Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-20 / 8. szám

__il ~ir 7“1 i n □ h Nevük mellett még ott van az „fh“, de pár hónap múlva végleg eltű­nik. A főiskolai hallgató diszkrét rövidítése teljesen elkopik, a védett­ség érzése a diplomaosztás után örökre megszűnik. A Színművészeti Fő­iskola végzős növendékeiből hivatásos színészek lesznek. Idén tizenegyen végeznek. Közülük mutatunk be kettőt, akiknél a tehetség szerencsével párosult, színházban és filmen túl vannak az első sikeren. L eviczky Klára. Vékony, magas lány Ahány szerepéről csak beszéltünk, mindet eljátszotta. Arcával, tekinte tével, mozdulataival. Lehet, ezért sem tu dott három percnél tovább egy helyben ma­radni. — Ha nem vettek volna fel a Színművé­szetire, biztosan kozmetikus lennék. Nem is tudom, miért éppen ezt a hivatást válasz toltam?... Nem emlékszem rá, hogy vala­ha is erre vágytam volna. A középiskola u- tolsó évében fordult meg először a fejem­— Amikor elolvastam a forgatókönyvet rögtön megfogott a novella érzelmi telített­sége. Egyetlen jelenet sem hagyott hide­gen .. Apám — Gábor Miklós alakítja — miután kiszabadul a börtönből, látni akar­ta felnőtté cserepeden lányát, de anyám szeretné meghiúsítani a találkozásunkat. Olga azonban így is apja oldalára áll. Csaknem egyidejűleg két filmet is for gatott. Gyarmathy Lívia Minden szerdán cí­mű alkotásában a börtönből szabadult fiú szerelmét alakítja. Bácskai Laurő István pasztálatát; ahhoz, hogy át is tudja érez­ni, rettentően érzékenynek kell lennie. Az is elengedhetetlenül fontos, hogy minden jelenségre, cselekedetre, gondolatra reagál­ni tudjon. Harmadéves koráig „csak" a főiskolán játszott. Osztálytársai már otthonosan mo­zogtak a budapesti színházakban, a film­gyárban és a televízióban, amikor őrá még mindig vízsgaelőadások vártak. Rendező- és filmszakos barátai kérték fel, játsszon el egy-egy szerepet vizsgadarabjukban vagy — filmjükben. — Sosem tétlenkedtem ... Számos hu­moros és tragikus figurának voltam az é- letre keltője. S hogy jó produkció szüles­sen, az én érdekem is volt. Tavaly nyáron érték őt utói az első filmszerepek. A Szent Zsuzsanna című té­véjátékban tulajdonképpen önmagát ját­szotta. Lehet, Szinetár Miklós is ebben lát­ta, amikor úgy döntött: neki adja Lauró szerepét az Erődben ......... — Jól esett, hogy számított rám... Örül­tem, hogy bennsőségesen irányított .. E- lőször kerültem teljesen ismeretlen közeg­be, mégsem ért csalódás, mert Szerencsé re hamar rájöttem: színészkollégáim ugyan­olyan egyszerű emberek, mint én vagyok. Gáspár Sándort is a Vígszínház foglal koztatja, A rendőrt alakítja a ló estét nyár, jó estét szerelemben, Éliást a Királyi vadászatban és — ... a tisztaság, az erő, a férfiasság megszemélyesítői vagyunk Tibor öcsémmel Gombrowicz Operettjében. Már az is öröm­mel tölt el, ha arra gondolok, hogy a Víg­színház legnagyobb szakmai vitáját kivál­tó darabjában látszhatom. Valló Péter ren­< ben, hogy mi lenne, ha én is megpróbál­nám? Pedig fogalmam sem volt a színház­ról. Hogy felvettek, engem lepett meg leg jobban. Az első évben még elhittem, hogy felszabadultan, felelőtlenül játszunk majd, mint annak idején a nyíregyházi irodalmi színpadon, aztán furcsa módon elhagyott a bátorságom. Gátlásos lettem. Aztán Mol­nár Ferenc Ibolyája végleg feloldotta ben­nem a feszültséget. A főpróbán valaki elfe­lejtette a szöveget, én még ösztönösen el­mondtam helyette. A Karnyónéban jöttem rá, valójában mennyit is tudok a színját­szásról. Itt derült ki, hogy humorom is van, itt kóstoltam bele először a sikerbe. Csoda, ha azóta is Samuka a legkedvesebb vizsgaszerepem? A Pesti Színházban kapta első igazi szín­padi szerepelt. Az Ami a legszentebb hat titkárnőjét, a Légköbméter Menyét és az Utazás az éjszakába Cathleenjét. — Az utóbbiban Ruttkai Éva partnere va­gyok. Es a cinkosa... A legnagyobb segít­séget akkor kapom tőle, amikor a szemem­be néz. Még a mosolyával is bátorítani tud A Vígszínházban Sandra szerepét vette át Bánfalvi Ágitól a Kakukkfészekben, s játszik a Harmincéves vágyókban. Két bemutatásra váró tévéjátékban kap­ta meg a női főszerepet. Galgóczí Erzsébet Hetedik féldecíjében Zsókát. a szövetkezei elnökének lányát alakítja. — Ami nagyon tetszett benne: sosem ve­zérelte őt az a gondolat, hogy neki mindé ne megvan. A Nem várt vendég című Suksin-novel- la tévéfilmváltozatában Olgát alakítja, az értelmes eszű vidéki lányt. Mese habbal című filmjében pedig a lusta, álmatag cselédlányt. G áspár Sándor. Göndör hajából tincse­ket formál a verejték. Néhány perc­cel beszélgetésünk előtt Triceckij bő rébe bújva komédiázott a Platonovban. — Hogy mit adott a főiskola? Tanáraim, Horvai István és Kapás Dezső sok minden­re megtanítottak, ez igaz. De a mestersé­get nem lehet lecentizni... Nem elég, ha az ember magába szívja mások tudását, ta­dező nagyszerű lehetőséget adott a bizo­nyításra. Először sikerült úgy megformál­nom egy szerepet, hogy arra mindenki oda­figyeljen. Próba-szerencse alapon jelentkezett a fő­iskolára. A családjában senki sem ismerte a színház világát. Agárdi Gábor és Tábori Nóra tanította a kitárulkozásra, Csehovtől és Capektől tanulta az irodalmat, de a já­tékban magára marad. G. Szabó László A Rimaváralja Táncegyüttes A gömöri ember, ha vala­minek a hosszúságát találó­an akarja megfogalmazni, így szól a földijéhez: hosz- szú, mint Serke. Serke (Sir- ko-vce) azonban nemcsak hosszú utcájáról nevezetes. Az egykori Kapla-vár alatt elnyúló községben hagyo­mánnyá vált, hogy a néhai Vay-grófok által létesített parkban szabadtéri színpa­don találkozik a vidéki kul­túrkedvelő, és Gömör nép- művészeti hagyományait tisztelő közönség. Kamarás Imre, a feledi (Jesenské) kilencéves alap­iskola matematika-fizika szakos tanítója, az Ifjú Szí­vek egykori táncosa 15—16 éves fiatalokat oktat a né­pi tánc szeretettre. Hogy eddigi mimikája nem volt hiábavaló, bizonyítja ezt a serkei fiatalok önálló kez­deményezéséből született Rimaváralja Táncegyüttes, amelyet Raisz András vezet. A harminckétéves Raisz András tizenhat éve táncol. A tornaijai (Safárikovo) mezőgazdasági szakközépis­kolában Lőrincz Géza is­mertette meg a tánc alap­fogalmaival. Innét került a Gömör Táncegyütteshez, a- mely 1975-ben a zselízi Or­szágos Népművészeti Feszti­válon első helyezést ért el. Rimaszombat (Rim. Sobota) után Gömörhorka követke­zett. Az ottani táncegyüttes szétesése után a serkei fia­talok táncGsoportjának ve­zetője lett. Másfél hónapos kitartó munkával három táncot tanított be az együt­tesnek: a Pásztorbotolót, a Leánytáncot és részletet a Zsérei laikodalmas-ból. Raisz András az utóbbi i- dőben Kamarás Imre koreo­gráfiái alapján dolgozik, de amikor a távlati tervei felől faggattam, elmondta, hogy később a medvesaljad nép­művészetből is szeretne me­ríteni. Bettes István Munkácsy Mihály flgjgár életében elnyerte a „Legnagyobb SWS magyar festő“ jelzőt, százharminc- * öt éve, 1844. február 20 án született Munkácson. A hírnévhez és a dicsőség­hez vezető út, tele volt megpróbáltatások Icai. Gyermekkori szenvedései maradandó nyomokat hagytak érzékeny természetén. Munkácsy Mihály német eredő ősök le­származottja, szülei azonban már magya­rok voltak. Apja részt vesz a magyar sza­badságharcban, amiért később börtönbe kerül. A kis Mihály hétéves, amikor tel­jesen árván nagybátyja házába kerül, aki asztalosinasnak adja. A kis Mihály 14 é- ves korában Aradra kerül, ahol megismer­kedik Paál Lászlóval. Mesterlegény korá­ban is sokat koplal és nyomorog, majd is­mét rokonainál talál menedéket. Olvas, verseket ír és egyre többet rajzol. Ezután kerül hajdani pártfogójához Szamossy Elekhez, a jónevű festőhöz, aki nemcsak hogy képzőművészeti oktatásban részesíti, hanem a világhír felé is elindítja. Pesten, Bécsen és Münchenen át Düsseb dorfba kerül, ahol ismét Paál Lászlóval hozza össze a sors. Az ő érdeme, hogy a tájképfestészet elemei is bekerülnek Mun­kácsy alkotásaiba. Düsseldorfban festi meg azt a müvét, amely megnyitja előtte a világhír kapuját. A Siralomház a pári­zsi kiállításon is hatalmas feltűnést kelt. A város leghíresebb képkereskedője azon nyomban leutazik a düsseldorfi műterem= be, s felvásárolja a már kész Munkácsy- -képeket, s újabb megbízatásokkal látja el a „kimondhatatlan nevű“ mestert. Az alig 26 éves Munkácsy a világváros leghíre­sebb festője lett. Párizsi éveiben realista ihletésű kompozíciókat fest. Ilyen a Té- péscsinálók, a Köpülő asszony, a Rőzse* hordó nő, a Búcsúzkodás, a Zálogház, az Éjjeli csavargók és a Milton. Az utóbbiért megkapja a párizsi világkiállítás aranyér­mét. Az első kezdeti siker után súlyos dep­resszió keríti hatalmába, de francia ba­rátja De Marches báró magával viszi col- pachi birtokára, ahol a hatalmas park csendje visszaadja alkotókedvét. Életében akkor állt be változás, amikor feleségül veszi a hirtelen elhunyt báró özvegyét. A teljes anyagi jólét és a függetlenség kor­szaka következik a festő életében. A fény­űző palota, a párizsi társadalmi élet köz­pontjává válik. A festő azonban a műter­mében érzi magát a legjobban, ahol egy­más után készülnek el remekművei, a kor ízlésének megfelelő kosztümös életképek. A nyolcvanas évek derekán törik meg munkaereje, Ekkor festi meg a budapesti Országház számára a Honfoglalást, majd később az Ecce homo-t. Állapota rohamo­san hanyatlik, majd 1900. május 1-én el­távozik az élők sorából. Varga József

Next

/
Oldalképek
Tartalom