrizve nevezték el gyönyörűen Ba rátság térnek. A Komszomolszkaja Pravda 1979. január 3-i számából: „Meleget ad Uszty-Ilimszk! ... Az uszty-ilimszki faipari komplexumban üzemelni kezdett az óriási hőerőmű első szakasza. Ez lehetővé teszi, hogy már 1979-ben megkezdjék az uszty-ilimszki cellulóz termelését“. ke... Az egyik vendéglő az uszty-ilimszki tengerrel elöntött Kis rénszarvas-szigetektől örökölte a nevét. 102 méter magas az Angarát megzabolázó vízi erőmű gátja. Ez a bratszki erőmű fiatalabb testvére. 1908- ban kezdték az építését, ma már ä 800 millió rubel beruházással elkészült villanytelep 9 turbináját hajtja engedelmesen az Angara kristálytiszta jeges sodrása. Uszty-Ilimszk 1971-ben emelkedett városi rangra. Lakói nagyon fiatalok, az átlagos életkor 26 év. A várost, a vízi erőművet, valamint a cellulózgyárat a Komszomol védnöksége alatt építik. A Komszomol XVIII. kongresszusa nevét viselő építőtábor 300 fiatalja az egész Szovjetunióból érkezett, és itt adtak egymásnak találkát a német, a bolgár és a magyar fiatalok is. a kik három évre szerződtek le ide. Vajon mi vonzza őket? Talán az Is, hogy itt az alapoktól kezdve mindent saját kézzel kell megteremteniük. Próbára tehetik erejüket, jellemüket, értékelhetik, láthatják munkájuk eredményét, és mert milyen büszkén hangzik: „Szibériában dolgoztam!“ Alig tért be Uszty-Ilimszk utcáira az Ikarus-. amikor néhány farmernadrágos, afró- frizurás vonult el mellettünk. De mi Inkább egy sátortábort akartunk volna végre látnil Micsoda hétköznapok „Hol van a leningráaiak komisszárja? (Ugyanis a régi forradalmi hagyományoknak megfelelően a csoportvezetők valamennyijét politikai komisszárnak nevezik.) Gyorsan, a rendőrségről hívják, baj van valami magyarral, nem tudja megértetni magát, s csak annyit ismételget: Leningrad, komisszár, „vengér“. Átgondolva az összes viszontagságot, csak vegyes érzésekkel vártam, ml a csuda Is történhetett a KISZ-esek valamelyikével. Sémml csoda. Egyszerűen — szerelem. Olgával, a moszkvai kislánnyal akart beszélni a Gábor, persze az én segítségemmel. A rendőrség? Megijedtek, mikor beadtam nekik , mesét, magyarul, idegesen gesztikulálva, sűrűn emlegetve a „bolnyica“ szót. Az ugye kórházat jelent? Mert azt akartam, az illett a .helyzethez. Rado: Hogy must mi lesz? SERES Vlaszta ■■ Mikor lesz még nyár! Üjra megtréfált bennünket a tél. Vasárnapról hétfőre virradóra ismét keményebbre fordult az idő, és reggelre vagy tiz centi havat Is a nyakunkba szórt. Amikor az emberek zöme munkába Indult, az utak már olyan síkosak lettek, a- kár a jégpálya. A Bratislava! Városi Közlekedési Vállalat sofőrjei egy ideig még birkóztak a jéggel, csúszkáltak az utakon, de aztán kénytelenek voltak feladni és leállni, az emberek pedig tanácstalanul várakoztak. Volt, akinek elfogyott a türelme és elindult gyalog. A- kadtak olyanok, akik kőt-hé- rom órát is utaztak gyalogszerrel. Ismerősöm a fele u- tat szintén gyalog tette meg. és azon dühöngött, hogy az > autókban utazók közül nem lassított le mellette senki, hogy bevigye a városba. Igaz, talán nem is lett volna nagyon értelme, hiszen aki tizenöt-húsz kilométeres sebességnél gyorsabban hajtott, az könnyén nekiszaladhatott valaminek. Másképpen Járt a szomszédom, aki még most Is dühöng mert amikor este összegezte a tapasztalatait, még elkeserl többek voltak, mint az tmém említett Ismerősömé. Leánya tíz óráig várt, aztán feladta és hazament. Nem Így a harmadikos fia. Nem jött a húszas busz, hát felszállt a huszonegyesre, .és már-már úgy látszott, hogy vállalkozása sikeres lesz, amikor a Slovnaftnál kiesett az autóbusz kereke. Most hová, merre? — állt tanácstalanul a tébláboló tő meg között a fiúcska. Félúton volt. Az emberek nem vissza felé, hanem előre Indultak, ö is ezt tette az egyik baráljá val. A járda járhatatlan voll Így az út közepén bandukoltak Különben is izgalmasabb volt ! Így, mert csúszkálhattak is. E lőbb csak ók „csusziztak“, ké sőbb az Iskolatáskájuk is. — Amikor mindezt elmesél te, nem tudtam, hogy elnás pángoljam-e, vagy csak magamban dühönglek. Végül az utóbbinál maradtam, sót örül tem, hogy nem történt semmi baja, hiszen könnyen el Is gá zolhatta volna valami — zár ja az apa a gyerek történeiét és bizony nem Igen tudok ne ki mit mondani — És tudod mi volt az egészben a legmeg lepőbb, hogy amikor majd fel robbantam a méregtől, egyszer csak látom, hogy jön az őgya! lal sörgyár autója, és hozza az Aranyfácánl. Aztán meg a fővárosi sörgyár autó|a Hát hogy jutottak el ezek Ide, ml kor Indulhattak? Vagy aki a kar, az mindenképpen célba ér? Száz kilométert tettek meg Idáig, és ők Ideértek. A városi autóbusz meg nem! Eszembe jutott, hogy most ugyan Időben megérkezett a sör, csak éppen a várost autó buszok vesztegeltek a végállomásokon, nyáron meg mindez fordítva lesz, és a, sörösökre kell majd várnunk. Németh István V